 |
|
||||
|
|
||||
Egyetemi jegyzet
Készült a JATE (Szegedi Egyetem), az ELTE (Budapest), a KLTE (Debrecen), az Université d'Angers (Franciaország), valamint az University of Hull (Egyesült Királyság) hallgatóinak és oktatóinak közreműködésével, a TEMPUS JEP 12543-97 anyagi támogatásával
Szeged, 2000
Ezt a kiadványt egy Tempus együttműködési program keretében készítette közösen 1998-1999-ben az angers-i egyetem (Franciaország) történelem és modern filológia tanszéke, a Szegedi Egyetem történelem, angol, illetve francia tanszéke, az ELTE francia és polgári jogi tanszéke, a KLTE angol és francia tanszéke, valamint a hull-i egyetem Európa Tanulmányok Központja, az angers-i katolikus egyetem segítségével.
A közös munka kiindulópontját a CIG-SCADPLUS által a http://europa.eu.int/comm/sg/scadplus/leg/cig internet-címen közzétett, az Európai Unió reformját 150 definíció keretében tárgyaló szószedet jelentette. A 150 szócikk alapos áttanulmányozását követően a Tempus-program résztvevői mintegy 60 terminust tartottak feldolgozásra érdemesnek, s úgy döntöttek, hogy ezeket kiegészítik további negyven, elsősorban az Európai Unió történetével, bővítésével, külkapcsolataival, és kulturális életével kapcsolatos fogalommal.
E szakmai döntés hátterében az a szándék állt, hogy a lehető legteljesebb módon kielégítsük az Európa tanulmányokra szakosodott magyar hallgatók által támasztott igényeket. Ennek érdekében a szerzők bevontak a közös munkába olyan magyar hallgatókat is, akik már részesültek Európa tanulmányok képzésben; közreműködésükelsősorban néhány új szócikk elkészítésekor, illetve több magyarázó szöveg fordításakor bizonyult kiváltképp hasznosnak.
Valamennyi fogalom magyarázata hozzáférhető mindhárom (angol, francia, magyar) nyelven, mégpedig a választott nyelv szerinti ábécésorrendben. Emellett külön jelölt hivatkozások teszik lehetővé egyazon fogalom más nyelveken történő keresését, illetve az egymáshoz kapcsolódó fogalmak közötti mozgást.
A téma iránt érdeklődő olvasó munkáját megkönnyítendő, a jegyzethez a legfontosabb műveket tartalmazó irodalomjegyzék is kapcsolódik.
A szerkesztési munkálatokat és az egyes szövegek gondozását a partnerintézmények oktatói végezték.
A munkatársaink által önállóan készített szócikkek végén találhatók a szerző nevének kezdőbetűi; a külön jelölés nélkül közreadott szócikkek a CIG-SCADPLUS szószedetében szereplő szövegek fordításai.
Az európai egység gondolata igen régi keletű. A hagyomány szerint Saint-Pierre abbé 1713-ban megjelent Az Örökbéke-tervezet rövid foglalata (Le projet pour la paix perpétuelle en Europe) c. munkája számít az egységes Európa-gondolat első konkrét megnyilatkozásának. A mű megjelenését követően – és a 19. században is – egyre többen vették védelmükbe az elképzelést (Kant, Saint-Simon, Victor Hugo).
A politikusok viszont csak az I. világháború borzalmainak láttán kezdték átvenni a gondolatot (Coudenhove-Calergi, Aristide Briand); a gazdasági világváság és a fasizmus térhódítása következtében előálló problémák azonban romba döntöttek minden, a kontinens nemzetei közötti békére és együttműködésre irányuló elképzelést.
A második világháborút követően ismét előtérbe került az európai integráció gondolata. 1949-ben a különféle európai mozgalmak Hágában kongresszuson összegyűlt képviselői határozták el az Európa Tanács létrehozatalát, melynek székhelyéül Strasbourgot jelölték ki. Ám – miként azt Chruchill már 1946 szeptemberében megmondta – csak a francia-német megegyezés lehet "az első lépés az európai család újraegyesítése felé vezető úton". Ennek kezdeményzése a francia politikusok (Robert Schuman, Jean Monnet) elszántságát dicséri; terveik pedig kedvező fogadtatásra találtak Konrad Adenauer német kancellárnál. Az 1950-ben megfogalmazott Schuman-terv értelmében közös hatóság felügyelete alá kell helyezni a szén- és acéltermelést. Az Európai Szén- és Acélközösség alapító okiratát hat ország (Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Olaszország) írt alá. Később az együttműködést az 1957-ben aláírt Római Szerződéssel létrehozott Európai Gazdasági Közösség (EGK) keretén belül a gazdasági élet egészére kiterjesztették.
A hatvanas években az európai politikát két fő kérdés osztotta meg; az egyik az együttműködés politikai és gazdasági alapelveivel, a másik Nagy-Britannia belépésével kapcsolatosan. Az ekkor Közös Piac néven is emlegetett EGK bővítésére végül 1972-ben, Nagy-Britannia, Írország és Dánia belépésével került sor.
A hetvenes évek olajválságai a politikai és monetáris unió alapelveinek kidolgozására késztették az EGK-t. Valéry Giscard d'Estaing kezdeméyezésére hozták létre 1974-ben az Európai Tanácsot, majd 1979-ben az Európai monetáris rendszert és az Ecu-t.
Az egyes földközi-tengeri országokban végbemenő demokratikus átalakulás lehetővé tette, hogy az EGK tagjává váljon 1981-ben Görögország, majd 1986-ban Spanyolország és Portugália.
A gazdasági nehézségek és a növekvő munkanélküliség megújulásra kényszerítették az EGK-t. 1985-ben kezdeményezték az európai politikai együttműködés intézményrendszerének kialakítását. A közös munka, valamint a nemzetközi helyzetben beállt változások (a keleti blokk összeomlása, Németország újraegyesítése) végül 1991 decemberében a Maastrichti Szerződés aláírásához vezettek. Ettől kezdve a közösség országainak megjelölésére az Európai Unió elnevezést használják. Az Unió 1995-ben kibővült Ausztriával, Svédországgal és Finnországgal; a bővítés révén területe 3,2 millió km2-re, lakosainak számai 370 millióra nőtt.
Ebben az időszakban kerültek előtérbe a korábbi szovjet tömbbel (a közép- és kelet-európai országokkal) kapcsolatos problémák is. Az első kapcsolatfelvétel már 1987-ben megtörtént a magyar vezetők és a brüsszeli Európa Bizottság között; 1989-ben pedig megindult a "reformországoknak" tekintett Magyarországnak és Lengyelországnak szánt PHARE gazdasági és pénzügyi segélyprogram, melyből később más országok is részesedtek.
Az uniós országok államfői az 1993 januárjában Kopppenhágában tartott értekezletükön fektették le ezen országok uniós felvételének alapkövetelményeit (demokratikus átalakulás, piacgazdaság, az emberi jogok tiszteletben tartása); a gazdasági élet európai normákhoz való igazításának megkönnyítése végett pedig 1995-ben Fehér Könyvet tettek közzé.
Az európai integrációs folyamat legutóbbi állomása a közös pénz bevezetése volt. Az euro 1999. január 1. óta az Európai Unió hivatalos fizetőeszköze (Dánia, Görögország, Nagy-Britannia és Svédország kivételével); a pénzpolitikát a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank felügyeli.
A délszláv válság alkalmával nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági nagyhatalomnak számító Európai Uniónak nincs egységes külpolitikája, és egyre többen hangoztatják azt is, hogy a 21. század Európájának megteremtése érdekében intézményi reformokra van szükség.
A számos hiányosság és probléma ellenére az utóbbi években elért eredmények vitathatatlannak
tűnnek, és az európai kontinens egyre közelebb kerül ahhoz a célhoz, melyet még
egyik szülőatyja, Jean Monnet ekképpen fogalmazott meg: "Mi nem az államokat,
hanem az embereket akarjuk egyesíteni." A számos országban bevezetett
Európa tanulmányok révén az újabb generációk már nagyobb eséllyel
munkálkodhatnak azon, hogy ez az eszme a gyakorlatban is megvalósuljon.
Cognac-i szeszt gyártó és forgalmazó családban született. 18 éves korától a családi vállalkozás ügynöke az angolszász világban. 1914-ben megbízatást kap a hadtáp megszervezésére Angliával. 1919-ben a Nemzetek Szövetségének helyettes főtitkára, amelyről rövidesen lemond és visszatér az üzleti életbe. Az Egyesült Államokban, Kínában és más országokban tevékenykedik. Aktív résztvevője a lengyel és román pénzügyi stabilizációnak az 1920-as években.
1940-ben megkísérli tető alá hozni Franciaország és Anglia Unióját. Később meghatározó szerepe lesz az amerikai fegyverkezési program (Victory Program) megszervezésében. Algírban csatlakozik de Gaulle-hoz és ellátási biztos lesz a Francia Nemzeti Felszabadító Bizottságban. A Felszabaduláskor de Gaulle megbízza a francia modernizációs terv kidolgozásával. Ő a kezdeményezője a 1950. május 9-i Schuman-nyilatkozatnak, majd első elnöke a ESZAK Főhatóságának 1952 és 1955 között.
Az európai egyesülési folyamat meggyorsítása érdekében 1955-ben megalapította az Akcióbizottság az Európai Egyesült Államokért nevű szervezetet.
Hamvai születésének századik évfordulóján átkerültek a Pantheonba.
