Michalkó Péter:

Tisztelettel köszöntöm a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének IV. kongresszusán delegáltakat, vendégeinket, meghívottainkat. Tisztelettel köszöntöm a Belügyminisztérium képviseletében Pál Tibor politikai államtitkár urat, aki részt vesz kongresszusunk munkájában, köszöntöm Szabó Endre urat, a SzEF elnökét, tisztelettel köszöntöm korábbi kedves vezetőinket, dr. Novák Csilla asszonyt, korábbi társelnökünket, aki korábban eltávozott köreinkből, dr. Surányi Andreát, a Bírósági Dolgozók Szakszervezetének volt elnökét, Tóth Jenőnét, a Statisztikai Hivatalok Országos Szakszervezeti Tanácsának volt országos titkárát.

Az én tisztem az, hogy megnyissam ezt a kongresszust és utána egy levezető elnököt válasszunk, aki a mai napunkat moderálja. Azt javaslom a tisztelt jelenlévőknek, hogy a mai nap levezető elnökének dr. Bárdos Judit asszonyt, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát válasszuk meg. Van-e valakinek más javaslata ezen kívül? Amennyiben nincs, és egyetértetek vele, kérem, hogy kézfeltartással jelezzétek, hogy a mai nap levezető elnöke dr. Bárdos Judit legyen. Köszönöm szépen.

Dr. Bárdos Judit:

Tisztelettel köszöntöm a kongresszus résztvevőit. Megkezdjük a kongresszus hivatalos munkáját. Bejelentem, hogy a kongresszusról magnófelvétel készül, és ebből készül majd a szószerinti jegyzőkönyv. Ezért a kongresszusnak két jegyzőkönyv hitelesítőt kell választani. Az elnökség jegyzőkönyv hitelesítőnek javasolja Zalabai Józsefnét, a BRDSz küldöttét, kérem álljon fel, valamint Powell Pál urat, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Érdekképviseletének elnökét. Mindenki kapott egy borítékot, a borítékban van egy kék szavazólap. A továbbiakban tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy ezzel a szavazólappal szavazzon. Aki egyetért azzal, hogy jegyzőkönyv hitelesítőnek a kongresszus megválassza Zalabai Józsefnét és Powell Pált, kérem, tegye fel a szavazólapot. Köszönöm szépen. Ki szavazott ellene? Ki tartózkodott? Megállapítom, hogy a kongresszus egyhangúlag megválasztotta Zalabai Józsefnét és Powell Pált jegyzőkönyv hitelesítőnek. E tisztség azzal jár, hogy mind a két kollégának elejétől végéig végig kell ülnie a kongresszus munkarendjét, mert csak így tudja hitelesíteni természetesen, hogy mi hangzott el.

Minden küldött postán megkapta a kongresszus dokumentumait, ebben van a szövetségi tanács beszámolója, a határozati javaslat, a következő 4 évre javasolt programtervezet, az alapszabály javasolt módosításai. Továbbá küldtünk meghívót, amely tartalmazza a kongresszus javasolt napirendjét és időbeosztását. Regisztráláskor mindenki kapott egy szavazólapot, amellyel a KSzSz jövendőbeli logójára lehet majd szavazni. Ezen két változat szerepel, színesben és fekete-fehérben. A mindennapi életben ugyanis mindkettőre szükség lehet. Kérem, hogy majd amikor a jelöltekre választáskor leadjátok a szavazatokat, akkor kell a logókra is egyben szavazni. Tehát nemcsak személyekre történik majd szavazás a kongresszus végén, hanem a KSzSz logójára is, ezért szíveskedjetek ezt megőrizni. Megkérdezem, hogy a napirenddel összefüggésben van-e valakinek észrevétele, javaslata? Ha nincs, akkor a szavazás előtt ismertetem a napirendet:

- jelenleg, a szavazás után, folyik a kongresszusi munkabizottságok megerősítése;

- a mandátumvizsgáló bizottság jelentése;

- a szövetségi tanács beszámolója a III. kongresszus óta végzett munkáról, ez szóbeli kiegészítéssel történik;

- a KSzSz Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának jelentése, szóbeli kiegészítéssel;

- javaslat a KSzSz következő négyéves programjára, szóbeli kiegészítéssel;

- javaslat a KSzSz alapszabályának módosítására, szóbeli kiegészítéssel;

- ebédszünet;

- a dokumentumok vitája;

- a vita összefoglalása, határozathozatal;

- a kongresszusi jelölőbizottság jelentése;

- a szövetség vezető tisztségviselőinek megválasztása;

- kongresszusi zárszó, egy fogadással.

Annyi változás történik a napirendben, hogy a munkabizottság megerősítése után a mandátumvizsgáló bizottság jelentése történik, majd a Michalkó Péter, a KSzSz jelenlegi elnökének szóbeli kiegészítése, utána Pál Tibor úr, a Belügyminisztérium politikai államtitkára kíván egy pár szóval szólni a kongresszus küldötteihez, és utána folytatódik napirend szerint. Aki egyetért a felsorolt napirendekkel, kérem, szavazzon. Köszönöm szépen. Ki szavaz ellene? Ki tartózkodott? Megállapítom, hogy a kongresszus egyhangúlag elfogadta a napirendi pontokat. Felkérem Michalkó Péter urat, a megnyitó beszéd elmondására.

Michalkó Péter:

Kedves Kollégák! Most megpróbáljuk kongresszusunkat kicsit ünnepélyesebb keretek között megnyitni. Néhány vezérgondolattal szeretnénk köszönteni a megjelenteket. Nem egészen négy évvel ezelőtt, 1998. december 8-án találkoztunk utoljára ilyen létszámmal, a szakszervezetek küldötteivel. Akkor azzal a reménnyel fogadtuk el a programunkat, hogy a következő négy évben már nem a terhek elosztásánál kell védenünk a közszféra munkavállalóinak érdekeit, hanem végre a megtermelendő javak igazságos szétosztásánál működhetünk közre. Hogy vajon így történt-e, a választ nem most, hanem majd a kongresszus elkövetkezendő óráiban kell megadnunk erre. Van a mai napnak egy fontos üzenete is. A mostani, sorrendben IV. kongresszusunk azt jelenti, hogy a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége jelen pillanatban is él, és működik. Megőrizte működőképességét, amely helyzetünk ismeretében nem lebecsülendő eredmény. Arra, hogy mit sikerült elérnünk, és hol vallottunk kudarcot, a beszámolóban próbáltunk választ adni. A szövetség elnöksége, a tagszervezeteink vezetőségeiből álló szövetségi tanács úgy véli, hogy nyugodtan állhatunk a tagság, a közszféra munkavállalói, a közvélemény elé. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a Szövetség e négy évben korrekt, tisztességes magatartást tanúsított, kiszámítható partnernek bizonyult. Sőt, így visszatekintve, talán kissé túlzottan szelídek is voltunk. Hagytuk, hogy a kormány egyoldalúan, szinte kizárólag saját sikereként könyvelje el a közszféra munkavállalóinak helyzetét javító döntéseket, pl. a köztisztviselői életpálya kialakítását, vagy a köztisztviselői törvény módosítását. Az előző kormánynak ez a taktikája illeszkedett a kezdettől kialakított koncepciójába, csökkenteni a munkavállalók érdekérvényesítési esélyeit, korlátozni a szakszervezetek működését, gátolni népszerűségüket. Reméljük, hogy a kormányváltás nemcsak a kormányfő, nemcsak a miniszterek cseréjét jelenti, hanem minőségi különbséget is hoz. El kell ismerni azonban, hogy a megelőző kormány befejezésként jelentősen javított a köztisztviselők helyzetén. Igaz viszont az is, hogy a Medgyessy-kormány pedig bevezetésként a közalkalmazottakén. Mi azonban, akik a közszférában dolgozunk, akiknek a munkaadója az állam, azt szeretnénk, ha nem egyszeri gesztus értékű lépés történne, hanem egy új periódus kezdődne a közszféra szakszervezetei és a kormány együttműködésének történetében. Azért is vagyunk itt most ezen a kongresszuson, hogy feltegyük kérdéseinket, megfogalmazzuk igényeinket, és döntsünk arról, hogy milyen eszközöket veszünk igénybe céljaink elérése érdekében. E gondolatok jegyében nyitom meg a kongresszust, és eredményes munkát kívánok mindannyiunknak. Köszönöm szépen.

Dr. Bárdos Judit:

Köszönöm szépen Michalkó elnök úr megnyitó szavait, és akkor térjünk rá a kongresszus munkájára. Felkérem tisztelettel Pál Tibor politikai államtitkár urat.

Pál Tibor:

Jó napot kívánok mindenkinek! Tisztelt kongresszus, tisztelt hölgyeim és uraim! A Belügyminisztérium vezetése nevében nagyon köszönöm a meghívást a mai kongresszusra. Örömmel jöttem el ide önökhöz, mert szívesen szakadok ki a napi aktuálpolitikai forgatagból, és szívesen tárgyalok azokkal az emberekkel, akik igen komoly szférát képviselnek. Szívesen és megtiszteléssel, a megtiszteltetés érzésével is jöttem, mert azt gondolom, hogy minden kongresszus egy kicsit ünnep is. Az egész mai nap - ahogy néztem a meghívót és programot - igen intenzív munkával fog eltelni. Sőt, tudjuk mindannyian, hogy ezeken a kongresszusokon még a szünet is intenzív munkával telik el. Mégis ünnepélyességet ad ez a munka, hiszen lezárul egy négyéves ciklus, értékelik az eddigi munkát, az eddigi eredményeket, áttekintik a végzett munkát. Eldöntik az elkövetkező időszak irányait, feladatait, és ezzel elkezdődik egy újabb ciklus, azaz folytatják a munkát. Egy kongresszus tehát a folyamat ünnepélyes állomása, ahol visszatekintünk és előre is tekintünk. Én ehhez a visszatekintéshez, és főként az előretekintéshez szeretnék néhány gondolatot röviden megosztani önökkel, bízva abban, hogy ezek segítik az önök munkáját.

Mindenekelőtt azt, hogy a kormány, a Belügyminisztérium, én személyesen is, a szaktárca területén működő szakszervezetekre, és a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségére, mint partnerre tekintünk. Partnerre, méghozzá olyan partnernek gondoljuk az érdekképviseleti szervezeteket, mint akik fontosnak tartják a közigazgatás személyzetének helyzetét, fontosnak tartják felkészültségének, alkalmasságának javítását, a közszolgálat minőségi fejlesztését, azon kérdéseket, amelyek a tárca vezetésének, sőt azt kell mondjam, a kormánynak is fontosak. Természetesnek gondolom, hogy a részkérdéseket illetően vannak, és meg is jelennek véleménykülönbségek. Természetes az is, hogy véleménykülönbségek lehetnek önök között is, és természetesen véleménykülönbségek megjelennek, és vannak önök, és az érdekképviseleti szervezetek és a mindenkori hatalom, kormányzat között is. De ettől még nagyon komolyan gondolom, hogy nem ellenfelek, hanem egymásra utalt, egymással együttműködő partnerek vagyunk. Partnerek, akik más-más szerepben, és így természetesen vitákkal, ütközésekkel, de természetesen a közszolgálat jobbításán, fejlesztésén munkálkodunk, és ezen dolgozunk. Azt lehet mondani, hogy más-más kalapban vagyunk, de valójában egy cél érdekében dolgozunk.

Amikor a meghívót megkaptam, elgondolkodtam azon, hogyan tudnám megfogalmazni a szakszervezetek mai szerepét. Régen tanult tudás emlékként a három klasszikus szerep jutott eszembe: az első a munkavállalók szociális érdekeinek és általában az emberi jogoknak az érvényesítéséért való küzdés, a második funkció, hogy a szakszervezetek részt vállalnak a szakmai, emberi közösségek formálásában, fejlesztésében, és a harmadik szerep a klasszikus tanítói, művelői szerep a munkakultúra, az emberi kapcsolatok kultúrájának, értékeinek átörökítése, a szűkebb és tágabb világban való eligazodás segítése. A szakmai tudások, a szakmai igényesség, a szakmai-etikai normák kialakítása, megőrzése és fejlesztése. Azt hiszem, hogy ezek a szerepek a XXI. században is valós szerepek. Sőt, a munkavállalók érdekeinek az emberi jogoknak a védelme a globalizálódó világban, én azt gondolom, egyre nagyobb jelentőséget kap. Amiben talán ezek a szerepek mások a XIX. vagy a XX. századhoz képest, az az érvényesítés, a szerepmegjelenítés módja, és annak eszköze. Úgy gondolom ma, demokráciákban inkább az érvelő, a tárgyalásos, az egyeztető technikák kerülnek előtérbe, és kevésbé a harcosság és a küzdés módszerei. Ez nem jelenti a szakszervezetek elpuhulását, elgyengülését, erejének, jelentőségének csökkenését. Én azt gondolom ez sokkal inkább az alkalmazkodást jelenti az új, és újabb kihívásokra.

Tisztelt hölgyeim és uraim! Magyarország az elmúlt közel másfél évtizedben mélyreható változásokon ment keresztül. A változások a társadalom egészében nyomon követhetők. Átalakult és alakul az állami kormányzati szektor, a gazdasági szféra és természetesen a társadalom civil struktúrája is. Új formációk keletkeznek, és szükségszerűen megújulnak a régiek. A szakszervezeteknek is változniuk kell, én azt gondolom, nem tudnak, nem maradhatnak változatlanok, megfelelő válaszokat kell adniuk az új kihívásokra. Az átalakulást, a megújulást segíti és egyben kényszeríti is az Európai Unióhoz való csatlakozás. Segíti, mert felerősíti a meglévő szándékokat, és egyben utakat is mutat. Kényszeríti, mert felgyorsít bizonyos folyamatokat. Az Unió szakmai visszajelzései, a hivatalos országjelentések, a volt szocialista országok között példaértékűnek tekintik a magyar közszolgálati szabályozást, és annak eredményeit. Én azt gondolom erre büszkék lehetünk, ebben önöknek is nagyon komoly szerepük van, ezt meg is köszönöm, de természetesen vannak még teendők. Mik is ezek a teendők?

A felzárkózás lehetőségét, a magyar közszolgálat hatékonyságának továbblépését szolgáltató jellegének erősítésében, és a minőségelvű közigazgatás megteremtésében látom. A kormányzat közigazgatási minőségpolitikára vonatkozó elképzeléseinek a lényege, hogy a közszolgálat egészében szükséges a kultúraváltás. A kultúraváltás a szolgáltató közigazgatást kell, hogy eredményezze.

Szolgáltató közigazgatás, olyan szolgáltató közigazgatás, amelyben az állampolgárok igényei helyeződnek a működés fókuszába. A fejlesztési programok között központi kérdés a közszolgálati szervek és intézményének hatékonyságának és eredményességének, valamint az állampolgárok elégedettségének a javítása. Ehhez elengedhetetlen a közszolgálati minőségbiztosítás általánossá tétele, az adekvát minőségügyi eljárások kialakítása, és megfelelő rendszerbe való helyezése. A minőségelvű közszolgálat azonban elsősorban a benne dolgozók minőségi szemléletén múlik. Tehát a minőségbiztosítás mellett a fejlesztési programok másik kérdése a köztisztviselői életpályamodell továbbfejlesztése, vagyis a közigazgatás személyi állományának az európai unió követelményeihez, nevezetesen az európai közigazgatási térhez történő felzárkóztatása. Az a cél, hogy a korábbinál szakmailag felkészültebb, javadalmazásában megbecsült, szolgáltató szemléletű ügyintézést biztosító köztisztviselői kar végezze a munkáját. Ehhez természetesen további intézkedéseket kell tennünk, hogy vonzóbb legyen a közszolgálat azok számára, akik ezt választják élethivatásul, bízva abban, hogy rövid időn belül ezt a hivatást választva dinasztiák alakulnak ki, látva a kiszámíthatóságot, látva a szakmai elismertséget. További intézkedések szükségesek a szakmai-etikai követelmények növelésében is, hogy a közszolgálati üzemmód, a magas szintű felkészültség, és a napi gyakorlat kiérdemelje a közbizalmat. Az életpálya-modell fejlesztését szolgáló kormányzati feladatok közül szeretném most külön hangsúlyozni a köztisztviselői továbbképzés és vezetőképzés jelentőségét. A kormány nemcsak az európai uniós csatlakozás miatt tekinti kiemelt értéknek a szakmai felkészültség javítását, hanem azért is, mert alapos szakmai tudás, ismeretek, és készségek birtokában lehet gyors, kultúrált és megfelelő az állampolgárok ügyeinek intézése. A kormány eddig több intézkedést tett, és természetesen a továbbiakban is tesz, hogy a köztisztviselői továbbképzés rendszere modern és működőképes legyen. Jelenleg készül a kormányzati ciklusra szóló középtávú továbbképzési terv. Ebben a tervben prioritást élvez az európai Uniós csatlakozásra való felkészülés, és a már említett európai közigazgatási tér követelményeihez való felzárkózás. Természetesen ezen túlmenően nagy jelentőséget kap a megfelelő közszolgálati üzemmód kialakítása, és az erre való felkészülés. De ugyanígy a prioritások között szerepelnek a számítástechnikai fejlesztések, idegen nyelvi képzések, és természetesen az uniós joganyag megismerését szolgáló felkészítők. Az életpálya tartalmi elemeihez szorosan hozzátartozik a közszolgálati etika kérdése. Az etika a morál, az erkölcs és a jog között elterülő mezsgye. A morál, az erkölcs az individuum része, az egyénhez és az egyedhez tartozik. A jog az más. Ha nem tartok be, megsértek valamely jogi szabályozást, annak vannak következményei, és a következmények rám vetülnek, rám hatnak, és befolyásolják további életemet. Az etika a kettő között elterülő rész: több, és más mint a morál íratlan fejcsóváló szabályozása, de nem bír az általános, a társadalom egészére ható jogi szabályozással, annak következményeivel. Magam úgy gondolom, a közszolgálati etika egy szakmai sajátosság, egy szakma sajátossága, és ahogy a nemrég ez ügyben tartott konferencián fogalmaztam: továbbra is fontosnak tartom, hogy az etika a szakma, a közszolgálat intim, belső szférájába tartozó kérdés. Természetesen ez nem független, és nem is lehet független a társadalom egészétől. Demokratizálódó, uniós társadalmunk alakulásának egyik fő kérdése az etikus társadalmi viszonyok fejlődése. A demokratikus társadalmi fejlődésben az etikus viszonyok, a korrupció nélküli tiszta közélet, a számon kérhető viszonyok léte egyaránt fontos, sőt azt gondolom elengedhetetlen. Elengedhetetlen a társadalom bármelyik szektorában, az említett három szektorban: a piaci gazdasági szektorban, az állami, a közigazgatási szektorban, de azt gondolom, ez igaz a civil szférára is. Egy dolog azonban azt gondolom teljesen világos és biztos: etikus közszolgálat nélkül nincs etikus társadalom.

