KSZSZ logó Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége
| Nyitólap | Névjegy | Bemutatkozunk | Tervezetek, szakszervezeti vélemények |
| Tanulmányok, továbbképzés | Jogtár | Archívum | Kapcsolat |
    E-mail


100 kulcsszó az Európa tanulmányok köréből

Egyetemi jegyzet

Készült a JATE (Szegedi Egyetem), az ELTE (Budapest), a KLTE (Debrecen), az Université d'Angers (Franciaország), valamint az University of Hull (Egyesült Királyság) hallgatóinak és oktatóinak közreműködésével, a TEMPUS JEP 12543-97 anyagi támogatásával

Szeged, 2000


Előszó

 

Ezt a kiadványt egy Tempus együttműködési program keretében készítette közösen 1998-1999-ben az angers-i egyetem (Franciaország) történelem és modern filológia tanszéke, a Szegedi Egyetem történelem, angol, illetve francia tanszéke, az ELTE francia és polgári jogi tanszéke, a KLTE angol és francia tanszéke, valamint a hull-i egyetem Európa Tanulmányok Központja, az angers-i katolikus egyetem segítségével.

A közös munka kiindulópontját a CIG-SCADPLUS által a http://europa.eu.int/comm/sg/scadplus/leg/cig internet-címen közzétett, az Európai Unió reformját 150 definíció keretében tárgyaló szószedet jelentette. A 150 szócikk alapos áttanulmányozását követően a Tempus-program résztvevői mintegy 60 terminust tartottak feldolgozásra érdemesnek, s úgy döntöttek, hogy ezeket kiegészítik további negyven, elsősorban az Európai Unió történetével, bővítésével, külkapcsolataival, és kulturális életével kapcsolatos fogalommal.

E szakmai döntés hátterében az a szándék állt, hogy a lehető legteljesebb módon kielégítsük az Európa tanulmányokra szakosodott magyar hallgatók által támasztott igényeket. Ennek érdekében a szerzők bevontak a közös munkába olyan magyar hallgatókat is, akik már részesültek Európa tanulmányok képzésben; közreműködésükelsősorban néhány új szócikk elkészítésekor, illetve több magyarázó szöveg fordításakor bizonyult kiváltképp hasznosnak.

Valamennyi fogalom magyarázata hozzáférhető mindhárom (angol, francia, magyar) nyelven, mégpedig a választott nyelv szerinti ábécésorrendben. Emellett külön jelölt hivatkozások teszik lehetővé egyazon fogalom más nyelveken történő keresését, illetve az egymáshoz kapcsolódó fogalmak közötti mozgást.

A téma iránt érdeklődő olvasó munkáját megkönnyítendő, a jegyzethez a legfontosabb műveket tartalmazó irodalomjegyzék is kapcsolódik.

A szerkesztési munkálatokat és az egyes szövegek gondozását a partnerintézmények oktatói végezték.

A munkatársaink által önállóan készített szócikkek végén találhatók a szerző nevének kezdőbetűi; a külön jelölés nélkül közreadott szócikkek a CIG-SCADPLUS szószedetében szereplő szövegek fordításai.


Történeti áttekintés

 

Az európai egység gondolata igen régi keletű. A hagyomány szerint Saint-Pierre abbé 1713-ban megjelent Az Örökbéke-tervezet rövid foglalata (Le projet pour la paix perpétuelle en Europe) c. munkája számít az egységes Európa-gondolat első konkrét megnyilatkozásának. A mű megjelenését követően – és a 19. században is – egyre többen vették védelmükbe az elképzelést (Kant, Saint-Simon, Victor Hugo).

A politikusok viszont csak az I. világháború borzalmainak láttán kezdték átvenni a gondolatot (Coudenhove-Calergi, Aristide Briand); a gazdasági világváság és a fasizmus térhódítása következtében előálló problémák azonban romba döntöttek minden, a kontinens nemzetei közötti békére és együttműködésre irányuló elképzelést.

A második világháborút követően ismét előtérbe került az európai integráció gondolata. 1949-ben a különféle európai mozgalmak Hágában kongresszuson összegyűlt képviselői határozták el az Európa Tanács létrehozatalát, melynek székhelyéül Strasbourgot jelölték ki. Ám – miként azt Chruchill már 1946 szeptemberében megmondta – csak a francia-német megegyezés lehet "az első lépés az európai család újraegyesítése felé vezető úton". Ennek kezdeményzése a francia politikusok (Robert Schuman, Jean Monnet) elszántságát dicséri; terveik pedig kedvező fogadtatásra találtak Konrad Adenauer német kancellárnál. Az 1950-ben megfogalmazott Schuman-terv értelmében közös hatóság felügyelete alá kell helyezni a szén- és acéltermelést. Az Európai Szén- és Acélközösség alapító okiratát hat ország (Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Olaszország) írt alá. Később az együttműködést az 1957-ben aláírt Római Szerződéssel létrehozott Európai Gazdasági Közösség (EGK) keretén belül a gazdasági élet egészére kiterjesztették.

A hatvanas években az európai politikát két fő kérdés osztotta meg; az egyik az együttműködés politikai és gazdasági alapelveivel, a másik Nagy-Britannia belépésével kapcsolatosan. Az ekkor Közös Piac néven is emlegetett EGK bővítésére végül 1972-ben, Nagy-Britannia, Írország és Dánia belépésével került sor.

A hetvenes évek olajválságai a politikai és monetáris unió alapelveinek kidolgozására késztették az EGK-t. Valéry Giscard d'Estaing kezdeméyezésére hozták létre 1974-ben az Európai Tanácsot, majd 1979-ben az Európai monetáris rendszert és az Ecu-t.

Az egyes földközi-tengeri országokban végbemenő demokratikus átalakulás lehetővé tette, hogy az EGK tagjává váljon 1981-ben Görögország, majd 1986-ban Spanyolország és Portugália.

A gazdasági nehézségek és a növekvő munkanélküliség megújulásra kényszerítették az EGK-t. 1985-ben kezdeményezték az európai politikai együttműködés intézményrendszerének kialakítását. A közös munka, valamint a nemzetközi helyzetben beállt változások (a keleti blokk összeomlása, Németország újraegyesítése) végül 1991 decemberében a Maastrichti Szerződés aláírásához vezettek. Ettől kezdve a közösség országainak megjelölésére az Európai Unió elnevezést használják. Az Unió 1995-ben kibővült Ausztriával, Svédországgal és Finnországgal; a bővítés révén területe 3,2 millió km2-re, lakosainak számai 370 millióra nőtt.

Ebben az időszakban kerültek előtérbe a korábbi szovjet tömbbel (a közép- és kelet-európai országokkal) kapcsolatos problémák is. Az első kapcsolatfelvétel már 1987-ben megtörtént a magyar vezetők és a brüsszeli Európa Bizottság között; 1989-ben pedig megindult a "reformországoknak" tekintett Magyarországnak és Lengyelországnak szánt PHARE gazdasági és pénzügyi segélyprogram, melyből később más országok is részesedtek.

Az uniós országok államfői az 1993 januárjában Kopppenhágában tartott értekezletükön fektették le ezen országok uniós felvételének alapkövetelményeit (demokratikus átalakulás, piacgazdaság, az emberi jogok tiszteletben tartása); a gazdasági élet európai normákhoz való igazításának megkönnyítése végett pedig 1995-ben Fehér Könyvet tettek közzé.

Az európai integrációs folyamat legutóbbi állomása a közös pénz bevezetése volt. Az euro 1999. január 1. óta az Európai Unió hivatalos fizetőeszköze (Dánia, Görögország, Nagy-Britannia és Svédország kivételével); a pénzpolitikát a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank felügyeli.

A délszláv válság alkalmával nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági nagyhatalomnak számító Európai Uniónak nincs egységes külpolitikája, és egyre többen hangoztatják azt is, hogy a 21. század Európájának megteremtése érdekében intézményi reformokra van szükség.

A számos hiányosság és probléma ellenére az utóbbi években elért eredmények vitathatatlannak tűnnek, és az európai kontinens egyre közelebb kerül ahhoz a célhoz, melyet még egyik szülőatyja, Jean Monnet ekképpen fogalmazott meg: "Mi nem az államokat, hanem az embereket akarjuk egyesíteni." A számos országban bevezetett Európa tanulmányok révén az újabb generációk már nagyobb eséllyel munkálkodhatnak azon, hogy ez az eszme a gyakorlatban is megvalósuljon.
 


A XX. SZÁZADI EURÓPA-GONDOLAT NAGYJAI

Jean Monnet (1888-1979)

Cognac-i szeszt gyártó és forgalmazó családban született. 18 éves korától a családi vállalkozás ügynöke az angolszász világban. 1914-ben megbízatást kap a hadtáp megszervezésére Angliával. 1919-ben a Nemzetek Szövetségének helyettes főtitkára, amelyről rövidesen lemond és visszatér az üzleti életbe. Az Egyesült Államokban, Kínában és más országokban tevékenykedik. Aktív résztvevője a lengyel és román pénzügyi stabilizációnak az 1920-as években.

1940-ben megkísérli tető alá hozni Franciaország és Anglia Unióját. Később meghatározó szerepe lesz az amerikai fegyverkezési program (Victory Program) megszervezésében. Algírban csatlakozik de Gaulle-hoz és ellátási biztos lesz a Francia Nemzeti Felszabadító Bizottságban. A Felszabaduláskor de Gaulle megbízza a francia modernizációs terv kidolgozásával. Ő a kezdeményezője a 1950. május 9-i Schuman-nyilatkozatnak, majd első elnöke a ESZAK Főhatóságának 1952 és 1955 között.

Az európai egyesülési folyamat meggyorsítása érdekében 1955-ben megalapította az Akcióbizottság az Európai Egyesült Államokért nevű szervezetet.

Hamvai születésének századik évfordulóján átkerültek a Pantheonba.

Robert Schuman (1886-1963)

Luxemburgban nevelkedett lotaringiai származású, aki tanulmányait német egyetemeken végezte és az akkor Németországhoz tartozó Metzben 1912-től ügyvédként dolgozott. A hívő katolikust 1919-ben Moselle képviselőjévé választják. 1924 és 1939 között a Népi demokraták frakciójának tagjaként parlamenti képviselő.

Antikommunista, de habozás nélkül elítéli a nácik rasszizmusát és antiszemitizmusát. 1940-ben tagja a rövid életű Reynaud kabinetnek, megszavazza a teljhatalmat Pétain-nek. 1940-ben a Gestapo letartóztatja, de 1942-ben megszökik.

Alapítója a kereszténydemokrata Köztársasági Népi Mozgalomnak (MRP) és 1945-től 1962-ig tagja a nemzetgyűlésnek. 1947-ben miniszterelnök, 1948 és 1952 között külügyminiszter. Ő a híres Nyilatkozat közzétevője 1950-ben. 1959-től haláláig az Európa Parlament elnöke.

Konrad Adenauer (1876-1967)

Kölnben született, katolikus nevelésben részesült és jogi tanulmányokat folytatott. 1917 és 1933 között Köln polgármestere. A nácik letartóztatták és házi őrizetben tartották, de nem volt hajlandó együttműködni velük. Az Egyesült Államokba távozott.

A háború után megalapította a Kereszténydemokrata Uniót (CDU) és újra Köln polgármestere. A Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja 1949-től 1963-ig. 1963. január 23-án de Gaulle-lal aláírta a két ország kibékülését szentesítő Elysée szerződést.

Alcide de Gasperi (1881-1954)

Az 1919-ben olasz tartománnyá lett Tridentből származik, Bécsben végezte tanulmányait és újságíró lett, majd az osztrák parlamentben Trident képviselője. A háború után a katolikus Olasz Néppárt tagja, később elnöke, majd az olasz parlamentben képviselő. A fasizmus ellenfele s ezért 1926-ban bebörtönzik. Vatikánba menekült. A Felszabaduláskor az Olasz Kereszténydemokrácia vezetője, 1945 és 1953 között miniszterelnök. Az Európa Tanács alapító tagja.

Lásd még:

Az Európai Konstrukció fontos dátumai

Az “Európa” gondolat története

A több típusú integráció

Mitteleurópa

Les p?res fondateurs

Founding Fathers
 
 


ACQUIS COMMUNAUTAIRE

Az Acquis Communautaire, avagy Közösségi vívmányok, azoknak a közös jogoknak és kötelezettségeknek az összessége, amelyek összekötik az Európai Unió Tagállamait. Lényegileg a Római szerződésen s az azt kiegészítő megállapodásokon, illetve az ezek alapján hozott másodlagos jogszabályok széles skáláján alapul. Az Acquis Communautaire az egységes piacra s az ebben foglalt négy szabadságjogra (az áruk, a személyek, a tőke és a szolgáltatások mozgásának szabadságára) vonatkozó szabályok, az ezt alátámasztó közös (agrár-, kereskedelmi-, verseny, szállítási-, és egyéb) politika, illetve a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő régiók és népességkategóriák támogatására szolgáló intézkedések összességét fejezi ki. Az Acquis Communautaire koncepciója abban különbözik a Közösségi jog fogalmától, hogy magában foglalja a jogilag nem kötelező szabályokat is.

Az Unió elkötelezte magát az Acquis Communautaire teljes tiszteletben tartása és továbbfejlesztése mellett.

Az Acquis Communautaire által meghatározott jogi keretektől való eltérés vagy felmentés csak kivételes körülmények között és limitált mértékben lehetséges.

Az Acquis Communautaire további jelentősége abban áll, hogy az Unióhoz újonnan csatlakozni kívánó államoknak nem csupán a Közösségi jogot, hanem az Acquis Communautaire fogalomkörébe tartozó többi szabályt is kötelező érvényűként kell elfogadniuk.
© CIG-Scadplus
Lásd még:

Egységes intézményi keret

Differenciált integráció (rugalmasság)

Európai Unió pillérei

Közösségi jog

Acquis Communautaire

Acquis Communautaire
 
 


AMSZTERDAMI SZERZŐDÉS

Az Amszterdami szerződés, az 1996. március 29-én kezdődő Kormányközi Konferencia eredményeként jött létre, az Európa Tanács turini ülésének keretében. Az Európa Tanács amszterdami ülésén (1997. június 16-17.) fogadták el, majd 1997. október 2-án 15 Tagállam külügyminisztere írta alá. A szerződés akkor lép hatályba, ha minden tagország ratifikálta a saját alkotmányos szabályainak megfelelően.

Az Amszterdami szerződés fő célja az, hogy minden eszközzel segítse az Európai Uniót abban, hogy képes legyen a jelenlegi és a jövőbeli elvárásoknak megfelelni. Az Európai Unió a huszonegyedik század küszöbén számos kihívással találja szembe magát. A nemzetközi politikai és gazdasági helyzet napról napra változik, nagy a versengés, egyre több munkahelyre lenne szükség; a terrorizmus, a bűnözés és a drogkereskedelem soha nem látott méreteket öltött, a bevándorlók elözönlik Európát és Földünket a környezetszennyezés veszélyezteti. Az Uniónak az előbb felsorolt problémák mellett nagy kihívást jelentenek a csatakozni kívánó országok is.

Az igazságszolgáltatás terén tett módosítások garantálják az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását és az Unió Tagállamaiban élők számára a menedékjogot. Az Unió elkötelezte magát az esélyegyenlőség mellett és harcol a faji megkülönböztetés ellen. Az Amszterdami szerződés módosítani kívánja az Európai Uniót létrehozó szerződés bizonyos rendelkezéseit, az Európai Közösség szerződéseit és néhány hozzákapcsolódó határozatát. Ez a szerződés nem lép a fent említettek helyébe de kiegészíti azokat.

Az Amszterdami szerződés a következőket foglalja magában.

Az állampolgárokat közvetlenül érintő kérdések

Rendezni kell a határok megszűnésével kapcsolatos kérdéseket a szerződés hatálybalépésétől számított öt éven belül.

A Schengeni egyezmény beleolvadt az Uniót létrehozó szerződésbe, miután a határok megszűntek. Az Amszterdami szerződés figyelembe veszi az Egyesült Királyság és Írország különleges helyzetét, így ez a két ország nem köteles betartani a szerződés vízumra, bevándorlókra és a menedékjogra vonatkozó paragrafusait. Dániára ugyanez vonatkozik, kivéve a vízumot érintő rendelkezéseket. A határok megszűnése azonban nem veszélyeztetheti az állampolgárok biztonságát. Az Unión kívüli országokkal kötött megállapodások és a rendőri és büntető szervek közötti együttműködés nagy mértékben segíteni fogja a biztonság megteremtését. Az Unió jelenlegi jogrendszerének kibővítése, az Európai Parlament és a Bíróság hatáskörének kiterjesztése minőségi változást fognak eredményezni ezen a területen.

A konferencia egyik fő célkitűzése volt, hogy az állampolgárok számára nyilvánvalóvá és érthetővé váljon, hogy az Unió miként szolgálja a területén élők érdekeit. A munkanélküliség minden állam számára problémát jelent, ezért a szerződés előirányozza a munkahelyteremtésben való előrelépést. A szerződés ezen kívül létrehoz egy alapot, amelynek célja az államok közötti együttműködés elősegítése.

A környezetvédelem mindenki számára egyaránt fontos. A környezetet érintő problémák nem érnek véget egy ország határánál, tehát közös európai összefogásra van szükség. A szerződés felhívja a figyelmet a környezetvédelmi intézkedések szigorú betartására és szigorítja a belső piac környezetvédelemre vonatkozó szabályait.

A szerződés a közegészségügy javításának érdekében is javasol intézkedéseket. Nagy jelentőséget tulajdonít a megelőzésnek, amelyet az állampolgárok megfelelő tájékoztatásával lehet elérni.

Az előbb felsorolt területeken kívül, a szerződés szem előtt tartja a fogyasztók védelmét, az állampolgárok oktatáshoz és gyülekezéshez való jogát, a különböző kultúrák tiszteletét és felhívja a figyelmet a periférián kívüli területek hátrányos helyzetére.

Mivel minden, az Unió területén élő, ember számára fontos a gyors és hatékony ügyintézés, ezért az Amszterdami szerződés bevezeti a szubszidiaritás (kiegészítőség) elvét, vagyis a funkciókat a legalacsonyabb szintre kell delegálni, ha semmilyen előny nem származik abból, hogy magasabb területen gyakorolják őket.

Az állampolgárok számára az is fontos, hogy kérdéseikkel az Unió mely intézményeihez fordulhatnak, ezért lényeges a megfelelő tájékoztatás.

Hatékony külpolitika

Annak ellenére, hogy az Európai Unió a világ legnagyobb politikai és gazdasági egysége, még hatékonyabbá válhatna, ha javítaná politikai és gazdasági kapcsolatait a fejlődő országokkal is. A külpolitika terén a következő változások léptek életbe:

az Európa Tanács hatásköre kibővült és immár feladatai közé tartozik az Unió külpolitikai stratégiáinak meghatározása

a kül- és biztonság politika élére egy olyan magas rangú tisztviselőt választanak, aki egyben az Európa Tanács főtitkára is, és aki segíti a Tanács munkáját a kül-és biztonságpolitikát érintő kérdésekben.
© CIG-Scadplus
Lásd még:

Kül-és biztonságpolitika

Szubszidiaritás elve

Környezetvédelem

Differenciált integráció (rugalmasság)

Traité d’Amsterdam

Treaty of Amsterdam
 
 


AZ EGYÉN MOZGÁSSZABADSÁGA 
(Vízum, menedékjog, bevándorlás, egyebek)

Az Amszterdami Egyezmény hatályba lépésével egy új, IV. fejezet fog bekerülni az Európai Közösség alapító okiratába. Ez a következő területekre fog kiterjedni:

az egyén mozgásszabadsága

a külső határok ellenőrzése

menedékjog, bevándorlás és harmadik országbeli nemzetiségiek jogainak védelme

jogi kooperáció polgári perekben

Jelenleg e területek az Európai Unió Egyezmény VI. okiratában szerepelnek (igazságügy és belügy). Az Amszterdami egyezmény keretén belül fokozatosan beépülnek a Közösség jogi keretrendszerébe ( első pillér) annak hatályba lépését követően öt éven belül.

Ezen átmeneti időszak után, a Tanács a továbbiakban nem egyedül fog eljárni ezen területeken, hanem a Bizottság által benyújtott javaslat alapján fog döntést hozni. Hosszú távon tervezik a közös döntési eljárás és a minősített többségi szavazás bevezetését. Sőt, a jövőben a bíróság hatásköre kiterjed majd ez új IV. fejezetben megjelölt mindazon területekre, amelyekből jelenleg ki van zárva. Az Egyesült Királyság és Írország nem kíván részt vállalni a IV. fejezet rendelkezéseiben. Dánia ugyanakkor csak a vízumra vonatkozó részeket fogja érvényesíteni.
© CIG-Scadplus
Lásd még:

A szabadság, biztonság és jog területe

Igazságügy és belügy

Az Unió pillérei

Libre circulation des personnes

Free movement of persons
 
 


AZ ELNÖKI TISZTSÉG BETÖLTÉSE

Az Unió elnöki tisztségének betöltése egy félévenkénti rotációs rendszer alapján történik, ahol minden Tagállam 6 hónapig tölti be ezt a tisztséget. Az elnöki tiszt betöltése minden Tagállam részére kötelesség és hozzájárulás az Uniós intézmények megfelelő működéséhez. Jelenleg egy Tagállam hét és félévente látja el az elnöki teendőket.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Présidence de l’Union

Presidency of the Union
 
 


AZ EURÓPAI DINAMIKA KÜLÖNBÖZŐSÉGE

Az európai dinamika különbözősége a differenciált integráció azon elgondolását tükröző kifejezés, amely szerint a kitűzött közös célok teljesítését első menetben a Tagállamok azon csoportja kezdi meg, amelyek képesek és hajlandóságot mutatnak erre, míg a többiek később kapcsolódnak be a megvalósítás folyamatába.