Robert Schuman (1886-1963)
Luxemburgban nevelkedett lotaringiai származású, aki tanulmányait német egyetemeken végezte és az akkor Németországhoz tartozó Metzben 1912-től ügyvédként dolgozott. A hívő katolikust 1919-ben Moselle képviselőjévé választják. 1924 és 1939 között a Népi demokraták frakciójának tagjaként parlamenti képviselő.
Antikommunista, de habozás nélkül elítéli a nácik rasszizmusát és antiszemitizmusát. 1940-ben tagja a rövid életű Reynaud kabinetnek, megszavazza a teljhatalmat Pétain-nek. 1940-ben a Gestapo letartóztatja, de 1942-ben megszökik.
Alapítója a kereszténydemokrata Köztársasági Népi Mozgalomnak (MRP) és 1945-től 1962-ig tagja a nemzetgyűlésnek. 1947-ben miniszterelnök, 1948 és 1952 között külügyminiszter. Ő a híres Nyilatkozat közzétevője 1950-ben. 1959-től haláláig az Európa Parlament elnöke.
Konrad Adenauer (1876-1967)
Kölnben született, katolikus nevelésben részesült és jogi tanulmányokat folytatott. 1917 és 1933 között Köln polgármestere. A nácik letartóztatták és házi őrizetben tartották, de nem volt hajlandó együttműködni velük. Az Egyesült Államokba távozott.
A háború után megalapította a Kereszténydemokrata Uniót (CDU) és újra Köln polgármestere. A Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja 1949-től 1963-ig. 1963. január 23-án de Gaulle-lal aláírta a két ország kibékülését szentesítő Elysée szerződést.
Alcide de Gasperi (1881-1954)
Az 1919-ben olasz tartománnyá lett Tridentből származik, Bécsben végezte tanulmányait és újságíró lett, majd az osztrák parlamentben Trident képviselője. A háború után a katolikus Olasz Néppárt tagja, később elnöke, majd az olasz parlamentben képviselő. A fasizmus ellenfele s ezért 1926-ban bebörtönzik. Vatikánba menekült. A Felszabaduláskor az Olasz Kereszténydemokrácia vezetője, 1945 és 1953 között miniszterelnök. Az Európa Tanács alapító tagja.
Lásd még:
Az Európai Konstrukció fontos dátumai
Az “Európa” gondolat története
A több típusú integráció
Founding Fathers
Az Unió elkötelezte magát az Acquis Communautaire teljes tiszteletben tartása és továbbfejlesztése mellett.
Az Acquis Communautaire által meghatározott jogi keretektől való eltérés vagy felmentés csak kivételes körülmények között és limitált mértékben lehetséges.
Az Acquis Communautaire további
jelentősége abban áll, hogy az Unióhoz újonnan csatlakozni kívánó államoknak nem
csupán a Közösségi jogot, hanem az Acquis Communautaire fogalomkörébe tartozó
többi szabályt is kötelező érvényűként kell elfogadniuk.
©
CIG-Scadplus
Lásd még:
Differenciált integráció (rugalmasság)
Az Amszterdami szerződés fő célja az, hogy minden eszközzel segítse az Európai Uniót abban, hogy képes legyen a jelenlegi és a jövőbeli elvárásoknak megfelelni. Az Európai Unió a huszonegyedik század küszöbén számos kihívással találja szembe magát. A nemzetközi politikai és gazdasági helyzet napról napra változik, nagy a versengés, egyre több munkahelyre lenne szükség; a terrorizmus, a bűnözés és a drogkereskedelem soha nem látott méreteket öltött, a bevándorlók elözönlik Európát és Földünket a környezetszennyezés veszélyezteti. Az Uniónak az előbb felsorolt problémák mellett nagy kihívást jelentenek a csatakozni kívánó országok is.
Az igazságszolgáltatás terén tett módosítások garantálják az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását és az Unió Tagállamaiban élők számára a menedékjogot. Az Unió elkötelezte magát az esélyegyenlőség mellett és harcol a faji megkülönböztetés ellen. Az Amszterdami szerződés módosítani kívánja az Európai Uniót létrehozó szerződés bizonyos rendelkezéseit, az Európai Közösség szerződéseit és néhány hozzákapcsolódó határozatát. Ez a szerződés nem lép a fent említettek helyébe de kiegészíti azokat.
Az Amszterdami szerződés a következőket foglalja magában.
Az állampolgárokat közvetlenül érintő kérdések
Rendezni kell a határok megszűnésével kapcsolatos kérdéseket a szerződés hatálybalépésétől számított öt éven belül.
A Schengeni egyezmény beleolvadt az Uniót létrehozó szerződésbe, miután a határok megszűntek. Az Amszterdami szerződés figyelembe veszi az Egyesült Királyság és Írország különleges helyzetét, így ez a két ország nem köteles betartani a szerződés vízumra, bevándorlókra és a menedékjogra vonatkozó paragrafusait. Dániára ugyanez vonatkozik, kivéve a vízumot érintő rendelkezéseket. A határok megszűnése azonban nem veszélyeztetheti az állampolgárok biztonságát. Az Unión kívüli országokkal kötött megállapodások és a rendőri és büntető szervek közötti együttműködés nagy mértékben segíteni fogja a biztonság megteremtését. Az Unió jelenlegi jogrendszerének kibővítése, az Európai Parlament és a Bíróság hatáskörének kiterjesztése minőségi változást fognak eredményezni ezen a területen.
A konferencia egyik fő célkitűzése volt, hogy az állampolgárok számára nyilvánvalóvá és érthetővé váljon, hogy az Unió miként szolgálja a területén élők érdekeit. A munkanélküliség minden állam számára problémát jelent, ezért a szerződés előirányozza a munkahelyteremtésben való előrelépést. A szerződés ezen kívül létrehoz egy alapot, amelynek célja az államok közötti együttműködés elősegítése.
A környezetvédelem mindenki számára egyaránt fontos. A környezetet érintő problémák nem érnek véget egy ország határánál, tehát közös európai összefogásra van szükség. A szerződés felhívja a figyelmet a környezetvédelmi intézkedések szigorú betartására és szigorítja a belső piac környezetvédelemre vonatkozó szabályait.
A szerződés a közegészségügy javításának érdekében is javasol intézkedéseket. Nagy jelentőséget tulajdonít a megelőzésnek, amelyet az állampolgárok megfelelő tájékoztatásával lehet elérni.
Az előbb felsorolt területeken kívül, a szerződés szem előtt tartja a fogyasztók védelmét, az állampolgárok oktatáshoz és gyülekezéshez való jogát, a különböző kultúrák tiszteletét és felhívja a figyelmet a periférián kívüli területek hátrányos helyzetére.
Mivel minden, az Unió területén élő, ember számára fontos a gyors és hatékony ügyintézés, ezért az Amszterdami szerződés bevezeti a szubszidiaritás (kiegészítőség) elvét, vagyis a funkciókat a legalacsonyabb szintre kell delegálni, ha semmilyen előny nem származik abból, hogy magasabb területen gyakorolják őket.
Az állampolgárok számára az is fontos, hogy kérdéseikkel az Unió mely intézményeihez fordulhatnak, ezért lényeges a megfelelő tájékoztatás.
Hatékony külpolitika
Annak ellenére, hogy az Európai Unió a világ legnagyobb politikai és gazdasági egysége, még hatékonyabbá válhatna, ha javítaná politikai és gazdasági kapcsolatait a fejlődő országokkal is. A külpolitika terén a következő változások léptek életbe:
az Európa Tanács hatásköre kibővült és immár feladatai közé tartozik az Unió külpolitikai stratégiáinak meghatározása
a kül- és biztonság politika élére
egy olyan magas rangú tisztviselőt választanak, aki egyben az Európa Tanács
főtitkára is, és aki segíti a Tanács munkáját a kül-és biztonságpolitikát érintő
kérdésekben.
© CIG-Scadplus
Lásd
még:
Kül-és biztonságpolitika
Differenciált integráció (rugalmasság)
az egyén mozgásszabadsága
a külső határok ellenőrzése
menedékjog, bevándorlás és harmadik országbeli nemzetiségiek jogainak védelme
jogi kooperáció polgári perekben
Jelenleg e területek az Európai Unió Egyezmény VI. okiratában szerepelnek (igazságügy és belügy). Az Amszterdami egyezmény keretén belül fokozatosan beépülnek a Közösség jogi keretrendszerébe ( első pillér) annak hatályba lépését követően öt éven belül.
Ezen átmeneti időszak után, a
Tanács a továbbiakban nem egyedül fog eljárni ezen területeken, hanem a
Bizottság által benyújtott javaslat alapján fog döntést hozni. Hosszú távon
tervezik a közös döntési eljárás és a minősített többségi szavazás bevezetését.
Sőt, a jövőben a bíróság hatásköre kiterjed
majd ez új IV. fejezetben megjelölt mindazon területekre, amelyekből jelenleg ki
van zárva. Az Egyesült Királyság és Írország nem kíván részt vállalni a IV.
fejezet rendelkezéseiben. Dánia ugyanakkor csak a vízumra vonatkozó
részeket fogja érvényesíteni.
© CIG-Scadplus
Lásd még:
A szabadság, biztonság és jog területe
Az Unió pillérei
Libre circulation des personnes
Free movement of persons
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Lásd még:
Természetesen, azok az egységesítési kísérletek, amelyeket Nagy Károly vagy később a német-római császárok példája ihletett, bukásra voltak ítélve. A középkori Európa, a politikai megosztottság, a királyok és hercegek közti versengés és a XIII. században ébredező nemzeti érzelmek kezdeti megnyilvánulása ellenére, bizonyos értelemben egységes képet mutatott, hiszen minden európai aszerint a kereszténytudat szerint élt, amely ugyanazokat az értékeket részesítette előnyben; összefogott az eretnekség ellen és ugyanazt a nyelvet - a latint - beszélte, így elmondható hogy Európa valóban nemzetközi volt. Bár a XIV. századtól fogva sajátos nemzeti kultúrák jöttek létre, a határok mégsem jelentettek akadályt a különböző gondolatok és érzelmek áramlásának Európa szellemi-erkölcsi életében.
