A KSZSZ Elnökségének álláspontja a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége helyzete és jövője c. szakértői tanulmányról és ehhez kapcsolódóan a lehetségesnek tartott reformokról

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének elnöksége a 2001. év elején döntött arról, hogy meg kell kezdeni a szövetség munkájának elemzését. Ezt indokolttá tette a tagszervezetek részéről a tevékenység továbbfejlesztésére vonatkozó igény, a hatékonyabb érdekképviseletet szolgáló szervezeti elgondolások kialakítása, a működés évről-évre ismétlődő anyagi gondjai és a szövetség 2002-ben esedékes IV. kongresszusának előkészítése.

A KSZSZ vezetése a kellően objektív, igényes elemzés elkészítésével külső szakértőt bízott meg. Az elkészült tanulmányt több alkalommal megtárgyalta a KSZSZ vezetése és két ülésén behatóan foglakozott vele a szövetség elnöksége.

A testület a 2001. október 26-án tartott ülésén alakította ki, majd 2001. december 5-én véglegesítette álláspontját arról, hogy a tanulmány figyelembevételével milyen változtatásokat tart szükségesnek és lehetségesnek a KSZSZ tartalmi munkájára, struktúrájára és gazdálkodására vonatkozóan.

1. Az elnökség egyetért a tanulmány helyzetelemzésével, egyetértően úgy véli, hogy a szövetség az 1990. évi megalakulását követően jelentős változásokon ment keresztül. Ezek egy része gyengítette a KSZSZ-t (pl: nagy létszámú tagszervezetek kiválása, taglétszámcsökkenés, vagyoni viták), más részük erősítette (pl.: újabb szakszervezetek csatlakozása, részvétel fontos megállapodások, jogszabályok előkészítésében, jelentős konferenciák szervezése, az iroda munkája hatékonyságának javulása, a tagszervezetek és a szövetség közötti információcsere erősítése. Összességében azonban az előbbiek eredményeképpen alacsony színvonalú egyensúlyi helyzet alakult ki a KSZSZ-en belül, a fejlődés felemás volt és mára nyilvánvalóan megmutatkoznak a korlátai.

2. Az elnökség is úgy véli, hogy a szövetség további fejlődésének olyan formáit kell keresni, amelyek egyszerre biztosítják az 1990-ben kivívott és megtartott demokratikus működést és egyúttal a hatékony érdekképviseletet is. Ennek érdekében azonban, lehetőleg egységben, de különböző mértékben meg kell valósítani a tartalmi munka, a struktúra és a pénzügyek reformját.

3. A szövetség eredményesebb működése mindenképpen megköveteli a nagyobb belső fegyelmet és önfegyelmet. Nyilvánvalóbbá kell tenni, el kell fogadtatni azt a felismerést, hogy a szövetség és a tagszervezetek egymásra utaltak. Ezért eredményeket csak a magasabb színvonalú, fegyelmezett együttműködéstől lehet várni.

4. Nem kielégítő színvonalú főleg az alapszervezetek tájékoztatása a szövetség munkájáról. Ezért indokolt felmérni, hogy a tagszervezetek igényelnének-e, és hány példányban rendszeresen megjelenő szövetségi kiadványt, hajlandók lennének-e a finanszírozását vállalni. Jobban ki kell használni azt a lehetőséget, hogy sok helyütt rendelkeznek internetes hozzáférhetőségi lehetőséggel. Gondoskodni kell arról, hogy a KSZSZ internetes web-oldala naprakész információkat tartalmazzon.

5. A kongresszusi programra alapozva lehetséges évente olyan programpont- követelés tudatosabb előtérbe állítása, amely így nagyobb figyelmet kaphat, tervszerűbben kapcsolódhat a szövetség többi rendezvényéhez és erőteljesebben szerepeltethető a nyilvánosság előtt.

6. A szakszervezeti oktatás elsősorban a kisebb létszámú tagszervezeteknél nehezen valósul meg. Ezért az elnökség javasolja, hogy a szövetségnek azon nagy szakszervezetei, amelyeknél tervszerű a felkészítés (pl.: BRDSZ, ADOSZT), tegyék nyitottá a képzésüket, ajánlják fel más tagszervezeteknek a részvételt önköltséges áron. Szakmai oktatási programok szervezése várhatóan meghaladja mind a szövetség, mind a tagszervezetek lehetőségeit. Ugyanakkor indokolt, hogy a szakszervezetek támogassák a munkahelyek szervezésében megvalósuló szakmai képzést.

7. A szakszervezetek léte, tevékenységük súlya a taglétszámukon múlik. Az elnökség ezért feltétlenül ajánlja a szövetségi tanácsnak, a tagszervezeteknek, hogy gondolják végig, milyen módon lehetne a tagszervező munkájukat javítani. Ugyanakkor tájékozódni szükséges arról, hogy a központi közigazgatás milyen intézményeinél nincsen szakszervezet. Ezekben az esetekben keresni kell a lehetőséget arra, hogy helyi közreműködők segítségével meginduljon a szakszervezet alapításához szükséges munka, a tagszervezés.

8. A szövetség érdekvédelmi tevékenységében jobban lehetne hasznosítani a nemzetközi kapcsolatokat. Az Európai Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (EUROFEDOP) tanácskozásai, konferenciái, továbbá a kétoldalú együttműködés (pl.: osztrák, német, szlovák) segítheti a tapasztalatok szerzését. Mindezeket fel kell használni a konkrét ügyekben történő konzultációkra, a tájékozódásra. Az úti-jelentéseket, írásos beszámolókat pedig hozzáférhetővé kell tenni minden tagszervezet számára.