Lásd még:

Differenciált integráció

Egységes intézményi keret
 
 


AZ EURÓPAI EGYSÉG GONDOLATÁNAK TÖRTÉNETE

Az évszázadok során, az egységes Európa álma nem egy gondolkodót rabul ejtett, ég mielőtt napjaink politikájának és gazdaságának legégetőbb kérdésévé vált volna. A Császárság idejétől számítva, a Pax Romana megteremtése óta, a Nyugat-európai civilizációt olyan indoeurópai népek alkották, amelyeket összekötött a közös eredet, a római-germán örökség, később pedig - a középkorban- a kereszténység, vagyis az egyház intézménye.

Természetesen, azok az egységesítési kísérletek, amelyeket Nagy Károly vagy később a német-római császárok példája ihletett, bukásra voltak ítélve. A középkori Európa, a politikai megosztottság, a királyok és hercegek közti versengés és a XIII. században ébredező nemzeti érzelmek kezdeti megnyilvánulása ellenére, bizonyos értelemben egységes képet mutatott, hiszen minden európai aszerint a kereszténytudat szerint élt, amely ugyanazokat az értékeket részesítette előnyben; összefogott az eretnekség ellen és ugyanazt a nyelvet - a latint - beszélte, így elmondható hogy Európa valóban nemzetközi volt. Bár a XIV. századtól fogva sajátos nemzeti kultúrák jöttek létre, a határok mégsem jelentettek akadályt a különböző gondolatok és érzelmek áramlásának Európa szellemi-erkölcsi életében.

A középkor végét és a modern időszámítás kezdetét jellemző kulturális mobilitásnak a szimbóluma, a legelső Európa-polgárok egyike Erasmus volt. A középkor vége felé, amikor kontinensünk a polgárháborúk következtében szinte darabjaira hullott szét, egymást követték, olyan, sokszor utópikus egységesítési tervek, amelyek az egységes európai békét közös intézmények létrehozásával szerették volna megvalósítani.

A XIV. sz. elején, Szép Fülöp jogi tanácsadója Pierre Dubois, egy olyan “Keresztény köztársaság” létrehozását javasolta, amely a francia király fennhatósága alá tartozott volna. Három századdal később Sully nevéhez fűződik a “Nagy terv”, ami hasonló természetű az előző elmélethez (IV. Henrik miniszterének, Sully hercegnek politikai tervezete). A XVII. sz. végén Angliában William Penn kiadta az Esszé a jelenlegi békéről és a jövő Európájáról (1693) című művét, amelyben a konfliktusok megoldását, egy európai állam parlamentjének és intézményeinek a keretei között képzelte el.

Leibniz, illetve a híres Saint-Pierre abbé (Az Örökbéke-tervezet rövid foglalata, 1714.), Montesquieu (A törvények szelleme, 1748.), Rousseau (Bírálat az állandó békéről, 1782.) és főleg Emmanuel Kant (Az örök béke, 1795.), mindannyian az egységes Európa előfutárainak tekinthetők.

Az első ember, aki mindezt megpróbálta megvalósítani I. Napóleon volt. Fegyverek segítségével olyan Európát próbált létrehozni, amelyet a forradalmi eszme hatott át, és császári irányítás alatt állt. 1805-ben, az Államtanácsban azt nyilatkozta, hogy olyan törvényekre van szükség, amelyek Herkules oszlopaitól egészen Kamcsatkáig érvényesek. E napóleoni kezdeményezésnek, jóllehet meghiúsult és feldúlta Európát, mégis volt egy lényeges eredménye: ahol megjelent, ott új lendületet adott nemzeti mozgalmaknak. Ettől kezdve az egységes Európa gondolata állandósult a köztudatban.

A XIX. század európai gondolkodásában az európaiság és a pacifizmus mindig együtt jelentkeznek. 1814-ben Henri de Saint-Simon egy fontos írást tett közzé, amelynek céljai nagyratörőek. A Saint-Simon által elképzelt európai konföderáció magja a Franciaország és Anglia közötti egyesülés. A nagy európai államok közül ez az a kettő, amelyekben parlament működik. Ez a terv, annak ellenére, hogy sok követőre talált, semmilyen befolyással nem bírt a Bécsi Kongresszus döntéseire. A nagyhatalmak egy más Európa-képet írtak elő, amely a nagy európai államok közötti egyensúlyon alapszik. Ez az elképzelés az Európai Egyetértés doktrínájának.

Az Európai Egyetértés doktrínája által képviselt politika ellen fejlődik ki a “népek Európájának” romantikus mítosza. Akármi legyen az államforma, egy európai szövetség vagy konföderáció létrehozásáról van szó, amely szabad és egyenlő államokat tömörít. Ez az optimista látásmód még általánosabban megjelenik az “Ifjú Európa” mozgalomban, amelyet Mazzini indított el 1834-ben. Irányításában romantikus írók is részt vesznek, olyanok mint Victor Hugo, aki 1842-től haláláig ontja a lírikus kiáltványokat, amelyek Európa egyesítését szorgalmazzák. 1851-ben ebben jelenik meg az Európai Egyesült Államok kifejezés.

A század második felében az európai gondolkodás kevésbé bizonyul optimistának. Teoretikusok felhívják a figyelmet a nemzetállam veszélyeire és javasolnak egy új alapokra épülő szövetség felállítását. Joseph Proudhon főművében, a Du principe fédératif-ban (1863) kis méretű politikai egységek felállításában látja a megoldást. Constantin Frantz egy Mitteleurópa felállítását szorgalmazza, egy kiterjedt szövetséget, melynek központja Ausztria lenne. Ernest Renan amerikai mintára létrehozandó Európai Egyesült Államokat szeretne, amelynek kongresszusa igazságot szolgáltatna a nemzeteknek.

Az I. világháború tragédiája után az Európa-gondolat egy reménysugár azoknak, akikben tudatosult a belviszályok által széttördelt Európa tragikus gyengülése. 1922-től Coudenhove-Kalergi elindítja a páneurópai Uniót. Aristide Briande, a francia-német megbékélés apostola teszi az első politikai próbálkozást Európa érdekében. 1929. szeptember 7-én Genfben az SDN (Nemzetek Közössége) gyűlésén javasolja az európai népek szövetségének létrehozását, de ez az elképzelés nem keltett osztatlan lelkesedést az európai kormányok körében, amelyek az 1929-es gazdasági válság miatt erősen megosztottak. 1932-ben végleg elvetik e tervet. Az Egyesült Európa gondolata annyira erős, hogy a II. világháború alatt mind a hitleri Németország, mind az ellenállás számos vezetője visszanyúl hozzá. Az Európa gondolat fejlődése mutatja, hogy az egész 1945 után induló európai konstrukcióhoz tartozó problematika már jóval ez előtt a dátum előtt létezett, még akkor is, ha minden korban az európai gondolat a történelmi kontextusnak van alárendelve.

Mindjárt az ellenségeskedések befejeződése után, az európai gondolat új atyja, W. Churchill, 1946-os harsogó zürichi beszédében felveti egy Európai Egyesült Államok létrehozásának szükségességét. A nyugat-európai nemzetek többégében a kereszténydemokrata politikusok hatalomra kerülése (Schuman és Bidault Franciaországban, Adenauer Németországban, De Gasperi Olaszországban), a humanista szocializmus megújulása, a hatalmas sztálini birodalomtól, a felhalmozódott romoktól, és az európai gazdaság recessziójától való félelem később lehetővé teszi, hogy az európai gondolat a megvalósítás stádiumába lépjen.

Mindazonáltal, a vélemények mindmáig megoszlanak a különböző Európa elképzelések között: a legradikálisabb európaiak szerint Európának egy igazi nemzetek feletti állammá kell válnia, amelynek saját végrehajtó- és törvényhozó szerve van. Mások megelégednének egy szövetségi Európával, amely széles körű autonómiát tenne lehetővé különböző államok számára. De Gaulle tábornok remélve, hogy a népi demokráciák olvadását idézheti elő, egy, az Atlani-óceántól az Urálig terjedő Európa ötletét vetette fel. E téma, láthatóan összeegyeztethetetlen egy másik gaullista ötlettel, a Szovjetunió és Amerika mentes Európával, mely szeretné megőrizni a nemzeti szuverenitás alapelvét.

Kelet-Európa kommunista rendszereinek hanyatlása megváltoztatja az európai konstrukció adottságait, melyek alapján azt az 50-es években létrehozták. A kontinens országai ismét közös jövőt tervezhetnek. Ugyanakkor a 90-es évek elején a keleten bekövetkezett enyhülés és a nyugat-európai gazdasági válság a nacionalizmus felerősödéséhez vezet. Az Európa-gondolat - még a Közösségen belül is - veszít népszerűségéből. Mégis az Unió bizonyos országainak az európai konstrukció szociális és pénzügyi jellegétől való tartózkodása, a kelet-európai országok integrációjával kapcsolatos nehézségek ellenére Európa a 90-es évek közepe óta soha nem tapasztalt intenzitással szerveződik.

Lásd még:

Histoire de l’idée européenne

History of the idea of Europe
 
 


AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG KÜLSŐ HATÁSKÖRE

Az Európai Közösség külső hatásköre azzal összhangban határozható meg, hogy az a Közösségre vagy a Tagállamokra hárít-e kötelezettséget. «Kizárólagos» a hatáskör akkor, ha azt teljes egészében a Közösség gyakorolja (pl. közös agrárpolitika), és «vegyes»   amennyiben azt a Közösség a Tagállamokkal megosztva gyakorolja (pl. szállításpolitika).

A megkülönböztetést a bírósági esetjog definiálta, és alapjául a párhuzamosság doktrínája szolgál, amely szerint az Európai Közösség külsődleges hatáskörrel rendelkezik minden olyan területen, amelynek tekintetében a Közösségen belül hatásköre van. Valójában az alapító szerződések kifejezetten csak két esetben (a kereskedelmi politika –113.cikk. és a Társulási Szerződés – 238.cikk. tekintetében) ruházta fel külső hatáskörrel az Európai Közösséget.

Fontos kiemelni, hogy a Közös kül-és biztonságpolitika nem tartozik az Európai Közösség külső hatáskörébe, hanem az Európai Unió külső, kormányközi eljárások szerint vezérelt kapcsolatai közé sorolódik (második pillér).

Egyrészt a világ gazdasági szerkezetének radikális fejlődésére adott választ, másrészt pedig a Világkereskedelmi Szervezet megalakulásával kiszélesedő felelősséget tükrözi az Amszterdami szerződés azon rendelkezése, amely módosítva a 113. cikket lehetővé teszi, hogy a Tanács egyhangú döntése esetén a közös kereskedelmi politika alkalmazható legyen a szolgáltatásokra és a szellemi alkotásokra vonatkozó nemzetközi tárgyalások és egyezmények tekintetében is.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Európai Unió pillérei

Közös kereskedelmi politika

Közös kül- és biztonságpolitika

Compétences externes de la Communauté Européenne

External responsibilities of the European Community
 
 


AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG OKIRATAI

A Közösségi jog legfontosabb részét az alapító okiratok mellett az ezek alapján kibocsátott Közösségi szerződések (másodlagos jogforrás) alkotják. A Római szerződés 189. cikkelyének értelmében a Tanács és a Bizottság rendeletet, irányelvet, határozatot, ajánlást vagy állásfoglalást hozhat.

A rendelet általános hatályú, minden részében kötelező és minden Tagállamban közvetlenül alkalmazandó joggyakorlat.

Az irányelv az elérendő célokat illetően kötelezi az illetékes Tagállamokat, míg a formák és eljárások kiválasztása a nemzeti hatóságok hatáskörében marad. Főszabályként nem rendelkezik közvetlen hatállyal az irányelv, ugyanakkor az Európai Közösség Bíróságának joggyakorlata vertikálisan elismeri annak közvetlen hatályát.

A határozatok teljességgel kötelezőek azokra a felekre, akikre a jogi döntés vonatkozik (ez lehet a Tagállamok bármelyike, illetve jogi vagy természetes személy.)

Az ajánlások és állásfoglalások a Közösség deklaratív eszközei, kötelező erővel nem bírnak.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Közösségi jog

Acquis Communautaire

Az Európai Unió pillérei

Egységes intézményi keret

Actes communautaires

Community legal instruments
 
 


AZ EURÓPAI UNIÓ PÉNZÜGYEI

Az Európai Unió költségvetésének elsődleges feladata az agrárpolitika, a regionális politika, a szociálpolitika és az Uniós intézmények működési keretének biztosítása; emellett egyéb területek is támogatásban részesülnek. Az éves költségvetés kerete 81,753 milliárd ECU, amely az Unió bruttó belső termelésének 1,2 %-a, illetve a közkiadások 2,4%-a. A maastrichti szerződésben foglaltak értelmében a bevételek felső határát 1999-re 1,27 %-ban állapították meg.

Az európai unió költségvetésének jövedelemforrásai:

vámilletékek és az áraknak az Uniós szinthez való igazítása végett a mezőgazdasági importtermékekre kivetett egyszeri adó (a jövedelmek 21 %-a);

a hozzáadott érték-adó 1;4 %-ának befizetése valamennyi Tagállam részéről;

a Tagállamoknak a bruttó nemzeti össztermékkel arányban befizetett hozzájárulása (a jövedelmek 21 %-a).

A költségvetés által elsődlegesen támogatott területek a következők:

mezőgazdaság (az Uniós kiadások 47 %-a);

a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló tevékenység (a szerkezetátalakítási alapok - pl. a Feder vagy az FSE – támogatása a kiadások 32, 5 %-a);

külpolitika (a kelet- és közép-európai országokkal a mediterrán világgal; Latin-Amerikával; stb. való együttműködés) (6%);

az Uniós intézmények működési kerete (5 %);

kutatás (4 %).

A fennmaradó támogatott területek (oktatás, szakképzés, ifjúság, kultúra, ipar, környezetvédelem) összesen kb. 6 %-kal részesednek az Uniós költségvetésből.

Az Uniós pénzügyigazgatás ellenőrzését az Európai Számvevőszék végzi.

Lásd még:

Finances de l’Union Européenne

Finances of the European Union
 
 


AZ EURÓPAI UNIÓ PILLÉREI

A Közösségi zsargon az Uniós Szerződés három pillérét különbözteti meg, ezek a következők:

a Közösségi dimenzió, amely az Európai Közösséget megalapító szerződés rendelkezéseivel vág egybe: Uniós polgárjogok, Közösségi politikák, Gazdasági és Pénzügyi Unió, stb. (első pillér)

külpolitika és közös biztonságpolitika, amelyet az Uniós szerződés V. fejezete foglal magában (második pillér)

bel-és igazságügyi együttműködés, amelyről a szerződés VI. fejezete szól (harmadik pillér).

Az Amszterdami szerződés előirányozza, hogy a harmadik pillér területei közül néhányat az elsőben fognak majd szerepeltetni. A szerződés életbe lépésekor, az Uniós Szerződés új, VI. fejezete csak a rendőrségi és igazságügyi együttműködést fogja tartalmazni büntetőjogi vonatkozásban.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Egységes intézményes keret

Maastrichti szerződés

Piliers de l’Union Européenne

Pillars of the European Union


AZ EURÓPAI UNIÓ PROGRAMJA

Az Európai Unió e századra kidolgozott programját az Európa Tanács 1995. december 15-16-i madridi ülésén határozták meg, amelynek célja a jövő Európájának megalapozása volt: vagyis egy olyan nagy Közösség létrehozása ahol a szabadság, a jólét és a biztonság uralkodik. A program előírja

az Európai Unióról szóló szerződésben leírtak megvalósítását

az egységes pénz bevezetésének előkészítését a tervezett dátumokhoz és feltételekhez igazodva

a kibővítési tárgyalások előkészítését és irányítását

a pénzügyi tervezet kidolgozásának befejezését 1999. december 31-ig bezárólag

egy új európai biztonsági szervezet kialakítását

a már megkezdett politikai párbeszéd, együttműködés és társulás folytatását az Unió szomszédállamaival, különös tekintettel Oroszországra, Ukrajnára, Törökországra és a mediterrán országokra.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Európa Tanács

Bővítés

Kül- és biztonságpolitika

Programmes de l’Union Européenne

Political Agenda of the European Union
 
 


AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA

Az Unió Tanácsa (Minisztertanács vagy Tanács ) az Európai Unió döntéshozatali szerve. A tizenöt Tagállam minisztereiből áll, a napirend előírása szerint: külügy, mezőgazdaság, ipar, szállítás, stb. A különféle minisztériumok léte nem kérdőjelezheti meg az intézmény képviseletének egységességét.

Mindegyik ország elnököl, rotációs rendszerben, hat hónaponként váltva. A döntéseket a Tagállamok Állandó Képviselőinek Tanácsa (COREPER) hozza, amelyeket a nemzetenkénti adminisztráció tisztviselőiből álló munkacsoport támogat. A Tanácsot a Főtitkárság segíti. Az első pillér keretein belül a Tanács döntései alapjául a Bizottság javaslatai szolgálnak.

Az Amszterdami szerződés életbe lépésétől kezdve a főtitkár tölti be a külpolitikai és a közbiztonsági vezérképviselő szerepét. Ettől fogva, a Tanács egyöntetű döntése alapján egy főtitkárhelyettest neveznek ki. A helyettes feladata a főtitkárság irányítása.

A legtöbb új rendelkezést minősített többségi szavazással hozzák (munkaügyi és szociális javaslatok, közegészségügy, sikkasztás ellen) és a kutatási keretprogramokat is így szavazzák meg. Néhányan a minősített többségi szavazás kiterjesztését szorgalmazzák, ami megakadályozná az egyhangú döntés miatti esetleges döntésképtelenséget. Az Unió várható bővülése miatt a következő Kormányközi konferencián felterjesztik ezen egyszerűsítési javaslatot. Amikor a taglétszám átlépi a húszat, újra fel kell vetni ezt a kérdést, és felül kell vizsgálni a jelenlegi intézmények struktúráját és működését.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

COREPER

Trojka

Egyhangú szavazás

Az elnöki tisztség betöltése

Minősített többség

Conseil de l’Union Européenne

Council of the European Union
 
 


BARCELONAI KONFERENCIA

Az euromediterrán értekezletet 1995. november 27-28-án tartották Barcelonában az Európai Unió Tagállamai külügyminisztereinek és a “harmadik mediterrán országnak” - Marokkónak, Algériának, Tunéziának, Egyiptomnak, Izraelnek, Jordániának, Szíriának, Libanonnak, Törökországnak, Ciprusnak, Máltának, a Palesztin Hatóságnak és a megfigyelőként résztvevő Mauritániának - a részvételével. A kezdeményező Európai Unió hangsúlyozza “a Földközi-tenger stratégiai jelentőségét” és javasolja “a béke, a stabilitás és a biztonság övezetének” a létrehozását a medencében. A zárónyilatkozat a “partnerségre” helyezi a hangsúlyt, amely magában foglalja “a szolidáris és globális kooperációt”. Három részből áll:

1./ “a biztonsági és politikai partnerség: a stabilitás és a béke térségének a meghatározása”

2./ “gazdasági és pénzügyi partnerség: a megosztott jólét övezetének a létrehozása”

3./ “partnerség emberi, kulturális és szociális területen: fejleszteni az emberi erőforrásokat, ösztönözni a megértést a kultúrák között és kapcsolatok a civil társadalmak között”

A barcelonai konferencia megteremtette a mediterrán térség és az Európai Unió közötti együttműködés intézményes kereteit.

Lásd még:

Észak-Dél kapcsolata

Conférence de Barcelone

Conference of Barcelone
 
 


BEAVATKOZÁSI POLITIKA

Az integráció az állami politikát a Közösségben mindenütt alkalmazható Közösségi politikára változtatja. A Közösség jogilag kötelező érvényű szerződéseken alapszik, tehát az alapszerződések a Tagállamok nemzeti törvénykezésének részévé válnak. Az EU összehangolja a különböző nemzeti gazdaságpolitikai rendszereket, a normákat és szabályokat pedig kölcsönösen elismerteti.

A Közösségi és nemzeti politika közötti határvonal a szubszidiaritás elvén alapul. Eszerint csak azokat a feladatokat kell Közösségi irányítás alá helyezni, amelyeket Közösségi szinten lehet a leghatékonyabban elvégezni.

Az Európai Unió az alábbi közös politikát valósítja meg:

az Unió állampolgársága egyúttal európai állampolgárság is , amelynek értelmében a Tagállamok minden állampolgára egyben az Unió állampolgára is, akinek joga van a teljes szabad mozgásra, letelepedésre bármely állam területén.

Gazdasági és Pénzügyi Unió, melynek értelmében a gazdasági és pénzügyi politika fő irányát a Miniszteri Tanács fogadja el. Tervek szerint a Közösségnek legkésőbb 1999 január 1-jétől közös pénzügyi politikája lesz, egyetlen közös pénzzel és az Európai Központi Bankkal.

Közös külpolitika (politikai Unió), amely a közös védelmi és biztonsági politikával egészül ki.

Lásd még:

Interventions

Intervention
 
 


BŐVÍTÉS

A bővítés vagy kiszélesítés az a terminológia, amely a Közösséghez való csatlakozás négy egymást követő hullámára vonatkozik. Eddig kilenc ország csatlakozott a hat alapító taghoz - Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia - az alábbi időpontokban:

1973: Dánia, Írország és az Egyesült Királyság;

1981: Görögország;

1986: Portugália és Spanyolország;

1995: Ausztria, Finnország és Svédország.