A középkor végét és a modern időszámítás kezdetét jellemző kulturális mobilitásnak a szimbóluma, a legelső Európa-polgárok egyike Erasmus volt. A középkor vége felé, amikor kontinensünk a polgárháborúk következtében szinte darabjaira hullott szét, egymást követték, olyan, sokszor utópikus egységesítési tervek, amelyek az egységes európai békét közös intézmények létrehozásával szerették volna megvalósítani.
A XIV. sz. elején, Szép Fülöp jogi tanácsadója Pierre Dubois, egy olyan “Keresztény köztársaság” létrehozását javasolta, amely a francia király fennhatósága alá tartozott volna. Három századdal később Sully nevéhez fűződik a “Nagy terv”, ami hasonló természetű az előző elmélethez (IV. Henrik miniszterének, Sully hercegnek politikai tervezete). A XVII. sz. végén Angliában William Penn kiadta az Esszé a jelenlegi békéről és a jövő Európájáról (1693) című művét, amelyben a konfliktusok megoldását, egy európai állam parlamentjének és intézményeinek a keretei között képzelte el.
Leibniz, illetve a híres Saint-Pierre abbé (Az Örökbéke-tervezet rövid foglalata, 1714.), Montesquieu (A törvények szelleme, 1748.), Rousseau (Bírálat az állandó békéről, 1782.) és főleg Emmanuel Kant (Az örök béke, 1795.), mindannyian az egységes Európa előfutárainak tekinthetők.
Az első ember, aki mindezt megpróbálta megvalósítani I. Napóleon volt. Fegyverek segítségével olyan Európát próbált létrehozni, amelyet a forradalmi eszme hatott át, és császári irányítás alatt állt. 1805-ben, az Államtanácsban azt nyilatkozta, hogy olyan törvényekre van szükség, amelyek Herkules oszlopaitól egészen Kamcsatkáig érvényesek. E napóleoni kezdeményezésnek, jóllehet meghiúsult és feldúlta Európát, mégis volt egy lényeges eredménye: ahol megjelent, ott új lendületet adott nemzeti mozgalmaknak. Ettől kezdve az egységes Európa gondolata állandósult a köztudatban.
A XIX. század európai gondolkodásában az európaiság és a pacifizmus mindig együtt jelentkeznek. 1814-ben Henri de Saint-Simon egy fontos írást tett közzé, amelynek céljai nagyratörőek. A Saint-Simon által elképzelt európai konföderáció magja a Franciaország és Anglia közötti egyesülés. A nagy európai államok közül ez az a kettő, amelyekben parlament működik. Ez a terv, annak ellenére, hogy sok követőre talált, semmilyen befolyással nem bírt a Bécsi Kongresszus döntéseire. A nagyhatalmak egy más Európa-képet írtak elő, amely a nagy európai államok közötti egyensúlyon alapszik. Ez az elképzelés az Európai Egyetértés doktrínájának.
Az Európai Egyetértés doktrínája által képviselt politika ellen fejlődik ki a “népek Európájának” romantikus mítosza. Akármi legyen az államforma, egy európai szövetség vagy konföderáció létrehozásáról van szó, amely szabad és egyenlő államokat tömörít. Ez az optimista látásmód még általánosabban megjelenik az “Ifjú Európa” mozgalomban, amelyet Mazzini indított el 1834-ben. Irányításában romantikus írók is részt vesznek, olyanok mint Victor Hugo, aki 1842-től haláláig ontja a lírikus kiáltványokat, amelyek Európa egyesítését szorgalmazzák. 1851-ben ebben jelenik meg az Európai Egyesült Államok kifejezés.
A század második felében az európai gondolkodás kevésbé bizonyul optimistának. Teoretikusok felhívják a figyelmet a nemzetállam veszélyeire és javasolnak egy új alapokra épülő szövetség felállítását. Joseph Proudhon főművében, a Du principe fédératif-ban (1863) kis méretű politikai egységek felállításában látja a megoldást. Constantin Frantz egy Mitteleurópa felállítását szorgalmazza, egy kiterjedt szövetséget, melynek központja Ausztria lenne. Ernest Renan amerikai mintára létrehozandó Európai Egyesült Államokat szeretne, amelynek kongresszusa igazságot szolgáltatna a nemzeteknek.
Az I. világháború tragédiája után az Európa-gondolat egy reménysugár azoknak, akikben tudatosult a belviszályok által széttördelt Európa tragikus gyengülése. 1922-től Coudenhove-Kalergi elindítja a páneurópai Uniót. Aristide Briande, a francia-német megbékélés apostola teszi az első politikai próbálkozást Európa érdekében. 1929. szeptember 7-én Genfben az SDN (Nemzetek Közössége) gyűlésén javasolja az európai népek szövetségének létrehozását, de ez az elképzelés nem keltett osztatlan lelkesedést az európai kormányok körében, amelyek az 1929-es gazdasági válság miatt erősen megosztottak. 1932-ben végleg elvetik e tervet. Az Egyesült Európa gondolata annyira erős, hogy a II. világháború alatt mind a hitleri Németország, mind az ellenállás számos vezetője visszanyúl hozzá. Az Európa gondolat fejlődése mutatja, hogy az egész 1945 után induló európai konstrukcióhoz tartozó problematika már jóval ez előtt a dátum előtt létezett, még akkor is, ha minden korban az európai gondolat a történelmi kontextusnak van alárendelve.
Mindjárt az ellenségeskedések befejeződése után, az európai gondolat új atyja, W. Churchill, 1946-os harsogó zürichi beszédében felveti egy Európai Egyesült Államok létrehozásának szükségességét. A nyugat-európai nemzetek többégében a kereszténydemokrata politikusok hatalomra kerülése (Schuman és Bidault Franciaországban, Adenauer Németországban, De Gasperi Olaszországban), a humanista szocializmus megújulása, a hatalmas sztálini birodalomtól, a felhalmozódott romoktól, és az európai gazdaság recessziójától való félelem később lehetővé teszi, hogy az európai gondolat a megvalósítás stádiumába lépjen.
Mindazonáltal, a vélemények mindmáig megoszlanak a különböző Európa elképzelések között: a legradikálisabb európaiak szerint Európának egy igazi nemzetek feletti állammá kell válnia, amelynek saját végrehajtó- és törvényhozó szerve van. Mások megelégednének egy szövetségi Európával, amely széles körű autonómiát tenne lehetővé különböző államok számára. De Gaulle tábornok remélve, hogy a népi demokráciák olvadását idézheti elő, egy, az Atlani-óceántól az Urálig terjedő Európa ötletét vetette fel. E téma, láthatóan összeegyeztethetetlen egy másik gaullista ötlettel, a Szovjetunió és Amerika mentes Európával, mely szeretné megőrizni a nemzeti szuverenitás alapelvét.
Kelet-Európa kommunista rendszereinek hanyatlása megváltoztatja az európai konstrukció adottságait, melyek alapján azt az 50-es években létrehozták. A kontinens országai ismét közös jövőt tervezhetnek. Ugyanakkor a 90-es évek elején a keleten bekövetkezett enyhülés és a nyugat-európai gazdasági válság a nacionalizmus felerősödéséhez vezet. Az Európa-gondolat - még a Közösségen belül is - veszít népszerűségéből. Mégis az Unió bizonyos országainak az európai konstrukció szociális és pénzügyi jellegétől való tartózkodása, a kelet-európai országok integrációjával kapcsolatos nehézségek ellenére Európa a 90-es évek közepe óta soha nem tapasztalt intenzitással szerveződik.
Lásd még:
A megkülönböztetést a bírósági esetjog definiálta, és alapjául a párhuzamosság doktrínája szolgál, amely szerint az Európai Közösség külsődleges hatáskörrel rendelkezik minden olyan területen, amelynek tekintetében a Közösségen belül hatásköre van. Valójában az alapító szerződések kifejezetten csak két esetben (a kereskedelmi politika –113.cikk. és a Társulási Szerződés – 238.cikk. tekintetében) ruházta fel külső hatáskörrel az Európai Közösséget.
Fontos kiemelni, hogy a Közös kül-és biztonságpolitika nem tartozik az Európai Közösség külső hatáskörébe, hanem az Európai Unió külső, kormányközi eljárások szerint vezérelt kapcsolatai közé sorolódik (második pillér).
Egyrészt a világ gazdasági szerkezetének radikális fejlődésére adott választ, másrészt pedig a Világkereskedelmi Szervezet megalakulásával kiszélesedő felelősséget tükrözi az Amszterdami szerződés azon rendelkezése, amely módosítva a 113. cikket lehetővé teszi, hogy a Tanács egyhangú döntése esetén a közös kereskedelmi politika alkalmazható legyen a szolgáltatásokra és a szellemi alkotásokra vonatkozó nemzetközi tárgyalások és egyezmények tekintetében is.
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Közös kül- és biztonságpolitika
Compétences externes de la Communauté Européenne
External responsibilities of the European Community
A rendelet általános hatályú, minden részében kötelező és minden Tagállamban közvetlenül alkalmazandó joggyakorlat.