Köztudott, hogy a köztisztviselői etikai kódex előkészítése több éve tart, ebben a kormányzat partner és segítő szerepet biztosít. A Belügyminisztérium nyitott, és támogatóan vesz részt ebben a folyamatban. Azt azonban tudni kell: fontos, hogy a törvényi szabályozást akkor tudjuk támogatni, akkor fogjuk támogatni, ha az érintettek a szakma belső munkájának eredményeképpen közmegegyezést biztosító teljes körű konszenzusra jutnak ebben a kérdésben.

Nos, a kormányzat közszolgálatra vonatkozó programjának csak néhány eleméről szóltam. Ám úgy gondolom, hogy ezek általános érvényű, és meghatározó jelentőségű elemek. A minőségbiztosítás, az életpályamodell, a felkészültség, a képzés, az etika, ezek a kérdések olyan elemek, amelyek elvitathatatlan súllyal hatnak a közszolgálatiság fejlődésére. Ezek természetesen folyamatok. Nem néhány hónap, vagy néhány hét alatt hoznak eredményt. A kormányzati ciklus négy éve kell, sőt, lehet, valószínű még több idő, hogy általánosan érzékelhető és mérhető eredmények legyenek ezekben a kérdésekben.

Tisztelt hölgyeim, uraim, tisztelt kongresszus! Vannak a közszolgálati szabályozásnak más, olyan problematikus pontjai, amelyek legalább annyira fontosak az önök számára, mint az előbb említettek. Mire gondolok itt? Gondolok itt elsőként az önök által is felvetett bérfelzárkóztatási programra, valamint a juttatási stratégia intézményessé tételére. Gondolok az ügykezelők átfogó rendezésére, de idetartozik a központi, közszolgálati érdekegyeztetés rendszerének továbbfejlesztése is, melyben szeretnénk, ha az országos szintű párbeszéd mellett a helyi szinteken is erősödne az érdekegyeztetés folyamata. Önök tudják, hogy a minisztérium igyekszik minden olyan kérdésben rugalmasabbá és hatékonyabbá tenni a közelmúltban megmerevített szabályozást, mely a közszolgálat működését segíti. Nyitottak vagyunk a bérfelzárkóztatás és az érdekegyeztetés kérdéseiben is, hogy az érintett partner, az összes érintett szociális partnerrel folytatott és folytatandó tisztázó viták egyeztetések keretében jó megoldások szülessenek. Én őszintén remélem, hogy a Köztisztviselő Érdekegyeztető Tanács plenáris fórumain konszenzusos megoldást tudunk kitalálni, olyat, amely mindkét fél számára elfogadható és vállalható.

Végezetül ezen kérdésekben lenne kérésem is. Arra kérem önöket - mint ahogy említettem - ne néhány hónap alatt várjanak mindenre kiterjedő megoldást és eredményeket. Kérem a támogatásukat ahhoz, hogy a kormányzati ciklus egészét jelentő négy év alatt születhessenek meg és érvényesülhessenek a szükséges intézkedések.

Ahogy kezdtem, tisztelettel és örömmel jöttem, tisztelettel és örömmel találkozom önökkel, hiszen tudom, hogy az érdekképviseleti szerepkörük mellett mindannyian valahol a szakmaiság elkötelezettjei, és kiváló reprezentánsai is. Kérem az önök és munkatársaik támogatását ahhoz a közös feladathoz, amelyet a közszolgálati rendszer továbbfejlesztése jelent, amely a megfelelő közszolgálati üzemmód kialakítását biztosítja. Mint ahogy az elején mondtam, partneri viszonyra törekszünk, közösek a céljaink, közös a feladat, hiszen egy olyan közszolgálat megteremtésében vagyunk együttesen érdekeltek, amely nem önmagáért van, hanem - ahogy Magyary Zoltán fogalmazott - az emberekért van.

Tisztelt hölgyeim és uraim, én ezen gondolatok jegyében kívánok önöknek a mai napra nagyon jó munkát, köszönve még egyszer a meghívásukat, és bízom benne, hogy a mai tanácskozás olyan eredményes lesz, amely a későbbi érdekegyeztetésben a kormánnyal való tárgyalásban jó, közös megoldások kialakításában lesz a segítségünkre. Köszönöm szépen, és jó munkát kívánok önöknek!

Dr. Bárdos Judit:

Köszönöm szépen államtitkár úr szavait, egyben tájékoztatom a kongresszust, hogy ma 17 órakor ül össze a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács, és az Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács plenáris ülése a 2003. évi bérpolitikai intézkedésekkel kapcsolatban. Nagyon optimista nem vagyok, de meglátjuk mi lesz a tárgyalások eredménye.

Tisztelt kongresszus! Az elfogadott napirend szerint most a kongresszusi munkabizottságok megerősítése következik. A munkabizottságok a Szövetségi Tanács 2002. június 5-i ülésén kapták megbízatásukat. Munkájukat már a kongresszust megelőző időszakban meg kellett kezdeniük. A jelölő bizottság elnöke dr. Stollár András, titkára Endrődi Ferencné, tagjai dr. Révész Márta, dr. Frischmann Edgár, dr. Tóth Csaba és Dési Albert. A kongresszusi beszámolót és határozati javaslatot készítő bizottság elnöke Michalkó Péter, titkára Várnai Ferenc, tagjai: Schneider Istvánné, dr. Agg Géza, dr. Hoffer Ferenc, dr. Révész Béla. Az alapszabály-szerkesztő bizottság elnöke magam voltam, titkára: Szegő Péter, tagjai dr. Rónaszéki László, Zbórainé dr. Gál Éva, Lovászi Lajos, Bereczky Pál. A programszerkesztő bizottság elnöke Gálosi György, titkára Várnai Ferenc, tagjai: Budavári Péter, Ackermann János, Powell Pál, Reichenberger János. A mandátumvizsgáló bizottság elnöke Csillag István, titkára Endrődi Ferenc, tagjai Ambrus Zoltánné, Fónagy Béláné.

Tisztelt Kongresszus! A Szövetségi Tanács ülésén született, és a szavazatszedő és -számláló bizottságra vonatkozó döntés módosítását javaslom: kérem, hogy a kongresszus fogadja el, hogy a bizottság elnöke ne Gábor Mária, hanem Rozmán Gyula legyen. A bizottság titkárának Szegő Pétert, tagjainak az eredeti javaslat szerint Endrődi Ferencnét, Tolnai Józsefnét, és Várhegyi Istvánt javasoljuk. Megkérdezem a kongresszust, hogy a felsorolt bizottságokkal kapcsolatban van-e valami észrevétel? Nincs. Akkor a bizottságokról kéne dönteni. Nem szeretnék külön szavazást elrendelni, hanem javaslom, hogy az összes bizottságról egyszerre döntsünk. Kérdezem a kongresszust: megerősíti-e a Szövetségi Tanács által júniusban hozott döntést a bizottság elnökeivel, tagjaival kapcsolatban? Ha igen, akkor kérem, szavazzatok. Köszönöm szépen. Ki szavazott ellene? Ki tartózkodott? Megállapítom, hogy a kongresszus egyhangúlag elfogadta a különböző munkabizottságok összetételét. A mandátumvizsgáló bizottság jelentése következik. Felkérem Csillag István urat, a bizottság elnökét, hogy ismertesse a jelentését.

Csillag István:

Tisztelt kongresszus! Tájékoztatom a kongresszusi küldötteket, hogy a mandátumvizsgáló bizottság, megbízása alapján, elvégezte mai tevékenységét. A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége IV. kongresszusára a tagszervezetek 76 szavazati jogú küldöttet választottak és 5 fő a tanácskozási jogú küldöttek száma. Az alapszabály értelmében szavazati jogú küldött továbbá a Szövetségi Nyugdíjügyi Tanácsának és Ifjúsági Tagozatának 2-2 képviselője, valamint a Szövetség elnöke és társelnöke. Így összesen 82 szavazati joggal rendelkező kongresszusi küldött van. Ebből a kongresszuson ma megjelent 75 fő. Így a kongresszus határozatképes, mert mandátummal rendelkező küldöttek több mint 50 %-a jelen van, és a tagszervezetek több mint 50%-át képviseli. Kérem a tisztelt kongresszust, hogy a mandátumvizsgáló bizottság jelentését fogadja el.

Dr. Bárdos Judit:

Megköszönöm a mandátumvizsgáló bizottság munkáját. Jelentésük alapján megállapítom, hogy a kongresszus határozatképes.

Tisztelt kongresszus! A napirend megszavazásakor már eldöntötték, hogy a kongresszusi dokumentumok vitája együttesen történik. Ezért most felkérem Michalkó Péter urat, szövetségünk elnökét, hogy mondja el szóbeli kiegészítését a Szövetségi Tanács írásos beszámolójához.

Michalkó Péter:

Kedves kollégák! Amikor a legutóbbi európai szövetségi kongresszuson részt vettem, akkor a mandátumvizsgáló bizottság jelentésében azt is hozzátették: “és mindenki rendesen fizeti a tagdíját”.

Amikor készültünk a kongresszusra, alaposan végiggondoltuk mit tettünk az elmúlt, sőt nyolc évben. Igyekeztünk mindent leírni, minden dokumentumot csatolni hozzá mellékletekben. Most néhány olyan gondolatot szeretnék ebből kiemelni vagy megerősíteni, amit mindenképpen fontosnak tartok a későbbiek során a kongresszus munkájában. Tisztelt kongresszus! A Szövetségi Tanács elkészítette a beszámolóját az elmúlt négy évben végzett munkáról. Igyekeztünk gondosan, körültekintően eljárni, mindenről szólni, ami fontos. A beszámolót összeállító bizottság nevében köszönöm a közreműködők munkáját, a hozzánk eljuttatott, és az előterjesztés vitájában elhangzott észrevételeket, javaslatokat.

A beszámolóban a múltról szólunk, azonban a folyamatosság jegyében ez a múlt befolyásoló lesz a jövőre is. Ezért kell arról szólni, hogy milyen területeken várunk változásokat a későbbiek során, mit várunk a kormánytól, a kormánypártoktól, mit várunk a társadalmi-gazdasági környezet változásától. Arra számítunk, hogy a kormányzati politika nem a szakszervezet kiszorítását, hanem éppen ellenkezőleg, a bevonásukat segíti elő. Ezt a célt szolgálják az országos érdekegyeztetési fórumok is, mint beszámolónkban írtuk, azok jelentősége az elmúlt években csökkent. Most várjuk, hogy a kormányzó pártok programjában foglaltaknak megfelelően ezek az érdekegyeztetés valódi színterei legyenek.

Tisztelt kongresszus! A KSzSz, mint a beszámolóban szóltunk róla, tevékenyen közreműködött a köztisztviselői törvény módosításában, amelynek pozitív hatása kétségtelenül érezhető. Egyetértettünk azzal, hogy minden eleme ne egyszerre lépjen hatályba. A kormánynak vannak azonban még adósságai az ügyben. Ezek közül az egyik legfontosabb, azt szeretnénk, ha a bérbeállás hátralévő 30 %-át már jövő év január 1-jétől megkapnák a köztisztviselők. Nem kívánunk belenyugodni abba, hogy a köztisztviselői illetményalap változatlan maradjon. Szükségesnek tartjuk, hogy jövőre ez 36 ezer forintra emelkedjék.

Igen jelentős előrelépés volt a közalkalmazotti diplomás minimálbér bevezetése. Nem tartjuk logikusnak azonban, hogy a közszféra más szereplői - és most a köztisztviselőkre gondolok - miért ne kapják ezt meg. Ezért jövőre törvényben kellene garantálni úgy, hogy ennek megfelelő bérdifferenciálást is szükséges megoldani. Fájó pont, hogy a kiszervezettek, az ügyvitelellátók és a fizikai munkások másodrendű állampolgárok. El szeretnénk érni, hogy ismét köztisztviselői jogviszonnyal és ennek megfelelő bérrel rendelkezzenek.

Tisztelt kongresszus! A köztisztviselői életpálya elfogadásakor az volt az álláspontunk, hogy ez a koncepció jó. Annyira jó, hogy a közalkalmazottak részére is meg kell alkotni, és tudjátok, hogy ilyen irányú munka folyik. Tudjuk, hogy sokan örülnének olyan béremelésnek, mint a 2002-ben kapott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most a semmi következik. A megemelt bér reálértékének legalább a megőrzése olyan jogos követelmény, amelynek a képviseletéről a KSzSz nem kíván lemondani. Itt szeretném nyomatékosan megjegyezni: a józan ész is azt mondatja velünk, hogy a köztisztviselőnek ma az illetményalap legkisebb bére, amelyért egy közalkalmazott már dolgoztatható, legyen azonos a mindenkori minimálbérrel.

Tisztelt kolléganők, kollégák! A köztisztviselők ügyének képviseletével együtt szeretném a szolgálati jogviszonyban állók érdekeit is előmozdítani, hiszen ezt a törvényi szabályozás is lehetővé teszi. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy egy korábbi törvény alapján esetleg már az ez évben végrehajtott illetményrendezéssel a kormány letudja náluk a jövő évi béremelést. Esetükben is szükségesnek tartjuk 2003-ban a fizetésük javítását.

Tisztelt kongresszus! A beszámolóban szóltunk a bírósági, ügyészségi szakszervezetek, az e területen dolgozók gondjairól is. A legújabb hírek szerint tizenkétmilliárd forinttal nő a bíróságok költségvetése. Ez talán segít a közvetlen életveszély elhárításában, hiszen most is a központi tartalék átcsoportosítása nélkül 11 megyei bíróság, és a Legfelsőbb Bíróság vált volna fizetésképtelenné. A probléma azonban csak időlegesen oldódott meg, inkább elodázódott. Sajnos az igazságügyi költségvetés önállósodása nem valósult meg, így marad a kormányzati befolyásolás lehetősége. Azt talán már kimondhatjuk, hogy ha két lépcsőben is, de meglesz jövőre a bíróságokon és ügyészségeken dolgozóknál az 50 %-os fizetésemelés. A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége is, képviselve a Bírósági Dolgozók Szakszervezetét és az Ügyészségi Dolgozók Országos Szakszervezetét, ezt egyszerre, 2003. január 1-jétől tartaná szükségesnek. A semminél azért mindenképpen több az említett lehetőség.

2002. június 19-én megállapodást írt alá a SzEF, továbbá a kormány nevében Kiss Péter miniszter. A KSzSz várja annak minden pontja megvalósulását. Nehéz kiemelni a megállapodásból egyes részleteket, most mégis megteszem. Egyetértés volt egy, a közszférában az egész kormányzati ciklusra érvényes megállapodás megkötésében. Ez magában foglalná többek között a közszolgálati bérrendszer korszerűsítését, a bérfelzárkóztatási program megvalósítását, a közszolgálati életpályarendszer kialakítását, a közszféra modernizációját, a szakszervezeti jogok érvényesítését és a munkavállalói érdekérvényesítés működési feltételeinek javítását. Megjegyzem, ehhez rögtön első lépésnek tartanánk a szakszervezeti ingatlanokat terhelő elidegenítési tilalom megszüntetését. Mindezek megvalósítása a szakszervezetek számára szinte felér egy uniós csatlakozással. Azon kell lennie a Szövetségnek, hogy kellő határozottsággal, megalapozottan képviselje, befolyásolja ezt a jelent és jövőt meghatározó megállapodást, amelyre külön-külön a tagszervezetek talán nem képesek.

Tisztelt kolléganők, kollégák! Elvben senki nem vitatja, hogy erősebb Szövetség, hatékonyabb, többoldalú szövetségi munka szükséges. Látnunk kell azonban, hogy a KSzSz-t, hiába jogi szempontból önálló, a tagszervezetek alkotják. Így, amilyen segítséget adnak, amilyen hatékonyan dolgoznak ők, olyan lesz a szövetség is. Nem elég tehát a Szövetségi Tanácsnak az az állásfoglalása, hogy a KSzSz maradjon, ne szűnjön meg, ezt az elvi támogatást a mindennapokban kell valóra váltani. Örömmel fogadtuk, tisztelt kongresszus, hogy a választások előtt az MSzP munka világának kabinetje véleményt kért tőlünk is, hozzáteszem, egyedüli pártként. Akkor volt némi félelmünk, hogy a vitaanyagban sok az óhaj. Most a baloldali győzelem után várjuk ennek a cáfolatát.