Mivel egyre több ország kéri tagfelvételét, a bővítés koncepciója számos sajátos jelentéstartammal módosult azon megfontolásból kifolyólag, mely szerint a Római Egyezmény által létrehozott rendszer nem működhet hatékonyan egy 25-30 Tagállamot számláló Unióban az intézmények reformja és bizonyos, az Unió egészét átfogó politikai reformok nélkül. Ennek következtében a vita két terminus, a “bővítés” és az “elmélyítés” körül összpontosult. Egyesek úgy vélekednek, hogy a Tagállamok számának növeléséről nem lehet szó az intézmények és az Európai Unió működési mechanizmusának teljes átszervezése nélkül. Mások számára - gyakran abból a titkolt megfontolásból adódóan, hogy ez az eszme fogja kiteljesíteni az Unió politikai törekvéseit - a bővítés feltétlen elsőbbséget élvez.

Az Amszterdami Egyezmény hatálybalépésével, egy intézményekről szóló jegyzőkönyvet fognak csatolni az Európai Unió egyezményéhez, amely előírja egy új, Kormányközi Konferencia összehívását legalább egy évvel az előtt, hogy az Unió Tagállamainak száma meghaladja a húszat annak érdekében, hogy rendezzék a bővítéssel kapcsolatos intézményi problémákat, különös tekintettel a szavazások mérlegelésére és a Bizottság összetételére.Mindenekelőtt felvetődött, hogy a minősített többségi szavazás gyakorlata a kibővített Európa problémamentes működésének elengedhetetlen feltétele (lásd Belgiumnak, Franciaországnak és Olaszországnak, a Kormányközi Konferencia Végső Határozatához csatolt Közös nyilatkozatát). 1997. július 15-én a Bizottság elfogadta a bővítéssel szorosan összefüggő Agenda 2000 című dokumentumot, amely felveti a 21. század elején az Uniót érintő valamennyi témakört.

© CIG-Scadplus

Lásd még:
 

A tanácson belüli szavazatok súlyozása
Kormányközi Konferencia

Élargissement

Enlargement
 
 


COREPER

COREPER (Állandó Képviselők Bizottsága) a Tagállamok állandó képviselőiből áll. Feladata az Unió Tanács munkájának segítése, továbbá az előterjesztendő anyagok (javaslatok és határozattervezetek) napirendre való előkészítése a tárgyalásokat megelőző időszakban. Központi helyet foglal el a Közösségi döntéshozatali rendszerben, hiszen egyszerre feladata a kapcsolattartás (az állandó képviselők között, illetve minden egyes képviselő és fővárosa között), és a politikai ellenőrzés (szakbizottságok munkáinak felügyelete és irányítása). A COREPER a rábízott feladatok legjobb teljesítése érdekében két szinten működik:

a COREPER első szintjén, amely az állandó képviselők helyetteseiből áll

a COREPER második szintjén, amely a nagykövetekből áll.

A COREPER tevékenysége a Tanács sikeres működésének biztosítéka.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Európai Bizottság

Az Európai Unió Tanácsa

Coreper

Coreper
 
 


DEMOKRATIKUS DEFICIT

A demokratikus deficit fogalma azon az érvelésen alapszik, amely azt hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban a demokrácia nem teljes körű és a maga komplexitásában egyre inkább megfoghatatlan az állampolgárok számára. E szerint a Közösség szervezeti felépítését egyrészt egy olyan intézmény határozza meg, amely egyesíti a törvényhozási és végrehajtói hatalmi jogköröket (a Tanács), másrészt egy olyan intézmény, amelynek nincs demokratikus legitimitása (jóllehet a Bizottság tagjait a Tagállamok jelölik ki úgy, hogy azt jóváhagyás végett szavazásra kell bocsátani az Európa Parlament elé, és az kollektíve felelős a Parlamentnek.)

A demokratikus deficitet hangsúlyozó nézetek minden bizonnyal háttérbe szorulnak azt követően, hogy életbe lép az Amszterdami Egyezmény, hiszen ez előírja az Európa Parlament jogkörének kiszélesítését, továbbá a nemzeti parlamentek felé irányuló. rendszeres információ áramlást. Az Egyezmény azt is kijelenti, hogy ez "új fejezetet jelent abban a folyamatban, amely egyre szorosabb egységet teremt Európa népei között, és amelyben a döntéseket úgy kell meghozni, hogy azok a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt történjenek meg."

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Európa Parlament

Déficit démocratique

Democratic deficit
 
 


DIFFERENCIÁLT INTEGRÁCIÓ (EURÓPA A LA CARTE)

A terminus az integráció ama gyakorlatbeli különbözőségére utal, amely - a megvalósítandó közös cél figyelembe vételével - lehetővé teszi a Tagállamok számára azt, hogy a menü kínálatából kiválasztják a saját maguk által követendő politikai irányvonalat.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Differenciált integráció (rugalmasság)

Egységes intézményi keret

Intégration différenciée (flexibilité)

Differentiated integration (flexibility)
 
 


DIFFERENCIÁLT INTEGRÁCIÓ (RUGALMASSÁG)

A differenciált integráció az integráció folyamatának azon értelmezését jelenti, amely szerint az egyes Tagállamok döntenek arról, hogy milyen ütemben haladnak a különféle célkitűzések megvalósítása felé szemben a monolitikus koncepcióval, mely szerint a Tagállamok egységes ütemben haladnak az azonos célok megvalósítása felé.

Az Amszterdami Egyezmény életbe lépésével a differenciált integráció elve a gyakorlatban is megnyilvánul az Európai Unió Egyezményének szorosabb kooperációval foglalkozó új záradékában.

Lásd még:

Differenciált Integráció

Európa ? la carte

Az európai dinamika különbözősége

Egységes intézményi keret
 
 


EGYHANGÚ SZAVAZÁS

Az egyhangú szavazás azt a kötelezettséget jelenti, hogy a Tanácsban jelenlevő minden tagország egyetértésére van szükség egy-egy javaslat elfogadásához. Az Egységes Európai Akta óta az egyhangú szavazás elvének alkalmazása egyértelműen korlátozottabb, mint korábban. Ami a Közösség első pillérét illeti, a minőségi többséggel való szavazás lett az általános. Viszont a második és a harmadik pillér esetében még teljes egészében a kormányok közti tárgyalások, továbbá az egyhangú szavazáshoz gyakorlatához való folyamodás a jellemzőek.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Egységes intézményi keret

Európai Unió Tanácsa

Minőségi többség

Az Európai Unióról szóló szerződés pillérei

Unanimité

Unanimity
 
 


EGYSÉGES INTÉZMÉNYI KERET

Az egységes intézményi keret annak az elvnek a gyakorlati kifejeződése, amely szerint csak egyetlen intézményrendszer létezik. Az elv feltételezi, hogy a fokozottan integrálódni és együttműködni kívánó Tagállamok elfogadják a közös intézményrendszerben való működést, de ugyanakkor megkívánja azt is, hogy a Fokozott kooperációban nem résztvevő Tagállamok is elismerjék ezen intézmények szerepét az Unión belüli kötelékek szorosabbá fűzésében. A Szociálpolitikai Megállapodás és Jegyzőkönyv jó példaként szolgál a Fokozott kooperációra és az egységes intézményi keret ilyen irányú felhasználására.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Szociálpolitikai jegyzőkönyv

Differenciált integráció (rugalmasság)

Európai Unió pillérei

Cadre institutionnel unique

Single institutional framework


ESÉLYEGYENLŐSÉG

Az esélyegyenlőség egy olyan általános alapelv, amelynek leglényegesebb szempontjai az Európai Közösség alapító egyezményének 6. cikkelyében (tilalom nemzeti hovatartozás miatti diszkriminációról) valamint a 119.cikkelyében (a nők és férfiak egyenlő bérezése) vannak lefektetve. Ezek az alapelvek minden területen alkalmazandók, különös tekintettel a gazdasági, társadalmi, kulturális és családi életre. Ahhoz, hogy az esélyegyenlőség elve a gyakorlatban is érvényesülhessen, szükség lehet ún. pozitív megkülönböztető intézkedésekre is.

Az Amszterdami szerződés hatálybalépésével egy új, a diszkrimináció tilalmáról szóló 6/A cikkely erősíti meg az esélyegyenlőség elvét. Ezen új cikkely célja, hogy a Tanács megtehesse a szükséges intézkedéseket mindennemű, a nembeli, a faji, az etnikai hovatartozáson, a koron, a vallási, a lelkiismereti, és a szexuális érdeklődésen alapuló diszkrimináció leküzdése érdekében.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Égalité des chances

Equal opportunities
 
 


ÉSZAK-DÉL KAPCSOLATA

Ez a rövid kifejezés Földünk egyik legnagyobb aktuális problémáját öleli fel. Mindazokat a kapcsolatokat, tárgyalásokat, konfliktusokat jelöli, amelyek a gazdag és a szegény országok, a fejlett és fejlődő országok között kialakulhatnak.

A kapcsolatok során három féle probléma merülhet fel:

1/ Kereskedelmi kapcsolatok

A fejlődő országok (ACP: afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, a Loméi Konvenciók aláírói) egyik legfőbb problémája, hogy a nemzetközi kereskedelmi rendszer a gazdag országoknak kedvez, hiszen többnyire ők azok akik az alapélelmiszerek árát meghatározzák és mivel ők a legnagyobb fogyasztók ezért érdekükben áll a kiadások minimálisra való csökkentése. A fejlődő országok javasolják egy olyan alap létrehozását, amely a nyersanyagok árát normalizálná és ez kedvezően befolyásolná az alapélelmiszerek világpiaci árát. Az aktuális viták tárgyát az képezi, hogy a gazdag országok milyen mértékben járuljanak hozzá az alap létrehozásához és mely más területekre terjesszék ki hatáskörüket.

2/ Nemzetközi pénzügyi kapcsolatok

A fejlődő országok háttérbe szorítva érzik magukat a mostani pénzügyi rendszer miatt, és elsősorban olyan nemzetközi készpénzbeli támogatást szeretnének, amely elősegítené fejlődésüket. Ezzel szemben az aktuális pénzügyi támogatások az olyan országokat szolgálják, amelyek bár iparilag fejlettek, mégis deficites a költségvetésük.

3/Pénzügyi támogatás

Úgy tűnik, hogy a jelenlegi pénzügyi támogatás nem elegendő ahhoz, hogy a fejlődő országok helyzetén javítson. A fejlett országok kevesebb pénzzel járulnak hozzá a megsegítésükhöz, mint amennyivel tehetnék. Sokan úgy gondolják, hogy ez a segítség csupán néhány ország számára lenne kedvező, ugyanakkor kizsákmányolva érzik magukat.

Lásd még:

Nyugat-kelet kapcsolata

Relations Nord-Sud

North-South relations
 
 


EURATOM

Az Európai Atomenergia Közösséget ugyanazon évben alapították, mint a Közös Piacot. Célja a nukleáris energiaipar fejlesztése a Tagállamokban. Intézményei megegyeznek a Közös Piacéval. Nem tudott kialakítani egy közös összehangolt politikát. Mivel nem rendelkezett erős, nemzetek feletti szervvel egyre inkább a kormányközi jellege erősödött meg. 1970-ben felmerült, hogy megszüntetik.

Lásd még:

Római szerződések

Euratom

Euratom
 
 


EUROHADTEST

La Rochelle-ben, 1992. május 22-én, az 59. francia-német csúcstalálkozón állították fel az Eurohadtestet. Azóta három ország csatlakozott hozzá:1993. június 25-én Belgium, 1993. December 10-én Spanyolország és 1996. május 7-én Luxemburg. 50.000 férfiból áll és 1995. november 30-tól, a Pegasus 95. gyakorlat óta működik. Az Eurohadtest a Nyugat-Európai Uniónak Felelős Erők (FAWEU) részét képezi. Mint ilyen a WEU (V. cikkely) vagy a NATO (5. cikkely) keretén belül működhet, és a Tagállamok nemzeteinek evakuálási missziója, a béke helyreállítását vagy békefenntartását célzó műveletek valamint humanitárius küldetés végett mobilizálható az Egyesült Nemzetek vagy az OSCE égisze alatt. Az Eurohadtest az 1993. szeptember 24-én aláírt megállapodás értelmében a Nyugat-Európai Unió politikai felügyelete alatt áll, míg az 1993. január 21-én kodifikált megállapodás a NATO fennhatósága feladatkörét határozza meg.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Közös védelem

Közös kül -és biztonságpolitika

Nyugat-Európai Unió

Eurocorps

Eurocorps
 
 


EURÓPA "VARIÁBILIS GEOMETRIÁJA"

Európa "variábilis geometriája" a differenciált integrációnak azt a módozatát jelenti, amely tudomásul veszi az integrációs struktúra kebelén belül létező kiküszöbölhetetlen eltérések meglétét, lehetővé téve ezáltal azt, hogy a Tagállamok egy csoportja elkülönüljön a kevésbé fejlett integrációs egységektől.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Differenciált integráció

Egységes intézményi keret

Europe ? géométrie variable

Variable-geometry Europe
 
 


EURÓPA KÖZÖS KULTÚRKINCSE

Európa - múltbeli viszályai és jelenkori nemzeti válságai ellenére - közös kultúrkörből táplálkozik. A tudományokban, a művészetekben, a filozófiában a legnagyobbak túllépik nemzeti határaikat: alkotásaik az európai közös kultúrkincs részei.

Az európai kultúra belevésődött a kontinens népei kollektív tudatába: e tudat kincseiből kulturális örökség születik, melyet a népek közötti évszázados dialógus és kölcsönhatás fémjelez. Örökségünk - helyi, regionális, nemzeti kultúrák sokféleségében testet öltve - pluralista humanizmus gyermeke, mely demokráciát, igazságot, szabadságot hirdet. A közös kultúrkincs az Európai Unió alapköve, hisz a Közösség szándéka nemcsak - az egyébként lényeges - gazdasági és szociális integráció megvalósításában rejlik.

Senki sem vonja kétségbe az európai építészeti örökség mérhetetlen gazdagságát. A Bizottság - éves pályázatok meghirdetésével - anyagilag támogatja a kultúrkincs megőrzését segítő restaurációs projekteket. 1984-1994 között több mint 320 terv részesült a Bizottság összesen 24, 24 millió ECU-t adó támogatásából.

1985-ben az Európa Tanács elindította a “Közös Kultúrkincs Európai Napjai” mozgalmat, mely az építészeti örökséget kívánja közkinccsé tenni: minden évben európai polgárok milliói látogathatnak el a közönség elől egyébként elzárt műemlékekbe.

Lásd még:

Európai kultúra

Európai művészetek

Európai regény

Európai tudat

Európai zene

Kulturális jogok

Patrimoine européen

Europe’s common cultural heritage
 
 


EURÓPA PARLAMENT

Az Európai Parlamentben az Unió 370 millió polgárának képviselője ülésezik. 1979 óta közvetlen szavazás útján kerülnek be, manapság 626-n vannak, s számuk az egyes Tagállamok népességsűrűségének függvényében oszlik meg. 1987-ig az Európai Parlamentet Közgyűlésnek nevezték, s működési módja, hatásköre is igen távol állott egy hagyományos parlamentétől. Kezdetben tagjait is a nemzeti törvényhozások delegálták (saját tagjaik közül)

Az Európai Parlament legfőbb funkciói a következők:

felülvizsgálja a Bizottság javaslatait, s a törvényhozás több területén együttműködik a Tanáccsal (együttes döntés, kooperáció)

ellenőrzési hatalommal bír az Unió tevékenysége felett, az Európai Bizottság bizalmi szavazata útján (amelynek ellent is mondhat), valamint írásos vagy szóbeli kérdéseket intézhet a Bizottsághoz és a Tanácshoz

a költségvetési hatáskört megosztja a Tanáccsal, megszavazva az éves költségvetést, s ellenőrizve annak végrehajtását.

Mindezen kívül az Európai Parlament egy közvetítőt nevezett ki: ennek feladata abban áll, hogy meghallgassa az Unió polgárainak a Közösség szervei vagy az intézmények rossz adminisztrációs működésére vonatkozó esetleges panaszait. Kinevezhet továbbá ideiglenes vizsgálóbizottságokat is, amelyek hatásköre nem korlátozódik a Közösségi intézmények tevékenységének felügyeletére, hanem kiterjed a Tagállamokéra is, azt vizsgálva nevezetesen, hogy a Közösségi politikának mennyiben tesznek eleget.

Az Amszterdami szerződés érvénybe lépése egyszerűsíteni fogja a törvényhozói eljárásokat, oly módon, hogy a kooperációs procedúrát szinte teljesen megszünteti (amely azonban működni fog a Gazdasági és Pénzügyi Uniót érintő néhány vonatkozásban), ezzel szemben viszont jelentősen kibővíti az együttes döntés működési körét.

A Parlament általában Strasbourg-ban, néha Brüsszelben ülésezik. A parlamenti bizottságok Brüsszelben dolgoznak, a titkárság helye Luxemburg.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Ombudsman

Parlement Européen

European Parliament
 
 


EURÓPA TANÁCS

A második világháborút követően az első olyan európai intézmény, amely szuverén kormányokat tömörít. Alapszabályát Londonban írta alá 1949. május 5-én a Nyugati-Európai Unió öt tagja (Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium és Luxemburg) valamint Írország, Olaszország, Norvégia, Dánia és Svédország.

Három fő célja a következő:

1/ a pluralista demokrácia és az emberi jogok védelme és megerősítése

2/ az európai kulturális identitás tudatosítása és hangsúlyozása

3/ közös megoldások kutatása a társadalom problémáira

Magyarország 1990-ben csatlakozott a szervezethez.

Lásd még:

Az európai egység gondolatának története

Conseil de l’Europe

Council of Europe
 
 


EURÓPAI AUDIOVIZUÁLIS SZEKTOR

Az audiovizuális szektor európai politikájának kidolgozása kényes feladatnak bizonyul. E kulturális javakat (programok, TV, mozi) nem tekinthetjük ugyanis közönséges árucikkeknek: az Unió egyes Tagállamai identitásának kifejezői és hagyományainak őrzői ezek. Az audiovizuális szektort 1994 áprilisában szerencsére kizárták a GATT-ból (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény), így belső működése szabadságot élvez. Az Európai Közösség audiovizuális téren való tevékenysége így elsősorban a televízió és a mozi ágazatának fejlesztése felé fordul. A Közösség a következő tényből indult ki: 1984-1994 között “az európai filmek piaci forgalmuk 50%-át, s közönségük kétharmadát veszítették el. Csupán nemzeti és regionális szinten mutatkozik irántuk érdeklődés, az Egységes Európai Piacot pedig az amerikai filmek uralják”.

E konfliktust megoldandó a Tizenötök közös intézkedéseket hoztak, melyek szándéka az európai alkotások versenyképességének növelése és széleskörű terjesztése.

Az “EUREKA” audiovizuális program az európai technológiák terjesztését segíti elő, s megkönnyíti a kelet-közép-európai országok csatlakozásra való felkészülését: ennek érdekében az audiovizuális szektort a Közösség által előírt jogszabályok értelmében működteti.

A “MEDIA” program az európai audiovizuális piac megteremtésén fáradozó szakembereket támogatja, így segíti a szakmai képzést, a különféle európai audiovizuális termékek (mozi, TV, videó) terjesztését, s a piacorientált tervek megvalósítását.

A “televiziózás határok nélkül” irányelv az európai audiovizuális alkotások kibontakoztatásának egyik fő eszköze. Általános célkitűzése egy olyan hatékony jogi struktúra felépítésében áll, mely - az egyensúly elvét követve - biztosítani képes a televíziós adások szabad áramlását, szorgalmazza a rádió- és televíziós sugárzás technikai fejlesztését, védi a médiavállalkozás kvalitását, s szem előtt tartja annak legfőbb feladatait.

Lásd még:

Európai kultúra

Európai művészetek

Európai programok

Kulturális kivétel

Espace audiovisuel de l’Europe

The Audio-visual sector of Europe
 
 


EURÓPAI BIZOTTSÁG

Az Európai Bizottság a következő hatáskörökkel rendelkező szerv: jogszabály-kezdeményezés, végrehajtás, folyó ügyek irányítása, ellenőrzés. A Közösségi érdeket képviselve feladata a szerződések betartásának felügyelete. A Bizottságnak 20 tagja van, akik nem Tagállamukat képviselik, hanem mint személyükben független bizottsági tagok járnak el. Az 5 nagy állam (Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Egyesült Királyság) 2-2, a kisebbek 1-1 biztost delegálnak. A Bizottságot a Tagállamok közmegegyezésének eredményeként 5 évre nevezik ki. A választást követően a Bizottságot az Európa Parlament iktatja be, amelynek felelősséggel tartozik. A bizottsági "Kollégium" munkáját főigazgatóságokra és speciális osztályokra tagozódó intézmény segíti, amelynek személyi állományát főként Brüsszel és Luxemburg adja.

Az Amszterdami szerződés elfogadásával a Kormányközi Konferencia tudomásul vette a Bizottság azon szándékát, miszerint a biztosok kollégiumán belüli feladatok újjászervezését kívánja előkészíteni a következő bizottság 2000. évben történő funkcióba lépése előtt, és ezzel egyidejűleg szeretné megkezdeni szekcióinak megfelelő újjászervezését is.

Fontos kiemelni, hogy a közös kül-és biztonságpolitka az Európai Unió kormányközi szintjén megmaradt külkapcsolatoktól (második pillér) függ, és nem az Európai Közösség külső kötelezettségeitől.

A Közösség tevékenységi körének kiszélesedése (pl. az egységes belső piac megvalósítása), a gazdaság globalizációja és a Tagállamok jogrendszereinek különbözésége egyaránt megnehezítette a külső kötelezettségek gyakorlását, holott ez utóbbi a nemzetközi képviselet egységességét tekintve fontos kooperációs és koordinációs feladatot foglal magában.