Az irányelv az elérendő célokat illetően kötelezi az illetékes Tagállamokat, míg a formák és eljárások kiválasztása a nemzeti hatóságok hatáskörében marad. Főszabályként nem rendelkezik közvetlen hatállyal az irányelv, ugyanakkor az Európai Közösség Bíróságának joggyakorlata vertikálisan elismeri annak közvetlen hatályát.
A határozatok teljességgel kötelezőek azokra a felekre, akikre a jogi döntés vonatkozik (ez lehet a Tagállamok bármelyike, illetve jogi vagy természetes személy.)
Az ajánlások és állásfoglalások a Közösség deklaratív eszközei, kötelező erővel nem bírnak.
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Az európai unió költségvetésének jövedelemforrásai:
vámilletékek és az áraknak az Uniós szinthez való igazítása végett a mezőgazdasági importtermékekre kivetett egyszeri adó (a jövedelmek 21 %-a);
a hozzáadott érték-adó 1;4 %-ának befizetése valamennyi Tagállam részéről;
a Tagállamoknak a bruttó nemzeti össztermékkel arányban befizetett hozzájárulása (a jövedelmek 21 %-a).
A költségvetés által elsődlegesen támogatott területek a következők:
mezőgazdaság (az Uniós kiadások 47 %-a);
a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló tevékenység (a szerkezetátalakítási alapok - pl. a Feder vagy az FSE – támogatása a kiadások 32, 5 %-a);
külpolitika (a kelet- és közép-európai országokkal a mediterrán világgal; Latin-Amerikával; stb. való együttműködés) (6%);
az Uniós intézmények működési kerete (5 %);
kutatás (4 %).
A fennmaradó támogatott területek (oktatás, szakképzés, ifjúság, kultúra, ipar, környezetvédelem) összesen kb. 6 %-kal részesednek az Uniós költségvetésből.
Az Uniós pénzügyigazgatás ellenőrzését az Európai Számvevőszék végzi.
Lásd még:
Finances de l’Union Européenne
Finances of the European Union
a Közösségi dimenzió, amely az Európai Közösséget megalapító szerződés rendelkezéseivel vág egybe: Uniós polgárjogok, Közösségi politikák, Gazdasági és Pénzügyi Unió, stb. (első pillér)
külpolitika és közös biztonságpolitika, amelyet az Uniós szerződés V. fejezete foglal magában (második pillér)
bel-és igazságügyi együttműködés, amelyről a szerződés VI. fejezete szól (harmadik pillér).
Az Amszterdami szerződés előirányozza, hogy a harmadik pillér területei közül néhányat az elsőben fognak majd szerepeltetni. A szerződés életbe lépésekor, az Uniós Szerződés új, VI. fejezete csak a rendőrségi és igazságügyi együttműködést fogja tartalmazni büntetőjogi vonatkozásban.
© CIG-Scadplus
Lásd még:
az Európai Unióról szóló szerződésben leírtak megvalósítását
az egységes pénz bevezetésének előkészítését a tervezett dátumokhoz és feltételekhez igazodva
a kibővítési tárgyalások előkészítését és irányítását
a pénzügyi tervezet kidolgozásának befejezését 1999. december 31-ig bezárólag
egy új európai biztonsági szervezet kialakítását
a már megkezdett politikai párbeszéd, együttműködés és társulás folytatását az Unió szomszédállamaival, különös tekintettel Oroszországra, Ukrajnára, Törökországra és a mediterrán országokra.
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Kül- és biztonságpolitika
Programmes de l’Union Européenne
Political Agenda of the European Union
Mindegyik ország elnököl, rotációs rendszerben, hat hónaponként váltva. A döntéseket a Tagállamok Állandó Képviselőinek Tanácsa (COREPER) hozza, amelyeket a nemzetenkénti adminisztráció tisztviselőiből álló munkacsoport támogat. A Tanácsot a Főtitkárság segíti. Az első pillér keretein belül a Tanács döntései alapjául a Bizottság javaslatai szolgálnak.
Az Amszterdami szerződés életbe lépésétől kezdve a főtitkár tölti be a külpolitikai és a közbiztonsági vezérképviselő szerepét. Ettől fogva, a Tanács egyöntetű döntése alapján egy főtitkárhelyettest neveznek ki. A helyettes feladata a főtitkárság irányítása.
A legtöbb új rendelkezést minősített többségi szavazással hozzák (munkaügyi és szociális javaslatok, közegészségügy, sikkasztás ellen) és a kutatási keretprogramokat is így szavazzák meg. Néhányan a minősített többségi szavazás kiterjesztését szorgalmazzák, ami megakadályozná az egyhangú döntés miatti esetleges döntésképtelenséget. Az Unió várható bővülése miatt a következő Kormányközi konferencián felterjesztik ezen egyszerűsítési javaslatot. Amikor a taglétszám átlépi a húszat, újra fel kell vetni ezt a kérdést, és felül kell vizsgálni a jelenlegi intézmények struktúráját és működését.
© CIG-Scadplus
Lásd még:
1./ “a biztonsági és politikai partnerség: a stabilitás és a béke térségének a meghatározása”
2./ “gazdasági és pénzügyi partnerség: a megosztott jólét övezetének a létrehozása”
3./ “partnerség emberi, kulturális és szociális területen: fejleszteni az emberi erőforrásokat, ösztönözni a megértést a kultúrák között és kapcsolatok a civil társadalmak között”
A barcelonai konferencia megteremtette a mediterrán térség és az Európai Unió közötti együttműködés intézményes kereteit.
Lásd még:
Conference of Barcelone
A Közösségi és nemzeti politika közötti határvonal a szubszidiaritás elvén alapul. Eszerint csak azokat a feladatokat kell Közösségi irányítás alá helyezni, amelyeket Közösségi szinten lehet a leghatékonyabban elvégezni.
Az Európai Unió az alábbi közös politikát valósítja meg:
az Unió állampolgársága egyúttal európai állampolgárság is , amelynek értelmében a Tagállamok minden állampolgára egyben az Unió állampolgára is, akinek joga van a teljes szabad mozgásra, letelepedésre bármely állam területén.
Gazdasági és Pénzügyi Unió, melynek értelmében a gazdasági és pénzügyi politika fő irányát a Miniszteri Tanács fogadja el. Tervek szerint a Közösségnek legkésőbb 1999 január 1-jétől közös pénzügyi politikája lesz, egyetlen közös pénzzel és az Európai Központi Bankkal.
Közös külpolitika (politikai Unió), amely a közös védelmi és biztonsági politikával egészül ki.
Lásd még:
1973: Dánia, Írország és az Egyesült Királyság;
1981: Görögország;
1986: Portugália és Spanyolország;
1995: Ausztria, Finnország és Svédország.
Mivel egyre több ország kéri tagfelvételét, a bővítés koncepciója számos sajátos jelentéstartammal módosult azon megfontolásból kifolyólag, mely szerint a Római Egyezmény által létrehozott rendszer nem működhet hatékonyan egy 25-30 Tagállamot számláló Unióban az intézmények reformja és bizonyos, az Unió egészét átfogó politikai reformok nélkül. Ennek következtében a vita két terminus, a “bővítés” és az “elmélyítés” körül összpontosult. Egyesek úgy vélekednek, hogy a Tagállamok számának növeléséről nem lehet szó az intézmények és az Európai Unió működési mechanizmusának teljes átszervezése nélkül. Mások számára - gyakran abból a titkolt megfontolásból adódóan, hogy ez az eszme fogja kiteljesíteni az Unió politikai törekvéseit - a bővítés feltétlen elsőbbséget élvez.
Az Amszterdami Egyezmény hatálybalépésével, egy intézményekről szóló jegyzőkönyvet fognak csatolni az Európai Unió egyezményéhez, amely előírja egy új, Kormányközi Konferencia összehívását legalább egy évvel az előtt, hogy az Unió Tagállamainak száma meghaladja a húszat annak érdekében, hogy rendezzék a bővítéssel kapcsolatos intézményi problémákat, különös tekintettel a szavazások mérlegelésére és a Bizottság összetételére.Mindenekelőtt felvetődött, hogy a minősített többségi szavazás gyakorlata a kibővített Európa problémamentes működésének elengedhetetlen feltétele (lásd Belgiumnak, Franciaországnak és Olaszországnak, a Kormányközi Konferencia Végső Határozatához csatolt Közös nyilatkozatát). 1997. július 15-én a Bizottság elfogadta a bővítéssel szorosan összefüggő Agenda 2000 című dokumentumot, amely felveti a 21. század elején az Uniót érintő valamennyi témakört.
© CIG-Scadplus
Lásd még:
A tanácson belüli szavazatok súlyozása
Kormányközi Konferencia
a COREPER első szintjén, amely az állandó képviselők helyetteseiből áll
a COREPER második szintjén, amely a nagykövetekből áll.
A COREPER tevékenysége a Tanács sikeres működésének biztosítéka.
© CIG-Scadplus
Lásd még:
A demokratikus deficitet hangsúlyozó nézetek minden bizonnyal háttérbe szorulnak azt követően, hogy életbe lép az Amszterdami Egyezmény, hiszen ez előírja az Európa Parlament jogkörének kiszélesítését, továbbá a nemzeti parlamentek felé irányuló. rendszeres információ áramlást. Az Egyezmény azt is kijelenti, hogy ez "új fejezetet jelent abban a folyamatban, amely egyre szorosabb egységet teremt Európa népei között, és amelyben a döntéseket úgy kell meghozni, hogy azok a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt történjenek meg."