Milyen területeken kérjük az ígéretek valóra váltását? Nehéz nem egyetértenünk azzal a céllal, hogy a munka világa, a munkavállalók, a munkaadók és a kormány együttműködésére épüljön, hogy megújuljanak az érdekegyeztetés intézményei és a munkavállalói és munkaadói szervezetek tevékenysége, együttműködése terjedjen ki mindazokra a területekre, amelyek biztosítják a foglalkoztathatóságot, javítják a munkavégzés biztonságát. Várjuk és támogatnánk a közszférában a közszolgálatra vonatkozó jogi szabályozáshoz és az adott szektorok reformjához kapcsolódva a bérek felzárkóztatási programját, az új bérrendszer bevezetését. Várjuk azt, hogy évente megvalósuljon a reálbérek növekedése a teljes közszolgálati körben úgy, hogy meghaladja az összes foglalkoztatott átlagos reálbér-növekedés ütemét. Egyetértünk azzal is, hogy az állampolgárokat jól ellátó, stabil, minőségelvű, a jogot mindenki számára érvényesítő, garanciákat nyújtó, megbízható állami tevékenységrendszer és ezzel összhangban lévő intézményrendszer alakuljon ki. Az állam adó- és járulék-befizetéseikért az állampolgárokat szolgálja. Ebben tényleg fontos szerepük van a köztisztviselőknek, a közalkalmazottaknak, a szolgálati viszonyban állóknak és az igazságszolgáltatás terén dolgozóknak. Támogatjuk a közfeladatokkal összehangolt létszám-stabilizációt, az érdekképviseletekkel együttműködésben kialakított értékelést, a közszférában a napi politikától való teljes függetlenséget, a kiszolgáltatottság megszüntetését. Várjuk, hogy nem, mint a múltban, Magyarországon ne szülessenek érdemi döntések, kötelező jogszabályok a munka világában a munkavállalók érdekképviseletének közreműködése nélkül. Egyetértünk azzal, hogy valóban meg kell teremtenünk a szociális párbeszéd többszintű rendszerének hatékony működéséhez elengedhetetlen feltételeket, a munkavállalói szakszervezetek hatáskörének, felelősségének növelését. Elhangzott az ígéret, hogy az MSzP kész a szükséges feltételek infrastruktúra kiépítésével is hozzájárulni a szakmai háttér megteremtéséhez, a részvétel kiterjesztéséhez. A KSzSz helyzeténél fogva is érdeklődéssel várja a megvalósulását. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy törvényben lesznek megteremtve a költségvetési intézmények érdekegyeztető tanácsa működésének új feltételei, ahol a szféra egészét lefedő tárgyalások és megállapodások mellett az egyes szakmák munkafeltételeit érintő kérdésekről is megállapodások születnek. Reméljük, hogy igazán rendszeres lesz a nemzetgazdasági szintű konzultáció a gazdasági és szociális tanácsban.

A beszámolóban szóvá tettük, hogy kifogásoljuk a nagy társadalmi ellátórendszerek feletti társadalmi felügyelet megszüntetését. Így egyetértünk azzal, hogy a társadalombiztosítás működésének pénzügyi alapjai felett olyan ellenőrző rendszer valósuljon meg, amelyben ismét szerepet kapnak a befizetők képviselői. Mi már 2001-ben javasoltuk, hogy legyen lehetőség a közszolgálatban dolgozókat védő ágazati kollektív szerződések megkötésére. Akkor még választ sem kaptunk. Ma a kormánypártok fogalmazzák meg ezt az igényt.

Tisztelt kongresszus! Csak gratulálunk Kiss Péter miniszter úrnak, a munka világa kabinet vezetőjének, hogy az irányítása alatt olyan anyag született, amelyet a szakszervezetek, mi is emelt fővel vállalhatunk. Ugyanakkor visszautalva nemcsak a négy, hanem a KSzSz több mint 10 éves tapasztalataira, azt mondjuk, hogy emlékezünk és emlékeztetünk. A munka világának a KSzSz szavahihető részvevője kíván lenni, természetes és jogos elvárásnak tartjuk, hogy mások is azok legyenek.

Kedves kollégák! A beszámolóhoz kapcsolódó legfontosabb csomópontok kijelölése mellett én úgy gondolom, hogy ez a kongresszus annyiban is különbözik az előző kongresszustól, hogy egy korszakváltáshoz értünk el. Talán nem titok, hogy a KSzSz jelenlegi vezetése a későbbiek során nem kíván vezetői pozícióban maradni, nem jelölteti magát, tehát a mi szempontunkból mindenféleképpen egy olyan ponthoz érkeztünk, ahol már valami meg fog változni. Mivel a KSzSz-t 8 éve vezetem, de előtte 4 évig az ADOSzT titkáraként szintén közreműködtem a KSzSz napi munkájában, ezért úgy gondolom, hogy ez az elmúlt 8, illetve 12 év alkalmat ad arra, hogy milyen volt ezelőtt 12 évvel a szakszervezetek helyzete és milyen most. Talán emlékeztek még arra, amikor ’90 tájékán az volt a legfontosabb gondunk, hogy vajon milyen legitimitása van a szakszervezeteknek, hogy milyen terhet kellett elcipelnünk annak idején, amikor az volt a kérdés, hogy egyáltalán lesz-e KSzSz, vagy nem lesz KSzSz? Az elmúlt tizenkét év során azért bár nagyon nagy nehézségekkel, de végig fennmaradtunk, szerepeltünk a közvélemény előtt, szerepeltünk a sajtóban és stabil partnernek bizonyultunk. Elmúltak azok az idők, amikor megkérdezték, hogy mit csinál a szakszervezet. Ma már mindenki tudja - szerintem minden munkavállaló tudja - , hogy a szakszervezetek évente, minden évben ugyanakkor leülnek és huzakodnak a kormánnyal, a munkaadókkal, hogy mennyi pénzt kapunk, hogyan változnak a munkavégzésünk törvényi feltételei, hogyan működnek, hogyan változnak a szociális ellátórendszerek. Ez nem kérdés. Elhangzanak még ma is azok a felvetések, hogy mit kapok én a szakszervezettől? Hiszen nagyon sokan azért maradtak szakszervezeti tagok, mert várták a szakszervezeti üdültetést, a segélyeket. De talán már nem olyan elemi erővel jelenik ez meg, mint annakidején megjelent. Talán kezdjük megtalálni a helyünket. Ami nagyon-nagyon fontos dolog lenne, hiszen az egész politikai szféra, az egész politikai mezőny professzionalizálódik és erre viszont nekünk is fel kell készülnünk. Én úgy gondolom, hogy a mi elmúlt 8-12 éves történetünk végül is ennek a folyamatos alkalmazkodásnak a története és ebben az alkalmazkodási történetben mi megálltuk a helyünket, remélem legalábbis.

Van azonban néhány olyan ügy, amit nem sikerült lezárni és ezt én a következő ügyvezetésnek, vagy a kongresszusnak a figyelmébe ajánlanám, hogy mire kell odafigyelni. Az egyik legfontosabb tapasztalatunk az volt, hogy a közszférában egy munkáltató van, az állam. Ez a munkáltató nagyon kemény tárgyalópartner, ráadásul egyre profibb. Elmúltak azok az idők, amikor a kormány innen-onnan összeszedett politikusokból állt. Ma már profi, felkészült politikusgárda tárgyal a szakszervezetekkel. Azoknak a szakszervezeteknek lesz esélye arra, hogy egyáltalán valamilyen módon tudják az érdekeiket érvényesíteni, amelyek hasonló profizmussal, hasonló felkészültséggel ülnek le a tárgyalóasztalhoz. A döntések mindig a legmagasabb szinten történnek, és ezek a döntések a mi esetünkben a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának a tárgyalási eredményeként születnek meg. Ebből az is következik, hogy azok a gondolatok, vagy azok az elképzelések, amelyek korábban jellemzőek voltak a KSzSz-re, ami több szervezet kiválását idézte elő a KSzSz-ből, nagyon-nagyon nem időszerűek. Tehát semmi sem fontosabb annál, hogy a szakszervezeti egységünket megőrizzük, sőt, amennyire lehet, tovább koncentráljuk. Ezért én a magam részéről mindenféleképpen nagyon üdvözlök minden olyan irányú tevékenységet, kezdeményezést, munkát, amely az egyébként meglévő szakszervezetek összefonódásához, erősödéséhez, a szolidaritás erősödéséhez vezet. Azok a kis szervezetek, amelyek otthon eredményesek, azért lehetnek eredményesek, mert a központ eredményesen dolgozik. Ezeknek az eredményeknek a kisugárzása jelenik meg a helyi szakszervezetekben és amikor az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Dolgozók Szakszervezete eredményesen tud tárgyalni a Pénzügyminisztériummal, vagy a hivatal vezetésével, ebben az is benne van, hogy a mi országos szervezetünk, konföderációnk eredményesen tud tárgyalni a mindenkori magyar miniszterelnökkel, és ez rajtunk keresztül is érződik. Szomorú tapasztalatunk az, hogy ha valaki ezt a láncot, ezt a vezető kötelet elengedi, lassú elhalás, sorvadás vár rá, mint ahogy volt rá példa a mi esetünkben is, hogy meg kellett szűnnie szakszervezetnek, mert lazábbra fűzték a kapcsolataikat.

A másik ilyen fontos feladatnak tartom, ami nincs lezárva, és meg kell oldani mindenféleképpen, és az új vezetés figyelmébe ajánlom, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének anyagi helyzete. Annak idején 1990-ben ezt nem rendeztük el világosan. Ezt az örökséget magunkkal cipeljük a mai napig is. Ma a Szövetséget működőképes állapotban adjuk tovább. Megfelelő tartalékai vannak arra, hogy az elkövetkezendő években biztosan működjön. De ha azt akarjuk, hogy professzionális munkát végezzen, ha azt akarjuk, hogy olyan szakértői gárda álljon a hátunk mögött, amely képes megfelelő érveket felsorakoztatni a tárgyalásokon, ha azt akarjuk, hogy olyan jelenlétünk legyen a közéletben, hogy a sajtót mindig el tudjuk érni, ehhez pénz kell. El kell intézni, hogy a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége biztos anyagi alapokon álljon. Én nagyon kérek mindenkit, hogy ha a kongresszuson erre szó kerül, váltsunk szót, illetve a későbbiek során a napi munkában, a Szövetségi Tanács ülésein ezt a kérdést oldjuk meg.

Én mindenkinek kívánok a későbbiek során jó erőt, egészséget, köszönöm az eddig végzett közös munkát, és remélem, hogy a későbbiek során már egyszerű tagként, vagy szakszervezeti vezetőként továbbra is eredményesen fogunk együtt dolgozni. Köszönöm szépen.

Dr. Bárdos Judit:

Mielőtt átadnám a következő munkabizottság elnökének a szót, tisztelettel felkérem dr. Szabó Endre urat, a KSzSz örökös tiszteletbeli elnökét, hogy szíveskedjen kifáradni egy pár szó erejéig.

Dr. Szabó Endre:

Tisztelt kongresszus, kedves kolléganők, kollégák! Nagyon örülök annak, hogy nemcsak a SzEF elnökeként vehetek részt ezen a tanácskozáson, hanem a KSzSz tiszteletbeli elnökeként is, ami számomra nagyon megtisztelő és jó érzés, hogy most, több mint 10 év után is ez a szövetség tisztességes munkát, tisztességes és korrekt érdekérvényesítő célokat és eredményeket tudhat magáénak. Azt hiszem ez a több, mint 10 esztendő azt is igazolja, hogy akkor, amikor ezt a szövetséget 1990 januárjában létrehoztuk - és az alapítók közül örömmel látom, hogy itt most sokan jelen vannak - , akkor nem döntöttünk rosszul. Nem döntöttünk rosszul, amikor azokat a kétkedéseket igyekeztünk megfelelő érvekkel eloszlatni, hogy a szövetség majd valamilyen módon ismét maga alá hajtja a szakszervezeti önállóságot. Sőt, azt kell mondanom, hogy a szövetség épp azt jelentette, hogy a szakszervezetek önállósága is erősödhet, de ugyanakkor viszont az összefogás útján, az együttműködés útján a kollektív hatás felerősödhet. Egyetértek Michalkó Péter elnök úrral és barátommal abban, hogy ez a fajta törekvés ma is időszerű. Sőt, azt kell mondanom, hogy halaszthatatlanul időszerű, hogy a szakszervezetek összefogása, a szakszervezetek együttműködése, a szakszervezetek akcióképessége általában is, tehát a magyar szakszervezeti mozgalom egészére is érvényes módon, és természetesen a közszférára vonatkozóan is érvényes módon kifejezésre jusson. Éppen ezért szembe kell valóban azzal is nézni majd, általában is, és a közszférában is, hogy ez milyen típusú változásokat tesz időszerűvé, szükségessé, beleértve bizonyos strukturális megoldásokat is, amelyek természetesen nem jelenthetik az egyes szakszervezetek önállóságának a veszélyeztetettségét, de jelenthetik strukturálisan egy, a maihoz képest még ütőképesebb, összefogottabb, jobb és hatékonyabb működésre képes struktúrák kialakítását a közszférán belül is. Ez az első dolog, amit szerettem volna megjegyezni, hozzákapcsolva ehhez azt, hogy a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége közreműködését és segítségét a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma munkájában, amely segítség érdemi volt, konstruktív volt, partneri volt, itt a kongresszus részvevői előtt is megköszönjem, és külön megköszönjem azoknak a munkáját, akik most a legnagyobb sajnálkozásomra azt adták hírül, hogy távozni kívánnak erről a posztról. De természetesen tudomásul kell vennünk, hogy az élet ilyen, és ebben az értelemben bíznunk kell abban, hogy a kongresszus megfelelő személyi döntéseket hoz majd arra, hogy biztosítsa a szövetség további működését, sőt, nagyon bízom benne, mert az új emberekben mindig benne van ez a potenciális lehetőség, hogy bizonyos módon, bizonyos területeken akár további hatékonyságnövelő megoldásokat is alkalmazhassanak.

Nagyon nehéz itt tulajdonképpen elköszönni, abban az értelemben elköszönni, mint a KSzSz elnöke, vagy a KSzSz társelnöke, nehéz elköszönni, mert hosszú-hosszú éveken át nagyon összeforrtunk, nemcsak a munka területén, hanem emberi szempontból is. Vigaszt egy dolog nyújt számomra egyénileg is - és gondolom a SzEF más vezetői részére is, akik közül itt jelen vannak, Fehér József barátom is, és mások - , hogy teljesen nem lépnek le, és nem is léphetnek le a terepről. Michalkó Pétert megválasztotta a SZEF kongresszusa alelnöknek, és nincs joga arra, hogy a KSZSZ elnöki posztjáról való távozását úgy értelmezze, hogy leköszönjön a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma alelnöki posztjáról is. Bárdos Judit pedig a SzEF ügyvivő testületének tagja, és úgy gondolom, hogy a BRDSz főtitkáraként továbbra is partnerünk marad. Én tehát nagyon-nagyon szeretném mindkettőjüknek megköszönni a KSzSz élén végzett munkájukat. Nagyon tisztességes, nagyon korrekt munkát végeztek és abban bízom, hogy ha nem is ezen a poszton, de a KSzSz tevékenységében továbbra is közreműködőként és segítőként vesznek részt.

Michalkó Péter lényegében felvázolta azt a programot, amely a SzEF programja is a közszolgálatot illetően. Ha egy mondattal szeretném jellemezni a mai helyzetet, azt kell mondanom, hogy úgy gondolom, ma jobb helyzetben vagyunk, mint négy évvel ezelőtt. De rögtön hozzáteszem, hogy mindez azonban nem jelentheti azt, hogy mentesíthetjük vagy felmenthetjük magunkat az érdekérvényesítés felelőssége és kötelezettsége alól. Miért mondom, hogy valamivel jobb helyzetben vagyunk? Azért, mert ha négy évre visszagondolok, akkor éppen novemberben a Sportcsarnokban voltunk. Aztán a következő évben, 2000 márciusában a parlament előtt voltunk, mindenki tudja, hogy azért, mert befagyasztotta az akkori kormány a közszféra akkori bérrendszerét, béralapját. Most, az elmúlt négy esztendőben azt tapasztalhatjuk, hogy elindult egy olyan folyamat, amely érezteti hatását. Nagyon jól tudom, hogy nem mindenki esetében egyformán, azt is tudom, hogy nem mindenki egyforma sikerként éli meg azokat az intézkedéseket - akár a köztisztviselői, a fegyveres szolgálati, akár a közalkalmazotti körben - , amelyek történtek. De azt hiszem, ha a tárgyilagos megközelítést tekintjük irányadónak, akkor azért azt kell mondanom, hogy a közszféra minden ágában olyan típusú intézkedések történtek a bérek tekintetében, amelyek korábban nem jellemezték ezt a szférát. Ugyanakkor természetesen, mikor azt mondom, hogy nem menthetjük fel magunkat az érdekképviselet további felelőssége alól, akkor viszont arra gondolok, hogy ezek a lépések azért minden szférában az első lépések. Van némi biztató abban, hogy ezt a kormány sem tagadja. Az azonban nem közömbös számunkra, hogy a második lépés mikor és milyen formában következik. És itt van kétségtelenül egy olyan pont, amely a most különböző közszolgálati fórumokon a bértárgyalások kapcsán nyilvánvaló, hogy nagyon éles vitákat vált majd ki. Nagyon neuralgikus kérdés lesz, hogy az eddig tett intézkedések 2003-ban milyen felfogásban kerülnek terítékre a kormányzat részéről és milyen megállapodást tesznek lehetővé az érdekegyeztetés fórumain. Osztjuk azt az álláspontot, amit Michalkó Péter kifejtett, és ez a SzEF hivatalos kiindulópontjai között is szerepel, amit már eljuttattunk két héttel ezelőtt a kormányzat illetékes tényezőihez, hogy ami a köztisztviselőket illeti, jó lenne, célszerű lenne a törvény által előírt időpontot előrehozni. Ez a tárgyalásoknak lehet egyik témaköre, és a diplomás minimálbért is ide csatlakoztatom.

