A KÖZSZOLGÁLATI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK
PROGRAMJA

(2002 - 2006.)

Budapest, 2002. november 14.

Tartalom

I. Társadalmi-gazdasági feltételek

Módosulás a szakszervezetek szerepének megítélésében

Kiüresedtek az országos érdekegyeztetõ fórumok

Voltak pozitív változások is

Új társadalmi szerzõdést

Megfelelõ segítséget az uniós csatlakozáshoz

II. A KSZSZ érdekérvényesítõ képessége és lehetõségei

Valódi érdekegyeztetést

Bérfelzárkóztatási programot

Tárgyalásokat a közszféra modernizációjáról

Közalkalmazotti életpálya-modellt

Fokozott figyelmet a szolgálati viszonyban állókra

Támogatást a bíróságoknak, ügyészségeknek

Ne romoljanak a munkavállalók pozícióik

Új jogszabályokat

Befolyásos SZEF-et

Együttmûködést a közös célért

III. A központi közigazgatás, a társadalmi alrendszerek és a szakszervezetek

Felkészült, lelkiismeretes szakmai munkát

Értékálló nyugdíjakat

Napi politikától független egészségügyi stratégiát

Stabil adórendszert

IV. A KSZSZ mûködése és annak feltételei

V. Nemzetközi kapcsolatok

VI. Összefoglaló

I.

Társadalmi-gazdasági feltételek

Módosulás a szakszervezetek szerepének megítélésében

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége 1998. december 8-án tartotta III. kongresszusát és fogadta el a négy éves programját. Az ezt megelõzõ hónapokban hatalomváltás történt, a FIDESZ a Magyar Demokrata Fórummal és a Független Kisgazdapárttal koalícióban alakított kormányt.

Ez a kormányzati ciklus ismét változást hozott a szakszervezetek szerepének megítélésében és lehetõségeiben. Viszonylag hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a jobbközép kormány a gazdasági és szociális szféra konszenzusos mûködtetése helyett hatalomkoncentrált politikai elképzeléseket kívánt megvalósítani, igyekezett visszaszorítani a szakszervezetek befolyását. Segítette ezt az, hogy, a Horn-kormány alatt sem valósult meg a szociáldemokrata típusú szakszervezeti együttmûködés, meghiúsult az esetleges egységet erõsítõ társadalmi-gazdasági megállapodás és a gazdasági megszorításokat tartalmazó Bokros-csomag bevezetése megosztotta a szakszervezeteket.

Az elmúlt években a szakszervezetek elszigetelõdését növelte, hogy a kormánypártok egyikének sem volt érdemi kapcsolata velük. Erre sem a Fidesz, sem az MDF, illetve a kisgazdapárt sem törekedett, mert a szakszervezeteket a poszt-szocialista intézményrendszer részeseinek és az MSZP szövetségeseinek tekintették.

Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy a szakszervezeteket szinte ellenséges légkör kezdte körülvenni, ami megkönnyítette a kormány törekvéseit. Megtörtént a tb. és egészségügyi alapok visszaállamosítása, az alapokat felügyelõ testületek felosztása. Sajnos, ehhez érvet maguk a testületek is szolgáltattak a felszínre került visszaélésekkel.

Kiüresedtek az országos érdekegyeztetõ fórumok

Az Érdekegyeztetõ Tanács (ÉT) sem lehetett többé a gazdaság- és szociálpolitikai tervek megvitatásának fóruma. Késõbb, a szakszervezetek tiltakozása ellenére megtörtént az ÉT feloszlatása és részben funkcióinak megosztásával új fórumrendszer létrehozása. A Szociális és Gazdasági Tanács, az Országos Munkaügyi Tanács mûködésének mérlege azonban negatív. A szakszervezetek fellépése ezeken eredménytelen maradt, érdemi kérdésekben megállapodás megkötésére nem került sor, e fórumnak csak a szûken vett munkaügyi- és foglalkoztatáspolitikai kérdéseket tárgyalták. Nem lehetett valódi alku-helyzetben befolyásolni az éves költségvetést, az adótörvényeket, a bérnövekedést. Az egyeztetések formálisak voltak.

A minimálbér emelésekre is egyoldalúan, kormányzati elhatározásra került sor. Nem volt egyeztetés például a tb. feletti társadalmi kontroll visszaállításában, a szakszervezeti ingatlanokra vonatkozó - hátrányos - törvény módosítására vonatkozóan. Kedvezõtlenül változott a Munka Törvénykönyve.

Különösen érzékenyen érintette a közszférában mûködõ szakszervezeteket a hagyományosan kialakult, centralizált bértárgyalási rendszer felszámolása, tehát a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztetõ Tanácsának feloszlatása.

Megszûnt a Munkaügyi Minisztérium, a Munkaerõpiaci Alap felhasználását egyre nehezebb volt ellenõrizni. A szakszervezetek tiltakozása ellenére folyamatosan módosultak a munka világát érintõ jogszabályok, zömében gyengítve a munkavállalók pozícióit, csorbítva a szakszervezetek jogosultságait. Mindezek kiváltották az Európai Unió szakértõinek aggodalmát is.

Voltak pozitív változások

Bár a fentiek meghatározónak tekinthetõk az elmúlt kormányzati ciklusban, voltak pozitív változások. Ezek közé sorolhatók például a minimálbérnek a szakszervezeti követeléseket meghaladó emelése 40 000, majd 50 000 forintra, a köztisztviselõk részére kialakított, de a rendõröket, határõröket, tûzoltókat és katonákat is érintõ életpálya kidolgozása és a köztisztviselõi törvény módosításának életbeléptetése, valamint a SZEF és a kormány közötti, a köztisztviselõkre, a közszféra modernizációjára vonatkozó megállapodás megkötése.

Új társadalmi szerzõdést

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége az alapszabályában foglaltaknak megfelelõen a 2002. évi országgyûlési választások során is megõrizte függetlenségét és egyetlen párt mellett sem kötelezte el magát. Ugyanakkor figyelemmel kísérte és felkérésre kifejtette véleményét pártprogramokról. A KSZSZ ezután is nyitott minden olyan javaslatra, amely pozitívan hat a munka világára és a munkavállalók érdekeit szolgálja.