Az Amszterdami szerződés életbelépésétől kezdve módosítja az Európai Közösséget életre hívó Római szerződés 113. cikkét, és a Tanácsnak engedélyezi a közös kereskedelemi politika alkalmazásának kiterjesztését a szerzői jogokat- és szellemi szolgáltatásokat érintő nemzetközi tárgyalásokra és egyezményekre. Ilymódon a Közösség egyrészt alkalmazkodni tud a világgazdaság struktúráinak gyökeres átalakulásához, másrészt tükrözi világszervezet kereskedelemben megnövekedett súlyát és felelősségét.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Európa Parlament

Európai Tanács

Kormányközi Konferencia

Comité européen

European Commission


EURÓPAI DÍJAK

Az Európai Unió által finanszírozott díjak közül három főbb kategóriát különíthetünk el: az irodalmi díjakat, fesztivál és média díjakat és a technikai újításokat ösztönző díjakat.

Irodalmi díj

Aristeion program

Ennek a programnak a keretében két díjat osztanak ki 1989 májusa óta: az európai irodalmi díjat és a legjobb európai fordításért járó díjat. 1998 előtt az európai irodalmi díjat olyan szerzőknek ítélték oda, akik valamely mu alkotással nagy mértékben gazdagították az európai kortárs irodalmat; a legjobb európai fordításért járó díjat pedig olyan fordítók kapták, akik a kortárs európai irodalom valamely jelentős alkotását kiemelkedően ültették át az Unió hivatalos nyelveinek valamelyikére (francia, angol, német, dán, spanyol, finn, görög, olasz, portugál, svéd vagy ír nyelvre).

A díjakat a Tagállamok javaslatára, a Bizottság által összeállított független, 15 fős zsűri ítéli oda a nyerteseknek.

1998-tól a díjak nem egy adott irodalmi muvet vagy fordítást hivatottak értékelni, hanem sokkal inkább egy szerző életművét. A díjak az ARIANE program keretében kerülnek kiosztásra.

Filmfesztiválok, audiovizuális programok és média

A Bizottság egyik célkitűzése az európai audiovizuális alkotások támogatása, terjesztése és az európai kulturális örökség népszerűsítése.

A jelentkezők négy kategóriában pályázhatnak:

filmfesztivál vagy audiovizuális program

európai fesztiválok együttműködését elősegítő rendezvény

médiaszakemberek találkozójának megszervezése

olyan rendezvények megszervezése, ahol a bemutatott mu alkotások a legújabb képi technológiákat ötvözik.

Olyan filmfesztiválok és audiovizuális programok pályázhatnak:

ahol a bemutatásra kerülő művek kétharmad részét Uniós tagországok (legalább öt) szerzőinek alkotása adja;

amelyek olyan Tagállamok és régiók művészeit támogatják, ahol a rendelkezésre álló audiovizuális eszközök nem teszik lehetővé az alkotók szándékainak megvalósítását;

amelyek elősegítik a fiatal európai alkotók műveinek bemutatását.

Azok a fesztiválok élveznek elsőbbséget, amelyek olyan területeken kerülnek megrendezésre, ahol a hasonló kulturális programok nem számottevőek, valamint azok a fesztiválok, amelyek előmozdítják a más Uniós Tagállamok hasonló rendezvényeivel való együttműködést. 1997-ben 48 fesztivált támogatott az Unió Bizottsága.

A Bizottság bizonyos időszakonként olyan rendezvényeket szervez, ahol lehetőség nyílik a fesztiválok rendezőinek információ- és tapasztalatcseréjére.

A program azokat az összejöveteleket támogatja, amelyek kapcsolatban állnak az európai média fejlődésével. Elsőbbséget élvez az a rendezvény, amely a lehető legtöbb alkotót képes összefogni.

Támogatást élveznek azok a rendezvények, amelyek során csúcstechnológiával készült műalkotások kerülnek bemutatásra olyan területekről, mint a számítógépes grafika, a multimédia és az animáció. Csak azok a rendezvények pályázhatnak, amelyek nagy részt európai alkotók műveit mutatják be.

Az Unió 1996-ban 2 millió ECU-t bocsátott ezeknek a programoknak a rendelkezésére, amely 70 fesztivált, 5 koordinációs értekezletet, 3 szakmai találkozót és 9, a száz éves mozi tiszteletére rendezett megemlékezést tett lehetővé.

Technikai újítások

Az Európai Unió innovációs programja a legjobb ipari alkotókat díjazza. Az 1994-98-as időszakra vonatkozó program több részből áll; a két legígéretesebb Uniós program (SPRINT és VALUE) irányelvei alapján épül fel, de újabb elemeket is tartalmaz.

A három irányelv a következő:

1/ a kutatási eredmények terjesztése és alkalmazása

(cél: a kutatási eredmények szektorok és államok közötti alkalmazása és terjesztése.)

A program a következőket kínálja:

információs központokat összekötő Közösségi hálózat létesítése;

a meglévő információs szolgáltatások körének kiszélesítése;

az ipari és szellemi termékek fokozottabb védelme;

a meglévő kutatási eredmények alkalmazásához nyújtott támogatás;

a kutatási eredmények gyakorlatban való alkalmazásához nyújtott segítség, a társadalom igényeihez igazodva.

2/Új technológiák terjesztése a vállalatok körében

cél: elsősorban az ipari, kézműves és szolgáltató kis- és közép vállalatok figyelmének felkeltése az új technológiák iránt.

A program a következőket kínálja:

az újabb technológiák átvételére és terjesztésére szolgáló államközi hálózat kiépítéséhez nyújtott támogatás;

olyan feltételek megteremtése, amelyek elősegítik a különböző technológiák elsajátítását;

az információcsere és a technológiák terjesztési politikájának elősegítése.

3. A technológiák terjesztésének pénzügyi feltételei

cél: az újfajta technológiák alkalmazásának, elsajátításának és terjesztésének pénzügyi támogatása Európában.

A program kedvezményezettei lehetnek:

kutatási központok, egyetemek és vállalatok - elsősorban a kis-és középvállalatok;

azok a szervezetek, amelyek a tudományos és technológiai információkat terjesztik, vagy amelyek elősegítik a kutatási eredmények felhasználását és a technológiák fejlesztését;

olyan közreműködők, beleértve a pénzügyi közvetítőket, a magán-és jogi személyeket, amelyek tevékenységükkel elősegítik az innováció átvételét.

Az 1994-98 közötti időszak költségvetése meghaladja a 293 millió ECU-t.

Lásd még:

Európai programok

Prix européens

European prices
 
 


EURÓPAI KONVENCIÓ AZ EMBERI JOGOKRÓL

Az 1950. november 4-én Rómában aláírt Európai Konvenció az Emberi Jogokról (ECHR) először hozott létre egy, az emberi jogokat nemzetközi szinten védelmező rendszert, amely magánszemélyeknek is megadta a lehetőséget arra, hogy jogaik érvényesítése érdekében bírósághoz fordulhassanak. A Konvenció számos, Strasbourg-ban székelő felügyelő testületet hozott létre, amelyek a következők:

a Bizottság, amely a magánszemélyektől vagy a Tagállamoktól érkező kérvények megvizsgálásáért felelős

az Emberi Jogok Európai Bírósága, amely elé a Bíróság vagy egy Tagállam utal egy ügyet, a bírósági rendezést illetve a Bizottsági jelentését követően

az Európa Tanács Minisztereinek Bizottsága, amely az ECHR felügyelő intézményeként működik, s amely elé a politikai eszközökkel rendezendő vitás ügyeket utalják

a Kormányközi Konferencia előkészítő tárgyalásain felmerült az a gondolat, hogy az Európai Unió csatlakozzon az ECHR-hoz. Az Európai Közösségek Bírósága azonban nemrégiben eme lehetőség ellen foglalt állást, mivel ez hatásköri konfliktusok lehetőségét vonhatja maga után az Európai Közösségek Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozásában

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Convention européenne des droits de l’homme

European Convention of Human Rights
 
 


EURÓPAI KÖZÖSSÉG BÍRÓSÁGA

Az 1952-ben létrehozott Bíróság egyike az Unió öt alapvető intézményének. Az Európai Közösség Bírósága tizenöt bíróból és a munkájukat segítő kilenc, jogtanácsosból áll, akiket a Tagállamok közötti megegyezéssel hatéves időtartamra neveznek ki.

A Bíróság, mint legfőbb bírói fórum biztosítja, hogy a Közösségi jogot egységesen alkalmazzák. Két legfontosabb feladata a következő:

1/ ellenőrzi, hogy az európai intézmények és kormányok dokumentumai összhangban állnak-e a szerződésekkel

2/ a nemzeti bíróságok kérésére a Közösségi jogi rendelkezéseket értelmezi, továbbá megállapítja azok hatályát.

A Bíróság elé elsősorban a Tagállamok és az Unió intézményei által benyújtott keresetek kerülnek, ugyanis a teendők sokasodása miatt 1989. szeptember 1-jével létrehozták az Elsőfokú bíróságot, amelynek feladata a vállalatok és az egyének kereseteinek tárgyalása.

Az Európai Közösség Bírósága és az Elsőfokú bíróság 3-5 fős tanácsban vitatja meg az ügyeket, és csak kivételes esetekben tart plenáris ülést.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Cours de justice

Court of justice
 
 


EURÓPAI KÖZPONTI BANK

Az Európai Központi Bank a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszába történő áttérés folyamán az egységes pénznem 1999. január 1-i bevezetésével megalakuló intézmény. Feladata az európai monetáris politika gyakorlati megvalósítása. Az Európai Központi Bank döntéshozó szervei a kormányzók tanácsa és az igazgatóság, amely egy ún. Központi Bankrendszert irányít majd, a pénztömeg kezelését, az átváltási tranzakciók lebonyolítását, a tagállamok hivatalos átváltási tartalékainak kézben tartását, valamint a fizetési rendszerek megfelelő biztosítását végezve el.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Gazdasági és pénzügyi unió

Konvergencia-kritériumok

Banque centrale européenne

European central bank
 
 


EURÓPAI KREDIT RENDSZER

Az Erasmus, az Európai Közösség által létrehozott oktatási program, mely az egyetemisták és az egyetemközi együttműködést hivatott biztosítani. Létrehozásáról az Európa Tanács 1987. június 15-én döntött. Ezen program keretén belül működő anyagi támogatásai közé tartozik az európai kredit rendszer, amelynek célja egy kísérleti kredit rendszer létrehozása a Közösségen belül. Ez segíti az egyetemisták mozgásszabadságát.

Lásd még:

Európai programok

ECTS

European Credit Transfer System
 
 


EURÓPAI KULTÚRA

A kultúra Európának nem olyan területe, melyen a Közösség kizárólagosságot követel. 1987-ben, a Római szerződés megkötésének harmincadik évfordulója alkalmából a Tagállamok - francia kezdeményezésre - mégis egy konkrét javaslatokat tartalmazó “Kék Könyvet” terjesztettek a Bizottság elé, melynek célkitűzése az európai kultúra és oktatás fellendítése.

A Kék Könyv a tudományos együttműködés eredményeire támaszkodik, s rugalmas, “A la carte” kulturális együttműködést indítványoz. Így a Maastricht-i szerződés kultúrának szentelt paragrafusa is a szubszidiaritás elvét tartja szem előtt. E paragrafus értelmében “a Közösség a nemzeti és regionális különbözőségek tiszteletben tartása által kívánja a Tagállamok kulturális életét fellendíteni, s hangsúlyozza a közös kultúrkincs megőrzésének szükségességét. A Közösség szorgalmazza a Tagállamok együttműködését, s szükség esetén a következő területeken segíti azt:

az európai népek története és kultúrája széles körű megismertetése és terjesztése,

az európai közös kultúrkincs megőrzése és védelme,

nem kereskedelmi jellegű kulturális kapcsolatok ápolása,

irodalmi és művészeti alkotások támogatása, beleértve az audiovizuális szektort is.

A Közösség és a Tagállamok együtt kívánnak működni az Unióhoz nem tartozó országokkal, a kulturális nemzetközi szervezetekkel, s főképp az Európa Tanáccsal.”

Lásd még:

Differenciált integráció

Európa közös kultúrkincse

Európai művészetek

Maastricht-i szerződés

Szubszidiaritás

Dimension culturelle de l’Europe

European culture
 
 


EURÓPAI KUTATÓMUNKA

A Közösség kutatási programjai az együttműködést szorgalmazzák, melynek célkitűzése a kutatási eredmények jobb kiaknázása. Az Unió elsősorban az információs és kommunikációs technológiák programjait támogatja: kontinensünk e téren igencsak hátrányban van, hiszen nem alakított ki egységes politikát a versenytársakkal való küzdelemre.

Az európai kutatás arculata erősen változó: annak függvénye, hogy a projektek csak egyes Tagállamokat, vagy Unión kívüli országokat is érintenek-e. A tudományos együttműködés - még ha gördülékenyebb is, mint a gazdasági-politikai kooperáció - a következő kérdésfeltevésekhez vezet: miben rejlik az európai kutatómunka sajátos volta, hogyan lehet összehangolni a kutatási tevékenységeket, szorgalmazni az eredmények áramlását, fejleszteni a szakemberképzést és mobilitást; milyen kutatási témákra érdemes összpontosítani, mi módon lehet behozni az Egyesült Államoktól és Japántól való lemaradást, hogyan lehet egyensúlyt teremteni Európa gazdag államai és a szegény országok között.

Európa az «EURÉKA» nevet adta annak a projektnek, mely az ipari kapacitás növelésére és a világpiaci versenyképesség megteremtésére törekszik. A program túlnő az Unió határain: a Tagállamokon kívül 22 ország vesz részt benne; ez felélénkíti a kutatási és fejlesztési együttműködést.

Firenzében egy európai kutatásra specializálódó egyetemi intézmény alakult, melyet az Unió finanszíroz: doktori képzést nyújt olyan hallgatók számára, akik specifikusan európai témával kívánnak foglalkozni. A Bizottság 2 650 000 ECU-vel támogatja a Firenzei Intézet tudományos és kutatói tevékenységét, amely a következőkből tevődik össze:

európai politika tanegység

európai kultúra tanegység

könyvtárak, publikációk, nyári kurzusok, a minősített oktatóknak Jean Monnet ösztöndíj biztosítása, stb.

Lásd még:

Differenciált integráció

Európai programok

Ifjúság Európáért

Recherches en Europe

European Research
 
 


EURÓPAI MŰVÉSZETEK

Az Európai Közösség figyelmet szentel a művészi alkotások támogatására, így arra törekszik, hogy a művészeknek különleges és egységes szociális segítséget nyújtson. E cél elérése érdekében több európai zenekart finanszíroz (a Fiatalok Zenekarát, az Európai Közösség Barokk Zenekarát), számos kulturális rendezvényt támogat (a Kultúra Európai Városának évenkénti kijelölését, az Európai Kulturális Hónap megszervezését, stb.); ezenkívül irodalmi és fordítói díjakat létesít.

Az európai színházi élet fejlesztése érdekében a kontinens kultuszminiszterei 1991 júniusában határozatot bocsátottak ki, melyben “kinyilvánítják az európai színházak pártolására és azok európai dimenziójának élénkítésére irányuló szándékukat”.

E célkitűzések megvalósítása érdekében Franciaország is támogat néhány jelentős intézményes kezdeményezést: ezek közé tartozik a kultúra európai fővárosainak éves találkozója, az európai irodalmi díj létrehozása, valamint a mozi és az audiovizuális szféra segítését szolgáló program kidolgozása. A Georges-Pompidou Központ megalakulása óta kultúrák egymásra hatását bemutató nagy emlékkiállításokat rendez. Az 1982-ben alapított Világ Kultúráinak Háza pedig zenészeket, művészeket, táncosokat és festőket hív franciaországi fellépésre a világ minden tájáról.

Irodalmi téren az Európai Bizottság olyan mintatervezetet dolgozott ki, melynek célja a műfordítások anyagi támogatása. E tervezet 1989-ben lépett életbe, ötéves, kísérleti időtartamra. Célja az európai kultúrát tükröző kortárs irodalmi művek (regény, novella, színdarab, esszé, líra) széleskörű terjesztése. A Bizottság részt vesz továbbá a könyv és az olvasás megszerettetését szorgalmazó mozgalmakban, főleg azokat támogatva, melyek a hangsúlyt a fiatalok nevelésére, a fordítások segítésére, a könyvtárak közötti együttműködésre, s a könyvkiadásra helyezik.

Lásd még:

Európai audiovizuális szektor

Európai díjak

Európai kultúra

Európai regény

Európai zene

Ifjúság Európáért

Arts européens

European arts
 
 


EURÓPAI NYELVEK

Az európai nyelvek tekintetében 4 nyelvi szint állítható szembe, amelyek alapján az európai nyelveket definiálhatjuk. Ezek a következők:

nemzeti nyelv, illetve hivatalos nyelv

közvetítő nyelv

regionális, illetve egy bizonyos területen beszélt nyelv

többségi, illetve kisebbségi nyelvek.

Minden nyelv meghatározható egyrészt a terület elve alapján (a nyelv földrajzi előfordulása, elterjedtsége adott politikai területen, pl. az állam, a régió területén), másrészt a nemzetiség alapján (vagyis az egyes nyelvek elterjedtsége meghatározható aszerint, ahogyan megoszlanak az azt különböző szinteken beszélő emberek).

A nemzeti nyelv és hivatalos nyelv szembenálló fogalmai egy történelmileg meghatározható közösség (nemzet) által használt nyelvre, illetveezzel szemben az adott nyelv intézményi használatára utalnak (állami nyelv). Európában a több évszázados fejlődés következménye, hogy tökéletesen keveredik, illetve azonossá vált a két fogalom. Ez azt jelenti, hogy hivatalos és nemzeti nyelvek egyaránt az országról kapták nevüket, függetlenül attól, hogy az adott területen élnek-e saját nyelvüket beszélő nemzeti kisebbségek.

A fenti helyzet érvényes Nagy-Brittaniára, Németországra, Franciaországra, Spanyolországra, Olaszországra, Görögországra, Svédországra, Dániára, Portugáliára és Hollandiára.

Írország és Luxemburg megkülönbözteti a közigazgatásban használatos hivatalos nyelvet (angol és francia), valamint a szűkebb körben használt, ám a nemzeti hovatartozás szempontjából fontos nemzeti nyelvet (ír, luxemburgi).

Belgiumban mindhárom nemzeti nyelvet (francia, flamand és német) hivatalos nyelvvé is nyilvánították.

Európában nem létezik közvetítő nyelv. A tagországok elszántan védelmezik a többnyelvűség elvét, s emiatt kizárt, hogy politikai döntés alapján bármely nyelv közvetítő nyelvi szerepet kaphatna.

Lásd még:

Európai nyelvpolitika: a többnyelvűség elve,

Kisebbségi nyelvek

Langues européennes

European languages
 
 


EURÓPAI NYELVPOLITIKA: A TÖBBNYELVŰSÉG ELVE

A Római szerződés kizárólag gazdasági kérdésekkel foglalkozott, s miként sem kulturális, sem oktatási kérdések nem tartoznak az Európai Közösség döntéseinek hatáskörébe, úgy nyelvekre vonatkozó szabályozás sincsen, jóllehet a Közösségi tapasztalatok alapján nem kétséges, hogy nem lehet szétválasztani a gazdasági ügyeket és a nyelvi kérdést.

Az első, és azóta is egyetlen nyelvpolitikai jellegű szabályozás 1958. április 15-ről származik.

Az Európai Gazdasági Közösség megalakulása pillanatától kezdve törekszik Tagállamai hivatalos nyelveinek egyenlőségét biztosítani. Ez az alapja a jelenleg is érvényben lévő többnyelvűségi elvnek.

Az első, nyelvekre vonatkozó szabály az európai intézmények hivatalos nyelveként elismerte a németet, az olaszt, a hollandot, és a franciát. Minden bővítéskor az új Tagállamok nyelvével gazdagodott a hivatalos nyelvek köre.

Az alapító államok nyelvein kívül Uniós hivatalos nyelvvé vált az angol, a dán, a spanyol, a portugál, a görög, a svéd és a finn. A szerződések szövegei ír nyelvű változatban is elkészültek.

A többnyelvűség elvének betartása szükségessé teszi a dokumentumok valamennyi hivatalos nyelvre történő lefordítását és az ülések tolmácsolását, ami rendkívül költséges.

Azonban minden intézmény belső szabályzatában maga határozhatja meg, milyen nyelveken kíván dolgozni, ennélfogva intézményenként eltérések mutatkoznak a nyelvi szabályokat illetően.

Egy később kidolgozott szabály meghatározza a Közösségi intézkedések betartatását célzó dokumentumok nyelvhasználatát.

Több európai program is tartalmaz nyelvi alprogramot (LINGUA, TEMPUS, MEDIA/BABEL, ERASMUS, stb.)

A fentieken kívül direktívák is szabályozzák a nyelvhasználatot (pl. az élelmiszerek címkéinek szövegezésére, a bevándorlók gyermekeinek iskoláztatására vagy a tőzsdei jelentések nyelvére vonatkozóan).

A többnyelvűség elvének betartása rendkívül nehezen kivitelezhetővé válhat újabb Tagállamok csatlakozásával, ugyanis ez mindig a fordítási nyelvpárok számának növekedését vonja maga után.

A jövőben három lehetőség közül kell választani:

a többnyelvűség elvének fenntartása (ez jelentős többletköltségeket és a hatalmas logisztikai apparátust igényel)

központi nyelvek kiválasztása (vagyis a munkanyelvek számának csökkentése, ám ezáltal sérülne a többnyelvűség elve)

a szubszidiaritás elvének fokozottabb érvényesítése (eszerint minden tagország maga fordíttatja a dokumentumokat, ami viszont a központi hitelesítés szükségességét vetné fel).