A közalkalmazottak esetében az az álláspontunk, hogy el kell ismerni, hogy az a bérrendezés, ami szeptemberben bekövetkezett, valóban példa nélküli és ennek a hatása ebben az évben természetesen megközelítően 300 milliárddal megjelenik a költségvetés teherviselési, kiadási rovatán. Mégis azt mondom, a kiindulópontunk az, hogy a közalkalmazottak esetében sem tekinthetjük az ügyet egyszerűen úgy, hogy ez az emelés nem más, mint a 2003. évről előrehozott emelés, hanem két ponton mindenképpen meg kell kísérelnünk egyezségre jutni a kormánnyal, valamiféle korrekt egyezségre. Az egyik az, hogy az idén is a központi költségvetés ugyanolyan módon és teljes körűen finanszírozza meg a szeptemberi béremelés ez évi pénzügyi fedezetét, mint ahogy tette ezt szeptembertől decemberig. Ez az egyik nagyon lényeges követelésünk. Nem véletlen, mert ha nem, akkor az intézmények, illetve az önkormányzatok arra kényszerülhetnek, vagy netán arra hivatkozhatnak, hogy ilyen alapon embereket bocsássanak el, intézményeket vonjanak össze, vagy intézményeket szüntessenek meg, amit semmiképpen sem indokoltnak nem tartanánk, sem szerencsésnek.

A másik követelésünk - Péter már szólt róla - általában a közszféra egészére, hogy a reálérték őrződjék meg. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a 2002. decemberi, és a 2003. januári ügyet szemügyre vesszük. És nem kimondottan az a szempont érvényesül csak, hogy mi volt ennek az évnek a januárjában, és mi lesz a jövő év januárjában, mert ebben az összefüggésben a statisztika - nagyon nem alaptalanul - igen jelentős eredményt mutat majd fel. Tehát a másik a reálérték-megőrzés, amit szeretnénk garantált módon biztosítani, tehát rendszerben, illetményrendszerben. De nyilvánvalóan az is tárgyalás témája lehet, hogy esetleg más formák is becsatlakozhatnak ezen igényünk kielégítésébe, többek között bizonyos szférákban az adójogszabályok módosulása. Meg kell sajnos mondanom, amit önök nagyon jól tudnak, hogy a közszféra nagyobbik felében az adójogszabály, a személyi jövedelemadó jogszabály módosulása igazából nem eredményezi és nem kompenzálja a tervezett infláció mértékét, ezért más megoldások is szükségeltetnek.

Végül még azt is szeretném megemlíteni - Michalkó Péter erre is utalt - , hogy a következő hónapokban mindenképpen indokoltnak látjuk megkezdeni a kormánnyal a megállapodásunk szerint egy, erre a ciklusra szóló átfogó egyezségnek a kidolgozását, amelyben természetszerűen lényeges szerepet kap a bérfelzárkóztatás ügye, de nyilvánvaló, hogy lényeges szerepet kapnak foglalkoztatási garancia ügyek, szociális kérdések, stb. Ezért a SzEF itt elég komoly közreműködést ígért és vállal majd. Ennek egyik megnyilvánulása lesz, hogy december 16-án és 17-én rendezünk Budapesten egy fórumot, illetékes kormányzati szervekkel együttműködve, ahol már megkíséreljük felvázolni a közszolgálat reformjának jövőképét. Ebben természetesen szakszervezeti szempontból beleértve a közszolgálati munkavállalók helyzetének jövőképét, beleértve természetesen nemcsak a közalkalmazottat, köztisztviselőt, fegyveres szolgálatokat, hanem beleértve az igazságszolgáltatást és minden olyan szférát, amelyet valamilyen módon a köz pénzel, és más összefüggésben pedig a köz szolgálatával áll kapcsolatban.

Ahhoz, hogy az előttünk álló tárgyalások, amelyek a jövő évről szólnak és ahhoz, hogy a következő évekre utaló egyezség oly módon jöjjön létre, amely megfelel a mi elvárásainknak, de természetesen figyelembe veszi a kormányzat nézőpontját is, szükséges többek között az is, hogy mi várható a gazdaságban. Mert ez azért - azt gondolom minden ember számára, aki reálisan gondolkodik - egy nagyon fontos paraméter, de mégis egy olyan egyezség szülessék, amiből mindannyian egy kicsit kiszámíthatóbban láthatjuk a következő években a saját helyzetünket. Ehhez viszont, visszatérve az előzőkhöz, és befejezve a mondandómat, az szükséges valóban, hogy egyesítsük az erőinket, egyesítsük a gondolatainkat, a javaslatainkat, az érveinket, mert ez adhat igazából kellő hátteret a tárgyalások sikeréhez. Ehhez még azt is hozzáteszem, hogy lehetőleg legyünk többen a szakszervezetben szakszervezeti tagokként, mert bár elrendelni senkinek nem lehet, hogy lépjen be a szakszervezetekbe, de azt hiszem, az élet eléggé bizonyítja, hogy a szervezettség és egyes szervezetekhez való tartozás nagyon fontos tényezője a munkavállalói lét mikénti alakulásának, és bizony jogilag ugyan nem, de etikailag mindig is vallottam, és most is vallom, hogy nem tartom túl tisztességes dolognak a potyautasságot. Vagyis azt, hogy ha valaki, amikor a szakszervezetek sikereket érnek el, többek között oly módon is, hogy a tagok ezt a munkát forintjaikkal is segítik, akkor ezt tudomásul veszik, de nem vesz részt sem anyagilag, sem egyéni támogatottságával, erkölcsi kiállásával ezeknek az eredményeknek az előteremtésében. Azt gondolom, általában is, és a közszférában is kissé átgondoltabb, tudatosabb, és kissé szervezettebb tagtoborzó munkára is szükség lesz az elkövetkezendő időkben és én mindezekhez szeretném kérni, igényelni a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségébe tartozó szervezeteknek, tisztségviselőknek és tagoknak a segítségét, és egyben mindannyiuknak és mindannyiunknak ehhez erőt és egészséget kívánok. Köszönöm szépen.

Dr. Bárdos Judit:

Köszönjük elnök úr szavait. Felkérem Tóth Bélánét, a KSzSz Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának elnökét, hogy ismertesse szóbeli kiegészítését.

Tóth Béláné:

Tisztelt kongresszus! A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének alapszabálya rögzíti, hogy a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság a szövetség gazdálkodását ellenőrző, a Szövetségi Tanács mellett működő önálló testület. Tevékenységéről a kongresszusnak számol be. Engedjék meg, hogy a KSzSz III. kongresszusa óta eltelt időszak munkájáról most számot adjak és tekintettel arra, hogy az írásos beszámolóban nem szerepelt a PEB jelentése, ezt most önökkel ismertessem.

A KSzSz elnökségi üléseinek a PEB elnökeként állandó meghívottja vagyok, így a Szövetség gazdálkodásáról és minden egyéb olyan kérdésről, mely a testület hatáskörébe tartozik, véleményt nyilvánítottam. Értelemszerűen részt vállaltam és vállalok minden olyan kérdésben, amely a Szövetség gazdálkodásával, és a költségvetésével összefüggésében napirenden szerepelt. A PEB előzetesen véleményezi az elnökség által évente készített költségvetés tervezetét, szükség esetén annak év közbeni esetleges módosítását, mely a szervezet működéséhez szükséges feltételek anyagi fedezetét biztosítja. Figyelemmel kísérjük és véleményezzük a gazdálkodással összefüggésben készített éves beszámolókat, és a rendelkezésünkre álló eszközökkel, ellenőrzésekkel segítettük a szövetségi tanácsüléseken elfogadott éves költségvetés szerinti hatékony és takarékos gazdálkodást. Évente különböző időpontokban szúrópróbaszerű ellenőrzésünk kiterjedt a számlavezetés, a pénzfelhasználás ellenőrzésére, különös tekintettel arra, hogy a számviteli előírásoknak megfelelően történjen a könyvelés és a pénzkezelés. Ebben a tekintetben beszámolhatok a kongresszusnak arról, hogy elismerésre méltóan történt a beszámolási időszakban a KSzSz gazdálkodásának a könyvelése, melyet 1998. tavaszától Dzsatkóné Bagjos Julianna vezet. Áttekinthetőek, pontosak azok a főkönyvi kivonatok, melyek alapján az egyes ellenőrzéseket elvégeztük. Ugyancsak elismerés illeti a házipénztár kezelését végző Endrődi Ferencné kolléganőt, aki egyéb teendői mellett a kiadási és bevételi pénztárbizonylatokat vezeti. A szigorú számadási bizonylatok sorrendben, áttekinthetően vannak lerakva, és a számviteli előírás szerint történik a könyvelés is. A pénztárkönyv vezetése naprakész, a havi zárások pontosak, az esetleges javítások szabályszerűek, kézjeggyel ellátottak. A pénztárkönyvben elvétve fordul elő téves beírás. Különösen az elmúlt két évben segítette ez hatékonyan az ellenőrzési munkát.

Tisztelt kongresszus! A beszámolási időszakban a PEB-hez nem érkezett bejelentés, így külön célvizsgálatot, vagy vizsgálatot tartani nem kellett. A Szövetség gazdálkodásáról az elnökség évenkénti beszámolója szerepel a kiadott írásos anyagban, így nem kívánom azt ismételni, csak néhány kiegészítést szeretnék tenni.

A Szövetség gazdálkodásának megtervezése, elfogadása, majd elszámolása minden évben megtörtént. Minden évben véleményeztük a Szövetség éves költségvetését, és figyelemmel kísértük annak végrehajtását. Erről szövetségi tanácsüléseken számoltunk be. Mint az éves költségvetés számainak alakulása mutatja, de ezt az írásos anyagban nyomon követhetik, nehéz pénzügyi évek vannak a KSzSz mögött. A tagdíjbevételek minden évben elmaradtak valamennyivel az éves tervezett tagdíjbevételhez képest, ezt az egyéb bevételek egészítették ki az egyes években különböző mértékben. A hiányt a tartalékból kellett fedezni. A köztisztviselők az elmúlt időszakban ugyan jelentős béremelést kaptak, a Szövetség tagdíjbevétele azonban alig érezhető módon változott. Amennyiben a jelenleginél több szolgáltatást igényelnek a tagszervezetek, erre sajnos változatlanul nem lesz fedezet.

Néhány számot azért engedjenek meg, hogy mondjak a tagdíjfizetések alakulásáról. 1998-ban 7 millió 500 ezer, 1999-ben 6 millió 200 ezer, 2000-ben 8 millió 500 ezer, 2001-ben 6 millió 800 ezer forint tagdíj folyt be. Ezek természetesen kerekített számok. 2001 elején több éves halogatást követően sor került a tagdíjak emelésére. Ugyanakkor számolnunk kellett már a tagság számának lényeges csökkenésével is, mely ezt megelőzően is jelentkezett, és mutatta hatását. Örvendetes viszont, hogy ennek ellensúlyozásaként új szervezetek is jelentkeztek a KSzSz-nél, így a taglétszám átmenetileg megállapodott. Kimutatásaink szerint a jelenlegi taglétszám 25 753 fő. A kongresszusi beszámoló értékelte a KSzSz iroda tevékenységét. Egy mondatban azonban szeretnék kitérni arra a hathatós segítségre, amelyet az iroda vezetőjétől, Várnai Ferenc úrtól kaptunk munkánk végzése során. Rendkívül sokat segítettek a vezetői értekezletekről, elnökségi ülésekről, és a szövetségi tanácsülésekről megküldött emlékeztetők. Az előző ciklusban számtalan esetben foglalkozott az elnökség és a Szövetségi Tanács anyagi jellegű ügyekkel annak érdekében, hogy a napi égető problémákat tudjuk megoldani. Ezért 1997. szeptember 1-jétől megalakult a Vagyonkezelő és Szolgáltató Kft. A P4 Vagyonkezelő és Szolgáltató Kft egyik tulajdonosaként a KSzSz felügyelőbizottsági tagot jelölt ki a KSzSz PEB elnöke személyében.

A kongresszusnak beszámolhatok arról, hogy az elmúlt időszakban a felügyelő bizottság komoly munkát végzett annak érdekében, hogy a Kft. működéséhez szükséges szabályzatok elkészüljenek, a könyvelés a számviteli előírásoknak megfelelően történjen, az éves mérlegek felülvizsgálata időben megtörténjen. Csökkenjen a Kft. kintlévőségének összege. Az egyes ellenőrzések során számos észrevételt tettünk annak érdekében, hogy elősegítsük az éves eredmények alakulását. Erőfeszítéseink több-kevesebb sikert hoztak.

Számtalan problémával kellett és kell jelenleg is megküzdeni. Az egyik legnagyobb probléma a székház helyzete. Eladása sajnos meghiúsult, állaga egyre gyengül. A jelenleginél jóval többet kellene rákölteni, amit azonban a Szövetség anyagi helyzete már nem tesz lehetővé. Tekintettel arra, hogy a székházat nagyobb részt a szakszervezetek használják, emiatt jelentős bevétele a P4 Kft-nek nincs, és számottevő nyereséget sem tud fizetni a tulajdonosoknak. A székháznak csak kisebb hányada után fizetnek bérleti díjat. Szólni kell arról is, hogy az MKKSz-szel és a HoDoSz-szal szembeni perek lezárulásával ez jótékony hatással mutatkozott meg nemcsak anyagilag, hanem kapcsolatainkban is jelentős javulás állt be. Ennek eredményeként került ez év június 4-én megrendezésre a KSzSz és az MKKSz közös konferenciája.

Tisztelt kongresszus, kedves hölgyeim és uraim! Mint a PEB beszámolójából is kitűnik, a KSzSz vezetése az egyre nehezülő pénzügyi-gazdasági feltételek, az egyre szűkülő mozgástér között irányította a szövetség munkáját. Tulajdonképpen közösen kell tovább gondolkodnunk azokon a megoldásokon, hogy hogyan lehetne biztosabb anyagi háttérrel a szakszervezeti munkára koncentrálva irányítani a szövetség érdekvédelmi és érdekképviseleti tevékenységét, hiszen ez a feladatunk. Jelentős bevételi forrásunk az Első Közszolgálati Pénzügyi Tanácsadó Kft. azzal, hogy a megkötött jutalékszerződés alapján 2001-ben 5 millió forintot utalt át szövetségünknek, amivel sajnos azt hiszem nem éltünk eléggé, mivel csak 10 esetben szereztünk tudomást az alapszervezeteknél a rendezvényekről, amelybe a Kft. munkatársai tájékoztató előadások tartásával is bekapcsolódhattak. A tagszervezeteknél a 20 főt meghaladó szervezés esetén a szervezők 5 ezer forintot kaptak jutalomként. Felmerül jogosan talán az a kérdés, vajon a tagság széles körben tud-e erről a jutalomról? A Közszolgálati Dolgozók Klubja eredményesen működik. Közös programoknál az előadókat finanszírozza. Vezetője, Legéndy Miklósné asszony áldozatkész munkáját mutatja az a tény, hogy a klub nehéz körülmények között is fennmaradt és sikeresen dolgozik. A klub által szervezett tanfolyamok, rendezvények sikeresek, olyan ismeretterjesztő előadásokat tartanak, amelyek a közszolgálati dolgozókat érdekli. Főleg állami cégekkel együttműködve, a Könyvvizsgáló Kamarával együttműködve tartják azokat a tanfolyamokat, melyek jelentős bevételt hoznak. Az együttműködésért, mellyel a klub a szövetség munkáját segíti, köszönettel tartozunk.

Az elmúlt időszakban nem értünk el ugyan látványos eredményeket, de a magunk részéről igyekeztünk az elnökség és a Szövetségi Tanács munkáját segíteni azzal, hogy azokban a kérdésekben, mely a PEB hatáskörébe tartozott, véleményt nyilvánítottunk. A tagszervezetektől a továbbiakban is várjuk a javaslatokat olyan pénzügyi gyakorlattal rendelkező munkatársak személyére, akik részt vennének az ellenőrzési munkában, ezzel is segítve a közvetkező ciklusban a PEB tevékenységét. A PEB alelnöke, Tóth Jenőné asszony 2002. tavaszán szakszervezeti tisztségéről lemondott. A beszámolási időszakban végzett munkájáért ezúton is köszönet illeti.

Tisztelt kongresszus, hölgyeim és uraim, kedves vendégeink! Végezetül engedjék meg nekem, hogy egy kicsit személyesebb hangvétellel emlékezzek meg arról a nyolcéves munkáról, melyet jelenleg még funkcióban lévő szakszervezeti vezetőkkel együtt dolgoztunk. Végig, valóban nem könnyű feltételek között, mert a rendszerváltás után nem kisebb volt a tét, minthogy a KSzSz megőrizze hosszabbtávú működőképességét, növelje befolyását a közszféra munkavállalói között, és tekintélye legyen a munkáltatók és az állami vezetők előtt. Az, hogy ez így történt, a mai kongresszus résztvevői ítélhetik meg. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy személy szerint a nyolc év alatt sokat tanultam az érdekvédelmi munkáról, sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttem és sok értékes embert ismertem meg.

A szűkös anyagi lehetőségünk ellenére a KSzSz sok külföldi konferenciára meghívást kapott, sok külföldi barátra tettünk szert, amiben azt hiszem, talán egyik legjelentősebb érdeme elnök úrnak van, de a delegáció tagjai is mindenképpen igyekeztek, hogy ezt a hírt öregbítsék. Konferenciákon, ahol részt vettünk, Lisszabontól, Bécstől, Salzburgtól Varsón keresztül mindenütt igyekeztünk a kapcsolatokat elmélyíteni. El kell hogy mondjam, jó volt a KSzSz-t képviselni.

Tisztelt kongresszus! Mandátumunk a beszámolók elfogadása után lejár. Engedjék meg, hogy a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnökeként ezúton is megköszönjem mindazon tagszervezetek vezetőinek, tagjainak segítségét, akik az elmúlt időszakban segítették munkánkat. Köszönöm figyelmüket.

Dr. Bárdos Judit:

Megköszönöm a PEB kiegészítését. Most pedig felkérem Gálos György urat, a kongresszusi programszerkesztő bizottság elnökét, hogy ismertesse szóbeli kiegészítését a KSzSz következő négyévi programjának tervezetéhez.