A KSZSZ fontosnak tartja, hogy a jelenlegi koalíciós kormány programjában szerepel a társadalmi párbeszéd, a folyamatos érdekegyeztetés igénye a szakszervezetekkel. A szövetség élni akar a kritikus figyelem lehetõségével; egyetért a formális érdekegyeztetés kiiktatásával és a valódi társadalmi párbeszéd megteremtésével.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége kifejtette véleményét a munka világára vonatkozó kormánypárti programról. A szövetség egyetért, így szorgalmazza egy olyan új társadalmi szerzõdés megvalósulását, amelyben a szociális partnerek valódi résztvevõi a bér-, szociálpolitikai-, munkaerõpiaci döntési folyamatoknak. Így értelemszerûen azt is várja, hogy a kormány segítse a szakszervezetek megerõsödését.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége elfogadja azt, hogy a közszféra munkavállalóinak helyzete csak a gazdaság teljesítõképességével arányosan javulhat. Bár még 2001-ben a Európai Unióval szemben vállalt 4,5 százalék helyett 2002-ben 6 - 6,5 százalék lesz az államháztartás várható hiánya a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyítva, jelentõsen nõ a fizetési mérleg deficitje és romlik a gazdaság versenyképessége, mégis bízni lehet abban, hogy a kormánynak 2003-ban sikerül a gazdaságot növekedési pályára állítani.

A KSZSZ a programjában megfogalmazottak megvalósulása érdekében arra számít, hogy teljesül a kormánypárti prognózis, a következõ években 5 - 5,5 százalékos növekedés, 3 százalékos, GDP-arányos államháztartási hiány és 3 százalék körüli infláció lesz. Így 2007-ben a magyar gazdaság megfelelhet az eurózóna feltételeinek.

Megfelelõ segítséget az uniós csatlakozáshoz

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége tisztában van azzal, hogy a következõ négy év meghatározó lesz az Európai Uniós csatlakozás szempontjából. Az elõkészítés nagy terhet ró a közszférára, hiszen például az Alkotmányon kívül számtalan törvény módosítását kell elõkészíteni. Indokolt, hogy ez a civil szervezetek bevonásával, széleskörû társadalmi konszenzussal történjen.

A szövetség igényli, hogy a kormányzat megfelelõ segítséget adjon a csatlakozásban érintettek, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatás területén, a fegyveres testületeknél dolgozók felkészítéséhez, képzéséhez. Tegye lehetõvé és segítse, hogy a hazai szakemberek közvetlen tapasztalatokat szerezzenek az EU-s intézményekrõl, mûködésükrõl.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége javasolja, hogy az EU közösségi vívmányai átvételének nemzeti programjában folyamatosan vegyék figyelembe a csatlakozással érintett területek igényeit és ha szükséges, módosítsák a 2002. - 2003-ra, az EU-konformmá tétel érdekében elõirányzott 888 milliárd forintos, zömében a központi költségvetésbõl, kisebb hányadában uniós támogatásból álló keretet.

Az említett program szerint a csatlakozással kapcsolatos feladatok ellátására a közigazgatásban 7290 munkahely megteremtése szükséges. A KSZSZ ezzel összefüggésben azt hangsúlyozza, hogy a többletfeladatok ellátása nem járhat együtt a munkaterhek aránytalan növelésével, ezért támogatja megfelelõ számú új munkahely létesítését.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége egyetért azzal, hogy az Európai Uniós csatlakozást népszavazás szentesítse. Ezt azonban meg kell elõznie olyan, a közvéleménynek szóló tájékoztatásnak, amelybõl a különbözõ társadalmi csoportok - köztük a közszféra munkavállalói - megismerhetik a csatlakozás elõnyeit és hátrányait.

A szövetségnek az a véleménye, hogy az uniós bõvüléssel az erõsebb Európában európai szinten lesznek garantáltak a hazai munkavállalók jogai. Ennek érdekében egyetért azzal, hogy intézményesüljön az európai szintû szociális párbeszéd, a szakszervezeti vezetõk, az Európai Bizottság elnöke és elnöksége vezetõinek részvételével az évenként ülésezõ szociális csúcstalálkozó.

II.

A KSZSZ érdekérvényesítõ képessége és lehetõségei

A szakszervezetek érdekérvényesítõ képességének két alapvetõ tényezõje a szervezeti erejük és a közéleti, politikai befolyásuk. A szakszervezetek szervezeti erejének alapját a szervezettségük, a tagok elkötelezettsége és aktivitása, a szakszervezeti tisztségviselõk legitimitása adja.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége - a tagszervezetei önállóságának tiszteletben tartásával - a következõ négy évre mindezért kiemelten fontos célként tûzi ki, hogy elõbb megálljon a taglétszám csökkenése, majd az intenzív tagszervezõ munka eredményeképpen növekedésnek induljon. Ezért ajánlja a tagszervezeteinek, hogy mérjék fel, mely munkahelyeken szükséges növelni a szervezettséget, készítsék fel tisztségviselõket a tagszervezõ munkára, népszerûsítsék a szakszervezet tevékenységét.

Valódi érdekegyeztetést

A szervezettség, a tagság aktivitása adhat nyomatékot a KSZSZ érdekképviseleti tevékenységének is. A szövetség elégedetlen volt az országos érdekegyeztetõ fórumok korábbi munkájával. Ezért a tagszervezeteivel egyetértésben azt várja, hogy az Országos Érdekegyeztetõ Tanács, a Köztisztviselõi Érdekegyeztetõ Tanács és a Közalkalmazottak Országos Tanácsa, valamint az újonnan javasolt ágazati érdekegyeztetõ fórumok az érdemi egyeztetés, a valódi alkufolyamatok színtereivé váljanak. Igényli a kormánytól, hogy ezeken érdemi partnernek tekintsék a munkavállalói oldal képviseletét, tegyék lehetõvé, hogy megfelelõ információk és felkészülési idõ birtokában tárgyalhassanak.

A szövetség a köztisztviselõi törvény 2001. évi módosításával nem tartja befejezettnek a közszféra munkajogi szabályozását. Miközben érdemi elõrelépést jelentett a köztisztviselõi életpálya kialakítása, ezzel egyidejûleg jelentõs munkavállalói kört (a III. - IV. állománycsoportba tartozó ügykezelõket és a fizikai állományú munkavállalókat) kivonták a törvény hatálya alól. A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége - a Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetével egyetértésben -- támogatja, hogy a két állománycsoport újra a köztisztviselõi törvény hatálya alá tartozzon.

A KSZSZ javasolni fogja, hogy 2003-ban átfogó, a szakszervezetek bevonásával készült elemzés értékelje a köztisztviselõi törvény rendelkezéseinek érvényesülését, hatását. Kiemelten fontos a teljesítményértékeléshez kötött minõsítés megvalósulása, a teljesítményelvû bérdifferenciálás, a munkavállalói érdekképviseleti szervek bevonása, a munkahelyi köztisztviselõi érdekegyeztetés, az illetménypótlékok rendszerének átgondolása, a pályáztatás, a képzés és továbbképzés egységes rendszerének kialakítása, a nyugdíjasokkal való törõdés, ehhez az anyagi feltételek biztosítása költségvetésbõl, a szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatások alanyi jogává tétele.

