 |
|
||||
|
|
||||
2000. évi LXXIII. törvény
a közszolgálatban foglalkoztatottak szervezkedési szabadságának védelmérôl és a foglalkoztatási feltételeik megállapításával kapcsolatos eljárásokról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1978. évi 64. ülésszakán elfogadott 151. számú Egyezmény kihirdetésérôl
1. § Az Országgyûlés a közszolgálatban foglalkoztatottak szervezkedési szabadságának védelmérôl és a foglalkoztatási feltételeik megállapításával kapcsolatos eljárásokról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1978. évi 64. ülésszakán elfogadott Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Köztársaság megerôsítô okiratának letétbe helyezése a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal fôigazgatójánál 1994. január hó 4. napján megtörtént. Magyarországra nézve az Egyezmény 1995. január hó 4. napján hatályba lépett.)
2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvû fordítása a következô:
"151. számú Egyezmény a közszolgálatban foglalkoztatottak szervezkedési szabadságának védelmérôl és a foglalkoztatási feltételeik megállapításával kapcsolatos eljárásokról
Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,
amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfben, és amely 1978. június 7-én hatvannegyedik ülésszakára ült össze, és
hivatkozva az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelmérôl szóló 1948. évi, a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jog védelmérôl szóló 1949. évi Egyezményekre, valamint a munkavállalói képviselôkrôl szóló 1971. évi Egyezményre és Ajánlásra, és
emlékezve arra, hogy a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jog védelmérôl szóló 1949. évi Egyezmény nem terjed ki a közszolgálatban alkalmazottak bizonyos kategóriáira, és hogy a munkavállalói képviselôkrôl szóló 1971. évi Egyezmény és Ajánlás csak az iparban foglalkoztatott munkavállalók képviselôire vonatkozik, és
hivatkozva arra, hogy sok országban a közszférában alkalmazottak tevékenysége jelentôs mértékben kibôvült, valamint annak szükségességét, hogy egészséges kapcsolatok legyenek a hatóságok és a közszférában alkalmazottak szervezetei között, és
tekintetbe véve a tagállamok között fennálló nagyfokú különbségeket a politikai, társadalmi és gazdasági rendszer és a gyakorlat vonatkozásában (pl. a központi és helyi kormányzat, a szövetségi hatóságok, a szövetségi államok és tartományok hatóságai, az állami tulajdonban lévô vállalatok és a különbözô autonóm vagy félig autonóm köztestületek különbözô típusai között ezek funkcióit illetôen, valamint a munkaviszony természete vonatkozásában), és
figyelembe véve azokat a sajátos problémákat, amelyeket egy nemzetközi okmány hatályának körülhatárolása és az okmánnyal kapcsolatos fogalmi meghatározások elfogadása okoz azoknak az eltéréseknek a következtében, amelyek sok országban az állami és a magánszektorban történô foglalkoztatás között fennállnak; ugyancsak figyelembe véve azokat az értelmezési nehézségeket, amelyek a szervezkedési és kollektív tárgyalási jog védelmérôl szóló 1949. évi Egyezmény fontos rendelkezéseinek a közszférában alkalmazottakra történô alkalmazása során merültek fel; figyelembe véve továbbá a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ellenôrzô szervei által számos alkalommal tett megjegyzéseket, amelyek szerint egyes kormányok oly módon alkalmazták azokat a rendelkezéseket, hogy kizárták ennek az Egyezménynek a hatálya alól a közszférában alkalmazottak széles körû csoportjait, és
miután úgy határozott, hogy különbözô javaslatokat fogad el a közszférában alkalmazottak szervezkedési szabadságának védelmérôl és a foglalkoztatási feltételeik megállapításával kapcsolatos eljárásokról, amely kérdés az ülésszak napirendjének ötödik pontjaként szerepelt, és
miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat Nemzetközi Egyezmény formájában adja közre,
a mai napon, 1978. június 27-én elfogadja az alábbi Egyezményt, amely "a munkaügyi kapcsolatokról (közszférában alkalmazottak) szóló 1978. évi Egyezmény" néven idézhetô:
I. Rész
HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1. Cikk
1. Jelen Egyezmény a hatóságok által foglalkoztatott valamennyi személyre vonatkozik, feltéve, hogy nem alkalmazandók rájuk más Nemzetközi Munkaügyi Egyezmények kedvezôbb rendelkezései.
2. A nemzeti jogalkotásnak kell megállapítania azt, hogy a jelen Egyezményben meghatározott jogok mennyire irányadók azon magas beosztású munkavállalókra, akik általános ügydöntô vagy vezetô feladatokat látnak el, illetve azokra, akiknek feladatai szigorúan bizalmas jellegûek.
3. A nemzeti jogalkotás határozza meg, hogy mennyiben alkalmazzák a jelen Egyezmény rendelkezéseit a fegyveres erôkre és a rendôrségre.
2. Cikk
Jelen Egyezmény szempontjából a "közszolgálatban foglalkoztatott" kifejezés minden olyan személyre vonatkozik, akire a jelen Egyezmény annak 1. Cikke értelmében vonatkozik.
3. Cikk
Jelen Egyezmény szempontjából a "közszolgálatban foglalkoztatottak szervezete" kifejezés minden olyan szervezetre vonatkozik - összetételüktôl függetlenül - amelynek célja, hogy elômozdítsa és védje a közszolgálatban foglalkoztatottak érdekeit.
II. Rész
A SZERVEZKEDÉSI JOG VÉDELME
4. Cikk
1. Megfelelô védelemben kell részesíteni a közszolgálatban foglalkoztatottat minden olyan megkülönböztetô aktussal szemben, amely a foglalkoztatás terén veszélyezteti a egyesülési szabadságot.
2. A védelmet különösen az olyan cselekményekkel szemben kell biztosítani, amelyek arra irányulnak, hogy
(a) a közszolgálatban foglalkoztatott foglalkoztatását attól a feltételtôl tegyék függôvé, hogy ne csatlakozzék a közszférában alkalmazottak valamely szervezetéhez vagy kilépjen az ilyen szervezetbôl,
(b) elbocsássák a közszolgálatban foglalkoztatottat vagy más módon hátrányos helyzetbe hozzák amiatt, hogy tagja közszolgálatban foglalkoztatottak valamely szervezetének, vagy részt vesz egy ilyen szervezet szokásos tevékenységében.
5. Cikk
1. A közszolgálatban foglalkoztatottak szervezetei a hatóságoktól teljes függetlenséget kell, hogy élvezzenek.
2. A közszolgálatban foglalkoztatottak szervezeteinek megfelelô védelmet kell élvezniük a hatóságok mindennemû beavatkozásával szemben, amely megalakulásukat, mûködésüket vagy vezetésüket érinti.
3. E cikk szempontjából beavatkozási cselekménynek minôsülnek különösen azok, amelyek arra irányulnak, hogy elômozdítsák olyan közszolgálatban foglalkoztatottak szervezeteinek létrehozását, amelyek a hatóság befolyása alatt állnak, vagy a közszolgálatban foglalkoztatottak szervezeteiket pénz vagy egyéb eszközökkel történô támogatása, melynek célja, hogy azokat egy hatóság ellenôrzése alá helyezzék.
|
||||