© CIG-Scadplus
Lásd még:
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Differenciált integráció (rugalmasság)
Intégration différenciée (flexibilité)
Differentiated integration (flexibility)
Az Amszterdami Egyezmény életbe lépésével a differenciált integráció elve a gyakorlatban is megnyilvánul az Európai Unió Egyezményének szorosabb kooperációval foglalkozó új záradékában.
Lásd még:
Európa ? la carte
Az európai dinamika különbözősége
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Az Európai Unióról szóló szerződés pillérei
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Differenciált integráció (rugalmasság)
Single institutional framework
Az Amszterdami szerződés hatálybalépésével egy új, a diszkrimináció tilalmáról szóló 6/A cikkely erősíti meg az esélyegyenlőség elvét. Ezen új cikkely célja, hogy a Tanács megtehesse a szükséges intézkedéseket mindennemű, a nembeli, a faji, az etnikai hovatartozáson, a koron, a vallási, a lelkiismereti, és a szexuális érdeklődésen alapuló diszkrimináció leküzdése érdekében.
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Égalité des chances
A kapcsolatok során három féle probléma merülhet fel:
1/ Kereskedelmi kapcsolatok
A fejlődő országok (ACP: afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, a Loméi Konvenciók aláírói) egyik legfőbb problémája, hogy a nemzetközi kereskedelmi rendszer a gazdag országoknak kedvez, hiszen többnyire ők azok akik az alapélelmiszerek árát meghatározzák és mivel ők a legnagyobb fogyasztók ezért érdekükben áll a kiadások minimálisra való csökkentése. A fejlődő országok javasolják egy olyan alap létrehozását, amely a nyersanyagok árát normalizálná és ez kedvezően befolyásolná az alapélelmiszerek világpiaci árát. Az aktuális viták tárgyát az képezi, hogy a gazdag országok milyen mértékben járuljanak hozzá az alap létrehozásához és mely más területekre terjesszék ki hatáskörüket.
2/ Nemzetközi pénzügyi kapcsolatok
A fejlődő országok háttérbe szorítva érzik magukat a mostani pénzügyi rendszer miatt, és elsősorban olyan nemzetközi készpénzbeli támogatást szeretnének, amely elősegítené fejlődésüket. Ezzel szemben az aktuális pénzügyi támogatások az olyan országokat szolgálják, amelyek bár iparilag fejlettek, mégis deficites a költségvetésük.
3/Pénzügyi támogatás
Úgy tűnik, hogy a jelenlegi pénzügyi támogatás nem elegendő ahhoz, hogy a fejlődő országok helyzetén javítson. A fejlett országok kevesebb pénzzel járulnak hozzá a megsegítésükhöz, mint amennyivel tehetnék. Sokan úgy gondolják, hogy ez a segítség csupán néhány ország számára lenne kedvező, ugyanakkor kizsákmányolva érzik magukat.
Lásd még:
Lásd még:
Euratom
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Közös kül -és biztonságpolitika
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Variable-geometry Europe
Az európai kultúra belevésődött a kontinens népei kollektív tudatába: e tudat kincseiből kulturális örökség születik, melyet a népek közötti évszázados dialógus és kölcsönhatás fémjelez. Örökségünk - helyi, regionális, nemzeti kultúrák sokféleségében testet öltve - pluralista humanizmus gyermeke, mely demokráciát, igazságot, szabadságot hirdet. A közös kultúrkincs az Európai Unió alapköve, hisz a Közösség szándéka nemcsak - az egyébként lényeges - gazdasági és szociális integráció megvalósításában rejlik.
Senki sem vonja kétségbe az európai építészeti örökség mérhetetlen gazdagságát. A Bizottság - éves pályázatok meghirdetésével - anyagilag támogatja a kultúrkincs megőrzését segítő restaurációs projekteket. 1984-1994 között több mint 320 terv részesült a Bizottság összesen 24, 24 millió ECU-t adó támogatásából.
1985-ben az Európa Tanács elindította a “Közös Kultúrkincs Európai Napjai” mozgalmat, mely az építészeti örökséget kívánja közkinccsé tenni: minden évben európai polgárok milliói látogathatnak el a közönség elől egyébként elzárt műemlékekbe.
Lásd még:
Europe’s common cultural heritage
Az Európai Parlament legfőbb funkciói a következők:
felülvizsgálja a Bizottság javaslatait, s a törvényhozás több területén együttműködik a Tanáccsal (együttes döntés, kooperáció)
ellenőrzési hatalommal bír az Unió tevékenysége felett, az Európai Bizottság bizalmi szavazata útján (amelynek ellent is mondhat), valamint írásos vagy szóbeli kérdéseket intézhet a Bizottsághoz és a Tanácshoz
a költségvetési hatáskört megosztja a Tanáccsal, megszavazva az éves költségvetést, s ellenőrizve annak végrehajtását.
Mindezen kívül az Európai Parlament egy közvetítőt nevezett ki: ennek feladata abban áll, hogy meghallgassa az Unió polgárainak a Közösség szervei vagy az intézmények rossz adminisztrációs működésére vonatkozó esetleges panaszait. Kinevezhet továbbá ideiglenes vizsgálóbizottságokat is, amelyek hatásköre nem korlátozódik a Közösségi intézmények tevékenységének felügyeletére, hanem kiterjed a Tagállamokéra is, azt vizsgálva nevezetesen, hogy a Közösségi politikának mennyiben tesznek eleget.
Az Amszterdami szerződés érvénybe lépése egyszerűsíteni fogja a törvényhozói eljárásokat, oly módon, hogy a kooperációs procedúrát szinte teljesen megszünteti (amely azonban működni fog a Gazdasági és Pénzügyi Uniót érintő néhány vonatkozásban), ezzel szemben viszont jelentősen kibővíti az együttes döntés működési körét.
A Parlament általában Strasbourg-ban, néha Brüsszelben ülésezik. A parlamenti bizottságok Brüsszelben dolgoznak, a titkárság helye Luxemburg.
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Három fő célja a következő:
1/ a pluralista demokrácia és az emberi jogok védelme és megerősítése
2/ az európai kulturális identitás tudatosítása és hangsúlyozása
3/ közös megoldások kutatása a társadalom problémáira
Magyarország 1990-ben csatlakozott a szervezethez.
Lásd még:
Az európai egység gondolatának története
E konfliktust megoldandó a Tizenötök közös intézkedéseket hoztak, melyek szándéka az európai alkotások versenyképességének növelése és széleskörű terjesztése.
Az “EUREKA” audiovizuális program az európai technológiák terjesztését segíti elő, s megkönnyíti a kelet-közép-európai országok csatlakozásra való felkészülését: ennek érdekében az audiovizuális szektort a Közösség által előírt jogszabályok értelmében működteti.
A “MEDIA” program az európai audiovizuális piac megteremtésén fáradozó szakembereket támogatja, így segíti a szakmai képzést, a különféle európai audiovizuális termékek (mozi, TV, videó) terjesztését, s a piacorientált tervek megvalósítását.
A “televiziózás határok nélkül” irányelv az európai audiovizuális alkotások kibontakoztatásának egyik fő eszköze. Általános célkitűzése egy olyan hatékony jogi struktúra felépítésében áll, mely - az egyensúly elvét követve - biztosítani képes a televíziós adások szabad áramlását, szorgalmazza a rádió- és televíziós sugárzás technikai fejlesztését, védi a médiavállalkozás kvalitását, s szem előtt tartja annak legfőbb feladatait.
Lásd még:
Espace audiovisuel de l’Europe
The Audio-visual sector of Europe
Az Amszterdami szerződés elfogadásával a Kormányközi Konferencia tudomásul vette a Bizottság azon szándékát, miszerint a biztosok kollégiumán belüli feladatok újjászervezését kívánja előkészíteni a következő bizottság 2000. évben történő funkcióba lépése előtt, és ezzel egyidejűleg szeretné megkezdeni szekcióinak megfelelő újjászervezését is.
Fontos kiemelni, hogy a közös kül-és biztonságpolitka az Európai Unió kormányközi szintjén megmaradt külkapcsolatoktól (második pillér) függ, és nem az Európai Közösség külső kötelezettségeitől.
A Közösség tevékenységi körének kiszélesedése (pl. az egységes belső piac megvalósítása), a gazdaság globalizációja és a Tagállamok jogrendszereinek különbözésége egyaránt megnehezítette a külső kötelezettségek gyakorlását, holott ez utóbbi a nemzetközi képviselet egységességét tekintve fontos kooperációs és koordinációs feladatot foglal magában.
Az Amszterdami szerződés életbelépésétől kezdve módosítja az Európai Közösséget életre hívó Római szerződés 113. cikkét, és a Tanácsnak engedélyezi a közös kereskedelemi politika alkalmazásának kiterjesztését a szerzői jogokat- és szellemi szolgáltatásokat érintő nemzetközi tárgyalásokra és egyezményekre. Ilymódon a Közösség egyrészt alkalmazkodni tud a világgazdaság struktúráinak gyökeres átalakulásához, másrészt tükrözi világszervezet kereskedelemben megnövekedett súlyát és felelősségét.
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Európai Tanács
Comité européen
Irodalmi díj
Aristeion program
Ennek a programnak a keretében két díjat osztanak ki 1989 májusa óta: az európai irodalmi díjat és a legjobb európai fordításért járó díjat. 1998 előtt az európai irodalmi díjat olyan szerzőknek ítélték oda, akik valamely mu alkotással nagy mértékben gazdagították az európai kortárs irodalmat; a legjobb európai fordításért járó díjat pedig olyan fordítók kapták, akik a kortárs európai irodalom valamely jelentős alkotását kiemelkedően ültették át az Unió hivatalos nyelveinek valamelyikére (francia, angol, német, dán, spanyol, finn, görög, olasz, portugál, svéd vagy ír nyelvre).