Lásd még:

Kisebbségi nyelvek

Európai nyelvek

Politique linguistique européen

European language policy: principles of multilinguism
 
 


EURÓPAI POLITIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉS

Az Európai Politikai Együttműködést nem hivatalosan 1970-ben hozták létre (válaszként a Davignon-jelentésre) és 1987-es hatállyal az Egységes Akta határozta meg formai kereteit. A cél a tagállamok külügyekben történő konzultációja. A Tagállamok figyelembe veszik az Európai Tanács véleményét és ahol lehetséges, közös álláspontot képviselnek a nemzetközi szervezetekben. Az EPC helyébe a Közös kül-és biztonságpolitika lépett.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Közös kül- és biztonságpolitika

Coopération politique européenne

European political cooperation
 
 


EURÓPAI PROGRAMOK

Az Európai Unió nagymértékben hozzájárul Európa fiataljainak oktatásához és képzéséhez ( az Európai Unióról szóló szerződés 126. és 127. cikkelye ). Olyan ötéves programokat hoztak létre, amelyek elősegítik a kölcsönös megismerést így készítve elő a jövő Európáját.

A programokban való részvétel feltétele, hogy legalább két, nem azonos országbeli, de Közösségen belüli jogi személy - kutatóintézet, egyetem, vállalat - működjön együtt.

SOCRATES

1995 óta működik, támogatja az oktatási intézmények közötti együttműködést, a tanárok, diákok mobilitását, a nemzetközi távoktatási programokat.

ERASMUS

1987. június 5-én jött létre és lehetővé tette különböző európai egyetemi szervezetek megalakulását, ösztöndíjak megpályázását és előremozdította a diplomák és részképzések elismertetését, ami a szélesebb körű mobilitást eredményezi. Már több ezer hallgató vett részt a programban. (1995-től a SOCRATES alprogramjaként működik)

TEMPUS

Felsőoktatási, transzeurópai csereprogram a PHARE programon belül. Az Európa Tanács döntése eredményeként 1990. május 7-én alakult, és célja a közép- és kelet- európai fiatalok képzésének elősegítése.

LEONARDO

1995-től a szakmai képzést segíti elő nemzetközi csereprogramok révén.

A SOCRATES és a LEONARDO program célja, a szubszidiaritás elvének szem előtt tartása mellett, egy európai nevelési és képzési politika kialakítása, a Közösségi eszme elterjesztése a nemzetek közti kezdeményezések finanszírozásával és így egy széles réteg számára európai tapasztalat biztosítása. Jelszavuk: minőség, kölcsönösség, partnerség, újítás.

COMENIUS

Célja, hogy mindenki számára lehetővé tegye a tanulást minden oktatási szinten.

LINGUA

Az Unió nyelveinek elsajátítását segíti, támogatja a nyelvtanárok nyelvi és szakmai továbbképzését.

ARIANE

Támogatja a modern irodalmi alkotások fordítását.

KALEIDOSCOPE

Támogatja a művészeti és kulturális alkotások megszületését és a kulturális együttműködéseket

RAPHAEL

Célja az európai kulturális örökségek megóvása.

EUREKA

1985-ben jött létre a Közösségtől függetlenül. Több száz tervet foglal magába és főleg a Közösség országait érinti.

MEDIA

1991-ben indították útjára és célja a médiaszakemberek együttműködésre való ösztönzése, az európai alkotások fejlesztése és terjesztése.

PHARE

1989-ben hívta életre az európai Bizottság, célja a közép- és kelet-európai országok gazdaságainak a talpra állítása.

Lásd még:

Európai művészetek

Európai kultúra

Európai audiovizuális szektor

Európai díjak

Ifjúság Európáért

Európai Kutatómunka

Nyugat-Kelet kapcsolata

Programmes européens

European programs
 
 


EURÓPAI REGÉNY

Sohasem hangsúlyozhatjuk eléggé a könyv elsőrangú szerepét: bár nehezebben érthető, mint az audiovizuális alkotások, mégis – éppen e nehézség árán, s mert maradandó értéket alkot – a könyv a kultúra legfontosabb pillére. Az írás kevésbé látványos, mint a hang, vagy a kép, mégsem vitathatjuk, hogy Európa kulturális egysége a kontinenst benépesítő csodálatos – ósdi vagy modern – könyvtárak mélyéből fakad.

A legeurópaibb műfaj – a regény – Európa szülöttje; vívmányai, nyelvi különbözőségük ellenére, Európa egészéhez tartoznak. E vívmányok sorozata nem más, mint az európai regény története: egy-egy mű jelentősége csak e szupranacionális kontextusban fedhető fel igazán.

Minden regény megvilágítja – a maga módján – a lét egy-egy arcát: Rabelais-val a humort, Cervantes kortársaival a kalandot. Samuel Richardsonnal a lélek belseje felé fordul, s az érzelmek titkát fürkészi; Balzac megmutatja, hogy az emberi sorsot a Történelem vezérli. Flaubert a mindennapok terra incognita-jába hatol; Tolsztoj az emberi viselkedés és döntések irracionális rugóit keresi. A regény az időt is kérdőre vonja: Proust-tal a tünékeny múltat, Joyce-szal a megfoghatatlan jelent. Thomas Mann-nal a mítoszok erdejébe lép, melyek – az ősidőkből érkezvén – utunkat vigyázzák; Franz Kafka megmutatja, mi módon szabadulhat meg a műfaj a valószerűség látszólag áthághatatlan törvényétől.

A regény az Új Idők kezdetétől fogva az ember állandó és hűséges társa. Káprázatos képzeletbeli világot alkot, melyben az igazságnak senki sem birtokosa, s ahol mindenki eléri, hogy megértsék. E képzeletbeli világ Európa képe: az európai szellem becses esszenciáját – mintegy ezüstdobozkába zárva – a regény története, a regény bölcsessége őrzi.

Lásd még:

Európai kultúra

Európai művészetek

Európai tudat

Európai zene

Roman européen

European novel
 
 


EURÓPAI REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI ALAPOK (FEDER)

Az Európai Unió északi és déli régiói között feszülő egyenlőtlenség akadályt gördít a nemzetek közötti összetartás, ennélfogva az európai integráció elé. Ezt az egyenlőtlenséget később intézményesítik, az 1975. március 18-án megalkotott FEDER-rel. Az Unió ezirányú tevékenységét strukturális alapok és pénzügyi eszközök is támogatják. Ám ezek a részleges beavatkozások mégsem tudták megszüntetni a regionális eltéréseket, mivel a mezőgazdasági piacpolitika sokáig az északi termékeknek kedvezett. Ezért az Egységes Európai Akta megalkotói az Európai Unió szerződésébe bennfoglalják a gazdasági és szociális kohézió szükségességét.

“Az egész Közösség harmonikus fejlődésének elősegítésére” és “a különböző régiók közti eltérés és a legkevésbé előnyös helyzetben lévő régiók lemaradásának lecsökkentése érdekében”, (nevezetesen a mediterrán régiók) az Unió támogatja a konvergenciáért tett lépéseket. Az összetartás érdekében a tagországoknak gazdasági irányvonalaik megváltoztatásával kell hozzájárulniuk ehhez a tervhez, az 1988-ban alapított strukturális alapok segítségével.

Lásd még:

Gazdasági és szociális kohézió

Fonds européens de développement d’Europe régionale (FEDER)

European Regional Development Fund (ERDF)
 
 


EURÓPAI SAJTÓ

Tekintve, hogy Európát építünk, nem kellene-e “európai sajtót” is létrehoznunk? Lapokat, Amelyek profiljukat, előfizetési rendszerüket, terjesztési és reklámtevékenységüket az Európai Közösség szelleméhez igazodva határozzák meg.

Az egységes Európa mellett legelőször persze amerikai újságok érveltek: előbb az International Herald Tribune, majd a Time, a Newsweek és a Buisness Week, utóbb pedig a The Wall Street Journal Europe. Az angolok a Financial Times-szal, a The Economist-tel, a The Guardian-nel és a The Times-szal csatlakoztak az előbbiekhez. Csupán három nem-anglofón cím szerepel az “európai” sajtótermékek listáján: a francia Paris Match, az ugyancsak francia L’Express és a Le Point (ez utóbbi európaisága kevésbé markáns).

Egyik újság sem vállalkozik azonban arra, hogy a napi eseményekről európai körképet adjon: bár az Európai Közösség hasábjaikon fontos szerepet játszik, e sajtótermékek palettáját s nemzeti szín uralja.

Az európai sajtó fellendülésének legfőbb akadályát - a reklámpiac megosztottságán, s az érdeklődés sokféleségén kívül - a nyelvi nehézségek állítják. Az “európai sajtó” e gátak ellenére születőben van: számos lapkiadó lép át hazája határain, s a Közösség más Tagállamában telepedik meg.

Az európai sajtó születése azonban magukat a lapokat nem teszi igazán európaivá: közönségük érdeklődése a szűk nemzeti térre korlátozódik.

Lásd még:

Európai tudat

L’Europe des journaux

European Press
 
 


EURÓPAI SPORT

A sport társadalmi, gazdasági, kulturális jelentőségét ma már minden nyugat-európai országban elismerik. A sport fogalma mégis gyakran körvonalazhatatlannak tűnik. A sport önmagában véve kevés szerepet játszik Európa építésében: olyan ágazat ez, amelyben a szubszidiaritás elvét a legkönnyebb alkalmazni. Ebből adódóan az európai sport funkcionális szempontból igencsak megkérdőjelezhető. A sport szó valóban nem szerepel az 1957-es Római szerződésben, s nem bukkan fel az Egységes Európai Okmányban (1986) és a Maastricht-i szerződésben (1992) sem.

Ennek ellenére az Unió a sportot az európai állampolgárság egyik kifejező eszközének tekinti, s ennek értelmében a következő módokon támogatja: európai sportversenyeket szervez - külön a mozgássérülteknek is -, anyagilag segíti az ifjúság sportoktatását és csereprogramjait, szorgalmazza a hivatásos sportolók szabad munkavállalását, elősegíti a minősítések egységesítését, s a felszerelések szabványosítását, stb.

A sporttudományi intézetek 1989-ben létrehozott Európai Hálózata - melyben például egy sportobszervatórium működik - kétségkívül a kialakulóban lévő európai sport egyik legkézzelfoghatóbb vívmánya.

Gazdaság és sport elválaszthatatlan egymástól: a sportélet számos területét a Közösség jogi és alkotmányos rendeletei irányítják. A Bizottság 1991 júliusában - “Az Európai Közösség és a sport” címen - közleményt bocsátott ki, melyben körülírja a sporttal kapcsolatos tevékenységi körét. A Közösség - a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva - akkor érvényesíti jogait, ha ez kedvező az érintett országokra nézve. A Közösségi beavatkozások két fő területet érintenek - az információt és a kommunikációt -, s célkitűzései a következők:

a Közösség és a sportvilág hatékonyabb együttműködése, mely a kölcsönös információáramlás fellendítésével érhető el,

a Közösség szorgalmazza a kapcsolatteremtés bővítését is, így részt vesz a Közösségi jellegű sportversenyek (Európai Vitorlásverseny, Ifjúsági Európai Olimpiai Játékok, úszóbajnokságok, «Tour de France» kerékpárverseny) megrendezésében.

Lásd még:

Európai tudat

Ifjúság Európáért

Szubszidiaritás

Sport européen

European Sports
 
 


EURÓPAI SZÉN-ÉS ACÉLKÖZÖSSÉG

Eredetileg az 1950. május 9-én meghirdetett Schuman terv hívta életre. Célja az volt, hogy a francia és német szén-és acéltermelést Közös Főhatóság felügyelete alá helyezze. Alapítói: Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Belgium, Olaszország, Luxemburg és Hollandia. Nagy-Britannia nem csatlakozott hozzá.

Az Európai Szén-és Acélközösséget hivatalosan az 1951. április 18-i Párizsi szerződéssel hozták létre. Lényeges újítása egy közös európai, szupranacionális, kormányoktól független Főhatóság felállítása volt.

Intézményei 1965-ben beolvadtak az Európai Gazdasági Közösségébe.

Lásd még:

Az európai egység gondolatának története

A XX. századi Európa-gondolat nagyjai

Communauté Européenne du charbon et de l’acier

European Coal and Steel Community
 
 


EURÓPAI SZOCIÁLIS PARTNEREK

A Bizottságnak kötelessége különböző európai szociális partnerekkel konzultálni abban az esetben, ha ez utóbbiakat érintő területeken javaslatokat kíván tenni. E társadalmi párbeszéd három, az európai szociális partnereket képviselő fő szervezeten keresztül valósul meg, úgymint

a Szakszervezetek Európai Konföderációja

az Európai Közösség Ipari Uniója

a Vállalatok Európai Központja

A Bizottság tehát arra törekszik, hogy minden szükséges intézkedést megtegyen annak érdekében, hogy elősegítse és megkönnyítse a szociális partnerek konzultációját a Közösségi tevékenység jövőbeli orientálása végett, valamint az Európai Unió szociálpolitikája esetleges javaslataira vonatkozóan, mely javaslatok elsődlegesen a munkaerőpiac kérdéseit érintik.

Az 1957-ben megkötött Római szerződést követően megalakult az európai gazdasági és szociális partnerek tanácskozó testülete, amely a közös piac felépítésében érdekelt csoportokat társítja. E testület képviselői három kategóriából kerülnek ki: a munkáltatókból, a munkavállalókból és szabadfoglalkozásúakból. Az Egységes Európai Okmány és az Európai Uniós Szerződés kiszélesíti azokat a területeket, amelyeken a szociális törvényt hozni kívánó intézményeknek konzultálnia kell e testülettel, mely a Gazdasági és Szociális Bizottság nevet viseli.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Partenaires sociaux

Social Partners
 
 


EURÓPAI TUDAT

A közös pénz és az egymásba fonódó gazdaságok létrejötte nagymértékben megváltoztatja az európaiak életét: felébreszt bennük egy - egyre erősödő - európai tudatot. Egyesek számára Európa szenvedély, másoknak veszedelem. Mi kellene ahhoz, hogy ráébredjünk, az emberek igenis szert tehetnek egy alapvetően európai identitásra?

Az európai kultúra mibenlétének meghatározásához elengedhetetlen a nemzeti kultúrák összevető vizsgálata. Egy kérdést a sok közül a közös nevező problematikája vet fel: hiába vésődött bele minden európai nép tudattalanjába, e közös nevező csak a nem európaikkal való konfrontáció során képes körvonalazódni; különösen amerikai és orosz viszonylatban, mely utóbbi európaiságát az ázsiai kultúra hatja át. Az európai konstrukció semmilyen veszélyt sem jelent az egyes nemzeti kultúrákra nézve, sőt: Európa kulturális gyökereinek ismerete elvezet az európai tudat kialakulásához, s egyszersmind rangra emeli az “európai állampolgárság” fogalmát.

Manapság valójában már nem az a feladatunk, hogy azon merengjünk, Európa egységes-e vagy sem; meg kell tanulnunk, hogy egyszerre több és egydimenziójúnak lássuk. Identitása a különbözőség révén kristályosodik ki, ez teszi nyitott és sokarcú univerzummá.

Lásd még:

Kulturális jogok

Európa közös kultúrkincse

Európai kultúra

Európai regény

Európai zene

Európai sport

La conscience européenne

European Identity
 
 


EURÓPAI VÉDELMI KÖZÖSSÉG

Az Európai Védelmi Közösség az a szervezet, amely katonai téren valósította meg az Európai Szén-és Acélközösség alapelveit és szervezetét. Létrehozását René Pleven, francia miniszterelnök javasolta 1950 októberében. Alapelveit a Párizsi szerződés (1952. május 27.) rögzítette. Előnye az volt, hogy úgy tette lehetővé a német felfegyverkezést, hogy megakadályozta az önálló német haderő létrejöttét. Integrált európai hadsereget teremtett szupranacionális parancsnokság alatt, közös költségvetéssel és nemzetek feletti intézményekkel (Választott Közgyűlés, Tanács). Tagjai Nagy-Britannia kivételével ugyanazok mint az Európai Szén-és Acélközösség államai. A Párizsi szerződés nem lépett hatályba, mert a francia nemzetgyűlés nem ratifikálta.

Lásd még:

Communauté européenne de défense

European Defense Community
 
 


EURÓPAI ZENE

Nem állíthatjuk, hogy az európai (más szóval “nyugati”) zene a világ összes zenéjének szintézise lenne. A század közepe óta nem vitás az európaitól távol álló nagy zenei tradíciók létjogosultsága, azok alkotó szelleme, sajátos esztétikája. A kínai, indiai, vagy fekete afrikai zene kétségkívül értékes kincs a zenetudósnak, nem valószínű azonban, hogy valaha is mély hatást gyakorolt a nyugati zenére. Minél inkább megismerkedünk az európaitól különböző zenékkel, annál inkább úgy érezzük, nem felelnek meg a nyugati referencia rendszerének, hiszen gondolkodásmódjuk alapvetően más. A sajátosan európai zene létét felesleges megkérdőjeleznünk: nemcsak gazdagítja kulturális örökségünket, hanem annak egyik alapköve is.

Az európai zenei doktrína módszeres kidolgozása, mely a latin és germán géniusz nászának szülöttje, minden bizonnyal az emberiség egyik legjelentősebb vívmányának számít. Nagy a kísértés arra, hogy ebben a nagyszerű zenében - még ha földrajzi és történeti dimenziói szűkek is - az igazi muzsikát, a többit elsöprő “nagy zenét” lássuk.

Bárhogy is vélekedjünk, egyvalami bizonyos: a nyugati hagyomány teljes mértékben eredeti a többihez képest, s “zene” szava nem transzponálható fogalomrendszert rejt magában. Míg a kifinomult és roppant bonyolult kínai zene elválaszthatatlan a mitológiától, kozmológiától, vagy metafizikától, az európai önmagáért való puszta játék, vallási, morális és metafizikai töltéstől mentes laikus művészet. Az új idők hajnalán született nyugati zenei rendszer a racionális szellem egyik legmeglepőbb alkotása, hisz az egyetlen, mely által a “tisztátalan” ember tiszta hangokat szólaltathat meg.

Az európai zenei áramlatok váltakoznak, keverednek, egymásnak hadat üzennek, a zeneművek örök értékűek.

A gregorián éneket a XII. században a polifon váltotta fel; erre felelt a XVII. századi hangszeres monódia. Lully művészetével szembeszegült az itáliai, ezzel párhuzamosan egy protestáns esztétika körvonalazódott a germán országokban. A forradalmi Európán végigsöprő vihar lezárta azután a klasszikus korszakot. Az olasz opera meghódította később Európát, a német romantikusok heroizmusa azonban csakhamar tartós győzelmet aratott. A wagneri esztétika véget vetett ennek az uralomnak, ám máris felbukkant az újító Debussy szokatlan impresszionizmusával. Ellenfele a modern művészet atyja, Sztravinszkij lett, aki a széthulló világot ritmussal, feszültséggel, lármával kovácsolta össze. Hangja éppencsak megszólalt, hisz Schönberg, Bartók, Berg, Webern máris új vizeken jártak. Az iskolák forgatagában virágzik azonban a szépség, s olyan műremekekben ölt testet, amelyek méltán képviselik az európai kultúrát.

Lásd még:

Európa közös kultúrkincse

Európai kultúra

Európai művészetek

Európai regény

Musique européenne

European Music
 
 


EUROPOL

Egy európai rendőrségi szervezet létrehozásának gondolata már a luxemburgi európai tanácskozás során felmerült (1991. június 28.-29). Új szervezet megalkotásának ötlete fogalmazódott meg tehát, melynek célja a Tagállamok közötti bűnüldözési együttműködés fejlesztése a nemzetközileg szervezett súlyos bűnözés, a terrorizmus és a kábítószer-csempészet ellen, s ezek megelőzésében. Ugyanakkor az Europolt létrehozó egyezmény – melyet csupán 1995 júliusában írtak alá – még nem lépett érvénybe. Az Európai Uniós Szerződés VI. fejezetében megfogalmazták a rendőrségi együttműködésre vonatkozó intézkedéseket; ezek megvalósítása érdekében egy kábítószer-ellenes egységet hoztak létre 1994 januárjában.

E szervezet első célkitűzései közé tartozott a kábítószer-kereskedelem és a vele járó pénzmosás elleni küzdelem. Feladatköre ezután kiterjedt a radioaktív-és nukleáris anyagok kereskedelme, a titkos bevándorlások, és az ezekhez csatlakozó járműcsempészet és pénzmosás, valamint az embercsempészet elleni harcra is.

Az Amszterdami szerződés a jövőben többfajta feladatot szán az Europolnak: a Tagállamok szervezetei specifikus nyomozómunkájának koordinálását és fellendítését, a szakmai kompetencia növelését, amely a Tagállamoknak segítséget nyújtana a szervezett bűnözés felderítésében; kapcsolatteremtés segítését speciálisan kiképzett bírókkal és nyomozókkal, mely megkönnyítené szervezett bűnözés elleni küzdelmet. Az Europol székhelye Lyon lesz.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Bel- és igazságügyi együttműködés

Office européen de police

European Police Office
 
 


FEHÉR KÖNYVEK ÉS ZÖLD KÖNYVEK


A fehér könyveket a Bizottság adja ki: olyan dokumentumok ezek, amelyek – specifikus területeken – Közösségi akciójavaslatokat tartalmaznak. Példaként hozzuk fel a belső piac tökéletesítéséről, a “növekedés, versenyképesség és munkaügyről”, valamint a Közép-és Kelet-Európa társult Tagállamai a belső piacot érintő jogszabályozásának egységesítéséről szóló fehér könyveket. Ha a Tanács kedvezően bírál el egy fehér könyvet, annak tartalma - adott esetben - az érintett területen Uniós akcióprogramhoz vezethet.

A fehér könyvek olykor a zöld könyvek kezdeményezéseit folytatják; ezeket is a Bizottság bocsátja ki. E dokumentumok célja a gondolatfelvetés, s egy meghatározott területen való európai szintű konzultáció elindítása (pl. a szociálpolitika, az egységes pénz kibocsátása, a telekommunikáció terén). A zöld könyvek által felvetett kérdések azután alapul szolgálhatnak egy fehér könyv kiadásához, amelyben az elvi szinten felvetett problémák konkrét Közösségi akciós intézkedésekben fogalmazódnak meg.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Európai Bizottság

Európa Tanács

Livres blancs et livres verts

White paper and green paper
 
 


GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI UNIÓ

A gazdasági és pénzügyi Unió egy olyan folyamatot jelöl, ahol az Uniót alkotó államok gazdasági és pénzügyi politikájának harmonizációja a cél, egy egységes pénznem bevezetésének segítségével. Az 1990 decemberében megtartott két Kormányközi Konferencia egyikének a gazdasági és pénzügyi Unió volt a témája. A szerződés előirányozza a gazdasági és pénzügyi Unió három lépcsős megvalósítását:

1. szakasz (1993. decemberében befejeződött)

a tőke szabad áramlása a Tagállamok között

gazdaságpolitikák irányításának megerősítése

központi bankok közötti együttműködés elősegítése

2. szakasz (1994. januárjától folyamatban)

a Tagállamok gazdasági és pénzügyi politikájának egymáshoz közelítése

(szem előtt tartva az árak stabilitásának biztosítását és a közterhek egyenletes elosztását)

3.szakasz (legkésőbb 1999. január 1-ig megvalósítandó)

egy Európai Központi Bank létrehozása

a valuták átváltási költségeinek stabilizálása és az egységes pénz bevezetése

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Európai Központi Bank

Kormányközi Konferencia

Konvergencia kritériumok

Union économique et monétaire

Economic and Monetary Union
 
 


GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS KOHÉZIÓ

A gazdasági és szociális kohézió az Egységes Európai Okmányt követően került be az Európai Közösséget létrehozó szerződésbe. Az Európai Unió Tagállamai és régiói közötti szolidaritást fejezi ki. Kiegyensúlyozott és hosszú távú fejlődésben, az egyes régiókés országok közötti szerkezeti eltérések visszaszorításában, valamint a személyek közötti tényleges esélyegyenlőség előtérbe kerülésében nyilvánul meg. A gyakorlatban - többek között a strukturális alapok révén - különböző anyagi támogatások formájában valósul meg.

Az Európai Bizottság háromévente köteles jelentést készíteni arról, hogy milyen előrelépések történtek a gazdasági és szociális kohézió megvalósításában, továbbá arról, hogy a szerződésileg előirányzott különböző módozatok mennyiben segítették ezt elő.

A gazdasági és szociális kohézió egyike azoknak a fontos kérdéseknek, amelyek többek között költségvetési vonzatai miatt szerepelnek a Bizottság által kiadott Agenda 2000-ben.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Cohésion économique et sociale

Economic and Social Cohesion
 
 


GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS TANÁCS

A 222 tagból álló Gazdasági és Szociális Tanács az alábbi három csoportot képviseli: a munkáltatókat, a dolgozókat, valamint a meghatározott tevékenységi körbe tartozókat (úgymint a gazdák, a kézművesek, a kis-és középvállalkozások, a szabad foglalkozásúak, továbbá a fogyasztók, a tudományos és a pedagógus társadalom, a jóléti gazdaság, a családok, a környezetvédő mozgalmak képviselői). Számos okirat jóváhagyása előtt a Gazdasági és Szociális Tanácshoz kell fordulni, amely saját kezdeményezésre véleményezhet is.

Az Amszterdami szerződés hatályba lépését követően egyre több kérdésben kell a Gazdasági és Szociális Tanácshoz fordulni: új álláspolitika, szociális kérdések, egészségügy. Az Európai Parlament is jogosult a Gazdasági és Szociális Tanácshoz fordulni.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Szociális partnerek

Comité économique et social

Economic and Social Committee
 
 


HELSINKI KONFERENCIA

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1973. július 3-án nyílt meg valamennyi európai állam (kivéve Albániát) valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével. Az enyhülési politikát szentesítő Helsinki okmány aláírásával (1975. augusztus 1.) fejeződött be és a következő elveket rögzítette: a jelenlegi határokkal létező államok szuverenitásának és egyenlőségének a tiszteletben tartása, lemondás az erőszakról, a belügyekbe történő be nem avatkozás, az "alapvető szabadságjogok" tiszteletben tartása, beleértve a gondolat-, a vallás, a lelkiismeret- és a meggyőződés szabadságát, a tudományos, a gazdasági és a humanitárius együttműködés, a személyek szabad mozgása, az eszmék és információk szabadabb áramlása.

A berlini fal leomlása után, 1990 novemberében a Helsinki okmány aláírói Párizsban gyűltek össze, hogy megerősítsék az EBEÉ-t, kontinensünk egyetlen közös fórumát. Prágában egy állandó titkárságot állítottak fel. Minden európai és a Szovjetunió felbomlásából született államot befogadtak, kivéve Macedóniát és az "új" Jugoszláviát. Bár prioritásának egyikévé tette a biztonságot, a szervezet tehetetlen volt a földrészünkön (a volt Jugoszláviában, Boszniában) zajló konfliktusokkal szemben. Az 1994 decemberében Budapesten tartott csúcsértekezletén az EBEÉ Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetté alakult.

Lásd még:

Conférence de Helsinki

Helsinki Conference
 
 


IFJÚSÁG EURÓPÁÉRT

A Maastrichti Szerződés 126.-ik paragrafusa előírja, hogy a minőségi oktatás fellendítése érdekében az Európai Közösség köteles támogatni az ifjúság és az ifjúságpolitikai szakemberek csereprogramjait. Az “Ifjúság Európáért” program III. fázisa ezt az irányelvet követi. E program - a Tagállamok közötti együttműködést szorgalmazva - a 15-25 év közötti fiatalokat kívánja az európai konstrukció építésébe bevonni, s aktív részvételt biztosít számukra az iskolán kívüli szektorokban.

Az Ifjúság Európáért III (futamideje 1995-1999) nemcsak a Közösségi csereprogramokat támogatja: arra törekszik, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok is részt vehessenek a cserékben. A program költségvetése 157 millió euro-ra rúg.

Főbb célkitűzései a következők:

a fiatalok által készített projektek támogatása (fiatalok újító kezdeményezései, melyek helyi, regionális, nemzeti, vagy európai érdekeltségűek)

ifjúságpolitikai nevelők képzése (tanulmányutak, gyakorlatok, szemináriumok szervezésével, dologi juttatásokkal),

az Unióhoz nem tartozó országokkal való cserekapcsolatok fellendítése: ez megismerteti a Közösség határain kívül élő fiatalok helyzetét, s szolidaritásra ösztönöz.

Lásd még:

Európai kutatómunka

Európai művészetek

Európai programok

Európai sport

Kulturális jogok

Jeunesse pour l’Europe

Youth for Europe
 
 


IGAZSÁGÜGY ÉS BELÜGYEK

Az igazságügyi és a belügyi együttműködés az Európai Unió azon területeinek egyike, amelyet az 1992-es Európai Unió Egyezmény VI. sz. okirata határoz meg (“harmadik pillérnek” is szokás nevezni). E kooperáció célja az Unió megerősítése és egy olyan biztonságos és szabad terület létrehozása, ahol garantált az egyén szabad mozgása. A következő ügyekkel foglalkozik:

menedékjogi politika

a Tagállamok külső határain való átkelés szabályozása

bevándorlási politika

drogellenes küzdelem

harc a nemzetközi csalások ellen

jogi együttműködés polgári és bűntetőjogi perekben

vámügyi együttműködés

rendőri együttműködés

Abból a célból, hogy sikereket érjenek el e területeken, különböző módszereket dolgoztak ki, úgymint közös cselekvés, közös álláspont, konvenció. Jóllehet sikerült jelentős eredményeket felmutatni, az együttműködés hatékonysága még számos kívánnivalót hagy maga után. Közös álláspontot alakult ki azzal kapcsolatban, hogy hatékonyabb rendeleteket kell bevezetni a kooperáció struktúrájának továbbfejlesztése érdekében, illetve a tekintetben, hogy a fentebb említett területeket közül azokat is bevonják a Közösség keretrendszerébe, amelyek az egyénnel kapcsolatos szabályozáshoz kötődnek (menedékjog, bevándorlás és külső határok átlépése).

Az Amszterdami Egyezmény átszervezi az igazságügy és a belügy területén kialakítandó együttműködést, és meghatározza a szabadságjog, a biztonság és a jogrend területét. Némely szektort a Közösség keretrendszeréhez csatolnak. Ezzel párhuzamosan megjelennek új területek és új módszerek.

Másfelől a Schengeni-egyezmény, amelyet az egyén szabad mozgása tekintetében még további lépéseket tenni akaró Tagállamok kezdeményeztek, és az Európai Unió jogi keretrendszerén kívül alakítottak meg, szintén benne foglaltatik majd az Európai Unió és Közösség szerződéseiben.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Konvenció (Igazságügy és Belügy)

Európai Rendőrségi Hivatal (Europol)

Közös cselekvés

Közös álláspont (Igazságügy és Belügy)

Az Európai Unió pillérei

Schengen (Megállapodás és Konvenció)

Egységes intézményi keret

Justice et affaires intérieures

Justice and Home Affairs
 
 


JOGHARMONIZÁCIÓ

A Római szerződés. 3. cikkelye általános célként jelöli meg a Tagállamok jogrendszerének közelítését. Ez a jogharmonizációs tevékenység a RSZ. 100. cikkének rendelkezései szerint indult meg, amely alapján a Tanács részletes irányelveket bocsátott ki. Ezt a kezdeti ún. totális jogharmonizációt váltotta fel az ún. opcionális jogharmonizáció, mely keretjellegű irányelveken alapul, és ezáltal szélesebb mozgásteret hagy a Tagállamoknak az irányelvekben megjelölt cél megvalósítására. Az Egységes Európai Akta által bevezetett módosítások (100/A; 100/B) egyrészt a nemzeti jogrendszerek védelmét, másrészt azonban a jogharmonizáció intenzívebbé válását szolgálták. Az irányelv megmaradt a jogharmonizáció elsődleges eszközének, de az Egységes Európai Akta hatályba lépése óta a jogharmonizáció jogi eszközei közé tartoznak a rendeletek és az ajánlások is.

Míg a jogharmonizáció az Unió Tagállamai számára az Alapító szerződések által kimondott kötelezettség, addig az Unióhoz újonnan csatlakozni kívánó államok kapcsán ez, mint autonóm döntésen alapuló önkéntes jogközelítés jelenik meg, amelynek célja a csatlakozásra való felkészülés. Ennek a jogharmonizációnak a jogi alapját a közép- és kelet-európai államok tekintetében az Európai Megállapodások teremtették meg.

Lásd még:

Társulási Szerződés

Európai Közösségek okiratai

Harmonisation juridique

Legal Harmonization
 
 


KISEBBSÉGEK

A kisebbségek fogalmát illetően nincs konszenzus, illetve általánosan elfogadott definíció.

A kisebbségek szervező elve különböző lehet, így megkülönböztethetünk nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, stb. kisebbségeket. Nemzetközi szinten a legnagyobb probléma a nemzeti kisebbségek kapcsán merül fel, amelyek célja az önrendelkezés, ami nemzeti szinten identitásuk, nemzetközi szinten pedig függetlenségük elérését jelenti. Az Európa Tanács megfogalmazásában a nemzeti kisebbség a kérdéses állam állampolgáraiból álló olyan csoport, amely számszerűleg kisebb, mint a lakosság többi része. Ugyanakkor ennek a definíciónak a hiányossága, hogy csak mennyiségi oldalról közelíti meg a fogalmat, holott ez egyben minőségi kérdés is.

A kisebbségek jogainak elismerése az emberi jogok, a kormányokat kötelező nagy nemzetközi egyezmények és a létező kényszerítő eszközök ismeretével valósulhat meg.

Az Európai Unió joganyaga a nemzeti kisebbségek védelméről kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, azonban az Amszterdami szerződés által bevezetett felfüggesztési záradék értelmében az emberi jogok valamely Tagállam által történő megsértése esetén az adott állam szankcionálható.

Kormányközi szinten az első jogilag is kötelező multilaterális okmány, az 1995. február 1-én aláírt Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről, amely mérföldkőnek számít e területén. Célja a nemzeti kisebbségek védelmét biztosító jogi elvek meghatározása, amelyek tiszteletben tartására az Államok kötelezettséget vállalnak. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelmének azonban a nemzetközi jog alapvető elveivel összhangban kell megvalósulnia.

A Keretegyezmény rendelkezései alapján, az 1998 februárjában hatályba lépett s Magyarország által is ratifikált Egyezményt az Európa Tanács nem Tagállami szintű tagjai is aláírhatják és megerősíthetik.

Lásd még:

Emberi jogok

Felfüggesztési záradék

Minorités

Minorities
 
 


KISEBBSÉGI NYELVEK

A többségi nyelvek közé tartozik az összes hivatalos nyelv és a nemzeti nyelvek nagy többsége, tehát azok, amelyek államnyelvi szerepet töltenek be. A többségi nyelveket domináns nyelveknek is nevezhetnénk, ily módon jelezve, hogy olyan funkciót is betöltenek, amely nem csupán mennyiségi mutató függvénye.

A kisebbségi nyelvek kisebbségi mivolta főként egy állam lakosságának számához képest határozható meg, ám ezek a nyelvek saját régiójukban többnyire a többség nyelvét jelentik. Más szóval egy adott nyelv egy országon belül lehet többségi nyelv, egy másik országban viszont kisebbségi nyelv, e második ország egyik régiójában ugyanakkor többségi nyelv is.

A kisebbségi nyelvek közé több, egymástól eltérő földrajzi előfordulású nyelvet kell sorolni.

Az első ilyen csoport bizonyos régiókban tradicionálisan előforduló nyelveké (pl. a német a különböző országok határain belül). Általában ezek a kisebbségek nem területi kisebbségi státuszt, hanem a két állam közötti egyezmény által garantált személyi kisebbségi jogokat élveznek.

Szintén kisebbségi nyelvek a nyelvi besorolás szempontjából vitatott besorolású nyelvek, amelyek elismertetéséért adott esetben regionális nemzeti csoportok küzdenek (pl. Asztúria, Aragónia), illetve azok a nyelvek, amelyek megőrzésére kísérletek irányulnak (breton, okszitán). Ide tartoznak még a bevándorlók nyelvei, amelyeket igen gyakran a bevándoroltak európai vagy Európán kívüli származási országa alapján neveznek meg (olasz, portugál, arab, stb.).

A kisebbségi/többségi fogalom szembeállítása tehát rendkívül viszonylagos, s félreérthető mennyiségi osztályozást takar (hiszen egyszerre lehet egy nyelv kisebbségi is regionális szempontból és többségi is egy szomszédos ország nemzeti nyelveként). A kategorizálás értelmének megőrzéséért rendkívül fontos a referenciaként használt területet pontos megjelölése.

A Maastricht-i szerződés olyan európai kultúrpolitikát vezetett be, amelynek lényege, hogy elősegítse a Tagállamok kulturális felemelkedését azok nemzeti és regionális sokszínűségének tiszteletben tartása, ugyanakkor a közös európai kulturális örökség kihangsúlyozása mellett.

Ennek keretében olyan, a kisebbségi nyelveket támogató programot dolgoztak ki, amely a dublini székhelyű Kisebbségi Nyelvek Európai Irodának működését finanszírozza. Ez az iroda kisebbségi nyelvek támogatását célzó programokat valósít meg, és működtet egy Mercator elnevezésű információs hálózatot.

Lásd még:

Európai nyelvpolitika: a többnyelvűség elve

Európai nyelvek

Langues minoritaires et langues majoritaires

Minority Languages
 
 


KONVERGENCIA KRITÉRIUMOK

A folyamatos gazdasági és pénzügyi együttműködés érdekében a Maastricht-i szerződés öt pontban állapította meg a pénzügyi Unió (EMU) létrehozatalához szükséges kritériumokat. A kritériumok betartását a Bizottság és az Európai Monetáris Intézet ( EMI ) ellenőrzi. A kritériumok a következők:

a költségvetési hiány és a hazai össztermék közötti különbség nem haladhatja meg a 3%-ot

az államháztartás tartozásainak nagysága a hazai össztermék 60%-át nem haladhatja meg

az árszintek stabilan tartása; az infláció maximum 1,5%-kal lehet magasabb a legjobb ország mutatóinál

a névleges kamatszint maximum 2%-kal haladhatja meg a három legjobb eredményt elért ország szintjét

az átváltások alkalmával az általában szokásos lebegtetési sávot is figyelembe kell venni

A kritériumok célja az, hogy biztosítsák az Unió keretein belül a gazdaság egyenletes fejlődését, minden felesleges feszültség keltése nélkül. Ennek érdekében egy stabilizációs egyezményt is elfogadtak az amszterdami Európa Tanácson.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Európai Gazdasági és Pénzügyi Unió

Stabilizációs és Növekedési Szerződés

Crit?res de convergence

Convergence Criteria
 
 


KORMÁNYKÖZI KONFERENCIA

Ezzel a kifejezéssel illetik a Tagállamok kormányai közötti tárgyalásokat, amelyek az Egyezmény módosítását célozzák. A Kormányközi Konferencia nagyon fontos az európai integráció folyamatában, hiszen az intézményi és a jogi felépítésben - vagy egyszerűen az Egyezmény tartalmában - történő változások mindig is Kormányközi Konferenciák eredményeként született meg (pl.: Első Európai Egyezmény és Egyezmény az Európai Unióról).

Az Európai Közösség történetében eddig hat Kormányközi Konferencia került megrendezésre, ezek közül négy 1985 óta. A hatodik Kormányközi Konferencia 1996. március 29-én kezdődött és 1997. június 16-17-én az amszterdami Európa Tanács ülésén az Amszterdami Egyezménnyel zárult. Külügyminiszteri szinten rendszeres találkozókat tartottak általában havonta egyszer. Az előkészületi munkát egy csoport végezte, mely minden egyes Tagállam külügyminiszterének képviselőjéből, valamint az intézményi feladatokért felelős Bizottsági Tagból állt. A csoportot a Tanács Titkársága látta el feladatokkal. A konferencia alatt az Európa Parlamentet folyamatosan tájékoztatták a tárgyalások menetéről, amikor pedig szükségét látta, lehetősége volt nézeteit előterjeszteni az összes témában.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Amszterdami Szerződés

Európa Bizottság

Európa Parlament

Európai Unió Tanácsa

Conférence Intergouvernementale

Intergovernmental Conference
 
 


KÖRNYEZETVÉDELEM

Közösség környezetvédelemi politikájának célja az, hogy megőrizze, vigyázza a környezet minőségét és óvja az emberek egészségét. Fontosságot tulajdonit továbbá a természeti kincsek megfontolt és észszerű kiaknázásának.

Végezetül a regionális vagy globális szintű környezeti problémák megoldását hivatott elősegíteni (130.§).

A politika kidolgozását különböző döntéshozatali eljárások előzik meg, amelyek az érintett területektől valamint az alkalmazandó eljárásoktól függenek. A Tanács ily módon, figyelembe véve a 130.§ által felsorolt célkitűzéseket, a 189. cikkelyben foglalt eljárásnak megfelelően jár el (kooperáció), miután konzultál a Gazdasági és Szociális Bizottsággal annak érdekében, hogy döntést hozzon a szükséges lépésekkel kapcsolatos kikötésekről és a programok megvalósításáról.

A Tanács az Európa Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal történő konzultációt követően egyhangúlag jár el olyan ügyekben, amelyek pénzügyi, város-és ország tervezési valamint földhasználattal kapcsolatos (kivétel a hulladékhasznosítás és az általános rendeletek) eljárásokat érintenek, illetve amikor a Tagállam energiaügyi döntését lényegileg érinti (130§ 2.cikkely). Ilyen eljárás szerint a Tanács a 130§ 2. cikkelyében foglalt ügyeket is meghatározhatja, amellyel kapcsolatban minősített többség hoz döntéseket.

A 189§ (közös döntés) értelmében jár el azt követően, hogy konzultál a Gazdasági és Szociális Bizottsággal általános cselekvésprogramok elfogadásáról az elsőbbséget élvező célkitűzések érdekében.

Az Amszterdami Egyezmény hatályba lépésével kerül kidolgozásra az Európai Unió egyik célkitűzéseként a "fenntartható fejlődés" koncepciója, melynek értelmében - a Közösség egyéb politikájának vonatkozásában is - nagyobb hangsúlyt fektetnek majd a környezetvédelmi előírásokra, különös tekintettel az egységes piacra.

Kiterjesztik és tisztázzák azon rendeleteket, melyek lehetővé teszik egy Tagállam számára az egységesítettnél szigorúbb szabályok alkalmazását. Bizonyos megszorításokkal egy-egy Tagállamnak lehetősége lesz arra is, hogy új szabályokat vezessen be sajátságos környezeti problémáival kapcsolatban.