A KSZSZ nem tekinti véglegesnek a köztisztviselõi illetményrendszert. Újra értékelni kell a központi közigazgatás, a területi, helyi szervek, a felsõfokú és középfokú végzettségiek közötti bérarányokat, az illetménykiegészítések mértékét, az alapilletmény és a mindenkori minimálbér viszonyát. A szövetség a Köztisztviselõi Érdekegyeztetõ Tanácsban helyet foglaló képviselõinek segítségével kezdeményezi 2003-ban e kérdés napirendre tûzését.

Bérfelzárkóztatási programot

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége nemcsak a köztisztviselõkre, hanem a közszféra minden munkavállalójára vonatkozóan szükségesnek tartja a béraránytalanságok megszüntetését és az ország gazdasági teljesítményének növekedésével arányos, az Európai Uniós átlaghoz igazodó bérfelzárkóztatási program mielõbbi kidolgozását és megvalósítását. A szövetség tarthatatlan állapotnak tekinti, hogy miközben a hazai gazdaság teljesítõképessége az uniós átlagot már meghaladja, addig a hazai bérszínvonal alig éri el az egyharmadát.

A KSZSZ ezért igényli, hogy az uniós csatlakozás várható idõpontjáig a gazdasági prognózis alapján készüljön el a közszféra bérfelzárkóztatási programja. A szövetségi tanács erre vonatkozóan kérjen tájékoztatást a kormányzati szervektõl. A szövetség felkéri a tagszervezeteit, hogy segítsék e program kidolgozását.

Tárgyalásokat a közszféra modernizációjáról

A megelõzõ kormány megállapodást kötött a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumával a közszféra modernizációjára vonatkozóan. Ennek a végrehajtása azonban meg sem kezdõdött. A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége kezdeményezi a SZEF-nél, hogy a szükséges modernizációs döntésekrõl ismét kezdõdjenek tárgyalások.

A közszféra modernizációs lépései lehetõséget adnak arra, hogy az uniós követelményekre tekintettel megtörténjen az állami feladatok számbavétele és összhangjának megteremtése a létszámmal. A KSZSZ nemcsak a köztisztviselõk és közalkalmazottak érdekeit, hanem az állampolgárokét is védelmezi azzal, hogy kifejezi, az államigazgatás csak optimális létszámmal mûködtethetõ közmegelégedésre. Megengedhetetlen az államapparátus túlterhelése, az állandósuló stresszhelyzet, ugyanakkor elfogadhatatlan a törvényes ügyintézési határidõ rendszeres túllépése, az ügyfélfogadásokon az órákig tartó sorban állás.

A KSZSZ egyetért azzal, hogy a köztisztviselõkkel szemben támasztott etikai követelmények betartása számon kérhetõ legyen. Ezért támogatja, hogy világos, egyértelmû szabályokat tartalmazó etikai kódex készüljön az érintett köztisztviselõk érdekvédelmi szervezeteinek

Közalkalmazotti életpálya-modellt

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy ha fokozatosan megvalósulóan is, de egységes elvek mentén kezeljék a közszféra munkavállalóit. Így - a köztisztviselõi életpálya kialakításához hasonlóan - a szövetség javasolja, hogy 2003-ban történjen meg a közalkalmazotti életpálya-modell kidolgozása, amelyhez felajánlja a közremûködését. Ennek érdekében mielõbb meg kell kezdeni a közalkalmazottak jogállásáról szóló, 1992. évi XXXIII. törvény felülvizsgálatát és a közalkalmazotti életpálya koncepciónak megfelelõ módosítási javaslatának elõkészítését.

A KSZSZ elismeréssel nyugtázta, hogy 2002-ben a kormány igen jelentõs mértékben, átlag 50 százalékos béremelést valósított meg a közalkalmazotti körben. A szövetség álláspontja szerint azonban ezzel nem lehet négy évre befejezettek tekinteni e terület bérfejlesztését. A közalkalmazottak jogos igényét - az õket képviselõ szakszervezetek és a KSZSZ közvetítésével - az átfogó bérfelzárkóztatási programban kell érvényesíteni.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének az a tapasztalata, hogy a közalkalmazotti munkahelyek nem mindegyike felel meg a munkabiztonsági elõírásoknak és az új követelményeknek. (Például a képernyõ elõtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeirõl szóló 50/1999. (XI.3.) EüM rendelet módosításában foglalt elõírásoknak.) A szövetség ezért felhívja a szakszervezeti tisztségviselõk figyelmét, hogy élve a Munka Törvénykönyve általános érvényû felhatalmazásával, vegyenek részt a munkafeltételek alakításában, ellenõrizzék a munkakörülményekre vonatkozó szabályok betartását.

Fokozott figyelmet a szolgálati jogviszonyban állókra

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége fokozott figyelemmel kívánja kísérni a szolgálati jogviszonyban állók (rendõrök, határõrök, tûzoltók, a nemzetbiztonsági szakszolgálat, a polgári védelem és a katasztrófavédelem személyi állománya) helyzetének alakulását. Bár a köztisztviselõi törvény változásával összhangban egyes területeken elõrelépés történt, azonban az uniós csatlakozás (például a Határõrséggel, Nemzetbiztonsági Szakszolgálattal szemben), vagy az állampolgári igények (például a rendõrséggel szemben), esetenként pedig az olyan váratlan helyzetek, mint amilyen az árvíz a katasztrófavédelemmel szemben, további fokozott igényeket támaszt. Kielégítésének fedezetét létszámban, fizetésben, technikai ellátottságban az állami költségvetésben kell biztosítani.

Várható a hivatásos szolgálati viszonyban állókra vonatkozó törvény (Hszt.) módosítása. A KSZSZ igényli, hogy a véleményezésbe az érintett szakszervezeteket idõben vonják be.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége tagszervezeteinek tagsága - és az általános állampolgári vélekedés - szerint halaszthatatlan a rendõrség munkájának olyan mértékû javítása, mellyel érezhetõen javulna a reagáló képessége, a bûnüldözés hatékonysága és aminek következtében nõhetne az állampolgárok általános biztonságérzése. Ehhez szükséges a személyi állomány megfelelõ képzettsége. Mindezzel összefüggésben indokolt a jogszabályok bûnmegelõzési szempontok szerinti felülvizsgálata is.

A szövetségnek az a véleménye, hogy a rendõrségi munka színvonalát és annak megítélését az ott dolgozó közalkalmazottak munkája jelentõsen befolyásolja. Helyzetüket együttesen kell kezelni a rendõrség egészével.

A KSZSZ a programjában is emlékeztet a kormányfõi ígéretre: "A parlamenti ciklus végére a XXI. századi kihívásoknak megfelelni képes rendõrsége lesz az országnak."

Uniós taggá válásunkkal egy idõben, illetve a schengeni egyezményhez történõ csatlakozásunkkor Magyarországnak meg kell erõsítenie az unió külsõ határává váló ezer kilométernél is hosszabb határszakaszát. Mindez (még a határõrség 4000 fõvel tervezett létszámnövelését is figyelembe véve) jelentõs terhet ró a személyi állományra. A KSZSZ ezért bízik abban, hogy a kormány - a rendõrséghez hasonlóan - kiemelten kezeli a határõrség, benne a határõrségi közalkalmazottak helyzetét és az elvárt követelmények arányában biztosítja a megfelelõ munkafeltételeiket és jövedelmüket.

Támogatást a bíróságoknak, ügyészségeknek

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége nagyra becsüli, hogy az igazságszolgáltatás területén mûködõ szakszervezetek, bár az ott dolgozók nem köztisztviselõk vagy közalkalmazottak, mégis a szövetség tagjai. Egyetért és támogatja ezen szakszervezetek - a Bírósági Dolgozók Szakszervezete, az Ügyészségi Dolgozók Szakszervezete, az Igazságügyi Minisztérium Szakszervezete - által megfogalmazott igényeket.

A szövetség egyetért azzal, hogy a stabil, független igazságszolgáltatás a megfelelõen mûködõ jogállam nélkülözhetetlen feltétele. Az állampolgári elvárások teljesüléséhez, a gyors és szakszerû ítélethez azonban a bírák és az ügyészek megfelelõ létszáma, valamint a feladatukhoz méltó javadalmazás, az igazságszolgáltatás egész területének pénzügyi függetlensége szükséges.

A KSZSZ az Állami Számvevõszék korábbi vizsgálatára is hivatkozva állítja, hogy a bíróságok évek óta alulfinanszírozottak, egyre nehezebben biztosítható a napi mûködésük. Ezért 2001-ben az ország 20 megyei bírósága közül a fõvárosi és további 10 megyei bíróság került csõd közeli helyzetbe.

A bíróságokon dolgozók erõfeszítései ellenére ma Magyarországon az állampolgárok többségének az eljárások elhúzódása vált alapélményévé annak ellenére, hogy a statisztikák szerint az ügyek 80 százaléka fejezõdik be egy éven belül. Ráadásul évrõl-évre tovább nõ az ország bíróságaira érkezõ peres ügyek száma.

A tisztességes eljárásnak, amely magában foglalja az ésszerû határidõk betartását is, megvannak a pénzügyi feltételei. A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége nehezményezi, hogy miközben az állami költségvetés más fejezeteiben a kiadások az utóbbi négy évben átlagosan 50-55 százalékkal emelkedtek, a bíróságok támogatása csak 11 százalékkal nõtt; részesedésük a költségvetésbõl 2,6 százalékról 1,9 százalékra csökkent. Ezért is ért egyet a szövetség azzal, hogy a jövõben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács készíti el a törvényhozás számára a bíróságok költségvetési tervezetét, vagyis maga állapítja meg a költségvetési igényét.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége felhívja a figyelmet a bírósági és ügyészségi alkalmazottak nyomasztó leterheltségére, amely összefügg a bírósági hatáskörbe utalt ügyek, eljárások számának növekedésével, a bûnügyi helyzet romlásával, az egyre bonyolultabb bûnügyekkel, a civil szférában mûködõ és növekvõ számú szervezet törvényességi felügyeletével, a törvényességi garanciák idõ- és munkaigényes biztosításával. Ezen csak a létszám növelésével és a technikai feltételek javításával lehet változtatni.

A szövetség ezért fontosnak tartja, hogy a Phare-támogatással megvalósuló informatikai rendszer teljes kiépítése minél elõbb megtörténjen. Ezzel ugyanis lehetõvé válik a gyors és megbízható adatáramlás és kommunikáció a bíróságok között, létrejön az európai igazságügyi információs rendszerekbe való bekapcsolódás.

A KSZSZ sajnálatosnak tartja, hogy az uniós csatlakozásnak szinte a küszöbén még mindig nem minden bíró és ügyész rendelkezik számítógéppel és ez a helyzet a jelenlegi tervek szerint is csak 2004-re változhat meg.

A munkafeltételeknél kell megemlíteni, hogy a bíróságok, ügyészségek elhelyezése a méltányolható épületrekonstrukciók, új épületek használatbavétele ellenére számos munkahelyen változatlanul igen rossz. A bírósági épületek háromnegyede részben vagy teljesen alkalmatlan az ítélkezésre. Így a Pest Megyei Bíróság közel jövõbeni épületrekonstrukciójával és az eddigi felújításokkal együtt sem lehet megoldottnak tekinteni a helyzetet. Nem sokkal különb az ügyészségek elhelyezése sem.

A KSZSZ szerint jelentõs gond, feszültség forrása, hogy az elmúlt kormányzati ciklusban a bíróságokon, ügyészségeken az éves béremelés mértéke rendre elmaradt az inflációtól. Így a tíz évvel ezelõtti - akkor még egységes - bírósági- ügyészségi bértábla arányai (a köztisztviselõi illetmény négyszerese) ma már nem igazak.

A szövetség egyetért azzal és szükségesnek tartja, hogy 2003-ban 50 százalékkal emelkedjen a bírák illetményalapja. Ugyanakkor állást foglal abban, hogy nem csak a hagyomány, hanem a végzett munka lényegi azonossága, az azonos kvalifikációs igény is azt indokolja, hogy a bírák és ügyészek javadalmazása változatlanul azonos maradjon. Ezt tartalmazza az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlása is.

A KSZSZ kezdeményezte, hogy jöjjön létre az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, az Igazságügyi Minisztérium, a Legfõbb Ügyészség, az Ügyészségi Dolgozók Országos Szakszervezete és a Bírósági Dolgozók Szakszervezete képviselõibõl az Igazságügyi Érdekegyeztetõ Tanács, amely a tárcaszintû, illetve a tárcaközi érdekegyeztetõ fórumok mintájára mûködne.

Ne romoljanak a munkavállalók pozíciói

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége néhány tagszervezetének tagsága, valamint a köztisztviselõi törvény hatálya alól kiszervezettek a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozik. Õket kedvezõtlenül érintette a törvény korábbi változása, amit az új parlament korrigált. A szövetség bízik abban, hogy a továbbiakban nem kerül sor olyan módosításra, amely rontaná az amúgy is egyenlõtlen viszonyban álló munkavállalók pozícióit.

A KSZSZ támogatja, hogy a köztisztviselõi körbõl kiszervezett ügykezelõk és fizikai állományú dolgozók ismét a köztisztviselõi törvény hatálya alá tartozzanak.

A KSZSZ ajánlja, hogy az érintett tagszervezetei lehetõleg mindenütt kollektív szerzõdésben állapodjanak meg a munkáltatókkal többek között arról, hogy milyen módon gyakorolják az érdekképviseletet megilletõ jogokat, milyen elvek szerint történik a bérfejlesztés, milyen jóléti, szociális juttatásokat lehet a munkahelyen igénybe venni. A szövetség kollektív szerzõdés-tervezet mintával fogja segíteni az ezt igénylõket.

A KSZSZ, amikor hangsúlyozza a bérfelzárkóztatási program elkészítésének fontosságát, nemcsak a közszférára, hanem a versenyszférára, így a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozókra is vonatkoztatja.

Új jogszabályokat

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége az eddigi gyakorlatának megfelelõen igényli azt a lehetõséget, hogy részt vegyen a közszférában dolgozók élet- és munkakörülményeit befolyásoló jogszabály-tervezetek véleményezésében. Ugyancsak igényli, hogy a Köztisztviselõk Érdekegyeztetõ Tanácsa, a Közalkalmazottak Országos Érdekegyeztetõ Tanácsa e folyamatban érdemben bekapcsolódhasson. A szövetség ebben a munkában számít a hozzáértõ tisztségviselõinek, tagságának szakértelmére és segítségére. A szövetség esetenként azt is kezdeményezni fogja, hogy egy-egy, a közszféra munkavállalóit érintõ törvényjavaslat beterjesztése elõtt megismerhesse a társadalmi-gazdasági hatásvizsgálat eredményét.

A KSZSZ - hasonlóan a köztisztviselõi törvény végrehajtásának felméréséhez - a jövõben is kezdeményezni kívánja, hogy önállóan, vagy a kormány éves ellenõrzési tervébe építve végezzenek hatásvizsgálatot egyes jogszabályok megvalósulásáról. Ebben számít a tagszervezetek javaslataira.

A parlamenti munka befolyásolásának egyik, bár az eddigiek szerint szerény hatású eszköze a parlamenti lobbi-lista alapján a részvétel lehetõsége a parlamenti bizottságok munkájában. Ezzel a KSZSZ a jövõben is élni kíván.

Vitatott kérdés, hogy szükséges-e egységes közszolgálati törvény, és/vagy maradjanak a külön szabályozások. A KSZSZ az állásfoglalását nem elméleti alapállásból kívánja megfogalmazni, hanem majd a törvénytervezet szövegének ismeretének. A szövetségnek vannak fenntartásai arról, hogy lehet-e akár kerettörvény jelleggel a közszféra minden munkavállalójára kiterjedõ szabályozást alkotni. Abban az esetben azonban, ha az nem jelent visszalépést egyetlen jogviszonyban sem, sõt, közelíti például a közalkalmazottak életpályáját a köztisztviselõkéhez, akkor támogatni fogja a közszolgálati törvények egységesülését azzal a fenntartással, hogy a speciális részszabályozások ezen belül akkor is nélkülözhetetlenek lesznek.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége igényli, hogy még ebben a parlamenti ciklusban szülessen törvény az országos érdekegyeztetés fórumainak mûködésérõl, mert a törvényi szabályozás az eredményes érdekegyeztetés egyik fontos garanciáját, a mindenkori kormányok kötelezettségvállalását jelenti. A szövetség azt a késõbbi, tagszervezetei által kialakított álláspontoktól teszik függõvé, hogy az érdekegyeztetés szabályozása véleménye szerint egy külön szakszervezeti törvényben történjen-e, vagy önálló legyen.

A KSZSZ elengedhetetlennek tartja, hogy a szakszervezet mûködését akadályozó, tulajdonjogukat korlátozó, a szakszervezeti ingatlanokat 15 éves elidegenítési tilalommal sújtó, illetve eladás esetén kötelezõ ingatlanszerzést elõíró, vagy ellenkezõ esetben a teljes vételár elvesztését jelentõ törvényi rendelkezést a parlament megváltoztassa. Elvárja a kormánytól, hogy az erre vonatkozó törvénymódosítási javaslatot minél elõbb elkészítse és benyújtsa.

Befolyásos SZEF-et

A magyar szakszervezeti mozgalom egyik meghatározó konföderációja a közszféra szakszervezeteit összefogó Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma (SZEF). Befolyása vitathatatlan és az utóbbi években a közszférában dolgozók élet- és munkakörülményei javításában elért eredmények jórészt a mûködéséhez köthetõk. A KSZSZ - bár szövetségként nem tagja a SZEF-nek, de tagszervezeteinek döntõ többsége igen - érdekelt abban, hogy a SZEF eredményesen alakítsa kapcsolatait a kormánnyal, növelje ráhatását a makroszintû érdekegyeztetésre. A kialakult gyakorlatnak megfelelõen a KSZSZ továbbra is vállalja, hogy az igényelt esetekben elvégzi a koordinációt a hozzá tartozó SZEF-tagszervezetek között.

Együttmûködést a közös célért

A KSZSZ álláspontja az, hogy programja megvalósítása érdekében nyitott minden szakszervezettel és civil szervezettel történõ együttmûködésre, ha azt a lehetõségei megengedik. Így kifejezi azt a szándékát, hogy a 2001. májusában megkötött megállapodás alapján továbbfejleszti az együttmûködést a Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetével. Összehangolja vele fellépéseit az érdekegyeztetõ fórumokon, tájékoztatja állásfoglalásairól, konzultál a közszférát érintõ ügyekben.

A KSZSZ hasznosnak és szükségesnek tartja az együttmûködést a Magyar Közigazgatási Karral, hiszen a szakmai és munkavállalói érdekvédelemnek több találkozási pontja lehetséges. A szövetség ezért arra törekszik, hogy a jövõben a kapcsolat rendszeres és tervszerû legyen.

III.

A központi közigazgatás, a társadalmi alrendszerek és a szakszervezetek

Felkészült, lelkiismeretes szakmai munkát

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége úgy véli, hogy a magyar közigazgatás igen nagy horderejû változások, a XXI. század kihívásai elõtt áll. Az európai integrációs folyamat részeseként várhatóan módosul az állam szerepe, elkerülhetetlen lesz a minisztériumok által ellátott feladatok és hatáskörök felülvizsgálata, a háttérintézményi struktúra áttekintése, az államigazgatási feladatok számbavétele, az egyes szervek feladat- és hatásköri jegyzékének összeállítása, az államigazgatás helyi szervei jogállásának vizsgálata. A lehetséges feladatok között szerepel a területi államigazgatás regionális alapokra helyezése is. El kell készíteni a közigazgatás átfogó informatikai fejlesztési programot, amely már tartalmazhatja az elsõ lépéseket az elektronikus igazgatás felé. Ki kell dolgozni a minõségbiztosítási rendszerek államigazgatási szervekben történõ bevezetésének országos programját, elkészítendõ az új közigazgatási eljárási törvény.