A díjakat a Tagállamok javaslatára, a Bizottság által összeállított független, 15 fős zsűri ítéli oda a nyerteseknek.
1998-tól a díjak nem egy adott irodalmi muvet vagy fordítást hivatottak értékelni, hanem sokkal inkább egy szerző életművét. A díjak az ARIANE program keretében kerülnek kiosztásra.
Filmfesztiválok, audiovizuális programok és média
A Bizottság egyik célkitűzése az európai audiovizuális alkotások támogatása, terjesztése és az európai kulturális örökség népszerűsítése.
A jelentkezők négy kategóriában pályázhatnak:
filmfesztivál vagy audiovizuális program
európai fesztiválok együttműködését elősegítő rendezvény
médiaszakemberek találkozójának megszervezése
olyan rendezvények megszervezése, ahol a bemutatott mu alkotások a legújabb képi technológiákat ötvözik.
Olyan filmfesztiválok és audiovizuális programok pályázhatnak:
ahol a bemutatásra kerülő művek kétharmad részét Uniós tagországok (legalább öt) szerzőinek alkotása adja;
amelyek olyan Tagállamok és régiók művészeit támogatják, ahol a rendelkezésre álló audiovizuális eszközök nem teszik lehetővé az alkotók szándékainak megvalósítását;
amelyek elősegítik a fiatal európai alkotók műveinek bemutatását.
Azok a fesztiválok élveznek elsőbbséget, amelyek olyan területeken kerülnek megrendezésre, ahol a hasonló kulturális programok nem számottevőek, valamint azok a fesztiválok, amelyek előmozdítják a más Uniós Tagállamok hasonló rendezvényeivel való együttműködést. 1997-ben 48 fesztivált támogatott az Unió Bizottsága.
A Bizottság bizonyos időszakonként olyan rendezvényeket szervez, ahol lehetőség nyílik a fesztiválok rendezőinek információ- és tapasztalatcseréjére.
A program azokat az összejöveteleket támogatja, amelyek kapcsolatban állnak az európai média fejlődésével. Elsőbbséget élvez az a rendezvény, amely a lehető legtöbb alkotót képes összefogni.
Támogatást élveznek azok a rendezvények, amelyek során csúcstechnológiával készült műalkotások kerülnek bemutatásra olyan területekről, mint a számítógépes grafika, a multimédia és az animáció. Csak azok a rendezvények pályázhatnak, amelyek nagy részt európai alkotók műveit mutatják be.
Az Unió 1996-ban 2 millió ECU-t bocsátott ezeknek a programoknak a rendelkezésére, amely 70 fesztivált, 5 koordinációs értekezletet, 3 szakmai találkozót és 9, a száz éves mozi tiszteletére rendezett megemlékezést tett lehetővé.
Technikai újítások
Az Európai Unió innovációs programja a legjobb ipari alkotókat díjazza. Az 1994-98-as időszakra vonatkozó program több részből áll; a két legígéretesebb Uniós program (SPRINT és VALUE) irányelvei alapján épül fel, de újabb elemeket is tartalmaz.
A három irányelv a következő:
1/ a kutatási eredmények terjesztése és alkalmazása
(cél: a kutatási eredmények szektorok és államok közötti alkalmazása és terjesztése.)
A program a következőket kínálja:
információs központokat összekötő Közösségi hálózat létesítése;
a meglévő információs szolgáltatások körének kiszélesítése;
az ipari és szellemi termékek fokozottabb védelme;
a meglévő kutatási eredmények alkalmazásához nyújtott támogatás;
a kutatási eredmények gyakorlatban való alkalmazásához nyújtott segítség, a társadalom igényeihez igazodva.
2/Új technológiák terjesztése a vállalatok körében
cél: elsősorban az ipari, kézműves és szolgáltató kis- és közép vállalatok figyelmének felkeltése az új technológiák iránt.
A program a következőket kínálja:
az újabb technológiák átvételére és terjesztésére szolgáló államközi hálózat kiépítéséhez nyújtott támogatás;
olyan feltételek megteremtése, amelyek elősegítik a különböző technológiák elsajátítását;
az információcsere és a technológiák terjesztési politikájának elősegítése.
3. A technológiák terjesztésének pénzügyi feltételei
cél: az újfajta technológiák alkalmazásának, elsajátításának és terjesztésének pénzügyi támogatása Európában.
A program kedvezményezettei lehetnek:
kutatási központok, egyetemek és vállalatok - elsősorban a kis-és középvállalatok;
azok a szervezetek, amelyek a tudományos és technológiai információkat terjesztik, vagy amelyek elősegítik a kutatási eredmények felhasználását és a technológiák fejlesztését;
olyan közreműködők, beleértve a pénzügyi közvetítőket, a magán-és jogi személyeket, amelyek tevékenységükkel elősegítik az innováció átvételét.
Az 1994-98 közötti időszak költségvetése meghaladja a 293 millió ECU-t.
Lásd még:
a Bizottság, amely a magánszemélyektől vagy a Tagállamoktól érkező kérvények megvizsgálásáért felelős
az Emberi Jogok Európai Bírósága, amely elé a Bíróság vagy egy Tagállam utal egy ügyet, a bírósági rendezést illetve a Bizottsági jelentését követően
az Európa Tanács Minisztereinek Bizottsága, amely az ECHR felügyelő intézményeként működik, s amely elé a politikai eszközökkel rendezendő vitás ügyeket utalják
a Kormányközi Konferencia előkészítő tárgyalásain felmerült az a gondolat, hogy az Európai Unió csatlakozzon az ECHR-hoz. Az Európai Közösségek Bírósága azonban nemrégiben eme lehetőség ellen foglalt állást, mivel ez hatásköri konfliktusok lehetőségét vonhatja maga után az Európai Közösségek Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozásában
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Convention européenne des droits de l’homme
European Convention of Human Rights
A Bíróság, mint legfőbb bírói fórum biztosítja, hogy a Közösségi jogot egységesen alkalmazzák. Két legfontosabb feladata a következő:
1/ ellenőrzi, hogy az európai intézmények és kormányok dokumentumai összhangban állnak-e a szerződésekkel
2/ a nemzeti bíróságok kérésére a Közösségi jogi rendelkezéseket értelmezi, továbbá megállapítja azok hatályát.
A Bíróság elé elsősorban a Tagállamok és az Unió intézményei által benyújtott keresetek kerülnek, ugyanis a teendők sokasodása miatt 1989. szeptember 1-jével létrehozták az Elsőfokú bíróságot, amelynek feladata a vállalatok és az egyének kereseteinek tárgyalása.
Az Európai Közösség Bírósága és az Elsőfokú bíróság 3-5 fős tanácsban vitatja meg az ügyeket, és csak kivételes esetekben tart plenáris ülést.
© CIG-Scadplus
Lásd még:
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Lásd még:
European Credit Transfer System
A Kék Könyv a tudományos együttműködés eredményeire támaszkodik, s rugalmas, “A la carte” kulturális együttműködést indítványoz. Így a Maastricht-i szerződés kultúrának szentelt paragrafusa is a szubszidiaritás elvét tartja szem előtt. E paragrafus értelmében “a Közösség a nemzeti és regionális különbözőségek tiszteletben tartása által kívánja a Tagállamok kulturális életét fellendíteni, s hangsúlyozza a közös kultúrkincs megőrzésének szükségességét. A Közösség szorgalmazza a Tagállamok együttműködését, s szükség esetén a következő területeken segíti azt:
az európai népek története és kultúrája széles körű megismertetése és terjesztése,
az európai közös kultúrkincs megőrzése és védelme,
nem kereskedelmi jellegű kulturális kapcsolatok ápolása,
irodalmi és művészeti alkotások támogatása, beleértve az audiovizuális szektort is.
A Közösség és a Tagállamok együtt kívánnak működni az Unióhoz nem tartozó országokkal, a kulturális nemzetközi szervezetekkel, s főképp az Európa Tanáccsal.”
Lásd még:
Dimension culturelle de l’Europe
Az európai kutatás arculata erősen változó: annak függvénye, hogy a projektek csak egyes Tagállamokat, vagy Unión kívüli országokat is érintenek-e. A tudományos együttműködés - még ha gördülékenyebb is, mint a gazdasági-politikai kooperáció - a következő kérdésfeltevésekhez vezet: miben rejlik az európai kutatómunka sajátos volta, hogyan lehet összehangolni a kutatási tevékenységeket, szorgalmazni az eredmények áramlását, fejleszteni a szakemberképzést és mobilitást; milyen kutatási témákra érdemes összpontosítani, mi módon lehet behozni az Egyesült Államoktól és Japántól való lemaradást, hogyan lehet egyensúlyt teremteni Európa gazdag államai és a szegény országok között.
Európa az «EURÉKA» nevet adta annak a projektnek, mely az ipari kapacitás növelésére és a világpiaci versenyképesség megteremtésére törekszik. A program túlnő az Unió határain: a Tagállamokon kívül 22 ország vesz részt benne; ez felélénkíti a kutatási és fejlesztési együttműködést.
Firenzében egy európai kutatásra specializálódó egyetemi intézmény alakult, melyet az Unió finanszíroz: doktori képzést nyújt olyan hallgatók számára, akik specifikusan európai témával kívánnak foglalkozni. A Bizottság 2 650 000 ECU-vel támogatja a Firenzei Intézet tudományos és kutatói tevékenységét, amely a következőkből tevődik össze:
európai politika tanegység
európai kultúra tanegység
könyvtárak, publikációk, nyári kurzusok, a minősített oktatóknak Jean Monnet ösztöndíj biztosítása, stb.