A Bizottság továbbra is ellenőrizni fogja ezen szigorúbb rendeleteket annak érdekében, hogy ne gördíthessenek akadályokat az egységes piac működése elé. A Bizottság felvállalta környezeti hatásokkal foglalkozó felmérések elkészítését olyan javaslatok esetén, amelyeknek jelentős környezeti kihatása lehet.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Egyhangú szavazás

Gazdasági és Szociális Tanács

Minősített Többség

Environnement

Environment
 
 


KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA

A közös agrárpolitika kizárólag a Közösség hatáskörébe tartozik és az Európai Közösséget megalapító szerződés 39. cikkelyében megfogalmazott célokat követi, amelyek között elsősorban a közös agrárpiacok megszervezése szerepel. Ez alkotja az Unió egyik legfontosabb politikai törekvését (a mezőgazdasági kiadások a Közösségi költségvetés több, mint 50%-át képezik). E politika – kidolgozását tekintve – kénytelen engedelmeskedni a döntéshozatali eljárásoknak, amelyek a Tanácsban való minősített többség elérését, valamint az Európai Parlamenttel való konzultációt írják elő.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Európa Parlament

Európa Tanács

Politique agraire commune

Common Agricultural Policy
 
 


KÖZÖS KERESKEDELMI POLITIKA

Kizárólag az Európai Közösség illetékes a közös kereskedelmi politikában (az EK alapító szerződésének 113. cikkelye). E politika révén létre jött egy vámunió a Közösség Tagállamai között, amely az azonosság elvére épül, és szabályozza a díjszabásokat, a harmadik országokkal megkötött kereskedelmi és díjszabási egyezményeket és az export-import politikát. Kidolgozásához az Európa Tanácson belüli minősített többség szükséges.

Az Amsterdami Szerződés hatálybalépésével a 113. cikkely módosul, így a Tanácsnak lehetősége lesz - egyhangú döntés esetén -, hogy kiterjessze a közös kereskedelmi politika rendelkezéseinek alkalmazását a szellemi alkotások jogairól és kereskedelméről szóló nemzetközi szerződésekre és tárgyalásokra.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Politique commerciale commune

Common Commercial Policy
 
 


KÖZÖS KÖZLEKEDÉSPOLITIKA

A közös közlekedés politika célja olyan nemzetközi szállítmányozási szabályok kidolgozása, amelyek részben vagy egészben a Tagállamok területén zajlanak. A szabály egyúttal foglalkozik külső szállító Tagállambeli szállítmányozási feltételeivel is. Végső soron a szállítás biztonságának javítását célozza.

A Közösség közlekedési programja négy területet foglal magában:

az infrastrukturális hálózat fejlesztése

a piacok liberalizálása

a határátkelések megkönnyítése

a biztonsági és üzemeltetési előírások egységesítése.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Politique commune des transports

Common Transport Policy
 
 


KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA

A közös kül- és biztonságpolitikát az Európai Unióról szóló megállapodás V. fejezete hozta létre. Ez a korábbi Európai Politikai Együttműködést (CPE) váltotta fel. Magában foglal minden, az Unió biztonságával kapcsolatos kérdést. Célja egy közös védelmi politika kidolgozása, amely később, adott esetben a közös védelem alapjául szolgálhat.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Politique étrang?re et de sécurité commune

Common Foreign and Security Policies
 
 


KÖZÖS VÉDELEM

A közös védelem terminológiája a Brüsszeli illetve a Washingtoni Egyezmény 5. cikkelye alapján deklarálja Európa részvételét egy olyan védelmi stratégiában, amely kiköti, hogy az aláíró államok agresszió esetén kötelesek segítséget nyújtani a biztonság helyreállítása érdekében.

1949-óta a Washingtoni Egyezmény által felállított szervezet (NATO) volt Nyugat-Európában a biztonság fő garanciája, miközben a Nyugat-Európai Unió majdnem 30 éven keresztül mindössze formálisan funkcionált.

Ugyanakkor meg kell említeni azt, hogy a WEU az egyetlen olyan kimondottan európai szervezet, mely létrehozott egy automatikus, kollektív védelmi kötelezettséget. Az európai védelmi identitás kifejlődésével a WEU szerepe növekedni fog.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Közös védelmi politika

Közös kül -és biztonságpolitika

Eurohadtest

Nyugat-Európai Unió

Défense collective

Collective Defense
 
 


KÖZÖSSÉGI JOG

A fogalom szűkebb értelmezése szerint a Közösségi jog az alapító Szerződésekből (elsődleges jogforrások), illetve a Közösség szervei (a Tanács és a Bizottság) által kibocsátott – a szerződéseken alapuló – dokumentumokból (másodlagos jogforrások) áll.

Tágabb értelemben a Közösségi jog felöleli a Közösség jogrendjének minden jogszabályát, köztük az általános jogelveket, a bírósági esetjogot, a Közösség külső kapcsolataiból eredő jogszabályokat, illetve a Tagállamok között létrejött, a Szerződés rendelkezéseinek érvényt szerezni hivatott konvenciók, egyezmények által rögzített kiegészítő jogszabályokat.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Az Európai Közösség okiratai

Acquis Communautaire

Droit communautaire

Community Law
 
 


KÖZÖSSÉGI TÖRVÉNY

Szűkebb értelemben a Közösségi törvény az alapító Egyezményekből (a törvény fő forrása) és a Közösség intézményei által érvénybe léptetett okiratok rendelkezéseiből (másodlagos törvénykezés) áll.

Tágabb értelemben a Közösségi törvény átfogja a Közösség jogrendjét, így többek között a törvény általános alapelveit, a bíróság joggyakorlatát, a Közösség külkapcsolatainak kereteit, valamint a mindazon kiegészítő törvényeket, amelyeket a Tagállamok közötti konvenciók tartalmaznak az Egyezmény rendelkezéseinek hatályba léptetése érdekében.
 
 


KULTURÁLIS JOGOK

Az európai kultúra meghatározása - akár homogén, akár heterogén mivoltában -bonyolult feladat: ezt tükrözi annak a mozgalomnak az erőfeszítése is, mely az UNESCO segítségével külön “kulturális jogokat” kíván biztosítani: ezeket elengedhetetlennek véli az európai kultúra palettájából.

E kulturális jogok megalkotásának nehézsége abban rejlik, hogy egyaránt kell egyéni és kollektív elvárásoknak megfelelniük.

Mit is kell manapság kulturális jogon értenünk?

A kulturális identitáshoz való jogot, vagyis a szabadságjogot (szabad kultúra-, nyelvi-, szemléletbeli választás).

A közös kultúrkincs birtoklására való jogot.

A kulturális életben való szabad részvétel jogát, vagyis a gondolat és véleménnyilvánítási szabadságot.

Az alkotói szabadságot.

A közlési szabadságot.

Az alapfokú az általános és a szakmai továbbképzésben képzésben tanuláshoz való jogot.

E kulturális jogok Európa demokratikus lényegének tükrözői, sőt, a demokratikus értékek kultúrában és a kultúra által létrejött konkrét megvalósulási formáiként értelmezendők.

Miért van szükség arra, hogy szót ejtsünk az éppen csak körvonalazódó kulturális jogok kérdéséről? A válasz: mert felfedi, mennyi nehézségbe ütközik a kultúra intézményesítésére való törekvés, még akkor is, ha az embert a legnemesebb szándék vezérli, mint például a demokratikus Európa megteremtése. A kultúra olyan szektor, melynek működési mechanizmusa beláthatatlan.

Lásd még:

Európa közös kultúrkincse

Európai kultúra

Európai tudat

Ifjúság Európáért

Droits culturels

Cultural Rights
 
 


KULTURÁLIS KIVÉTEL

A GATT tárgyalások végső fázisában Franciaország - Unióbeli partnereivel és a frankofón Közösségek képviselőivel egyetértésben - hangsúlyozta: szükségesnek tartja a kulturális javak és szolgáltatások különleges kezelését. E kormányok azt indítványozták, fogadja el az Egyesült Államok az európai kulturális - s ezen belül audiovizuális - termékekre vonatkozó “általános és korlátlan klauzulát” ( a kulturális kivétel kikötését).

Ez állásfoglalás távolról sem a kulturális együttműködés csökkentését célozza. Franciaország éppen az európai kulturális örökség sokszínűségét kívánja megóvni, s aláhúzza: a kultúrát nem tekinthetjük egyszerű árucikknek, így minden Tagállamnak joga van ahhoz, hogy pártolja alkotóit. A szellemi alkotások szabad áramlását úgy kell biztosítanunk, hogy az egyes nemzeti kultúrák közben tovább virágozhassanak.

Lásd még:

Európai audiovizuális szektor

Európa közös kultúrkincse

Európai kultúra

Exception culturelle

Cultural Exception
 
 


LUXEMBURGI KOMPROMISSZUM

A luxemburgi kompromisszum vetett véget annak a válságnak, amelyet "üres székek" politikája néven emlegetnek. Az 1965 júliusától 1966 januárjáig tartó időszakban Franciaország visszavonta minisztereit az EK Tanácsának üléseiről. Ez a kompromisszum tulajdonképpen ellenvetési megállapodás volt azok részéről, akik az alapvető nemzeti érdekeik veszélybe kerülésének legkisebb esélyét látván azt kívánták, hogy a Tanács tagjai belátható időn belül igyekezzenek mások által is elfogadható, a kölcsönös érdekeket tiszteletben tartó megoldásokat találni; másrészt Franciaország kedvező helyzetben volt ahhoz, hogy mindaddig folytassa a vitát, amíg egyhangú döntés nem születik. Később a többi Tagállamnak is el kellet fogadnia a franciák álláspontját.

A kompromisszum ellenére a Tanács a döntéseit továbbra is annak az Európai Közösséget is életre hívó szerződésnek a szellemében hozta, amely számos esetben a minősített többséget írja elő.

Ugyanakkor a Tanács tagjai törekszenek arra, hogy közelítsék álláspontjukat a Tanács döntéshozatala előtt.

Lásd még:

Az Európai Unió Tanácsa

Egyhangú szavazás

Minősített többség

Compromis de Luxembourg

Luxembourg Compromise


MAASTRICHTI SZERZŐDÉS

Az Európai Tanács Maastrichtban (Hollandia) tartott ülésén fogalmazták meg 1991 decemberében, s ugyanebben a városban írta alá a 12 Tagállam képviselője 1992. február 7-én. A Tagállamok között Európai Uniót hoz létre, amely két részből áll: politikai Unióból, illetve gazdasági és pénzügyi Unióból. Négy nagy újítást tartalmaz. Egyrészt a három fő “támpillért”:

1. Gazdasági és Pénzügyi Unió létrehozása egységes pénzzel

2. közös kül-és biztonság politika

3. együttműködés az igazságszolgáltatás és a belügyek (rendőrség) területén

Másrészt tartalmaz egy jegyzőkönyvet a szociálpolitikáról, amelyet az Egyesült Királyság nem fogadott el.

Abból a célból, hogy ösztönözzék a gazdaságok harmonizációját konvergencia-kritériumokat állapít meg. Megteremti az európai állampolgárságot.

Ratifikálása heves vitákat váltott ki a Tagállamokban. A dánok 1992 júniusában elutasították, amely arra kényszerítette a Tagállamokat, hogy újabb derogációkat adjanak Dániának, amely egy újabb referendumon jóváhagyta a ratifikálást.

Lásd még:

Traité de Maastricht

Treaty of Maastricht
 
 


MINŐSÍTETT TÖBBSÉG

A minősített többség a Tanácsban elérendő szavazatok számára vonatkozik, s minden olyan döntés feltétele, mely az Európai Közösséget létrehozó szerződés 148. cikkelyének 2. paragrafusán alapul. A minősített többség megvalósulásához a döntésnek 87-ből legalább 62 szavazatot kell elérnie (a szavazatok 71 %-át). A szavazatok számának tagállamok közötti megoszlása a következő: Németország, Franciaország, Olaszország, Egyesült Királyság: 10 szavazat; Spanyolország: 8; Belgium, Görögország, Hollandia, Portugália: 5; Ausztria, Svédország: 4; Dánia, Írország, Finnország: 3; Luxemburg: 2 szavazat.

Szigorú minősített többség

E döntési feltétel létrehozásának gondolata bizonyos tagállamok - köztük a Bizottság-meggyőződéséből ered, mely szerint az egyhangúság gyakorlata egy tágabb Unióban gyakran döntési képtelenséghez vezethetne. Ily módon az egyhangúság helyett bizonyos esetekben a szigorú minősített többséget lehetne alkalmazni, melynek számaránya a gyakorlatban szokásos 71%-os többségnél magasabb lenne. E döntéshozatal alkalmazási módjára és arányszámának megállapítására már több javaslat született.

A szigorú minősített többség bevezetésének kérdése fel fog merülni a közeljövőben megtartandó Kormányközi Konferencián, melynek témája az intézmények felépítésére és működésére vonatkozó egyezmények teljes revideálása. Az Európai Uniós Szerződéshez egy- már létező - jegyzőkönyvet fognak csatolni, mihelyst az Amszterdami Szerződés életbe lép. E jegyzőkönyv értelmében a konferenciát előreláthatóan legalább egy évvel az Unió 20 tagállamra való bővülése előtt fogják majd megrendezni.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Egyhangú szavazás

Európai Tanács

Bővítés

Tanácson belüli szavazatok súlyozása

Majorité qualifiée

Qualified Majority
 
 


MITTELEUROPA

Mitteleuropa ideája a 19. században Metternich korától kezdődően fogalmazódott meg. Ez az elképzelés egy német központú Közép-Európára súlypontozott gazdasági és politikai blokkot hozott volna létre, amely aztán kiterjedt volna az egész Balkánra, keleti szárnya pedig a Volgánál ért volna véget

Egész pontosan egy olyan széles gazdasági zóna létrehozásáról volt szó Közép-Európában, amely Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és a balkáni államok vámuniójából alakult volna meg. Ez főképp a német területek ipara számára jelentett volna működési területet és a kevésbé iparosodott részek mezőgazdasága is védelemre talált volna.

Politikailag ezt az ötletet használták ki 1850 és 60 között a Habsburgok vezetésével a nagyszövetség hívei, csakúgy mint Poroszország ellenségei. Közöttük volt Constantin Frantz aki szerint Mitteleuropa szövetkezhetne az angolokkal, létrehozva egy új európai egyensúlyt. Ezen kívül maradna az ateista és nagyra törő Franciaország továbbá Oroszország, amely így egy átmeneti hatalmat képezne Európa és Ázsia között, és amelynek terjeszkedő szándékai Európát fenyegetik.

Bismarck magáévá tette ezt az ötletet megvalósítva Tripolice-t (politikai csoportosulás, amelynek tagjai Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország). Az I. világháború óta Mitteleuropa ideája Friedrich Naumann 1951-ben megjelent műve nyomán a pángermanizmus kifejezéssel azonosul.

Lásd még:

Mitteleuropa

Mitteleuropa
 
 


MONETÁRISPOLITIKA

A pénzügyi politikára vonatkozó rendelkezések a Maastrich-i szerződés 105. és 109. közötti cikkelyeiben találhatóak, és a pénzügyi és gazdasági Unió alapvető elemét képezik. Ezekben fogalmazódnak meg a pénzügypolitikát érintő eljárások, úgymint:

a Tagállamok pénzkibocsátása ( 189. cikkely eljárást a Központi Európai Bankkal (BCE) való egyeztetés után (105 /A cikkely, 2-es paragrafus)

az árfolyampolitika irányelveinek meghatározása (a Tanács minősített többsége szükséges a BCE vagy a Bizottság javaslatára a BCE-vel való egyeztetés után)

a SEBC szabályzatában előírtak alkalmazása illetve azon feltételek és limitek, amelyek szerint a BCE különféle büntetések kivetésére jogosult (a Tanács minősített többsége szükséges a BCE javaslatára. Mindezt az Európai Parlament és a Bizottsággal való egyeztetés után)

a SEBC szabályzatának technikai módosítása (az Európai Tanács minősített többsége szükséges a BCE javaslatára. A Bizottsággal való egyeztetés illetve az Európai Parlament beleegyezése szükséges)

Az ECU és a nem Uniós pénzek árfolyamának meghatározása (a Tanács egyhangú döntése szükséges a BCE ajánlására vagy a Bizottságéra, ha az előzőleg egyeztetett a BCE-vel).

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Politique monétaire

Monetary Policy
 
 


NYUGAT-EURÓPAI UNIÓ

A Nyugat-Európai Unió egy olyan együttműködési szervezet, amelyet 1948-ban a védelem és a biztonság érdekében hívtak életre. Az Európai Unió Tagállamai alkotják, kivéve Ausztriát, Dániát, Finnországot, Írországot és Svédországot akik megfigyelőként vesznek benne részt. Izland, Norvégia és Törökország társult tagok.

Az Európai Unióról szóló szerződés “az Európai Unió fejlődésének szerves része”-ként ismeri el, ugyanakkor fenntartja intézményi autonómiáját. Ezek szerint tehát, a Nyugat-Európai Unió feladata, azoknak a határozatoknak és tevékenységeknek a kidolgozása és megvalósítása, amelyek a védelmi politikát érintik.

1995. november 30-án megkezdte működését az Eurocorps, a Nyugat-Európai Unió keretében felállított Uniós hadsereg.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Kül- és biztonságpolitika

Eurohadtest

Union de l’Europe Occidentale

Western European Union
 
 


NYUGAT-KELET KAPCSOLATA (PHARE)

1989-ben, amikor a közép- és kelet-európai országokban nagy politikai, gazdasági és társadalmi változások vették kezdetüket, az Európai Bizottság egy olyan programot indított útjára, amelynek célja ezeknek az országoknak a gazdasági újjáépítése volt. Ebben a programban 24 nyugati ország vett részt és eleinte csak Lengyelország és Magyarország részesült a támogatásukban (innen ered az elnevezés is: Pologne - Hongrie Assistance ? la Reconstruction des Économies = Lengyelország-Magyarország Gazdasági Újjáépítésének Támogatása).

1990. július 4-én a 24 tagú csoport elhatározta, hogy támogatását kiterjeszti Kelet-Németországra, a Cseh Köztársaságra, Bulgáriára, Jugoszláviára és Romániára (1991 novemberében a Jugoszláviának nyújtott segítséget felfüggesztették). 1991. decemberében a Tanács kiterjesztette a PHARE programot Albániára és a Balti Államokra.

A PHARE program a következő 5 területre irányul:

az akadályok elhárítása a 24-ek piacára való szabad kijutás érdekében

gazdasági modernizációs támogatás az Európai Beruházási Bank segítségével

szakképzési segítség és egyetemi csereprogramok ( TEMPUS ) szervezése egy európai alapítvány közreműködésével

környezetszennyezés elleni harc

élelmiszersegélyek.

1990 és 1994 között 4, 283 milliárd ECU-t bocsátottak a 11 társult ország rendelkezésére, amelyből 300 milliót a kis és közép vállalatok fejlesztésére fordítottak. 1993 júliusában az Európai Parlament ösztönzésére a Bizottság egy alprogramot indított útjára “PHARE a demokráciáért” elnevezéssel, melynek célja, a közép-kelet európai országok demokráciáinak előmozdítása a demokratikus törvényhozás elősegítésévelés a lakosság közérdekű tevékenységekbe történő bevonásával (Pl.: parlamenti gyakorlat, emberi jogok, független média, közoktatás stb...)

Lásd még:

Fiatalság

Európai programok

Észak-Dél kapcsolata

Relations Est-Ouest (PHARE)

East-West Relations (PHARE)
 
 


OMBUDSMAN

Az európai ombudsmant a választást követően az Európai Parlament nevezi ki, megbízatása a Parlament hivatali időszakára szól.

Az ombudsmannak felhatalmazása van arra, hogy panaszokat fogadjon az Unió bármely állampolgárától, természetes vagy jogi személytől, mindattól, aki a Tagállamok területén tartózkodik, a Közösség intézményeinek és testületeinek (kivéve a törvényszék és az Elsőfokú bíróság) működése közbeni hivatali visszaélésekkel kapcsolatban.

Ahol az ombudsman hivatali visszaélést állapít meg, az ügyet az érintett intézményhez terjeszti, vizsgálatot végez, megoldást keres a probléma jogorvoslatára, s amennyiben szükséges, előterjesztést nyújt be, amelyre az érintett intézmény köteles részletes jelentés formájában válaszolni. Az Európai Parlamentnek évente jelentést készít.

Az ombudsmanhoz az Európai Unió 11 hivatalos nyelvének bármelyikén elküldhető a panasz, kétévre visszamenő hatállyal.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Uniós állampolgárság

Európai Közösség Bírósága

Európai Parlament

Médiateur européen

Ombudsman
 
 


OPTING-OUT (A MENTESSÉG KLAUZULÁJA)

Az opting-out egy szerződés kikötéseitől való mentességet jelent; olyan országok esetében érvényesíthető, melyek a Közösségi kooperáció egy meghatározott területén nem kívánnak a Tagállamokhoz csatlakozni. Az opting-out célja egy általános blokád megakadályozása. Így az Egyesült Királyság nem kívánt részt venni a Gazdasági és Pénzügyi Unió harmadik fázisában (1999. január 1.), s hasonló mentességet élvez Dánia is a Gazdasági és Pénzügyi Unió, az európai polgárjogok és közös védelem területén.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Differenciált integráció

Európa Tanács

Kormányközi Konferencia

Opting-out (Clause d’exemption)

Opting-out
 
 


PERIFÉRIÁN TÚLI TERÜLETEK

A “periférián túli területek” kifejezés hét régiót jelöl: Guadeloupe szigetet, Guayanát, Martinique és Réunion szigetét (e négy francia tengerentúli megye is szerepel az Európa Közösséget alapító szerződés 227. cikkelyének 2. paragrafusában), és ide tartoznak az Azóri, a Kanári és a Madeira szigetek is. Ezek a területek a szerződéshez csatolt 26. nyilatkozat tárgyát képezik.

A nyilatkozat felhívja a figyelmet ezeknek a területeknek jelentős szerkezeti lemaradására, és előirányozza olyan elengedhetetlen specifikus intézkedések meghozatalát (hangsúlyozva az Európai Közösséget alapító szerződés jogerős rendelkezéseit és származék jogát), amelyek biztosítják számukra a gazdasági és szociális fejlődést.