A feladatok felsorolása korántsem teljes, de talán bizonyítja, hogy a közigazgatás szakembereire óriási feladatok várnak. A KSZSZ ezért azt kéri a tagszervezeteitõl, illetve a munkahelyi alapszervezetektõl, hogy figyelmük terjedjen ki arra, hogy milyen tagságuk szakmai munkájának színvonala. Ez a köztisztviselõk esetén segítséget adhat akkor, amikor a szakmai teljesítményt megítélõ minõsítések kialakításába bevonják a szakszervezetet.

A KSZSZ-nek az az álláspontja, hogy az érdekképviseletek akkor léphetnek fel kellõ eréllyel és megalapozott igénnyel a kormánnyal szemben a tagságuk anyagi és erkölcsi megbecsülése érdekében, ha ezt érintettek megalapozzák felkészült, lelkiismeretes munkájukkal.

Értékálló nyugdíjakat

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége örvendetesnek tartja, hogy a kormány fokozottabb figyelmet fordít a nyugdíjasokra, végrehajtja az elfogadott indexálás, a nyugdíjasok élethelyzetéhez igazodó statisztikai számítás, a nyugdíjas fogyasztói kosár szerint a szükséges korrekciókat, tervezi bevezetni a 13. havi nyugdíjat, visszaállította a méltányossági nyugdíj lehetõségét.

Ugyanakkor a szövetség hangsúlyozza, hogy a biztosítással, azaz a kereset alapján fizetett járulékokkal szerzett jog csak úgy érvényesülhet, ha a keresetek arányában változnak a nyugellátások is. Amíg ugyanis 1989-ben 64 százalék volt a nyugdíjak és a keresetek aránya, azóta folyamatosan csökken, jelenleg 59 százalék. Ezért a KSZSZ támogatja a nyugdíjemelés módszerének felülvizsgálatát és olyan megoldás alkalmazását, amely az aktív keresõkkel azonos elbírálással biztosítja, hogy a nyugdíjak reálértéke folyamatosan növekedjen.

A fórumokon kifejezésre juttatjuk, hogy a közszolgálatra vonatkozó nyugdíjakat a hivatáshoz méltó módon kell megállapítani. Ez nemcsak a jövõben nyugdíjba menõk tekintetében igaz, hanem visszamenõlegesen a már méltánytalanul alacsony nyugdíjak korrigálásával. Ha ez nem is egyszerre történik, akkor fokozatosan, külön, költségvetési alapból leválasztva kellene megvalósulnia.

Fokozottan fennáll a fentiekben említett igény a bíráknál és ügyészeknél, ahol a fizetés közel egyharmadával vonulnak nyugdíjba és ez - a korrupció ellenei küzdelmet tekintve - potenciális veszélyt jelenthet.

Mindezek miatt a KSZSZ nem látja megoldottnak a közszféra nyugdíjasainak helyzetét. A nyugdíjba vonulás óriási változást jelent nemcsak életvitelben, hanem az anyagi kondíciókban is. A jelenlegi nyugdíjrendszer fonákságai, a regresszió miatt például, ahogyan már említettük, egy bíró vagy ügyész a nyugdíjba vonulásakor csak töredékét kapja a korábbi fizetésének. Az õ problémájukat nem fogja megoldani az egységes közszolgálati törvény sem, ami - a KSZSZ által igényelten - más területeken remélhetõen változtat a közszférára vonatkozóan a nyugdíj-szabályokon.

A KSZSZ nem mond le arról az igényérõl, hogy a közszféra munkavállalói, a valamikori nyugdíjasok életpálya kialakításának szerves része legyen az öregkor nyugalmát biztosító, megfelelõ nyugellátás. Ezért szorgalmazza a versenyszférától elkülönült nyugdíjrendszer kialakítását, ennek hiányában az állami költségvetésbõl fedezve normatív önkéntes-, illetve magánnyugdíj-pénztári munkahelyi támogatás általánossá, kötelezõvé tételét.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége korábban sem értett egyet a tb. önkormányzatok felszámolásával, bár elismerte, hogy mûködésével problémák voltak. A szövetség változatlanul azt képviseli, hogy nélkülözhetetlen a járulékfizetõk rálátásának, felügyeletének biztosítása a befizetéseik felett. Ezért a KSZSZ igényli a Nyugdíjbiztosítási Alap társadalmi ellenõrzésének visszaállítását.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége egyetért azzal, hogy a nyugdíjrendszer reformja az elõzõ kormányzati ciklusban történt megtorpanása után ismét az eredeti szabályozás szerint halad. A szövetség szerint nem engedhetõ meg, hogy egy több generációt érintõ, évtizedeken átívelõ, a társadalomnak szinte az egészét érintõ reformfolyamaton évenként, a mindenkori kormányzati felfogástól függõen változtassanak. A nagy társadalmi ellátórendszerek reformjának ütemezését a bevezetésük elõtt kell kiérlelni és ezt követõen csak végszükségben szabad megváltoztatni.

A KSZSZ a nyugdíjasok érdekeinek jobb érvényesítési lehetõségét látja a miniszterelnök vezetésével mûködõ Idõsügyi Tanács megalakulásában. Azt várja, hogy a kormány mellett mûködõ konzultatív, véleményezõ, javaslattevõ és koordináló testület érdemi befolyást gyakorol majd a kormányzati munkára, ezért keresi a lehetõségét annak, hogy ott képviselethez jusson.

Napi politikától független egészségügyi stratégiát

A reformok kiérlelésére vonatkozó megállapításnak igaznak kell lennie az egészségbiztosítási rendszerre is. A KSZSZ üdvözli azt, hogy az Egészségügyi Minisztériumban létrehozták a reformtitkárságot, megkezdõdött az "Egészség évtizede" kormányzati program végrehajtása, a népegészségügyi program átdolgozása és a ciklus idejére tervezett reformok pénzügyi és szervezeti feltételeinek kialakítása.

A KSZSZ az egészségügy állapotát meghatározó szabályozó intézkedéseket szorosana közszférára, a tagságára tartozónak tekinti, ezért a szövetség a lehetséges fórumokon fellép azért, hogy szûnjön meg a kórházak kiszolgáltatott helyzete, kikerüljenek az adósságválságból, történjen meg a konszolidációjuk és valós költségeiket teljesen egészében a társadalombiztosítás fedezze.

A szövetség nem tartja megengedhetõnek, hogy a betegellátásban, a kórház-privatizációban a szerkezetváltással olyan profitérdekeltség jöjjön létre, amelynek eredményeképpen az egészségügyi közszolgáltatásban lévõ pénzeket nem a betegellátásra fordítják, hanem nyereségként kivonják az ágazatból.

A KSZSZ-nek az az álláspontja, hogy az egészségpolitika alapelvei, az egészségügyi stratégia nem lehet a napi politika függvénye és eszköze. A magyar lakosság körében az egyes betegségek a gyakoriságukban messze túlhaladják annak az európai régiónak a szintjét, ahová igyekszünk.