Lásd még:
Az európai színházi élet fejlesztése érdekében a kontinens kultuszminiszterei 1991 júniusában határozatot bocsátottak ki, melyben “kinyilvánítják az európai színházak pártolására és azok európai dimenziójának élénkítésére irányuló szándékukat”.
E célkitűzések megvalósítása érdekében Franciaország is támogat néhány jelentős intézményes kezdeményezést: ezek közé tartozik a kultúra európai fővárosainak éves találkozója, az európai irodalmi díj létrehozása, valamint a mozi és az audiovizuális szféra segítését szolgáló program kidolgozása. A Georges-Pompidou Központ megalakulása óta kultúrák egymásra hatását bemutató nagy emlékkiállításokat rendez. Az 1982-ben alapított Világ Kultúráinak Háza pedig zenészeket, művészeket, táncosokat és festőket hív franciaországi fellépésre a világ minden tájáról.
Irodalmi téren az Európai Bizottság olyan mintatervezetet dolgozott ki, melynek célja a műfordítások anyagi támogatása. E tervezet 1989-ben lépett életbe, ötéves, kísérleti időtartamra. Célja az európai kultúrát tükröző kortárs irodalmi művek (regény, novella, színdarab, esszé, líra) széleskörű terjesztése. A Bizottság részt vesz továbbá a könyv és az olvasás megszerettetését szorgalmazó mozgalmakban, főleg azokat támogatva, melyek a hangsúlyt a fiatalok nevelésére, a fordítások segítésére, a könyvtárak közötti együttműködésre, s a könyvkiadásra helyezik.
Lásd még:
European arts
nemzeti nyelv, illetve hivatalos nyelv
közvetítő nyelv
regionális, illetve egy bizonyos területen beszélt nyelv
többségi, illetve kisebbségi nyelvek.
Minden nyelv meghatározható egyrészt a terület elve alapján (a nyelv földrajzi előfordulása, elterjedtsége adott politikai területen, pl. az állam, a régió területén), másrészt a nemzetiség alapján (vagyis az egyes nyelvek elterjedtsége meghatározható aszerint, ahogyan megoszlanak az azt különböző szinteken beszélő emberek).
A nemzeti nyelv és hivatalos nyelv szembenálló fogalmai egy történelmileg meghatározható közösség (nemzet) által használt nyelvre, illetveezzel szemben az adott nyelv intézményi használatára utalnak (állami nyelv). Európában a több évszázados fejlődés következménye, hogy tökéletesen keveredik, illetve azonossá vált a két fogalom. Ez azt jelenti, hogy hivatalos és nemzeti nyelvek egyaránt az országról kapták nevüket, függetlenül attól, hogy az adott területen élnek-e saját nyelvüket beszélő nemzeti kisebbségek.
A fenti helyzet érvényes Nagy-Brittaniára, Németországra, Franciaországra, Spanyolországra, Olaszországra, Görögországra, Svédországra, Dániára, Portugáliára és Hollandiára.
Írország és Luxemburg megkülönbözteti a közigazgatásban használatos hivatalos nyelvet (angol és francia), valamint a szűkebb körben használt, ám a nemzeti hovatartozás szempontjából fontos nemzeti nyelvet (ír, luxemburgi).
Belgiumban mindhárom nemzeti nyelvet (francia, flamand és német) hivatalos nyelvvé is nyilvánították.
Európában nem létezik közvetítő nyelv. A tagországok elszántan védelmezik a többnyelvűség elvét, s emiatt kizárt, hogy politikai döntés alapján bármely nyelv közvetítő nyelvi szerepet kaphatna.
Lásd még:
Európai nyelvpolitika: a többnyelvűség elve,
Az első, és azóta is egyetlen nyelvpolitikai jellegű szabályozás 1958. április 15-ről származik.
Az Európai Gazdasági Közösség megalakulása pillanatától kezdve törekszik Tagállamai hivatalos nyelveinek egyenlőségét biztosítani. Ez az alapja a jelenleg is érvényben lévő többnyelvűségi elvnek.
Az első, nyelvekre vonatkozó szabály az európai intézmények hivatalos nyelveként elismerte a németet, az olaszt, a hollandot, és a franciát. Minden bővítéskor az új Tagállamok nyelvével gazdagodott a hivatalos nyelvek köre.
Az alapító államok nyelvein kívül Uniós hivatalos nyelvvé vált az angol, a dán, a spanyol, a portugál, a görög, a svéd és a finn. A szerződések szövegei ír nyelvű változatban is elkészültek.
A többnyelvűség elvének betartása szükségessé teszi a dokumentumok valamennyi hivatalos nyelvre történő lefordítását és az ülések tolmácsolását, ami rendkívül költséges.
Azonban minden intézmény belső szabályzatában maga határozhatja meg, milyen nyelveken kíván dolgozni, ennélfogva intézményenként eltérések mutatkoznak a nyelvi szabályokat illetően.
Egy később kidolgozott szabály meghatározza a Közösségi intézkedések betartatását célzó dokumentumok nyelvhasználatát.
Több európai program is tartalmaz nyelvi alprogramot (LINGUA, TEMPUS, MEDIA/BABEL, ERASMUS, stb.)
A fentieken kívül direktívák is szabályozzák a nyelvhasználatot (pl. az élelmiszerek címkéinek szövegezésére, a bevándorlók gyermekeinek iskoláztatására vagy a tőzsdei jelentések nyelvére vonatkozóan).
A többnyelvűség elvének betartása rendkívül nehezen kivitelezhetővé válhat újabb Tagállamok csatlakozásával, ugyanis ez mindig a fordítási nyelvpárok számának növekedését vonja maga után.
A jövőben három lehetőség közül kell választani:
a többnyelvűség elvének fenntartása (ez jelentős többletköltségeket és a hatalmas logisztikai apparátust igényel)
központi nyelvek kiválasztása (vagyis a munkanyelvek számának csökkentése, ám ezáltal sérülne a többnyelvűség elve)
a szubszidiaritás elvének fokozottabb érvényesítése (eszerint minden tagország maga fordíttatja a dokumentumokat, ami viszont a központi hitelesítés szükségességét vetné fel).
Lásd még:
Politique linguistique européen
European language policy: principles of
multilinguism
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Közös kül- és biztonságpolitika
Coopération politique européenne
European political cooperation
A programokban való részvétel feltétele, hogy legalább két, nem azonos országbeli, de Közösségen belüli jogi személy - kutatóintézet, egyetem, vállalat - működjön együtt.
SOCRATES
1995 óta működik, támogatja az oktatási intézmények közötti együttműködést, a tanárok, diákok mobilitását, a nemzetközi távoktatási programokat.
ERASMUS
1987. június 5-én jött létre és lehetővé tette különböző európai egyetemi szervezetek megalakulását, ösztöndíjak megpályázását és előremozdította a diplomák és részképzések elismertetését, ami a szélesebb körű mobilitást eredményezi. Már több ezer hallgató vett részt a programban. (1995-től a SOCRATES alprogramjaként működik)
TEMPUS
Felsőoktatási, transzeurópai csereprogram a PHARE programon belül. Az Európa Tanács döntése eredményeként 1990. május 7-én alakult, és célja a közép- és kelet- európai fiatalok képzésének elősegítése.
LEONARDO
1995-től a szakmai képzést segíti elő nemzetközi csereprogramok révén.
A SOCRATES és a LEONARDO program célja, a szubszidiaritás elvének szem előtt tartása mellett, egy európai nevelési és képzési politika kialakítása, a Közösségi eszme elterjesztése a nemzetek közti kezdeményezések finanszírozásával és így egy széles réteg számára európai tapasztalat biztosítása. Jelszavuk: minőség, kölcsönösség, partnerség, újítás.
COMENIUS
Célja, hogy mindenki számára lehetővé tegye a tanulást minden oktatási szinten.
LINGUA
Az Unió nyelveinek elsajátítását segíti, támogatja a nyelvtanárok nyelvi és szakmai továbbképzését.
ARIANE
Támogatja a modern irodalmi alkotások fordítását.
KALEIDOSCOPE
Támogatja a művészeti és kulturális alkotások megszületését és a kulturális együttműködéseket
RAPHAEL
Célja az európai kulturális örökségek megóvása.
EUREKA
1985-ben jött létre a Közösségtől függetlenül. Több száz tervet foglal magába és főleg a Közösség országait érinti.
MEDIA
1991-ben indították útjára és célja a médiaszakemberek együttműködésre való ösztönzése, az európai alkotások fejlesztése és terjesztése.
PHARE
1989-ben hívta életre az európai Bizottság, célja a közép- és kelet-európai országok gazdaságainak a talpra állítása.
Lásd még:
Európai művészetek
Európai kultúra
Európai audiovizuális szektor
Európai díjak
Ifjúság Európáért
Európai Kutatómunka
Nyugat-Kelet kapcsolata
Programmes européens
European programs
A legeurópaibb műfaj – a regény – Európa szülöttje; vívmányai, nyelvi különbözőségük ellenére, Európa egészéhez tartoznak. E vívmányok sorozata nem más, mint az európai regény története: egy-egy mű jelentősége csak e szupranacionális kontextusban fedhető fel igazán.