Az Amszterdami szerződés hatályba lépésével a 227-es cikkely 2. paragrafusa módosulni fog, így a Tanácsnak lehetősége nyílik minősített többségi szavazás keretében különleges intézkedések meghozatalára, amelyek a periférián túli területekről szóló szerződés alkalmazásának körülményeit hivatottak rögzíteni, beleértve a közös politikát is. Ilyen helyzetekben a Tanácsnak ügyelnie kell, hogy az egységesítés folyamatában ne legyen fennakadás és ne kerüljön az összeütközésbe a Közösségi jogrendszerrel.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Gazdasági és szociális kohézió

Régions ultrapériphériques

Outermost Regions
 
 


POLITIKAI TANÁCS

A Politikai Tanács a Tagállamok külügyminisztériumainak politikai vezetőiből áll. A közös kül-és biztonságpolitka területén figyelemmel kíséri a nemzetközi helyzet és a Tanácsnak benyújtott véleményezéssel hozzájárul a Közösségi politikai irányelvek meghatározásához. Ezen kívül vigyázza, hogy a végrehajtandó politikai döntések alkalmazása során az Elnökség és a Bizottság kompetenciája sérelmet ne szenvedjen.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Közös kül- és biztonságpolitika

Comité politique

Political Committee
 
 


RÉGIÓK TANÁCSA

Maastricht-i szerződéssel létrehozott Régiók Tanácsa a helyi és a regionális önkormányzatok 222 képviselőjéből áll. A képviselőket - a Tagállamok javaslatára - négy évre nevezi ki a Tanács. A regionális érdekeket, többek között az oktatást, a fiatalokat, a kultúrát, az egészségügyet, valamint a gazdasági és szociális kohéziót érintő kérdésekben a Tanács vagy a Bizottság konzultál a Régiók Tanácsával. A Régiók Tanácsa maga is kezdeményezheti véleményezési jogkörének gyakorlását.

Az Amszterdami szerződés hatályba lépését követően az alábbi kérdésekben kell még a Régiók Tanácsához fordulni: környezetvédelem, szociális alap, szakképzés, határmenti együttműködés, közlekedés. Ezen kívül az Európai Parlament is jogosult a Régiók Tanácsához fordulni.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Comité des régions

Committee of the Regions


RÓMAI SZERZŐDÉSEK

Hat európai ország - Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg - kormányfője írta alá az olasz fővárosban 1957 március 25-én.

Az első szerződés létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) vagy közismertebb nevén a Közös Piacot. Preambulumában emlékeztetnek az Európa építés történelmi és politikai céljára: "Eltökélt szándékuk, hogy lerakják az alapjait egy egyre szorosabb Uniónak az európai népek között...eltávolítva az Európát megosztó korlátokat". Elhatározott szándékuk, hogy "megőrzik a békét és a szabadságot".

A második szerződés megteremtette az Európai Atomenergia Közösséget azzal a céllal, hogy “megteremtse egy hatalmas atomenergia ipar fejlődésének feltételeit és növelje az európai energiatermelést”.

Lásd még:

Traités de Rome

Treaties of Rome
 
 


SCHENGEN (MEGÁLLAPODÁS ÉS EGYEZMÉNY)

A Schengeni megállapodást 1985. június 14-én, Schengenben írta alá Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország. A megállapodás célja a közös határok ellenőrzésének fokozatos megszüntetése és az aláíró államok, a Közösség többi állama illetve a fejlődő országok állampolgárai szabad mozgásának biztosítása volt.

A Schengeni egyezmény, amelyet 1990. június 19-én írt alá a fenti öt ország, meghatározza a személyek szabad áramlása végrehajtásának feltételeit és megvalósításának garanciáit. Az egyezmény, amelyet a parlamenteknek ratifikálniuk kell, módosítja a nemzeti törvényeket. Olaszország (1990), Spanyolország és Portugália (1991), Görögország (1992), Ausztria (1995), Svédország, Finnország és Dánia (1996) szintén csatlakoztak az aláíró országokhoz, akárcsak Izland és Norvégia is (a két utóbbi szavazati jog nélkül).

A megegyezés és az egyezmény, továbbá a schengeni térség Végrehajtó Bizottsága által elfogadott nyilatkozatok és döntések alkotják az úgynevezett schengeni szabályrendszert. Az Amszterdami szerződés kimondja ennek szabályrendszernek az Európai Unióba való integrációját, mivel az megegyezik a közös piac egyik legfontosabb céljával, amely a személyek szabad áramlása. Az új szerződés hatályba lépésekor a schengeni szabályrendszer része lesz a szabadság, a biztonság és az igazság térségének, és a kormányok közötti együttműködést irányító titkárság integrálódik az Európai Unió Tanácsának titkárságába.

Azoknak a tagországoknak, akik ezt kívánják, lehetőségük van korlátozottabb számú tagországgal a szorosabb együttműködésre.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Differenciált integráció (rugalmasság)

Igazságügy és belügyek

Schengen (accord et convention)

Schengen (Agreement and Convention)
 
 


STABILIZÁCIÓS ÉS NÖVEKEDÉSI SZERZŐDÉS

A stabilizációs és növekedési szerződés a Gazdasági és Pénzügyi Unió harmadik fázisának része, amely 1999. január 1-én fog beindulni. Célja abban áll, hogy a Tagállamok fizetési fegyelme fennmaradjon akkor is, ha majd az egységes fizetőeszköz bevezetésre kerül.

A stabilizációs és növekedési szerződés az Európai Tanács által 1997. június 17-én Amszterdamban érvénybe léptetett csomagterv, amelyet a Tanács 1997. július 7-i két szabályrendelete is megerősít, tisztázva annak technikai modalitásait (a költségvetési helyzet és a gazdaságpolitikai koordináció felügyeletét, a túlzott mértékű deficit elkerülésének módjait).

Középtávon a Tagállamok kötelezik magukat arra, hogy tiszteletben tartják a költségvetési egyensúlyt fenntartani szándékozó célkitűzést, s hogy 1999. március elseje előtt bemutatnak a Tanácsnak és a Bizottságnak egy stabilizációs programot (melyet azután évente aktualizálnak). Azon államoknak, amelyek nem vesznek részt a Gazdasági és Pénzügyi Unió harmadik fázisában, ugyanilyen módon kell egy konvergencia-programot bemutatniuk.

A stabilizációs és növekedési szerződés lehetővé teszi, hogy a Tanács büntetéssel sújtsa azokat a Tagállamokat, amelyek nem teszik meg a szükséges lépéseket a túlzott deficit megszüntetésére. E szankció először egy kamatmentes letétbe helyezésben realizálódik, később azután pénzbüntetéssé változhat abban az esetben, ha a deficitet a következő két évben nem csökkentik.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Pacte de stabilité et de croissance

Stability and Growth Pact
 
 


SZÁMVEVŐSZÉK

Számvevőszék tizenöt, hat évre kinevezett tagból áll. A tagokat az Európai Tanács egyöntetű döntése alapján az Európa Parlament jóváhagyásával nevezik ki. A Számvevőszék ellenőrzi az Unió bevételeit, kiadásait, valamint vagyonkezelését. Az Amszterdami szerződés emelte a teljes jogú intézmények sorába.

Az Amszterdami szerződés hatályba lépését követően a Számvevőszék jelezhet minden szabálytalanságot úgy az Európai Parlamentnek, mint a Tanácsnak. Emellett kiterjed ellenőrzési joga mindazon Közösségi alapokra, amelyeket a külső szervezetek és az Európai Befektetési Bank kezel.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Cours des Comptes

Court of Audition
 
 


SZOCIÁLIS CHARTA

Szociális Chartát a Tagállamok - az Egyesült Királyság kivételével - 1989-ben fogadták el nyilatkozat formájában. A Szociális Charta egy olyan "erkölcsi kötelezettségeket" tartalmazó politikai eszköz, amely a Tagállamokban garantálja bizonyos szociális jogok tiszteletben tartását. Ezen jogok főként a munkaerőpiacra, a szakképzésre, az esélyegyenlőségre, valamint a munkakörülményekre vonatkoznak. A Charta a következő nyílt kéréssel fordul a Bizottsághoz: tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a Szociális Chartában foglaltak törvényerejű dokumentumokban is megjelenjenek. A Chartát egy szociális akcióprogram követte.

1997 májusában, az új kormány hivatalba lépését követően az Egyesült Királyságnak csatlakoznia kellene az aláíró államokhoz.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Szociálpolitika

Szociálpolitikai Jegyzőkönyv

Charte sociale

Social Charter
 
 


SZOCIÁLPOLITIKA

A szociálpolitika a Közösségtől és a Tagállamoktól egyidejűleg függ. Célja az élet-és munkakörülmények javítása, amely később a fejlődés során lehetővé teszi ezek egyenlőségét (Európai Közösséget létrehozó szerződés).

Ehhez járul még - 14 Tagállam szociális megegyezése alapján - a munkavállalás elősegítése, a megfelelő szociálpolitika, a szociális párbeszéd, az emberi erőforrások fejlesztése, a megkülönböztetés elleni harc.

Ezt a megegyezést eddig Nagy-Britannia nem írta alá. 1997-ben új kormány került hatalomra, ennek következtében a szociális értelemben vett brit ellenállás elhárult. Nagy-Britannia a közeljövőben alkalmazni fogja a 14-ek által, a szociális szerződésben elfogadott direktívákat. A britek egy erős szociális megegyezés létrehozását támogatták az Európai Uniót létrehozó egyezményen belül, közvetlenül az Amszterdami szerződés hatálybalépése után.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Politique sociale

Social Policy


SZOCIÁLPOLITIKAI JEGYZŐKÖNYV

A szociálpolitikai jegyzőkönyvet 1991 decemberében Maastrichtban fogadta el az Európa Tanács. A jegyzőkönyvet csatolták az Európai Uniót létrehozó szerződéshez és része a Szociális Chartának is. Tizenegy Tagállam írta alá, így fejezvén ki, hogy a jegyzőkönyvhöz csatolt társadalmi szerződés alapján készek jelentős előrelépésekre. Az Egyesült Királyságnem osztotta a többi Tagállam célkitűzéseit. A szerződés, amióta az Unió kibővült Ausztriával, Finnországgal és Svédországgal immár 14 Tagállam törekvését tükrözi.

Az 1997 májusában hatalomra kerülő új angol kormány csatlakozott a társadalmi szerződéshez. Az Amszterdami szerződés hatályba lépésével a jegyzőkönyv érvényét fogja veszteni.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Egyedi intézményi keret

Szociális Charta

Differenciált integrálódás (rugalmasság)

Szociálpolitika

Protocole sociale

Social Policy Protocol
 
 


SZUBSZIDIARITÁS

A szubszidiaritás elvének célja annak biztosítása, hogy a döntéshozatal az állampolgárhoz a lehető legközelebbi szinten történjék, annak állandó ellenőrzése mellett, hogy indokolt-e az, hogy Közösségi szinten hajtsák végre az akciót, összehasonlítva azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a nemzeti, a területi vagy a helyi szint nyújthat. Vagyis e szerint az elv szerint az Unió csak abban az esetben jár el - kivéve azokat a területeket, amelyeken kizárólagos illetékességgel rendelkezik -, ha az akció végrehajtása Közösségi szinten hatékonyabb, mint nemzeti, területi, vagy helyi szinten. Ez az elv szoros összefüggésben van az arányosság és a szükségesség elvével, amelyek feltételezik: az Unió csak olyan esetekben járjon el, amelyekben az szükséges a szerződés céljának eléréséhez.

Az 1992. decemberében Edimbourgh-ban ülésező Európai Tanács definiálta a szubszidiaritás fogalmának alapelveit és a 3/B cikkely értelmezésének fő irányvonalait, amely felveszi a szubszidiaritás elvét az Európai Unióról szóló szerződésbe. A Tanács döntéseit felvették abba nyilatkozatba is, amely ma is a szubszidiaritás elvének alapja. A nyilatkozat globális megközelítését felvették egy, a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvbe, amelyet csatolni fognak ahhoz az Európai Közösségről szóló szerződéshez, mely az Amszterdami szerződés hatályba lépésétől kezdve lesz érvényes.

Az Európai Bizottság minden évben jelentést küld ("Jobb törvényhozás" címmel) az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, amely elsősorban a szubszidiaritás elvének alkalmazásáról szól.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Európa Tanács

Amszterdami szerződés

Subsidiarité

Subsidiary
 
 


TANÁCSON BELÜLI SZAVAZATOK SÚLYOZÁSA

Tanács minősített többségi szavazása, a szavazatok súlyozása, a jogilag egyenlő, de különböző felfogásokat tükröző Tagállamok közötti kompromisszum eredménye. A Tagállamokhoz rendelt szavazatok számát a népességarányok alapján határozták meg. Ezt az elosztást úgy módosították, hogy a kis népességű országok arányosan több szavazathoz jussanak.

Ez ideig a rendszer jól működött, mivel lehetővé tette a meghozott döntések legitimitásának biztosítását, hiszen a mostani elosztással, a nagy országok nem szoríthatják ki a döntésből a kis országokat, és fordítva. Így biztosították, hogy a minősített többség által hozott döntések a lehető legszélesebb egyetértésen alapuljanak. Az Unió kibővítésére gondolva a súlyozás felülvizsgálatát tervezik, hogy a közepes és kis országok relatív súlya ne legyen aránytalan. A Tagállamokhoz rendelt szavazatok meghatározásán kívül felmerült az ún. a kétszeres többség rendszerének gondolata is.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Pondération des voix au Conseil

Weighting of Votes in the Counsel
 
 


TÁRSULÁSI SZERZŐDÉS

A 238.cikkely alapján az Európai Közösség külső hatáskörébe tartozik a Társulási Szerződés megkötése, amely egy kölcsönös jogokkal, közös együttműködéssel és különleges eljárással járó társulást eredményez a Közösség és egy harmadik állam, vagy egy nemzetközi szervezet között. A 238. cikkely ezen túlmenően nem pontosítja a Társulási Szerződés tartalmát, aminek köszönhetően a társulás többféle tartalommal épült be az Európa Közösség külkapcsolati rendszerébe. Egyedüli feltétel, hogy a Társulás több területet fogjon át, máskülönben az Alapító Szerződések egy területre vonatkozó cikkelyei, nevezetesena 113. cikkely a kereskedelem terén, vagy a 130. cikkely a környezetvédelem esetében elegendő jogi bázist jelentene.

A társulási jogviszonynak eddig öt féle formája alakult ki:

A dél-európai országokkal kötött szerződések eredményezték az első társulásokat, melyek kimondott célja a teljes jogú tagság előkészítése volt. (1961. Görögország, 1963. Törökország, 1970. Málta és Ciprus)

Az Európán kívüli mediterrán országokkal (Algéria, Marokkó, Tunézia, Egyiptom, Szíria, Jordánia, Libanon) kötött Társulások nem a csatlakozás előkészítésére irányultak, hanem a gazdasági együttműködés elősegítését célozták meg.

A Lomei megállapodás hasonló tartalmú szerződést hozott létre, bár formálisan nem tekinthető «Társulásnak». A megállapodás sajátosságát az Uniós Szerződés új 130. cikkelye erősíti meg.

Az Európai Gazdasági Térség szintén a 238. cikkely jogalapján jött létre az Európai Közösség és az EFTA államok között.

Az ún. Európai Megállapodások, a közép-és kelet-európai államokkal kötött társulási egyezményeket jelölik. (1991-ben Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, 1994-ben Románia, Bulgária; majd pedig a Balti államok és Szlovénia is társult tagja lett az Európai Közösségnek.) Ezek a szerződések a társulási egyezmények harmadik generációját alkotják, és ezen társult államok végső célja az Unióhoz való csatlakozás.

Lásd még:

Európai Közösség külső hatásköre

Traité d’Association

Treaty of Association
 
 


TROJKA

A Tanács előző időszakbeli valamint, az adott és a soron következő félév elnöke alkotja a trojkát. A trojka képviseli az Uniót azokban a külügyi kérdésekben, amelyek a kül-és biztonságpolitikát érintik. A trojka munkáját segíti a Bizottság.

Amikor az Amszterdami szerződés jogerőre emelkedik, a trojka átengedi a helyét egy olyan rendszernek, ahol az elnökséget két személy fogja ellátni: egyrészt a Tanács főtitkára fog segédkezni a kül-és biztonságpolitikát érintő leglényegesebb képviselői feladatok betöltésénél, és rajta kívül még a következő elnökséget betöltő Tagállam lesz jelen.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Kül- és biztonságpolitika

Trojka

Trojka
 
 


UNIÓS ÁLLAMPOLGÁRSÁG

Az Uniós állampolgárság valamely Tagállami állampolgárság függvénye. Így bárki, aki valamely Tagállam állampolgára, az egyúttal az Unió állampolgárának is tekintendő.

Az EK Szerződésben lefektetett jogokon és kötelezettségeken túl az Uniós állampolgárság négy specifikus jogot biztosít :

az Unión belüli mozgás és letelepedés szabadságát;

a helyi önkormányzatok és az Európai Parlament választásain való részvételi és szavazati jogot az illető országban;

diplomáciai és konzuli védelmet bármely Tagállam hatóságai részéről mindazokban a nem Uniós országokban, amelynek az illető személy nem állampolgára vagy nincs képviselete;

petíciós és fellebbezési jogot az európai ombudsman felé.

Az Amszterdami szerződés 17. cikkelye kimondja, hogy az Uniós állampolgárság kiegészíti a nemzeti állampolgárságot, de nem lép annak helyébe. Ezáltal az Uniós állampolgársághoz való tartozás fogalma kézzelfoghatóbbá válik.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Ombudsman

Citoyenneté de l’Union

Citizenship of the Union
 
 


VERSENYKÉPESSÉG

Az európai Bizottság 1994-es, a versenyképességnek, a jogszabályoknak és a döntések alkalmazásnak szentelt Fehér Könyve tartalmazza a globális versenyképesség politikáját megcélzó törekvéseket. E politika a következő négy, mind a mai napig aktuális célkitűzést foglalja magában:

1/ az európai vállalatok beilleszkedésének megkönnyítése a globalizálódó, kölcsönös függésen alapuló versenyhelyzetbe

2/ a gazdaság demoralizációjához kapcsolódó versenyfölény kihasználása

a tartós ipari fejlődés támogatása

3/ a kereslet és kínálat fejlődési ütemei között megnyilvánuló eltolódás csökkentése.

4/ az Amszterdami szerződés életbelépését követő, az EK-t létrehozó szerződésbe beillesztésre kerül az alkalmazást érintő új fejezet, amely figyelembe veszi a Fehér Könyv által meghatározott célkitűzéseket.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Fehér könyvek és zöld könyvek

Compétitivité

Competitiveness
 
 


VIDÉKFEJLESZTÉS

A vidékfejlesztés a közös mezőgazdasági politikához kapcsolódik, és a munkalehetőségek támogatását célozza meg. Négy alapvető célkitűzése van:

a farmok modernizálása és a fiatal farmerek pénzügyi támogatása

a turizmus infrastrukturális fejlesztése és a helyi vállalkozások elősegítése

a helyi lakosság hozzájuttatása a jobb szolgáltatásokhoz (pl. kommunikációs hálózatok, víz- és energiaszolgáltatás)

a vidékről való elvándorlás megállítása az iparosok és kisvállalatoknál dolgozó emberek képzésének elősegítésével.

© CIG-Scadplus

Lásd még:

Közös agrárpolitika

Développement rural

Rural Development

Munkatársak:

A szövegek készítésében és ellenőrzésében részt vettek:

Penke Olga (Szegedi Egyetem)

Vida Enikő (Szegedi Egyetem)

Szász Géza (Szegedi Egyetem)

J. Nagy László (Szegedi Egyetem)

Kövér Lajos (Szegedi Egyetem)

Dr Serfőző Zoltán (Szegedi Egyetem)

Fejes Tímea (Szegedi Egyetem)

Majzik György (Szegedi Egyetem)

Edward Kelly (Szegedi Egyetem)

Tegyey Gabriella (Debreceni Egyetem)

Nagy Tibor (Debreceni Egyetem)

Csűry István (Debreceni Egyetem)

Nagy Vera (Eötvös Loránd Tudományegyetem)

Kiss Mónika (Eötvös Loránd Tudományegyetem)

Jamal Sahin (University of Hull)

Jacques Maillard (Université d'Angers)

Alain Schneider (Université d'Angers)

Roland Guihur (Université d'Angers)

A munka megszervezésében közreműködtek:

Sujtó László (Szegedi Egyetem)

Reschné Marinovich Sarolta (Szegedi Egyetem)

Lovas Mária (Szegedi Egyetem)

Szabó Edina (Szegedi Egyetem)

Balogh Ágnes (Szegedi Egyetem)

Dominique Dubois (Université d'Angers)

Philip Morgan (Université d'Angers)

Dévényi Levente (Eötvös Loránd Tudományegyetem)

Csehi Zoltán (Eötvös Loránd Tudományegyetem)

Németh Ágnes (Eötvös Loránd Tudományegyetem)

Kiss Sándor (Debreceni Egyetem)

Technikai szerkesztés:

Jamal Sahin (english)

Roland Guihur (français)

Csűry István (magyar)


| Nyitólap | Névjegy | Bemutatkozunk | Tervezetek, szakszervezeti vélemények |
| Tanulmányok, továbbképzés | Jogtár | Archívum | Kapcsolat | E-mail |
Dura logo Készült a Dura Stúdióban (1088 Budapest, VIII. Puskin u. 4. Telefon: 338-4059
http://www.dura.hu E-mail:dura@dura.hu). Webmester: Czita Károly