A demográfiai átalakulás következtében, a népesség elöregedésével, valamint a másfélmillió munkahely közelmúltbeli megszûnésével csökkent a járulékfizetõk száma. Nem osztjuk azonban azt az álláspontot, hogy a szolidaritáson alapuló egészségügyi rendszer teljes egészében finanszírozhatatlan. A jelenlegi gondok egy része az egészségügyi közkiadások GDP-bõl történõ részesedésének csökkenésére is visszavezethetõ. Ez az arány, mely a fejlett országokban meghaladja a 10 százalékot, nálunk 1998-ban 5,6 százalék, 2001-ben 4,1 százalék volt, 2002-ben pedig már csupán 3,9 százalék. 1994-tõl a gyógyító-, és megelõzõ kiadások reálértéke 20 százalékkal csökkent.

A 2002. õszi bérintézkedések ellenére a KSZSZ úgy látja, hogy az egészségügyben továbbra is súlyosak a feszültségek, hiszen ma rosszabb a betegellátás színvonala, mint a rendszerváltáskor volt. Ezért elkerülhetetlen az egészségügy többletforrásokhoz juttatása - a közfinanszírozás megtartása mellett. A szövetség azt javasolja, hogy az alkohol és a dohányáru jövedéki adójából származó bevételt teljes egészében adják plusz támogatásként az egészségügynek. Annál is inkább, mert a lakosság jelenlegi anyagi helyzete csak nagyon nehezen teszi lehetõvé nagyobb terhek vállalását. (Itt emlékeztetnénk arra, hogy 1998-ban még az egészségbiztosítás fizette a lakossági gyógyszer kiadások 66,3 százalékát, 2000-ben már csak 60,2 százalékát, tehát a lakossági térítési díjak tették ki az összes gyógyszer költség 39,8 százalékát.) A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége továbbimegoldásként javasolja és támogatja az egészségpénztárak megalakulását. Ebben számít a munkáltatók hozzájárulására is.

A szövetség szükségesnek tartja, hogy - hasonlóan a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz - a lakossági befizetésekbõl képzõdõ egészségbiztosítási alap felett ismét megvalósuljon a társadalmi kontroll. Szükséges, hogy ennek lehetõségeirõl a SZEF-en belül konzultáció folyjék.

Stabil adórendszert

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége megállapítja, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer közel másfél évtizedes bevezetése óta a permanens változás állapotában van.

A szövetség azt az álláspontot képviseli, hogy az adófizetõ polgárok reális elvárása ma már a kiforrott jól követhetõ filozófiájú személyi jövedelemadó rendszer, melyen belül az adózási sávhatárok automatikusan követnék a mindenkori tényleges inflációt.

IV.

A KSZSZ MÛKÖDÉSE ÉS ANNAK FELTÉTELEI

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége a tevékenységét a tagszervezeteik igényeihez igazodóan, hatékonyan kívánja végezni. Ebben jelentõs segítséget ad az a 2001-ben készített elemzés, mely a szövetség helyzetével és jövõjével kapcsolatban számos megvalósítható javaslatot tartalmaz. Ezeket a KSZSZ az éves tevékenység megtervezésekor hasznosítani kívánja.

A szövetség szükségesnek tartja az alapszervezetek és a KSZSZ közötti információáramlás javítását. Ezért a testületi ülések írásos emlékeztetõinek változatlan elkészítése és megküldése mellett nagyobb hangsúlyt helyez az elektronikus levelezésre, erre ösztönzi a tagszervezeteket is. Ennek segítségével kíván a sürgõs esetekben véleményt, javaslatokat is kérni.

A KSZSZ felkéri a tagszervezeteit, hogy a mozgalmi munka minden szintjén nagyobb önfegyelmet vállalva segítsék a szövetség hatékony, közös érdekeket szolgáló tevékenységét.

Évenként, a várható feladatok elemzését követõen a szövetségi tanács jelöli ki azt a legfontosabbnak látszó feladatot, melyet az év során kiemelt szövetségi programpont követelésként, kezel a KSZSZ, melyért minden fórumon kiemelten lobbizik, illetve tervszerû propaganda munkát folytat.

A tagszervezetek részérõl mutatkozó igény és megfelelõ anyagi fedezet esetén a KSZSZ koordinálja, illetve megszervezi a szakszervezeti tisztségviselõk képzését. Ennek programjait a tagszervezetekkel együtt alakítja ki.

A szövetség ajánlást dolgoz ki a tagszervezõ munka javítására, valamint támogatja szakszervezet szervezõdését azokon a munkahelyeken, ahol az még nem alakult meg.

Indokolt, hogy rendszeres, élõ kapcsolatot alakuljon ki a KSZSZ tisztségviselõi és a tagszervezetek között. Ennek érdekében - a tagszervezetekkel történt elõzetes egyeztetést követõen - az iroda negyedéves látogatási tervet készít. Felkéri tagszervezeteit, hogy esetenként tegyék lehetõvé kihelyezett elnökségi ülések megtartását.

A szövetség vezetése javaslatokat dolgoz ki a KSZSZ-szintû érdekegyeztetés hatékonyságának növelése érdekében. Ennek megfelelõen rendszeressé teszi a kapcsolatot, illetve a tagszervezetek felkérése alapján találkozókat kíván szervezni a munkáltatói partnerekkel. Szükség esetén a KSZSZ válságkezelõ programot dolgoz ki egy-egy, a tagszervezet lehetõségeit meghaladó probléma megoldására.

A szövetség újra mérlegeli központi jogsegélyszolgálat mûködtetését, illetve egyeztetést folytat arról, hogy a jogsegélyszolgálattal rendelkezõ tagszervezetek milyen feltételekkel vállalnák a más tagszervezetekhez tartozók jogsegélyben részesítését.

A késõbbiekben remélhetõen javuló anyagi feltételek függvényében a KSZSZ arra törekszik, hogy az országos érdekegyeztetés fórumain, vagy jogszabály véleményezéseknél képviselendõ álláspontjainak kialakítása érdekében szakértõket vonjon be. Ezért felméri, hogy milyen területeken szükségesek ezek és ennek megfelelõen szakértõi listát állít össze.

A KSZSZ természetesen elsõsorban a szövetség vezetõ testületei tagjainak szakértelmére és aktív részvételére számít mind a szövetség irányítása, mind a napi feladatok ellátása tekintetében. Ezért egyeztetett módon, lehetõleg munkaprogramban elõre tervezetten kéri minden szükséges esetben a segítségüket.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége a tagszervezetei útján vesz részt a közszféra országos érdekegyeztetõ fórumainak munkájában. A szövetség egyetért azzal, hogy ezek száma bõvüljön és a lehetõ legrövidebb idõn belül megalakuljon, átfogó, konzultatív egyeztetõ fórumként mûködjön a Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács, a közalkalmazottakat, a köztisztviselõket, a rendvédelemben és az igazságszolgáltatásban foglalkoztatottakat képviselõ szakszervezetek és a települési önkormányzatokat képviselõ tisztségviselõk részvételével.

A KSZSZ tisztában van azzal, hogy programja csak akkor valósítható meg, ha a mûködésétbiztosító pénzügyi fedezet rendelkezésre áll. Ehhez a tagdíjbevételein túl további anyagi forrásokat kell keresnie. Az egyik lehetséges bevételi forrás a szövetség résztulajdonában álló cégek nyereséges mûködtetése lehet. A KSZSZ felkéri tagszervezeteit, hogy korábbi döntésüknek megfelelõen támogassák az Elsõ Közszolgálati Pénzügyi Tanácsadó Kft. és a P4 Vagyonkezelõ kft. üzleti tevékenységét.

A KSZSZ számít arra, hogy egyes programjai megvalósításához a központi forrásokból is támogatást kap (OFA, MAT). Ennek lehetõségeirõl rendszeresen egyeztetni kíván a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumával.

A szövetség elengedhetetlennek tartja, hogy a szakszervezetek tulajdonjogát korlátozó törvényi rendelkezés megváltozzon és a tulajdonosok szabadon rendelkezhessenek az ingatlaneladásból származó bevételükkel.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége kezdeményezi, hogy a személyi jövedelemadó harmadik 1 százaléka felajánlható legyen a munkavállalók érdekképviseletét ellátó szakszervezetek számára. A szövetség felkéri a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumát, hogy az országos érdekegyeztetés megfelelõ szintjein kellõ eréllyel képviselje ezt a kezdeményezést.

A szövetség úgy véli, hogy a szakszervezetek olyan közérdekû feladatokat is elláthatnak (pl.: munkavédelmi ellenõrzések, érdekképviseleti oktatások szervezése, EU-s tájékoztatási tevékenység a tagságuk körében, stb.), amelynek fedezetét az állami költségvetés biztosíthatja. A KSZSZ szükségesnek tartja, hogy az így ellátandó feladatokról és ezek költségvetésbõl történõ finanszírozásáról tárgyalások kezdõdjenek a konföderációk és a kormányzat között.

A KSZSZ javasolja, hogy a tagszervezetek szakszervezeti tisztségviselõinek munkaidõ megváltása összevonható legyen úgy, hogy az adott szakszervezet felhatalmazása esetén ezt az összeget a szövetség szintû munkában is használhassa fel. Bevezethetõségének törvényi szabályozásáról, fedezetének biztosításáról és átutalásának módjáról a KSZSZ tárgyalásokat tart szükségesnek az illetékes kormányzati szervekkel.

V.

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége a következõ idõszakban - anyagi okok miatt - nemzetközi kapcsolatai minimalizálására kényszerül. Minthogy a szövetség nemzetközi delegációk meghívását, fogadását és delegációk kiutaztatását csak kivételesen, illetve a mindenkori pénzügyi helyzete függvényében tudja vállalni, arra törekszik, hogy azok a tagszervezetei, amelyek képesek a finanszírozást is vállalni, jobban kapcsolódjanak be a szövetség nemzetközi szintû munkájába.

A KSZSZ továbbra is tagja kíván maradni az Európai Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (EUROFEDOP), azonban a munkában való személyes részvételre, szintén anyagi okokból, csak korlátozottan tud vállalkozni. Ezért a jövõben minden lehetõséget megpróbál igénybe venni, így az esetleges Európai Uniós és kormányzati támogatást is. Nagyobb hangsúlyt kíván helyezni az információszerzés, tapasztalatcsere kevésbé pénzigényes lehetõségeire, mint például írásos tájékoztatók kérésére.

A szövetség a kétoldalú kapcsolatait a takarékosság, az említett nehézségek miatt nem tudja bõvíteni. Törekszik azonban arra, hogy a szlovák, az osztrák, a német, ciprusi közszolgálati szakszervezetekkel az eddig kiépített együttmûködés legalább szinten maradjon.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége a nemzetközi együttmûködésbõl adódó lehetõségeket fel kívánja használni arra, hogy a hazai érdekképviseleti munkában hasznosítható ismereteket szerezzen. Információkat kíván gyûjteni többek között a közszolgálati életpálya, az országos érdekegyeztetés, a bérek alakulása, a közszolgálati szakszervezetek mûködési feltételei, a közszféra nyugdíjrendszere, a szociális ellátások, a bírák és ügyészek helyzete.

Az információszerzés kevésbé költségigényes csatornája például a Budapesten mûködõ Európai Uniós Információs Központ, a hazai hozzáférhetõ irodalom, hazai szakértõk, vagy a pályázati támogatású konferenciákon való részvétel lehetõségeinek kihasználása, esetleg a Budapesten mûködõ nagykövetségek, vagy a Külügyminisztérium segítségének igénybevétele.

VI.

ÖSSZEFOGLALÓ

A 2002 - 2006. közötti négy év Magyarország és így a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége számára is meghatározó jelentõségû lehet, megszabja a további fejlõdés irányát. Ezekben az években dõl el, hogy hazánk megérett-e arra, hogy a fejlett európai országok befogadják tagjaik sorába, ezzel új távlatokat nyitva a társadalom elõtt. Ha Európa ezt megteszi, akkor hosszú idõ után - és most már remélhetõen hosszú idõre - biztosított lehet az ország gazdasági, kulturális fejlõdése, állampolgárainak biztonsága.

A következõ idõszak meghatározó a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége életében is. Eldõl vajon az 1990-ben, a Közalkalmazottak Szakszervezete széthullásával létrejött szakszervezetek képesek-e szövetségüket fenntartani, fontosnak tartják-e a szoros együttmûködést és ehhez biztosítják-e a megfelelõ segítséget.

A szövetség III. kongresszusa 1998. december 8-án elfogadott programjának záró mondata így hangzott: "A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége annak a reményében hagyja jóvá a négy év feladatait, hogy a következõkben már nem a terhek elosztásánál kell védenie a közszféra munkavállalóinak érdekeit, hanem végre a megtermelõdõ javak igazságos szétosztásánál mûködhet közre."

A köztisztviselõk, a közalkalmazottak, a rendvédelmi szerveknél dolgozók helyzetében a változáselindult. Remélhetõen a folyamat nem törik meg és igaza lesz az ország miniszterelnökének: "A társadalmi béke megõrzése szempontjából elodázhatatlan a bérfelzárkóztatás." A közszolgálati szakszervezetek kongresszusi küldöttei remélik, hogy ez minden általuk képviselt területen meg is valósul.

Budapest, 2002. november 14.

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége

IV. Kongresszusa