Gálos György:

Tisztelt kongresszus! Elnökünk beszámolójában a lenni vagy nem lenni kérdését említette. Ez az elmúlt időszakban többször felmerült az elnökségi és szövetségi tanácson is. Mi is elmondhatjuk, hogy a lenni mellett tettük le a voksot. Ez alapot szolgált ahhoz, hogy elkészítsük a következő négyéves programunkat.

A bizottság tevékenységével kapcsolatban megemlítem, hogy előzetes konzultációk után egy programvázlatot készítettünk, ezt megküldtük valamennyi tagszervezetünknek. Több tagszervezetünk reagált, és részletesebb, beható véleményt és a saját területükről véleményt, anyagokat juttatott el hozzánk, amit természetesen felhasználtunk a részletes tervezet kidolgozásában. Ezt a tervezetet bizottságunk több alkalommal megtárgyalta, majd az elnökség és a Szövetségi Tanács megtárgyalta a módosításokat, végrehajtottuk és ez az anyag került a tisztelt kongresszus elé.

A továbbiakban a programunk egyes fejezeteivel kapcsolatban néhány gondolatot szeretnék kiemelni. A társadalmi-gazdasági feltételekről: az előző kormányzati ciklus változást hozott a szakszervezetek szerepének megítélésében és lehetőségeiben. Viszonylag hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a jobbközép kormány a gazdasági és szociális szféra konszenzusos működtetése helyett hatalomkoncentrált politikai elképzeléseket kívánt megvalósítani, igyekezett visszaszorítani a szakszervezetek befolyását. Kiüresedtek az országos érdekegyeztető fórumok. Az Érdekegyeztető Tanács nem lehetett a gazdaság szociálpolitikai tervei megvitatásának fóruma. Később a szakszervezetek tiltakozása ellenére megtörtént az ÉT feloszlatása és részben funkcióinak megosztásával új fórumrendszer létrehozása. A Szociális és Gazdasági Tanács, az Országos Munkaügyi Tanács működésének mérlege azonban negatív. A szakszervezetek fellépése azonban ezekben eredménytelen maradt, érdemi kérdésekben megállapodás megkötésére nem került sor. Különösen érzékenyen érintette szakszervezeteinket a hagyományosan kialakult centralizált bértárgyalási rendszer felszámolása, tehát a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsának feloszlatása.

Azonban voltak pozitív változások is, például a minimálbérek emelése 40, majd 50 ezer forintra, a köztisztviselők részére kialakított életpálya kidolgozása, a köztisztviselői törvény módosításának életbeléptetése, valamint a kormány és a SzEF közötti, a közszféra modernizációjára vonatkozó megállapodás megkötése.

A jelenlegi koalíciós kormány programjában szerepel a társadalmi párbeszéd, a folyamatos érdekegyeztetés igénye a szakszervezetekkel. Szövetségünk élni akar a kritikus figyelem lehetőségével, egyetért a formális érdekegyeztetés kiiktatásával, és a valódi társadalmi párbeszéd megteremtésével. Szövetségünk kifejtette véleményét a munka világára vonatkozó kormánypárti programról. Egyetértünk, és szorgalmazzuk egy olyan új társadalmi szerződés megvalósulását, amelyben a szociális partnerek valódi résztvevői a bér- és szociálpolitikai, munkaerőpiaci döntési folyamatoknak. Így értelemszerűen azt is várjuk, hogy a kormány segítse a szakszervezetek megerősödését.

Szövetségünk elfogadja azt az alapelvet, hogy a közszféra munkavállalóinak helyzete csak a gazdaság teljesítőképességével arányosan javulhat.

Tudjuk, hogy a következő négy év meghatározó lesz az európai uniós csatlakozás szempontjából. A KSzSz igényli, hogy a kormányzat megfelelő segítséget adjon a csatlakozásban érintettek, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatás területén, a fegyveres testületeknél dolgozók felkészítéséhez, képzéséhez. Tegye lehetővé és segítse, hogy a hazai szakemberek közvetlen tapasztalatokat szerezzenek az EU-s intézményekről, működésükről. Az uniós bővüléssel az erősebb Európában európai szinten lesznek garantálva a hazai munkavállalók jogai. Ennek érdekében egyetértünk azzal, hogy intézményesüljön az európai szintű szociális párbeszéd, a szakszervezeti vezetők, az Európai Bizottság elnöke és elnöksége részvételével.

Néhány szót a KSzSz érdekérvényesítő képességéről és lehetőségeiről. A szakszervezetek szervezeti erejének alapját a szervezettségük, a tagok elkötelezettsége, affinitása, a szakszervezeti tisztségviselők legitimitása adja. Szövetségünk a tagszervezetei önállóságának tiszteletben tartásával a következő négy évre kiemelten fontos célként tűzi ki, hogy előbb megálljon a taglétszám csökkenése, majd az intenzív tagszervezői munka eredményeképpen növekedésnek induljon. Valódi érdekegyeztetést szeretnénk. Szövetségünk elégedetlen volt az országos érdekegyeztető fórumok munkájával, ezért a tagszervezeteivel egyetértésben azt várja, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács, a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács, a Közalkalmazottak Országos Tanácsa, valamint az újonnan javasolt ágazati érdekegyeztető fórumok az érdemi egyeztetés, a valódi alkufolyamatok színterévé váljanak. Igényli a kormánytól, hogy ezeken érdemi partnernek tekintsék a munkavállalói oldal képviseletét, tegyék lehetővé, hogy megfelelő információk és felkészülési idő birtokában tárgyalhassanak.

Bérfelzárkóztatási programot szeretnénk. A KSzSz a közszféra minden munkavállalójára vonatkozóan szükségesnek tartja a béraránytalanságok megszüntetését, és az ország gazdasági teljesítésének növekedésével arányos, az európai uniós átlaghoz igazodó bérfelzárkóztatási program mielőbbi kidolgozását és főleg megvalósítását.

Tárgyalásokat javasolunk a közszféra modernizációjáról. A megelőző kormánnyal megállapodást kötött a SzEF a közszféra modernizációjára vonatkozóan. Ennek a végrehajtása azonban meg sem kezdődött. A KSzSZ a SzEF-nél kezdeményezi, hogy a szükséges modernizációs döntésekről ismét kezdődjenek tárgyalások.

Szövetségünk elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy ha fokozatosan is, de egységes elvek mentén kezeljék a közszféra munkavállalóit. Így a köztisztviselői életpálya kialakításához hasonlóan a szövetség javasolja, hogy 2003-ban történjen meg a közalkalmazotti életpálya-modell kidolgozása, amelyhez felajánlja a közreműködését.

Fokozott figyelmet kívánunk fordítani a szolgálati jogviszonyban állókra. A köztisztviselői törvény változásával összhangban egyes területeken előrelépés történt, azonban az uniós csatlakozás, pl. a határőrséggel, nemzetbiztonsági szolgálattal szemben, az állampolgári igények, esetenként pedig az olyan váratlan helyzetek, mint amilyen az árvíz, katasztrófavédelem, fokozott igényeket támaszt. Ezek kielégítésének fedezetét létszámban, fizetésben, technikai ellátottságban az állami költségvetésben kell biztosítani.

Fokozott támogatást szeretnénk a bíróságoknak, ügyészségeknek. Szövetségünk nagyra becsüli, hogy az igazságszolgáltatás területén működő szakszervezetek, bár az ott dolgozók nem köztisztviselők vagy közalkalmazottak, mégis szövetségünk tagjai. Egyetértünk és támogatjuk ezen szakszervezetek, a Bírósági Dolgozók Szakszervezete, az Ügyészségi Dolgozók Szakszervezete, az Igazságügyi Minisztérium Szakszervezete által megfogalmazott igényeket. Egyetértünk azzal, hogy a stabil, független igazságszolgáltatás a megfelelően működő jogállam nélkülözhetetlen feltétele. Az állampolgári elvárások teljesüléséhez a gyors és szakszerű munkához azonban a bírák és ügyészek megfelelő létszáma, valamint a feladatukhoz méltó javadalmazás, az igazságszolgáltatás egész területének pénzügyi függetlensége szükséges.

Szeretnénk elérni, hogy ne romoljanak a munkavállalók pozíciói. A KSzSz néhány tagszervezetének tagsága, valamint a köztisztviselői törvény hatálya alól kiszervezettek a Munka Törvénykönyve alá tartoznak. Őket kedvezőtlenül érintette a törvény korábbi változása, amit az új Parlament már korrigált. A szövetség bízik abban, hogy a továbbiakban nem kerül sor olyan módosításra, amely rontaná a munkavállalók pozícióit.

Az új jogszabályokkal kapcsolatban. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően igényeljük azt a lehetőséget, hogy részt vegyünk a közszférában dolgozók élet- és munkakörülményeit befolyásoló jogszabálytervezetek véleményezésében. Ugyancsak igényeljük, hogy a Köztisztviselők Érdekegyeztető Tanácsa, a Közalkalmazottak Országos Érdekegyeztető Tanácsa e folyamatba érdemben bekapcsolódhasson.

Vitatott kérdés, hogy szükséges-e egységes közszolgálati törvény, vagy maradjanak a külön szabályozások. A KSzSz állásfoglalását nem elméleti alapállásból kívánja megfogalmazni, hanem majd a törvénytervezet szövegének ismeretében.

Befolyásos SzEF-et szeretnénk a továbbiakban is. A magyar szakszervezeti mozgalom egyik meghatározó konföderációja a közszféra szakszervezeteit összefogó Szakszervezetek Együttműködési Fóruma. Befolyása vitathatatlan és az utóbbi években a közszférában dolgozók élet- és munkakörülményei javításában elért eredmények jórészt a működéséhez köthetők. A KSzSz - bár szövetségként nem tagja a SzEF-nek, de tagszervezeteinek döntő többsége igen - érdekelt abban, hogy a SzEF eredményesen alakítsa kapcsolatait a kormánnyal, növelje ráhatását a makroszintű érdekegyeztetésre.

A KSzSz álláspontja az, hogy programja […] azt a lehetőségei megengedik. Így kifejezi azt a szándékát, hogy a 2001. májusában megkötött megállapodás alapján továbbfejleszti az együttműködést a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetével. Összehangolja vele lépéseit az érdekegyeztető fórumokon, tájékoztatja állásfoglalásairól, konzultál a közszférát érintő ügyekben.

A központi közigazgatás viszonya a társadalmi alrendszerekkel és a szakszervezetekkel. A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége úgy véli, hogy a magyar közigazgatás igen nagy horderejű változások, a XXI. század kihívásai előtt áll. A közigazgatás szakembereire óriási feladatok várnak. A KSzSz ezért azt kéri a tagszervezeteitől, illetve a munkahelyi alapszervezetektől, hogy figyelmük terjedjen ki arra, hogy milyen tagságuk szakmai munkájának színvonala. Ez a köztisztviselők esetén segítséget adhat akkor, amikor a szakmai teljesítményt megítélő minősítések kialakításába bevonják a szakszervezeteket.

Az értékálló nyugdíjakról. A KSzSz örvendetesnek tartja, hogy a kormány fokozottabb figyelmet fordít a nyugdíjasokra, végrehajtja az elfogadott indexálást, a nyugdíjasok élethelyzetéhez igazodó statisztikai számítást, a nyugdíjas fogyasztói kosár szerint a szükséges korrekciókat, tervezi bevezetni a 13. havi nyugdíjat, visszaállította a méltányossági nyugdíj lehetőségét. Ugyanakkor a szövetség hangsúlyozza, hogy a biztosítással, azaz a kereslet alapján fizetett járulékokkal szerzett jog csak úgy érvényesülhet, ha a keresetek arányában változnak a nyugellátások is. A KSzSz a nyugdíjasok érdekeinek jobb érvényesítési lehetőségét látja a miniszterelnök vezetésével működő Idősügyi Tanács megalakításában. Azt várjuk, hogy a kormány mellett működő konzultatív, véleményező, javaslattevő és koordináló testület érdemi befolyást gyakorol majd a kormányzati munkára, ezért keressük a lehetőségét annak, hogy ott képviselethez jussunk.

Napi politikától független, egészségügyi stratégiát szeretnénk támogatni. A KSzSz üdvözli azt, hogy az Egészségügyi Minisztériumban létrehozták a reformtitkárságot, megkezdődött az egészségügy évtizede, a kormányzati program végrehajtása, a népegészségügyi program átdolgozása és a ciklus idejére tervezett reformok pénzügyi és szervezeti feltételeinek kialakítása. Az ez évi bérintézkedések ellenére a KSzSz úgy látja, hogy az egészségügyben továbbra is súlyosak a feszültségek, hiszen ma rosszabb a betegellátás színvonala, mint a rendszerváltáskor volt. Ezért elkerülhetetlen az egészségügy többletforrásokhoz juttatása, a közfinanszírozás megtartása mellett. A szövetség szükségesnek tartja, hogy hasonlóan a nyugdíjbiztosítási alaphoz, a lakossági befizetésekből képződő egészségbiztosítási alap felett ismét megvalósuljon a társadalmi kontroll. Szükséges, hogy ennek lehetőségeiről a SzEF-en belül konzultáció folyjék.

A KSzSz működéséről és annak feltételeiről. Szövetségünk tevékenységét a tagszervezetek igényeihez igazodóan hatékonyabban kívánja végezni. Ebben jelentős segítséget ad a 2001-ben készített elemzés, mely a szövetség helyzetével és jövőjével kapcsolatban számos megvalósítható javaslatot tartalmaz. Ezeket a KSzSz az éves tevékenység megtervezésekor hasznosítani kívánja. A szövetség szükségesnek tartja az alapszervezetek és a KSzSz közötti információáramlás javítását. Évenként, a várható feladatok elemzését követően a szövetségi tanács jelöli ki azt a legfontosabbnak látszó feladatot, melyet az év során kiemelt szövetségi programpontként kezel, melyet minden fórumon kiemelten lobbizik, illetve tervszerű propagandamunkát folytat. A szövetség ajánlást dolgoz ki a tagszervező munka javítására, valamint támogatja a tagszervezet szerveződését azokon a munkahelyeken, ahol az még nem alakult meg.

Szövetségünk tisztában van azzal, hogy programja csak akkor valósítható meg, ha működését biztosító pénzügyi fedezet rendelkezésre áll. Ehhez a tagdíjbevételein túl további anyagi forrásokat kell keresni. Az egyik lehetséges bevételi forrás a szövetség résztulajdonában álló cégek nyereséges működtetése lehet. Felkérjük tagszervezeteinket, hogy korábbi döntéseiknek megfelelően fokozottan támogassák az Első Közszolgálati Pénzügyi Tanácsadó Kft-t, s a P4 Vagyonkezelő Kft. üzleti tevékenységét. A KSzSz számít arra, hogy egyes programjai megvalósításához a központi forrásokból is támogatást kap. Ennek lehetőségeiről rendszeresen egyeztetni kíván a SzEF-fel. A szövetség elengedhetetlennek tartja, hogy a szakszervezetek tulajdonjogát korlátozó törvényi rendelkezés megváltozzon, és a tulajdonosok szabadon rendelkezhessenek az ingatlan eladásból származó bevételükkel.

A KSzSz kezdeményezi, hogy a személyi jövedelemadó harmadik 1 %-a felajánlható legyen a munkavállalók érdekképviseletét ellátó szakszervezetek számára.

Pár szót szólnék a nemzetközi kapcsolatokról, amikre egyre fokozottabb szükség lenne. Azért mondom, hogy lenne, mert a következő években anyagi okok miatt nemzetközi kapcsolataink minimalizálására kényszerülünk. A nemzetközi delegációk meghívását, fogadását és delegációk kiutaztatását csak kivételesen, illetve a mindenkori pénzügyi helyzet függvényében tudjuk vállalni. Arra törekszünk, hogy azok a tagszervezeteink, melyek képesek a finanszírozást is vállalni, jobban kapcsolódjanak be a szövetség nemzetközi szintű munkájába.

Tisztelt kongresszus! A 2002-2006 közötti négy év Magyarország számára meghatározó jelentőségű lehet, megszabja a fejlődés irányát. Ezekben az években dől el, hogy hazánk megérett-e arra, hogy a fejlett európai országok befogadják tagjaik sorába, ezzel új távlatokat nyitva a társadalom előtt.

A következő időszak meghatározó szövetségünk életében is. Eldől, hogy a ’90-ben, a Közalkalmazottak Szakszervezete széthullásával létrejött szakszervezetek képesek-e szövetségüket fenntartani, fontosnak tartják-e a szoros együttműködést, és ehhez biztosítják-e a megfelelő segítséget.

Mindezekhez, a programban megfogalmazottak végrehajtásához ezúton is kérem tagszervezeteink, tagságunk aktív hozzájárulását.

Végül szeretném megköszönni mindazoknak, akik közreműködtek a programunk kialakításában, köszönöm figyelmüket.

Dr. Bárdos Judit:

Köszönöm szépen. Felkérem magamat.

Tisztelettel köszöntök mindenkit, mint az alapszabály-szerkesztő bizottság elnöke. Nagyon röviden, egy pár mondatban szeretném elmondani, hogy az az új alapszabály tervezet, ami a kezetekben van, miért alakult így, ahogy alakult.