Minden regény megvilágítja – a maga módján – a lét egy-egy arcát: Rabelais-val a humort, Cervantes kortársaival a kalandot. Samuel Richardsonnal a lélek belseje felé fordul, s az érzelmek titkát fürkészi; Balzac megmutatja, hogy az emberi sorsot a Történelem vezérli. Flaubert a mindennapok terra incognita-jába hatol; Tolsztoj az emberi viselkedés és döntések irracionális rugóit keresi. A regény az időt is kérdőre vonja: Proust-tal a tünékeny múltat, Joyce-szal a megfoghatatlan jelent. Thomas Mann-nal a mítoszok erdejébe lép, melyek – az ősidőkből érkezvén – utunkat vigyázzák; Franz Kafka megmutatja, mi módon szabadulhat meg a műfaj a valószerűség látszólag áthághatatlan törvényétől.
A regény az Új Idők kezdetétől fogva az ember állandó és hűséges társa. Káprázatos képzeletbeli világot alkot, melyben az igazságnak senki sem birtokosa, s ahol mindenki eléri, hogy megértsék. E képzeletbeli világ Európa képe: az európai szellem becses esszenciáját – mintegy ezüstdobozkába zárva – a regény története, a regény bölcsessége őrzi.
Lásd még:
“Az egész Közösség harmonikus fejlődésének elősegítésére” és “a különböző régiók közti eltérés és a legkevésbé előnyös helyzetben lévő régiók lemaradásának lecsökkentése érdekében”, (nevezetesen a mediterrán régiók) az Unió támogatja a konvergenciáért tett lépéseket. Az összetartás érdekében a tagországoknak gazdasági irányvonalaik megváltoztatásával kell hozzájárulniuk ehhez a tervhez, az 1988-ban alapított strukturális alapok segítségével.
Lásd még:
Gazdasági és szociális kohézió
Fonds européens de développement d’Europe régionale (FEDER)
European Regional Development Fund (ERDF)
Az egységes Európa mellett legelőször persze amerikai újságok érveltek: előbb az International Herald Tribune, majd a Time, a Newsweek és a Buisness Week, utóbb pedig a The Wall Street Journal Europe. Az angolok a Financial Times-szal, a The Economist-tel, a The Guardian-nel és a The Times-szal csatlakoztak az előbbiekhez. Csupán három nem-anglofón cím szerepel az “európai” sajtótermékek listáján: a francia Paris Match, az ugyancsak francia L’Express és a Le Point (ez utóbbi európaisága kevésbé markáns).
Egyik újság sem vállalkozik azonban arra, hogy a napi eseményekről európai körképet adjon: bár az Európai Közösség hasábjaikon fontos szerepet játszik, e sajtótermékek palettáját s nemzeti szín uralja.
Az európai sajtó fellendülésének legfőbb akadályát - a reklámpiac megosztottságán, s az érdeklődés sokféleségén kívül - a nyelvi nehézségek állítják. Az “európai sajtó” e gátak ellenére születőben van: számos lapkiadó lép át hazája határain, s a Közösség más Tagállamában telepedik meg.
Az európai sajtó születése azonban magukat a lapokat nem teszi igazán európaivá: közönségük érdeklődése a szűk nemzeti térre korlátozódik.
Lásd még:
Ennek ellenére az Unió a sportot az európai állampolgárság egyik kifejező eszközének tekinti, s ennek értelmében a következő módokon támogatja: európai sportversenyeket szervez - külön a mozgássérülteknek is -, anyagilag segíti az ifjúság sportoktatását és csereprogramjait, szorgalmazza a hivatásos sportolók szabad munkavállalását, elősegíti a minősítések egységesítését, s a felszerelések szabványosítását, stb.
A sporttudományi intézetek 1989-ben létrehozott Európai Hálózata - melyben például egy sportobszervatórium működik - kétségkívül a kialakulóban lévő európai sport egyik legkézzelfoghatóbb vívmánya.
Gazdaság és sport elválaszthatatlan egymástól: a sportélet számos területét a Közösség jogi és alkotmányos rendeletei irányítják. A Bizottság 1991 júliusában - “Az Európai Közösség és a sport” címen - közleményt bocsátott ki, melyben körülírja a sporttal kapcsolatos tevékenységi körét. A Közösség - a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva - akkor érvényesíti jogait, ha ez kedvező az érintett országokra nézve. A Közösségi beavatkozások két fő területet érintenek - az információt és a kommunikációt -, s célkitűzései a következők:
a Közösség és a sportvilág hatékonyabb együttműködése, mely a kölcsönös információáramlás fellendítésével érhető el,
a Közösség szorgalmazza a kapcsolatteremtés bővítését is, így részt vesz a Közösségi jellegű sportversenyek (Európai Vitorlásverseny, Ifjúsági Európai Olimpiai Játékok, úszóbajnokságok, «Tour de France» kerékpárverseny) megrendezésében.
Lásd még:
Az Európai Szén-és Acélközösséget hivatalosan az 1951. április 18-i Párizsi szerződéssel hozták létre. Lényeges újítása egy közös európai, szupranacionális, kormányoktól független Főhatóság felállítása volt.
Intézményei 1965-ben beolvadtak az Európai Gazdasági Közösségébe.
Lásd még:
Az európai egység gondolatának története
A XX. századi Európa-gondolat nagyjai
Communauté Européenne du charbon et de l’acier
European Coal and Steel Community
a Szakszervezetek Európai Konföderációja
az Európai Közösség Ipari Uniója
a Vállalatok Európai Központja
A Bizottság tehát arra törekszik, hogy minden szükséges intézkedést megtegyen annak érdekében, hogy elősegítse és megkönnyítse a szociális partnerek konzultációját a Közösségi tevékenység jövőbeli orientálása végett, valamint az Európai Unió szociálpolitikája esetleges javaslataira vonatkozóan, mely javaslatok elsődlegesen a munkaerőpiac kérdéseit érintik.
Az 1957-ben megkötött Római szerződést követően megalakult az európai gazdasági és szociális partnerek tanácskozó testülete, amely a közös piac felépítésében érdekelt csoportokat társítja. E testület képviselői három kategóriából kerülnek ki: a munkáltatókból, a munkavállalókból és szabadfoglalkozásúakból. Az Egységes Európai Okmány és az Európai Uniós Szerződés kiszélesíti azokat a területeket, amelyeken a szociális törvényt hozni kívánó intézményeknek konzultálnia kell e testülettel, mely a Gazdasági és Szociális Bizottság nevet viseli.
© CIG-Scadplus
Lásd még:
Az európai kultúra mibenlétének meghatározásához elengedhetetlen a nemzeti kultúrák összevető vizsgálata. Egy kérdést a sok közül a közös nevező problematikája vet fel: hiába vésődött bele minden európai nép tudattalanjába, e közös nevező csak a nem európaikkal való konfrontáció során képes körvonalazódni; különösen amerikai és orosz viszonylatban, mely utóbbi európaiságát az ázsiai kultúra hatja át. Az európai konstrukció semmilyen veszélyt sem jelent az egyes nemzeti kultúrákra nézve, sőt: Európa kulturális gyökereinek ismerete elvezet az európai tudat kialakulásához, s egyszersmind rangra emeli az “európai állampolgárság” fogalmát.
Manapság valójában már nem az a feladatunk, hogy azon merengjünk, Európa egységes-e vagy sem; meg kell tanulnunk, hogy egyszerre több és egydimenziójúnak lássuk. Identitása a különbözőség révén kristályosodik ki, ez teszi nyitott és sokarcú univerzummá.
Lásd még:
Lásd még:
Communauté européenne de défense
Az európai zenei doktrína módszeres kidolgozása, mely a latin és germán géniusz nászának szülöttje, minden bizonnyal az emberiség egyik legjelentősebb vívmányának számít. Nagy a kísértés arra, hogy ebben a nagyszerű zenében - még ha földrajzi és történeti dimenziói szűkek is - az igazi muzsikát, a többit elsöprő “nagy zenét” lássuk.
Bárhogy is vélekedjünk, egyvalami bizonyos: a nyugati hagyomány teljes mértékben eredeti a többihez képest, s “zene” szava nem transzponálható fogalomrendszert rejt magában. Míg a kifinomult és roppant bonyolult kínai zene elválaszthatatlan a mitológiától, kozmológiától, vagy metafizikától, az európai önmagáért való puszta játék, vallási, morális és metafizikai töltéstől mentes laikus művészet. Az új idők hajnalán született nyugati zenei rendszer a racionális szellem egyik legmeglepőbb alkotása, hisz az egyetlen, mely által a “tisztátalan” ember tiszta hangokat szólaltathat meg.
Az európai zenei áramlatok váltakoznak, keverednek, egymásnak hadat üzennek, a zeneművek örök értékűek.
A gregorián éneket a XII. században a polifon váltotta fel; erre felelt a XVII. századi hangszeres monódia. Lully művészetével szembeszegült az itáliai, ezzel párhuzamosan egy protestáns esztétika körvonalazódott a germán országokban. A forradalmi Európán végigsöprő vihar lezárta azután a klasszikus korszakot. Az olasz opera meghódította később Európát, a német romantikusok heroizmusa azonban csakhamar tartós győzelmet aratott. A wagneri esztétika véget vetett ennek az uralomnak, ám máris felbukkant az újító Debussy szokatlan impresszionizmusával. Ellenfele a modern művészet atyja, Sztravinszkij lett, aki a széthulló világot ritmussal, feszültséggel, lármával kovácsolta össze. Hangja éppencsak megszólalt, hisz Schönberg, Bartók, Berg, Webern máris új vizeken jártak. Az iskolák forgatagában virágzik azonban a szépség, s olyan műremekekben ölt testet, amelyek méltán képviselik az európai kultúrát.
Lásd még:
