![]() |
|
|||||
Szükség van a szakszervezetekre
A tagok 95 százaléka, a nem szervezett dolgozók háromnegyede gondolja úgy, hogy erős szakszervezetekre van szükség a munkahelyeken. Egy reprezentatív felmérésből kiderül, hogy a megkérdezettek alig fele ért egyet sztrájk meghirdetésével. A hat konföderáció esetleges egyesülését a legerőteljesebben a közszférában dolgozók utasítják el.
A munkavállalók többsége szerint erős szakszervezetekre van szükség, de azt várják, hogy figyelmüket az érdekvédelemre fordítsák. Csak a kisebbség gondolja úgy, hogy a szakszervezeteknek továbbra is az országos szintű politikai alkukra, a politika világában való közreműködésre kellene koncentrálniuk – ez derült ki az érdekképviseletek megítéléséről készült reprezentatív felmérésből. A kutatásra a szakszervezetek konföderációközi bizottsága adott megbízást az Érdekvédelmi Tanácsadó Szolgálatnak (ÉTOSZ). A vizsgálat az Autonómok, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a Liga, az MSZOSZ és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma szerveződési területein folyt, munkahelyi szakszervezeti vezetők, aktív tagok és nem szervezett dolgozók bevonásával. A Munkástanácsok nem kívánt részt venni a kutatásban. A szakemberek összességében 1500-1500 szervezett, illetve nem tag munkavállalót és száz szakszervezeti titkárt kerestek meg kérdőívükkel. A válaszokból kiderült, hogy a munkavállalók döntő többsége szükségesnek tarja, hogy helyi kollektív szerződéseket, megállapodásokat kössenek. Valamennyiük szerint a munkahelyhez kötődnek a legfontosabb szakszervezeti feladatok: a béremelés, a munkahelyvédelem, a szociális juttatások biztosítása. A vizsgálatból levonható következtetés, hogy a fiatalok, az alacsony képzettségűek inkább az anyagi javakkal kapcsolatos elvárásaik teljesítését, míg az idősebbek, az iskolázottabbak a szabályozott munkaviszonyt, a munkahely védelmét várják elsősorban szervezetüktől. A megkérdezett szakszervezeti titkárok több mint kétharmada szerint a munkahelyi vezetés és a szakszervezet között a kapcsolat jó, az érdekvédelmi szervezet erőt képvisel a munkahelyen. Ezzel szemben a “potyautasok” alacsonynak tartják a helyi szakszervezet hatékonyságát, s csupán egyharmaduk értékeli jónak a szakszervezet és a munkahely vezetése közötti viszonyt. Az érdekvédőknek csupán 6,1 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a munkáltató megakadályozza a tagszervezést. Egy esetleges sztrájk meghirdetésével leginkább a szervezett dolgozók értenek egyet, a támogatók aránya eléri az 57 százalékot. Óvatosabbak a tisztségviselők és a nem szervezettek: 43, illetve 46 százalékuk a “puhább” érdekérvényesítési formákat tartja célravezetőbbnek. Kiemelkedően magas a sztrájk elfogadottsága az egészségügyben, a villamosenergia-iparban és a szállításban-távközlésben. A szakszervezeti mozgalom egyik legaktuálisabb – és nagy vitát kiváltó – kérdése a konföderációk esetleges fúziója. A kutatók szűkített minta – csak a titkárok válaszai – alapján azt állapították meg, hogy többségük ellenzi az egyesülést. Csaknem húsz százalékuk nem adott a kérdésre határozott választ. Az egyesülést a legerőteljesebben a közalkalmazotti és köztisztviselői szférában utasítják el. A tagok és a nem szervezett dolgozók ugyanakkor az együttműködést sokkal inkább kívánatosnak tartják. Kun J. Erzsébet Népszabadság 2001. 04. 13. |
||||||
|
| Tanulmányok, továbbképzés | Jogtár | Archívum | Kapcsolat | E-mail | |
||||||
| ||||||