Az elmúlt időszak tapasztalatai arra vezettek rá minket, hogy a KSzSz-nek kell egy olyan elsőszámú vezetője hogy legyen, aki ezt a munkát főállásban csinálja. Az elmúlt időszakban nagyon tisztességesen megpróbáltuk elnök-társelnöki rendszerben, más szervezet vezetése mellett végezni ezt a munkát több-kevesebb sikerrel és a tapasztalatok oda vittek minket, hogy ezt a rendszert meg kell változtatni. Egyrészt a munka mennyisége és minősége teljes embert kíván, másrészt pedig, ami már elhangzott, egy picit a spórolás szempontjából is. Éppen ezért az alapszabály egy részét újonnan alkottuk, éspedig a tisztségviselők tekintetében. Ha megnézitek majd ebédszünetben, vagy már tapasztaltátok, beiktattunk egy főállású tisztséget, és ez pedig a KSzSz főtitkára elnevezést kapja, ha elfogadjátok, aki főállásban csak ezt a munkát végzi. Ő lenne a KSzSz elsőszámú vezetője és a teljes felelősség - hiszen a felelősség nem osztható meg igazából, mindig az elsőszámú vezetőt illető - őt terhelné. Mellette elnök és alelnöki pozíciót hoztunk létre, és az elnök és alelnök között a munkamegosztás, illetve a főtitkár, az elnök és az alelnök közötti munkamegosztás egyrészt megbeszélés alapján történik, másrészt pedig akkor kerül igazából rá sor, ha a főtitkár valamilyen módon akadályoztatva van. Én nem kívánok az alapszabály más változtatásaiba belemenni, mert az mindenkinek a rendelkezésére állt, a régi és az új is, hogy a kettőt össze lehessen hasonlítani, és utána ezekből majd kérdést feltenni. Ennyit szerettem volna mindösszesen az alapszabály módosításához szóbeli kiegészítésként elmondani.

Mielőtt még elmondanám, hogy mi történik az elkövetkezendő időben, az első szóbeli hozzászólásomat megtenném. Azért most, mert ezt szeretném hogy hallja a minisztérium politikai államtitkára, aki ebéd után már nem tér vissza körünkbe és a hozzászólásom, ami most hangzik el és nem ebéd után, az egyik tagszervezetünk érdekében szeretne szólni és az a kérésem, hogy szíveskedjen továbbítani a kormány irányába.

A KSzSz-nek tagszervezete a Magyar Vöröskereszt Érdekképviseleti Szervezete, amely Vöröskereszt az elmúlt időszakban - és ez a rendszerváltás óta igaz - csak negatívan éli meg azt az állami költségvetési támogatást, amely mint karitatív szervezetet megilletné. A rendszerváltás óta az állami támogatások összege egyre inkább csökken, és kénytelen mindenféle fondorlatos módon - amelyet előbb vagy utóbb fel fognak a részére róni - önmagát fenntartani. Ezt merem azért is mondani, mert én kb. 15 éve társadalmi munkása vagyok az egyik budapesti területi Vöröskeresztnek, s fizikai munkával szoktam én és a családom segíteni, meg nagyon sok rendőr kolléga a Köztársasági Őrezred tagjai közül ennek a Vöröskeresztnek a munkáját. Látjuk azt, mennyire elhanyagolja az állam azt a feladatát, amely az állam karitatív tevékenységének az ellátásához szükséges lenne a Magyar Vöröskereszten keresztül. Ezért tisztelettel arra kérem Önt, mint a Belügyminisztérium politikai államtitkárát, szíveskedjen a miniszter asszony felé, vagy amilyen módon Ön ezt tudja továbbítani, hogy a 2003. évi költségvetésben nagyobb támogatást kell ennek a Vöröskeresztnek adni, hogy a munkáját tisztességes módon tudja elvégezni. Mert annak ellenére tisztességesen végzik, hogy ilyen kevés állami támogatásban részesülnek.

Most “visszamentem” levezető elnöki formámba, és szeretném elmondani, hogy 12-től 1 óráig az aulában állófogadásszerűen fogunk megebédelni. ebéd után a vita megkezdődik.

EBÉDSZÜNET

Dr. Bárdos Judit:

Felhívom a tisztelt küldött-társak figyelmét, hogy a borítékban hozzászólási jegy található. Aki úgy ítéli meg, hogy hozzá kíván a kongresszusi dokumentumok vitájában szólni, az kérem szíveskedjen a cetlit kitöltve ideadni!

Hölgyeim és uraim, a kongresszus folytatja munkáját. Szólásra jelentkezett Fehér József, a Magyar Közalkalmazottak és Köztisztviselők Szakszervezetének főtitkára.

Fehér József:

Tisztelt kongresszus, kedves elnök asszony, elnök úr, és talán nem vagyok nagyon tolakodó, ha azt mondom, kedves barátaim! A kongresszust megelőzően, amikor itt az előcsarnokban találkoztunk, akkor egy általam nagyon nagyra becsült és tisztelt vendég megkérdezte, hogy téged is meghívtak? Én azt gondolom, hogy számomra bizonyos szempontból a mai jelenlét egyfajta penitencia is természetesen, de minden különösebb formalitás nélkül azt mondom, hogy igen-igen jóleső érzés és nagy megtiszteltetés. Higgyék el, hogy ebben semmiféle kötelező udvariasság vagy tiszteletkör nincs.

Amikor beléptem ebbe a terembe - és elnézést kérek, hogy ilyen személyes jellegű információkkal vagy érzésekkel untatom a kongresszus résztvevőit, ígérem, hogy talán némi érdemi mondanivaló is lesz a hozzászólásomban, de nem tudom megállni, hogy ezt az érzést el ne mondjam - , tizenhárom évvel ezelőtt, talán napra pontosan, 1989 november 14-én, ebben a színházteremben tartotta a Belügyi Dolgozók Szakszervezete alakuló kongresszusát. Igen nagy volt az izgalom, Kőrössy Jenő úrral vettünk részt az akkori Közalkalmazottak Szakszervezete képviseletében azon a kongresszuson. A kongresszus nagyon precízen és nagyon - mondhatnám jó értelemben véve - katonásan volt előkészítve, de egy kis homok került a gépezetbe. Különböző küldöttek különböző helyről, különböző indíttatással felálltak és hozzászóltak és mondták, hogy nem kell nekünk a szövetség. A szakszervezet megalakulása nem volt kérdéses, csak a Belügyi Dolgozók Szakszervezetének a csatlakozása az akkor még nem létező, de alakuló Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségéhez. Tulajdonképpen a szövetséget erőltető vezetés, vagy legalábbis jelöltek meg is buktak, már-már úgy látszott, a Belügyi Dolgozók Szakszervezetének alakuló kongresszusa sem fogja megszavazni a szövetséghez való tartozást, amikor a sorokból felállt a Rendőrtiszti Főiskola egyik fiatal tanárnője, idejött minden különösebb előkészület nélkül. És az azóta tőle már megszokott, akkor még általam nem ismert határozottsággal azt mondta - mert arra hivatkoztak a küldöttek, hogy a Független Rendőr Szakszervezet önállósága, meg az autonómia, meg a belügyi különlegességek nem teszik szükségessé, indokolttá, hogy a Belügyi Dolgozók Szakszervezete csatlakozzon a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségéhez - , hogy kérem szépen, tudják önök mit jelent az, hogy kévekötő? Tudjátok, hogy mit jelent a szakszervezet alapértéke az, hogy szolidaritás? Tudjátok mit jelent az, hogy összefogás? Az, hogy együttműködés? Tudjátok azt, hogy mi a szakszervezet leglényegesebb értéke és leglényegesebb eszméje? És ezzel a hozzászólással az a belügyi kongresszus azt kell mondjam, szinte egyhangúan a szövetség melletti csatlakozásról döntött. Ezt a fiatal tanárnőt úgy hívták, hogy dr. Bárdos Judit és azt hiszem, neki többek között elévülhetetlen érdemei vannak nemcsak a belügyi szakszervezet akkori csatlakozásában, hanem azoknak az alapértékeknek, azoknak az alapeszméknek a hatályosulásában, foganatosításában, amiről tulajdonképpen ma is beszélünk és ami tulajdonképpen számomra nagyon-nagyon kifejező módon itt van a dekorációban. Igen kérem szépen, én azt mondanám magunknak, és ha szabad mondani a kongresszusnak: gondolkodjunk el azon, hogy “közös szövetségben a közös jövőért”.

Megmondom őszintén, nagyon jóleső érzéssel olvastam a dokumentumban is, illetve hallottam a hozzászólásokban, pontosabban az eddigi referátumokban, hogy a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete az egyik fontos partnere a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének. Én azt hiszem, hogy ha az eddigi - mondjam így - közös vagyon egy kicsit megnehezítette az együttműködést, akkor ne várjuk azt, hogy a nincstelenség hozzon minket össze. Azt hiszem még abban az időszakban vagyunk, amikor érdemes azon elgondolkodni, hogy az eddigi közös tevékenységünk értékét és gondjait természetesen azonos módon értékelve azt nézzük, hogy mi köt minket össze. Mert nagyon sok minden dolog összeköt. És anélkül, hogy én vállalnám annak a felelősségét, hogy értékeljem az együttműködési megállapodásunk óta eltelt időt, jóleső érzéssel állapítom meg, hogy a dokumentumokban erre vonatkozóan én csak pozitív utalásokat találtam. Azt mondom, hogy soha nem látott energiákat szabadíthat fel egy ilyen jellegű, további formalizált, és továbbiakban is deklarált együttműködés. Azt mondottuk, amikor megkötöttük az együttműködési megállapodást, hogy nem deklarált célja az együttműködésnek az egyesülés. De ha annak eredménye egy közös szervezet lesz, akkor talán ez nem lenne senkinek a hátrányára. Hangsúlyozom, nem kívánom önöket a leltárral untatni, amelyet én ugyan elkészítettem az egy-másfél évről, igen imponáló. Nyilvánvaló, hogy ez esetben nemcsak a szellemi kapacitás adódik össze, már amennyit mi szerényen hozzá tudunk tenni a KSzSz szellemi kapacitásához, hanem az a fajta sokszínűség, az a fajta erő, és az a fajta tapasztalat, ami a KSzSz-nek sajátja, egy más szervezetnek talán éppen az egyszínűségéből, vagy viszonylagos homogenitásából eredően nem lehet sajátja. Azt hiszem, hogy mindazokat kellene figyelembe venni, úgy kellene értékelnünk, hogy az az együttműködés és az a közös munka, amely - mondjam azt, hogy - a közös kiegyezésünk óta eltelt, annak csak pozitív hozadéka van. Nem számunkra, hanem az általunk képviselt köztisztviselők, közalkalmazottak, és merem remélni, bizonyos összefüggésekben a fegyveres és rendvédelmi szerveknél dolgozók számára is. Igenis én úgy gondolom, nagyon nagy jövője van egy formalizált együttműködésnek is, és talán nem kell tizenkét évet várni arra, hogy egy más módon a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége ismét az érdekérvényesítés, a közszolgálati érdekvédelemnek egy kitüntetett zászlós hajója legyen.

Nem tudom, hogy szabad-e egy olyan kongresszuson napi kérdésekről beszélni, amely négy év mérlegét vonja meg, és egy következő hosszú távú időszak programját vázolja fel, de engedjék meg nekem, hogy ha nem tudok engedni a csábításnak, és mégis azt mondom: bizonyos összefüggésekben ugyan a távlatokról és a múltról is beszéljünk, de azért a napi ügyekre is gondoljunk. Igenis nagyon-nagyon fontos kérdés az, hogy mi lesz 2003-ban. Talán nem rónak meg a kollégáim, hogy ha egy kicsit kifecsegem a szünet előtti beszélgetést, amikor arról egyezkedtünk, hogy a 17 órás találkozón várhatunk-e valami kellemes meglepetésre, vagy pedig arra kell számítanunk, hogy meglepetés lesz, de az nem éppen kellemes. Azt hiszem, akár kellemes, akár nem, akár lesz meglepetés akár nem, hosszútávon és felelősen arra kell gondolnunk, hogy erre a kormányzati ciklusra, vagy a jelenlegi kormánnyal egy olyan megállapodást kell kiharcolni, egy olyan hosszú távú garanciákat jelentő dokumentumot elérni, amely nem a minden évi költségvetési pozíciótól teszi függővé a közszolgálatban dolgozók jövőjét, hanem valóban, egy életpályához igazodó perspektívát tud adni és valóban egy életpálya jellegének, egy életpályától elvárható garanciát és biztonságot tud nyújtani számunkra. Legyen akármi a 2003, természetesen nem mindegy, hogy mi a 2003, de erről a hosszú távú gondolkodásról, erről a kiegyensúlyozott, nyugodt, és - ahogy Michalkó Péter kollégám is mondotta - a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségét mindig is jellemző kiszámíthatóságról nem mondunk le. Azt hiszem, talán kölcsönösen is, úgy értem mindkét szakszervezet, mindkét szervezet vállalhatja ezt a fajta kiszámíthatóságot és megbízhatóságot. Híve vagyok annak, hogy az MKKSz részéről mi tudnánk támogatni egy olyan közös javaslatot, egy olyan közös kezdeményezést - hangsúlyozom, nem elfeledve a 2003-as lezáratlan ügyeinket - hosszú távra, egy kormányzati ciklus egészére vonatkozó olyan megállapodást, amellyel nemcsak alibiként tudunk elszámolni a tagságunk előtt, hanem valóban számon kérhető is egy kormányzat részéről, betartható és betartandó programot jelentene. Ehhez kérném a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének a támogatását és ha ilyen van, ebben való együttműködést személy szerint is, illetve a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének vezetése nagyon szívesen vállalna.

Engedjék meg, hogy még egy dolgot megemlítsek, mert erre vonatkozóan van egyfajta kötelezettségem, vagy ha úgy tetszik felhatalmazás. Az elmúlt héten két nagyobb jelentőségű rendezvényünk is volt, a november 5-i választmányi ülés, amelynek meglehetősen vegyes a visszhangja, és volt egy november 7-ei etikai konferencia. Azt hiszem nem értékelem túl a jelentőségét, ha azt mondom, nagyon jelentős áttörés, nagyon jelentős eredménye volt ennek a közös tanácskozásnak. A jelenlevők közül is számosan ott voltak, és azt hiszem mindannyiunk megelégedésére értelmezhettük és értékelhettük azt, hogy a kormányzat igenis visszavonult, a kormányzat megadta magát és a kormányzat hajlandó arra, hogy közös kezdeményezésünket tudomásul véve megváltoztassa azt - most kicsit talán demagóg leszek – a szégyenletes szabályt, amely ma a Ktv. 54/a. szakaszát jelenti. Én azt hiszem, hogy a bérharc kellős közepén ennek a dolognak a jelentősége egy picit talán elhalványul, de azért hosszú távon ez is azt mutathatja, hogy igenis, ha közösen mondunk valamit, akkor egyszerűen nem engedheti meg magának a mindenkori hatalom, a kormányzat, hogy ezt a közös akaratot ne akceptálja, ez előtt a közös akarat előtt ne hajoljon meg. Én azt javasolnám, és azt tudnám mondani, hogy amennyiben erre vonatkozóan az önök tagszervezeteinek, vagy magának a kongresszusnak lenne egyfajta támogatottsága ennek a törvényi szabálynak a megváltoztatására, az még inkább megerősítene minket abban, hogy nemcsak egy konferencián, hanem most már egy érdekképviselet hivatalos rendezvényén is ezt a követelést nem az MKKSz, nem a KSzSz, hanem maga az KSzSz kongresszusa fogalmazná meg.

Kedves barátaim, tisztelt kongresszus! Nem tudom mennyi a hozzászólások limitált ideje, az az érzésem, hogy ezt bőven túlléptem. Én még egyszer nagyon örülök annak, hogy – hangsúlyozom, némi vezeklési jelleggel is - tizenkét év után ismételten részt vehetek a KSzSz kongresszusán és bízom abban, hogy amit a hozzászólásomban említettem, az önök számára sem elvetendő. Az a jelmondat, amely így módosulna: “Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége - közös szövetség a közös jövőért”. Köszönöm szépen.

Dr. Bárdos Judit:

Köszönöm szépen. Ha én ebbe a terembe jövök, akkor nem mindig a ’89 jut eszembe, de azért köszönöm a szavakat. Megkérdezem a kollégákat, hogy a három kiadott hozzászóló papíron kívül van-e aki jelentkezik hozzászólásra? Akkor kérem kitenni a hozzászóló jegyet. A sorrendiségről: én hívok, és közlöm, hogy ki a következő. Tehát hozzászól Gábor Mária az alapszabály 38. és 46. szakasz 8. bekezdés tekintetében, és szólásra jelentkezett Nagy Zoltán, ő a következő.

Gábor Mária:

Tisztelt kongresszus, kedves barátaim! Az alapszabály-tervezet 10. oldalán található 38. és a 13. oldalán található 46. szakasz 8. bekezdéséhez szeretnék módosító javaslatot beterjeszteni.

Dr. Bárdos Judit:

Mielőtt elkezdenéd, az a kérésem a kongresszushoz: szíveskedjetek úgy figyelni a módosító indítványokat, hogy utána egyenként azt meg kell szavazni. Ez az alapszabály. A jelenlegi is, meg a jövőbeni is.

Gábor Mária:

Tehát a 38-iknál vagyunk. A szövegszerű módosító javaslathoz bevezetőül engedjenek meg pár mondatot. Úgy gondolom, hogy a KSzSz-nek, ahogyan mindenféle szövetségnek, egyik alapértéke a bizalom. Szövetség ennek hiányában nem jöhet létre, nem működhet. A másik alapérték a demokrácia, és talán említsük meg a kollektív felelősségvállalást. A 38. pontra térve, itt az elnökségről van szó. Az elnökséget a tagszervezetek szakmacsoportjait képviselő szakszervezeti tisztségviselők és a tagozatok vezetői alkotják. Az elnökségi tagok többszörös felelősség, felhatalmazás birtokában vesznek részt az elnökség munkájában. Akik szakmacsoportokat képviselnek, azok amellett, hogy a saját szakszervezetüket képviselik a szövetségben, egyszersmind az őt delegáló tagszervezetek választása révén kerültek oda. A tagozatok - nálunk nyugdíjas és ifjúsági tagozat működik - pedig egy speciális réteg képviseletében. Úgy gondolom, fel kell tételeznünk, hogy az elnökségi tagok teljes személyes felelősségérzettel végzik a munkájukat, tehát olyan esetben, amikor elnökségi ülés összehívását kezdeményezik a napirend megjelölésével, erre alapos okuk van. Például egy politikai megnyilvánulás napi aktualitása indokolja ez irányú kérésüket. Azt javaslom, hogy ne kelljen további aláírásgyűjtéssel megerősítenünk ezt a kérést, tehát mentesüljenek az összehívásra való kezdeményezésük esetében az előzetes írásos hozzájárulások beszerzésétől. A kongresszust megelőzően, egy előzetes beszélgetés során elhangzott: komoly problémát nem okozhat ez nekem, hiszen szakszervezetként probléma nélkül kérhetem az összehívást a szöveg szerint. De ha szakszervezeti vezetőként ez jogomban áll, még további felhatalmazás birtokában – elnökségi tagként – miért nem? Tagozatok vezetői miért ne tehetnék meg? Mögöttük nem áll tagszervezet? A módosításra javasolt szöveg tehát: az első mondat marad: “Össze kell hívni az elnökséget akkor is, ha bármely elnökségi tag…” Kihagynám a további félmondatot, úgy folytatódik: “… tagszervezet, vagy a Pénzügyi Ellenőrzési Bizottság a napirend megjelölésével kéri…” – ez tehát a szövegszerinti módosító javaslatom.

A másik pont a 13. oldalon a 46.8-as. Itt tulajdonképpen csak két szót szeretnék kiiktatni a szövegből, a második mondat esetében az “eseti, külön” szavakat. Tehát a második mondat az én változatomban úgy hangzana, hogy “Az elnökség megbízása, vagy a főtitkárral történt munkamegosztás alapján a KSzSz részéről közreműködik az érdekképviseleti munkában.” Úgy gondolom, hogy ha elnökségi felhatalmazás, megbízás van, ne kelljen minden munkanapra külön felhatalmazást szerezni, kérni. Ha nem bízunk meg egymás felelősségvállalásában, a bizalmatlanságra egy nap alatt is okot lehet adni. Tehát az “eseti, külön” szerintem felesleges, mert ha az elnökség egyszer valamilyen feladattal megbízza azt az elnökségi tagot, akit megbíz, akkor, ha mondjuk elnapolják azt az ülést, vagy még ezen kívül három napig tart a bizottsági munka, akkor vonatkozzon ez a feladatra, és ne arra a napra. Köszönöm szépen.

Dr. Bárdos Judit:

El kell hogy mondjam - csak a könnyebb érthetőség kedvéért - , hogy jogi értelmezési problémáink vannak, úgyhogy amikor majd szavazásra kerül a sor, kifejtem. Nagy Zoltán a következő hozzászóló, és hozzászólásra készülődik Dr. Soós József.

Nagy Zoltán:

Tisztelt kongresszus, kedves barátaink! Amikor az ifjúsági tagozat képviseletében szót kértem, ezt azért teszem, mert nagyon jelentős dokumentumanyag van a kezünkben. Ebben nagyon jelentős munka fekszik, amelyet tisztelnünk kell. Viszont valószínűleg abból eredően, hogy mi, mint a szövetségi tanács tagjai nem vettünk, vagy nem veszünk részt sűrűbben az elnökség munkájában, talán ez az én hibám is, hogy a mi munkánkról valahogy egy kicsit kevesebb, és talán nem pontosan fogalmazott szöveg került a dokumentumokba. Amit azért szeretnék korrigálni, mert azok a tagtársaink, akik ebben részt vettek, megérdemlik, hogy szót emeljünk az érdekükben.

Konkrétan: a beszámoló tizenhetedik oldalán a “Tagozatok” fejezetben szeretnék az első bekezdés utolsó mondata helyett egy másik szöveget javasolni. Az utolsó mondat: “A tagság nélküli Ifjúsági Tagozat nevében azonban a kapcsolat fennmaradt a Német Közszolgálati Szakszervezeti Ifjúsági Szövetséggel.” Hadd mondjuk el, hogy az Ifjúsági Tagozat folyamatosan működött és én úgy emlékszem, nagyon is élő tagok jutottak ki a különböző programokra. Az elmúlt időszakban harminckét fő fiatal vett részt Németországban különböző képzéseken, szemináriumokon és alkalommal. Majd szeretném emlékeztetni azoknak a nagy területeknek a képviselőit - a belügyi területről fiatal rendőrök, a pénzügyi területről, az adóterületről, különböző minisztériumok képviselői, kulturális, oktatás, korábban a társadalombiztosítás részéről is - , akik nagyon jelentős továbbképzésben részesültek, és ezt mind a DBB-Jugend jóindulatú támogatásának köszönhettük, ezért fogalmazzunk precízen. Én a következő szövegmódosítást javaslom: “Az Ifjúsági Tagozat azonban fenntartotta a kapcsolatot a DBB-Jugenddel, azaz a Német Közszolgálati Szövetség ifjúsági szervezetével. Ennek során 1998 és 2002 között harminckét fiatal tagtársunk vett részt különböző továbbképzésekben és programokban, szemináriumokon Németországban.”.

Ugyanebben a témában a huszonharmadik oldalon a harmadik bekezdésben, mikor a nemzetközi kapcsolatokról szólunk, akkor gondolva arra, hogy esetleg ezt a szöveget ha tömörítetten is, valaki egyszer lefordítja németre és a DBB vezetőinek a kezébe kerül, vagy a Jugend vezetőinek a kezébe kerül, ne nyilatkozzunk esetleg egy kicsit pontatlanul az ő szerepükről. Ezért én azt javaslom, hogy amikor arról szólunk, hogy a Német Közszolgálati Szakszervezeti Szövetség Ifjúsági Szervezetével korábban intenzív kapcsolat volt, innen változna a szöveg: ne mondjuk, hogy “szinte”, mert minden évben meghívtak egy ifjúsági csoportot kinti kiképzésre és több alkalommal az ő delegációjuk is hozzánk érkezett. 2002-től új vezetés, 2000-ben és 2002-ben újabb vezetőségválasztásra került sor. Jelen időre alakult ki a DBB-Jugend felső vezetése, akivel jelenleg a kapcsolatot felvettük, további együttműködésükről nyilatkoztak. Az Ifjúsági Tagozat vezetője által benyújtott pályázatok eredményesek voltak és az Ifjúsági és Sportminisztérium többszázezer forinttal támogatta ebbéli tevékenységünket.

Ez volt a beszámolóhoz és van egy rövid javaslatom a program szövegrészhez is, ennek is a huszonharmadik oldalára szeretnék elérkezni. A nemzetközi kapcsolatok résznél a második bekezdésnél írunk arról, hogy “a nemzetközi együttműködésből adódó lehetőségeket fel kívánja használni arra, hogy a hazai érdekképviseleti munkában hasznosítható ismereteket szerezzen”. Innen javaslok egy mondatot: “Így fent kell tartani a DBB-Jugenddel, több mint tíz éve jól működő kapcsolatokat is, biztosítva a fiatal tagtársaink nemzetközi szintű továbbképzését, elsősorban a bér- és tarifatárgyalások területén. Lásd: DBB-Jugend Akademie.” Ennek a szövegnek a bevételét javaslom. Hozzátéve, most már a szövegmódosításon túl, hogy amennyiben erre – mint jelezték – konkrét meghívások érkeznek, ez nagyon jelentős volna.

A huszonnegyedik oldalon a program első bekezdésének a végére egy mondatot: “E tekintetben intenzívebben kell bevonni fiatal tagtársainkat és számítani jövőbeli szerepvállalásukra.” Ezt a kiegészítést szeretném tenni.

Záróképpen elnézést kérek, hogy egy vicces gondolattal szeretnék szólni. Úgy gondolom, hogy miután az elmúlt időszakban a német fiatalok nemcsak nálunk, hanem pl. az MKKSz-nél is jártak, és a kapcsolatot fenntartottuk, a fiataloknál nem volt ebben probléma, mert bizonyos területek odakapcsolódnak, és hogy részt vettünk például a SzEF felkérésére a hazai tömörüléseknél a szakvélemények elkészítésében. Itt gondolok arra is, hogy amikor elkezdtünk kijárni Németországba, akkor mondták, hogy mennyiféle szakszervezet van itt Magyarországon, és egy idő után mondjuk rangot szereztünk a törvénymódosításoknál szövegjavaslatokkal, és utaltak arra, hogy igen, hát a Herr Szabó, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma felállt és egy olyan csapat dolgozik itt, amellyel érdemes a kapcsolatot tartani. Ennek az ifjúsági részéről azt szeretném mondani, hogy amikor megkérdezik, hogy milyen autód van, a férfi azt mondja: - Tudod, olyan, mint a család szégyene. - Mire gondolsz? - Mint a megesett lány. Trabantom van. Ez az ifjúsági szervezet nem ilyen, higgyék el nekem, a különböző minisztériumokban és helyeken járva nagyon csinos és aktív fiatalokkal találkozunk, kérem a tagszakszervezetek képviselőit és vezetőit, hogy támogassák azt, hogy az Ifjúsági Tagozat továbbra is jól működjön.

Dr. Bárdos Judit:

Én azért szeretnék majd ötleteket kérni Nagy úrtól, hogyan lehet a fiatalokat megnyerni a szakszervezeti mozgalomnak, mert azért ez egy óriási kérdőjel az én részemre, de szerintem az itt ülő minden tagszervezet részére is, mert az ifjúság nem igazából akar szakszervezeti tag lenni. Hozzászól Dr. Soós József, és hozzászólásra készül Dr. Frischmann Edgár.

Dr. Soós József:

Tisztelt kongresszus, kedves kollégák! Tulajdonképpen az ember ilyenkor hátrányos helyzetben van, hiszen sok profi szakszervezeti vezető elmondta már a véleményét. Jó néhány gondolattal azonosulni tudok, azonban van három, amit most szeretnék aláhúzni.

Az egyik a nyilvánosság. A nyilvánosság egy hatalmas fegyver, de azt kellett tapasztalnom az elmúlt időszakban – bár nemcsak a szakszervezeti munka területén –, hogy igazából akkor érdekli a médiát az esemény, ha legalább vér folyik. A szakszervezet esetében pedig ha demonstrációt vagy sztrájkfenyegetettséget hangoztat. Én nagyon üdvözölném azt, hogy a következő időszakban megpróbálnánk azt elérni, hogy a szakszervezeti munka folyamatát is bemutatná a média, hiszen igen hosszú és fáradságos tárgyalásokon keresztül jutunk el egy-egy eredményhez.

A másik, az államapparátus túlterheltsége, mint egy ilyen program. Ezzel kapcsolatban nagy örömmel olvastuk a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben a rekreációs szabadságot, amely természetesen csak a kihirdetést követő 8 év múlva lép életbe. El kellene gondolkoznunk azon, ezt a törvényhelyet is próbáljuk a következő középtávú tervbe bevenni, hiszen a ma már 10-20-30 éve a közszolgálatban dolgozók is megérdemelnének egy kis pihenést, feltöltődést. Én úgy gondolom - sok esetben és sok helyről hallom azt a jelzést - , hogy az a valóság, hogy ez idő szerint még a rendes évi szabadságukat sem tudják a munkavállalók teljes mértékben kivenni.

És végül megelőzött egy kicsit Nagy Zoli, amikor arról beszélt, hogy az ifjúság. Anakronisztikusan a szakszervezet nevelő munkájában, vagy ha úgy tetszik, a felkészítő tevékenységében én is azt látnám nagyon időszerűnek, hogy a fiatal munkavállalók szociális érzékenységét fokozzuk. Mert a világ legtermészetesebb dolgának veszik azt, hogy ennyi a bér, ennyi esetleg a ruhapénz, vagy az üdülési hozzájárulás, jó, hát ezt csinálta a szakszervezet is, ez a dolguk.

Befejezésül pedig ha már mindannyian kicsit az elmúlt tizenkét évre emlékeztünk, örömmel mondhatom – igaz, hogy elmúlt tizenkét év –, hogy az alapítástól jelen van szakszervezetünk, és egy olyan értéke volt ennek a tizenkét évnek, ahol kialakult egy közösség, és talán azt amit semmivel nem lehet pótolni, jó néhány barátság. Én kívánom a jelenlévőknek azt, hogy ez folytatódjon, és jó egészséget azzal, hogy elismerés azért a munkáért, amit az anyagok összeállítói végeztek, hiszen hatalmas munka, és színvonalas teljesítmény volt.

Frischmann Edgár:

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt kongresszus! Kettős minőségben kívánok most szólni, röviden és tömören. Egyrészt mint a nyugdíjügyeknek itteni felelőse, a nyugdíjtanácsban, másrészt pedig mint az aktív dolgozók szakszervezetének egyik titkára, szb-titkára a Főügyészség részéről. Tehát mindkét oldalt meg szeretném világítani éppen abból a szemszögből, hogy az aktív dolgozóból hogyan lesz nyugdíjas, és milyen körülmények és problémák között merülnek fel azok a nehézségek, amellyel meg kell küzdeni ennek a szövetségnek, meg kell küzdeni valamennyi közszolgálati szakszervezetnek.

Az alapvető igény a nyugdíjak vonatkozásában az, hogy hivatáshoz méltó nyugdíjjal kell valakinek nyugdíjba menni. Megengedhetetlen az, hogy valaki a közszolgálatban olyan helyzetbe szoruljon, amely nem teszi lehetővé tulajdonképpen az emberi méltósághoz való életmódot. Nem véletlenül van olyan hosszan tárgyalva viszonylag a mostani kongresszusi anyagban a nyugdíjasok kérdése, és példaképpen felhozza a bírák, ügyészek vonatkozásában is a felmerülő problémákat. A közelmúltban tudtam meg azt, hogy egy nyugdíjas - jelen esetben egy ügyészről van szó - kénytelen volt, hogy még iskolás gyermekét iskoláztatni tudja, elment a piacra, és ott az őstermelők kocsijait tologatta, a krumplit húzogatta, mert csak így tudta biztosítani, mint ilyen hordárszerűség azt a pótjövedelmet, amely tulajdonképpen hosszú évtizedes tevékenységének eredményeképpen igazán megillette volna őt. Ezek katartikus élmények, drámai jelenségek, amellyel rendkívül gyorsan kell foglalkozni. És éppen a közszolgálati méltóság megkívánja azt, hogy a nyugdíjas években is annak méltóságához méltóan kell élni. A nyugdíjtörvény önmagában véve nem teszi lehetővé még ma a nyugdíjak végleges rendezését, mint ahogy egész Európában és egész világon úgy van, hogy a közszolgálat dolgozói külön nyugdíjban részesülnek. Tehát itt most az volna a feladat, hogy a nyugdíjon túlmenően az állami költségvetésből fedezni kellene azt a tisztességes nyugdíjat, amely ezeket a dolgozókat megilleti a nyugalomba vonulás után. Ez alapvető igény. Nem engedhető meg, hogy alacsony nívóban kénytelenek legyenek a lakásukat eladni, olyan munkakört vállalni, ami egyébként becsületes, tisztességes, de azért mégse egy közszolgálati dolgozónak a feladata. Mert a közszolgálat dolgozóinak - függetlenül, hogy melyik funkciót látja el - minden rezsimet, minden kormányt kiszolgálónak kell tudni lennie, ennek pedig az anyagi függetlenség az alapját biztosítja. Az EU különböző felhívásokban hívta fel, nemcsak az igazságszolgáltatás tekintetében, ott különösen, de a közszolgálat más vonatkozásában is - nem kívánom felsorolni azokat a leveleket, dátumot, számot, melyek alapján ezek a különböző határozatok, felkérések és felhívások, javaslatok elhangzottak. Ezért ennek a megvalósításáért, amikor éppen most a küszöbön állunk, küzdenünk és harcolnunk kell. Nem beszélve arról - és nem irigykedésképpen mondom, hiszen logikus és természetes, hogy a köztisztviselők, közalkalmazottak jelentősnek mondható fizetésrendezésben részesültek - , hogy az igazságszolgáltatás körében az ügyészek, bírák 1998-ban kaptak utoljára fizetésrendezést. Most is csak azt ígérik, hogy majd júniusban 25 %, és januárban vagy december végén újabb 25 %. Könyörgöm, kérdezem, az az 50 % akkor 50 %-ot fog érni? Nem kérem, az infláció hatása alapján, az árak emelkedése következtében egy újabb elnyomorodásnak leszünk tanúi akkor, ha ez ilyen módszeresen lassan kerül sorra. Nem értem és nem tudom mi az oka, miért csinálják ezt akkor, amikor volna lehetőség szerintem tisztességes, normális megoldásra, amit egyébként számunkra meg is ígértek. Én úgy gondolom, erről a kérdésről eleget beszéltem, hiszen ezt valamennyien tudjuk. Csak úgy éreztem hangot kell adni egy kicsit még erősebben, és hangsúlyozom, nem véletlenül van erről szó ilyen részletesen ebben a kongresszusi anyagban, mert ez a kérdés sürgősséget és gyors igénylést igényel.

Néhány konkrétumot, amelyet lehetne még gyorsan megoldani. Nevezetesen az, hogy ha egy szakszervezeti nyugdíjas jön segélyért, mert gyógyszert kell venni, és az a gyógyszer 6-10 ezer forint, az a kis szakszervezeti bizottság véletlenül összekapargálja, és odaadja neki, akkor neki adót kell ezért fizetni. Könyörgöm, ha én öt ezer forintot adok neki mint szb-titkár, egy szerencsétlen, régi, 50 évig szolgált dolgozónak, mit kap kézbe? Semmit. Jobb, ha nem adok. Adok, legfeljebb adócsalást követek el, de ez benne van a buliban. Ilyen szempontból kell ezt nézni.

Vagy például az aktív dolgozók vonatkozásában. Nem tud elmenni egy aktív dolgozó egy konferenciára, egy kongresszusra azért, mert az arra való költségeket nem tudja megkapni. Jó, ne kapja meg. De akkor legalább mint ahogy más szakmákban, az adójából leszámíthassa. Miért nem számíthatja le az adójából azt a néhány ezer forintot, ami a kongresszuson való részvételét jelentené, és amiből ő rendkívül hasznosan tud profitálni, ami végeredményben a közösség számára, az ítélkezésében, a bírói, az ügyészi, vagy a közalkalmazotti vonatkozásban gyakorol, tanul, és megismertet, és a közönség, a jogkereső közönség szolgálatában érvényesíteni tud. Ezt sem értem. Ezeket a kérdéseket is meg kell oldanunk hamarosan, gyorsan. Gondolom, ha most tisztújításra kerül sor, akkor azok számára, akik ebben tevékenyen részt vesznek majd, feladatuk lesz ezt dicsőségteljesen megvalósítani.

A célunk az, hogy a közalkalmazottak tevékenységét, főleg a nyugdíjasok vonatkozásában részt vegyünk különböző szervezetekben, hogy így is csak tudjunk valamit elérni és nemcsak a jelenlegi nyugdíjasok érdekében dolgozik ez a szövetség, hanem elsősorban a jövő nyugdíjasainak kérdését kívánja megoldani, hogy tényleg méltó módon tudjanak ilyen értelemben működni. Gondoljanak a jövőre, de ne félelemmel és rettegéssel, hogy mi lesz ha nyugdíjba mennek fizetésük egyharmadával, hanem azt a tisztességes pénzt kapják meg, amit megérdemelnek. És megérdemelnek azok az aktív dolgozók, akik a közösségért életüket áldozzák a szó legszorosabb értelmében, mert nem véletlen az, hogy ebben a szakmában van a legtöbb infarktus, ebben a szakmában van a legtöbb provokációnak kitéve, különböző szenvedélyeknek és különböző hatásoknak – rám egyszer már rám borították az asztalt. Úgyhogy én abban a reményben zárom gondolataimat, hogy ennek a kongresszusnak hatása lesz, ereje lesz, és döntő módon tudja befolyásolni a most megragyogtatott szebb és szép jövőt. Berzsenyi mondta, én csak valahogy rosszul tudom idézni: “titkon érző lelkem óhajtva sejt”. Hátha lesz valami, bízzunk benne! Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ackermann János:

Itt utalt Fehér József 1989-re, egy alakuló kongresszusra. Én utalnék 1990. augusztusára, amikor egy belügyminiszter elhamarkodott kijelentéséből bérfejlesztés alakult. Ez hogy történt? Úgy történt, hogy kijelentették, hogy alacsony a kisrendőr fizetése, és erre létrejött a KIÉT-et megelőző […] fórum, ahol tulajdonképpen létrejött a bérfejlesztésre egy középszintű érdekegyeztető fórum. Mi történt itt? Mindenki összefogott, emlékszem, még az akkori szakszervezetekre, HoDoSz, BDSz, felvonultunk a pályán, stb. Igen ám, meg is történt ez a bérfejlesztés, és nemcsak a kisrendőröknek, hanem az első komoly bérfejlesztés volt ezen a területen, mintegy huszonöt százalék körüli. Ez volt az első tárgyalási téma. De hozott magával ez a bérfejlesztés valami furcsaságot. Ezzel a furcsasággal kell ma is együtt élni. Ez az áthúzódó hatás című problémakör. Én azt írtam a hozzászólási lapra, hogy tiszta viszonyokat a bérfejlesztésnél. Az nem működik, hogy 1990 augusztusa óta állandóan statisztikai manipulációkkal, az áthúzódó hatás számításával nem tudunk az emberek elé állni, hogy valójában mennyit kaptak. Egy darabig olyan problémákat vetettek fel nekünk, hogy mit számolunk mi nettóban, bruttó van, bruttót kell számolni. Most újra elkezdünk nettót bruttóval számolni, ezt is úgy látom valahogy tisztábban kéne előadni. Nem is tudom, nem jó szó erre.

Én úgy gondolom, hogy a szövetség programjában ajánlani kellene a SzEF-nek, hogy végre álljon be egy olyan kormányzati szakszervezeti megállapodás rendszer, ami egy évről szól, és nem “tíz százalék átjut jövőre, azt el kell osztani öttel, mert félév már itt volt”, és ki tudja mi a vége ennek a bizonyos bérfejlesztésnek. Mert ahányan számolják, annyiféleképpen fog kijönni a végén. Látjuk most a közalkalmazotti bérproblémát, és az összes többit. Nem tudunk odaállni az emberek elé azt mondani, hogy megkaptátok két évre előre. Sőt, az a magatartás, ami a hivatásosok ügyében megjelent most, hogy a Pénzügyminisztérium hivatásos szóvivője azt mondta, hogy 2002. januárjában előre megkaptátok a 2003-as bért. Ezek megdöbbentő dolgok, mert a törvény azt mondta volna, hogy 2003 júniusában kell a száz százalékot megadni. Ez nem működik. Legalább a kormányzati ciklus közepére meg kell teremteni azokat a viszonyokat, ami nemcsak az életpálya oldalról kiszámítható, hanem arról az oldalról is kiszámítható, hogy amiben megegyeztünk, az arra az évre vonatkozik, és a következő évre egy külön megegyezést kell tenni.

Dr. Bárdos Judit:

Köszönöm szépen. Amint János hozzászólásából hallható volt, elég nagy lecke előtt áll a ma esti delegáció 5 órakor, hogy merre, meddig fog elmenni ez a vonat, és hol áll meg. Mi már – azért elárulom – arról vitatkoztunk itt a kis szobában, hogy ha piros szemafort kapunk, akkor milyen lépéseket próbálunk még megtenni. Lehet, hogy nagyon gyorsan ismételten fogunk találkozni veletek, mert valamilyen formában ezt azért nektek kell még velünk együtt végigcsinálni. Megkérdezem még egyszer és utoljára: Gézán kívül kíván-e valaki még hozzászólni a kongresszus tagjai közül? Igen, akkor dr. Novák Csilla asszonyé a szó.

Dr. Novák Csilla:

Tisztelt kongresszus! Nem a hatás kedvéért jöttem ki az első sorból. Én úgy gondolom, hogy amikor engem a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége nevében az elnök úr egy nagyon kedves meghívó levéllel, baráti megszólítással meghívott erre a kongresszusra, akkor kongresszus és a kongresszusi küldöttek, úgy érzem, hogy az a korrekt és tisztességes, hogy ide kiálljak, és szemtől szembe mondjam el azt a néhány gondolatot, amelyet a hozzászólásokban, illetve az elnök úrnak és a különböző bizottságok vezetőinek hozzászólása, hallgatása közben összegeztem magamban.

Fél év híján, de ezt az elmúlt négy évet együtt csináltuk végig. ’98-tól ez év április 30-áig. Ez is motivál arra, hogy elmondjam a benne megfogalmazottakat, és teljes mértékben azonosulni tudjak mind az írott szöveggel, mind pedig azzal a megfogalmazással, amit Michalkó Péter elnök úr a szóbeli kiegészítőjében elmondott, hogy úgy érzi a szövetség vezetése, az elnökség, és a társelnök asszony, hogy a szövetséget tisztességgel és rendben adják át a következő vezetésnek. Ezzel teljes mértékben azonosulni tudok, és ezt mondom akkor, amikor itt a küldött társak is teljesen tisztában vannak azzal a költségvetési, pénzügyi helyzettel, amit sajnálatos módon évek óta a KSzSz maga előtt görget, illetve próbál úrrá lenni és felülkerekedni a pénzügyi nehézségeken. Én azt gondolom, hogy minden túlzás nélkül el lehet mondani azt, hogy ebben nemcsak a KSzSz vezetésének, hanem valamennyi tagszervezetnek, akik a KSzSz-t alkotják, része volt, hiszen erről hallhattunk a PEB elnökünktől, Tóth Judittól, hogy nagyon tisztességesen és korrektül fizetnek a tagszervezetek.

Néhány gondolatot talán a jövőre vonatkoztatva. Igen, teljes mértékben azt tudom mondani, és arra tudok mindenkit kérni, és a saját volt szakszervezetemnek a tagjait, és vezető társait is arra kértem, hogy ennek a szövetségnek, amennyiben gondolatiságával, összetartó erejével, programjával, célkitűzésével azonosulni tudnak, és erről meg tudják győzni a tagtársakat, akkor maradjanak a szövetségnek a tagjai, méghozzá kitartó, hosszú távú tagjai. Ez a tizenkét év, amit együtt végigcsináltunk nem volt mindig diadalmenet, nem mindig rózsaszirmok hullottak a lábunk elé, hanem nagyon kemény, kavicsos, göröngyös, sokszor tüskével vagy tövissel kihintett utakon kellett végigmenni. De egyik legnagyobb pozitívuma és legnagyobb értéke a KSzSz-nek - amit amikor elköszöntem a saját szakszervezetemtől, ott is úgy fogalmaztam meg - , hogy ebben a tizenkét évben talpon maradtunk, jegyzik a nevünket, jegyzik a KSzSz nevét a “piacon". Tehát nagyon fontos program és célkitűzés, hogy sokasodjunk.

Az már egy másik, és lehet, hogy stratégiai vagy taktikai megoldást kíván mind a KSzSz leendő vezetésétől, mind pedig a tagszervezeti vezetőktől, hogy hogyan és miképpen tudjuk megoldani, vagy tudjátok, én már nem mondhatom azt, hogy tudjuk, hanem hogyan és miképpen tudjátok megoldani a tagszervezést. Nagyon nehéz, nem könnyű. Mindig irigykedve hallgattuk azt a tájékoztatást Nagy Zoltán barátunk részéről, amikor ő arról szólt, hogy a németeknél a huszonévesek ott döngetik az ajtót és a kaput, és kérik a szakszervezetbe való felvételüket, mi pedig szembe találtuk rendre-másra magunkat azzal a nem kis problémával, hogy ők meghatározták amikor tőlünk küldöttséget vártak továbbképzés céljából, hogy 26 év alatti legyen és németet oda-vissza nagyon jól beszélje. Mi erre még nem vagyunk felkészülve. Én azt gondolom nem volt véletlen, hogy mind a KSzSz, mind pedig az MKKSz a köztisztviselői törvény módosításánál tudta támogatni és egyet tudott érteni azzal a törvényhelyi becikkelyezéssel, hogy 2007-től az idegen nyelv tudása a köztisztviselői, a közszolgálati pálya alkalmazásában mérvadó legyen és súlya legyen. A XXI. században, 2002-t írva valóban elvárható, nemcsak az ötven és nemcsak a negyven évesektől, hanem elsődlegesen a huszon- és a harmincéves köztisztviselő kollégáinktól, és a közszolgálatban dolgozó kollégáinktól.

Tehát visszakanyarodva, hogy hogyan és miképpen tudjátok majd megoldani a tagszervezést, ez egy óriási kihívás lesz, és kicsit szkeptikus vagyok a tekintetben, amikor egy olyan megfogalmazás hangzott el Szabó Endre hozzászólása kapcsán, hogy majd ebben az időszakban, tehát ebben a négy évben talán a kormányzati oldal pozitívabb és jobb hozzáállást mutat az érdekképviseletek irányában. Eggyel nagyon tisztában kell lenni: semmiféle kormányzat nem mutat mindaddig pozitív és befogadó vagy elfogadó késztetést a szakszervezetek, az érdekképviselet irányába, amíg azt nem érzékeli, hogy a szakszervezeteknek ereje és súlya van. Márpedig ez tagok nélkül, tagszervezés nélkül nem megy.

Tisztelt kongresszus, kedves kollégák, kedves barátaim! Úgy gondolom, hogy talán az én számból sem idegen, amikor így szólítalak meg benneteket, hogy kedves barátaim. Én ez előtt a plénum előtt is hat hónappal a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségétől történő megválásomat követően szeretnék elköszönni, megköszönni az együtt töltött tizenkét évet, az együttmunkálkodást, mindazt a pozitív, mindazt a kevésbé jóban való részt, amit együttesen töltöttem Michalkó Péterrel, Bárdos Judit asszonnyal, és nagyon sok kedves baráttal, kollégával, szakszervezeti vezetőtárssal, akik most itt ülnek. Én azt kívánom az elkövetkezendő évekre, hogy azt a tisztességes és korrekt szakszervezet politikát vigye tovább a szövetség vezetése, amit elődeinktől, ahogy Michalkó Péter szokta mondani, a tanítómesterétől, Szabó Endrétől mindannyian tanultunk. Hiszen az ő habitusa, az ő tudása, a mi kinevelésünkhöz, illetve felnevelésünkhöz mindenképpen hozzájárult. Ebben a tekintetben köszönettel tartozom személy szerint Szabó Endrének és mindazon kollégáknak, akik a bizalmukkal hozzásegítettek ahhoz, hogy nyolc éven keresztül fél év mínuszával ezt a társelnöki tisztséget betölthettem. Köszönöm, és mindenkinek jó erőt, egészséget kívánok munkahelyén, és a magánéletében egyaránt.

Bárdos Judit:

Meg kell hogy mondjam, Csilla asszony van a legkényelmesebb helyzetben, mert olyan munkahelye van, ahol a munkavállalók érdekeit a munkáltató védi, ez pedig az Állami Számvevőszék. Hozzászólásban zárszó Dr. Agg Gézáé.

Dr. Agg Géza:

Tisztelt Kongresszus, kedves barátaim! Az Oktatási Minisztérium nyugdíjas és aktív szakszervezeti tagjai nevében nagy tisztelettel köszöntöm a KSzSz IV. kongresszusát. Sikeres tanácskozást, és határozathozatalt, és jó hangulatot kívánok. Hat témáról beszélnék, bevezetésként viszont egy kicsit az Oktatási Minisztérium szakszervezetéről, mert ilyen típusú hozzászólás nem volt. Talán egy picit megosztva a gondolatunkat, eredményeinket, örömeinket. Én be fogok a krédóba többeket csatlakoztatni, mert nem a Szalay utcáról lesz éppen szó. Előrebocsátva azt, hogy amit mi, egy munkahelyi szakszervezet keretében elérhettünk, azt a KSzSz és a KÉT “Szövetségben a jövőért”-je nélkül nem érhettük volna el, ugyanez vonatkozik a SzEF-re és még sok mindenki másra. Tehát eredményeink ha vannak, ezek közös eredmények, és itt is szeretném ebben a formában is ezt megköszönni.

Mi ’93. március 30-án egy megállapodást kötöttünk az akkori miniszterrel, akit Mádl Ferencnek hívtak, és most már lassan tízéves ez a megállapodásunk. Mindig jönnek az új kormányok, új miniszterek, mindig át akarják írni ezt a hét oldalt, ami egyébként másfél éves munka eredményeként született, és Andrásfalvy Bertalannal ’92 végén csak azért nem írtuk alá, mert érezhető volt, hogy ővele már nem érdemes, mert már beszélték, hogy jön a következő. Ez azért érdekes, mert ezt áttekintettük a mai kongresszusra készülve, tíz munkahelyre, főleg minisztériumba küldtük el az elmúlt hetekben és reméljük, hogy ezt valamilyen mértékben tudtátok használni. Másrészt pedig az azóta eltelt két kormányzati ciklusban is minden kormánnyal kötöttünk - mármint a kormányon belül minisztériummal, mert munkahelyi szakszervezet vagyunk - rész- vagy kiegészítő megállapodásokat, az előző kormánnyal is, például a nyugdíjasokra vonatkozóan. A mostanival pedig ennek a tízéves megállapodásnak az aktualizálásán dolgozunk kiegészítés vagy egy új megkötése formájában. Sok segítséget kaptunk a KSzSz-től és a SzEF-től.

Egy dolgot említenék, bár mi szervezettségben és sok mindenben – és amit elmondok ne vegyék, ne vegyétek dicsekvésnek – talán az átlag fölött vagyunk. Azért többször kerültünk kátyúba, és ha nincs Michalkó Péter és nincs Szabó Endre, akkor lehet, hogy nem vagyunk mint szakszervezet, vagy én sem és kollégáim nem vállaltuk volna, amit felvállaltunk. Például ’99-ben, amikor az előző kormány alatt elkészültek a minisztériumban is a szervezeti működési szabályzatok. Parkinson törvénye ott is érvényesült, hogy a rendelkezésre álló hely irodák száma, négyzetméter kevés és egy “becsomagolt”, jó gesztus keretében minket egy nagyobb irodába akartak elhelyezni tárgyalóhelyiséggel, kávéval, büfével mindennel, igen ám, csak a szépséghibája az volt a dolognak, hogy nem a Szalay utcai épületben, hanem a Báthory utcában. Erre most csúnya példákat tudnék mondani, hogy ez milyen típusú megközelítés volt. Rögtön felháborodtunk, és nem tudtunk mást tenni, mint Szabó Endre elnök úr segítségét kértük, aki beszélt és írt is Pokorni Zoltán akkori miniszter úrnak, és örömmel jelenthetem, hogy ez az írás és beszélgetés eredménnyel zárult. Ma is a minisztérium központi épületében, a Szalay utcában vagyunk, tehát nem szorultunk perifériára.

Pillanatnyilag a szervezettségünk 40-45 % között van, és a célunk az, hogy ebben a mozgalmi évben az 50 %-ot meghaladjuk. Hogy ezt miért mertük kitűzni, egy-két példát mondok rá. Reméljük sikerül, persze egyáltalán nem biztos. Minden, hagyományos szakszervezeti funkciót, ha szabad azt mondani elvégeztünk, elvégzünk, van amit könnyen és dalolva, van amit kínkeservesen és rengeteg utánajárással, viszont néhány területen próbáltunk és néha sikerült is szakszervezeti innovációt végrehajtani – hogy egy-két ilyen korszerű szót is mondjak itt – a többiek, a jegyzőkönyv, meg a magnó számára. Ennek a részeként tekintem azt is, hogy több társszakszervezettel az elmúlt négy évben, de korábban is több tekintetben együttműködtünk, olyannal is, ahol már a szakszervezet meghalás környékén volt, esetleg elhalt, ott, ahol átszervezések folytán minisztériumok megszűntek és létrejöttek. Ezek közül csak néhánya