9. A közszférában újjáalakult az országos érdekegyeztetés, létrejött és megkezdte működését a Köztisztviselők Érdekegyeztető Tanácsa (KÉT) és a Közalkalmazottak Országos Érdekegyeztető Tanácsa (KOMT). A szövetség jelentősen képes befolyásolni a KÉT tevékenységét, hiszen a munkavállalói oldal létszámának többségét adja és 2002. december 31-ig a soros ügyvivő a KSZSZ társelnöke. Ezeket a lehetőségeket fel kell használni a KSZSZ tagszervezeteinek jobb érdekérvényesítésére.

Ugyanakkor nincsen a rendvédelmi és fegyveres szervek egészét átfogó országos érdekegyeztető fórum. Hasonló a helyzet az igazságügy területén. Nincsen Igazságügyi Országos Érdekegyeztető Tanács, pedig működése indokolt lenne. Ez olyan feladat, amelynek megoldására a szövetség konkrét kezdeményezéseket tehet.

Bár az érdekegyeztetés helyi fórumainak tevékenységére meghatározó a munkahelyi vezető fogadókészsége, a szakszervezet helyi szervei sokat tehetnek a működőképesség érdekében. A szövetségnek ezért támogatnia kell, hogy az erre vonatkozó tapasztalatokat a szakszervezeti tisztségviselők kicseréljék.

10. A munkavállalóknak a munkaviszonyukkal kapcsolatos problémái nem szűntek meg. A jogállami keretek között ezek csak jogi eszközökkel oldhatók meg. Ugyanakkor a szövetség területén csak néhány nagy tagszervezetnél működik szakszervezeti jogsegélyszolgálat. Az elnökség indokoltnak tartja annak megvizsgálását, hogy hogyan lehetne közös jogsegélyszolgálatot működtetni. Ez lehetséges úgy, hogy az a tagszervezet, ahol már van, vállalja térítés ellenében más szakszervezetekhez tartozók esetében a jogi tanácsadást, vagy működhetne Szakszervezetek Együttműködési Fórumával, illetve a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetével közösen. A jogi segítségnyújtás azonban csak a munkaviszonnyal lehetne kapcsolatos és szakszervezeti tagok vehetnék igénybe.

11. Az elnökség egyetért azzal, hogy a cél a szolgáltató szakszervezet modelljének kialakítása. Ugyanakkor a szövetség anyagi helyzetét mérlegelve jelenleg nem lát arra lehetőséget, hogy bővüljön például szociálpolitikai szolgáltatások nyújtásával a KSZSZ tevékenysége.

12. A szövetség és a tagszervezetek tapasztalatai is azok, hogy nagyon eltérőek a munkáltatói magatartások a munkavállalókkal, a szakszervezetekkel szemben. Így az elnökség támogatja azt az elgondolást, hogy a KSZSZ vállalja egy közigazgatási illemkódex kidolgozását. Ez összefoglalhatná a munkahelyeken kívánatos és követendő magatartási szabályokat. Egy ilyen illemkódexnek ugyan kényszerítő ereje nem lenne, de a sajtónak, a nyilvánosságnak történő bemutatásával és a munkavállalóknak történő megküldésével bizonyos kedvező hatást el lehetne érni. Ugyanakkor beépíthető a tartalma a tisztségviselőknek szervezett kommunikációs tréningekbe is azzal a céllal, hogy meghatározott magatartásokra hogyan kell reagálniuk.

13. Folyamatosan visszatérő probléma, hogy az állami partnerekkel folytatott tárgyalásokra hogyan készülhetnek fel eredményesen a munkavállalói oldal képviselői. Több kísérlet történt, hogy a munkát szakértők segítsék. Ezt a gyakorlatot folytatni kellene, bár a megfelelő anyagiak hiánya korlátozó e téren is.

Ugyanez vonatkozik a közszféra országos érdekegyeztető fórumaiban történő hatékonyabb bekapcsolódásra. Talán az egyik lehetséges megoldás, hogy a KSZSZ-t itt képviselő tagszervezetek elosztják egymás között a felkészülés feladatait és anyagi terheit.

14. Közismert, hogy a KSZSZ vezető tisztségviselői ezt a munkájukat nem főállásban látják el. Az elnökség úgy véli, hogy az irányítás színvonalát mindenképpen javítaná, ha a KSZSZ elnöke főállású lenne. Ennek pénzügyi kihatásait azonban tovább kell vizsgálni.

15. Az elnökség sorra vette a szakértői tanulmányban lehetséges fejlődési irányként feltüntetett szervezeti reformlépéseket. A testület úgy véli, hogy ezek közül a tagszervezetek részéről támogatásra csak a szorosabb szövetség kialakítása, illetve a szövetség és a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetével (MKKSZ) megállapodásán alapuló szoros együttműködés számíthat. Nem kizárható azonban, hogy a szövetség kis létszámú tagszervezetei integrálódnak egy tagszervezetbe. A többi megoldást (a szövetség egészének átalakulása egy szakszervezetté, az MKKSZ csatlakozása a KSZSZ-hez, a KSZSZ és az MKKSZ egyesülése, a szövetség megszűnése és így a tagszervezetek önállósodása) az elnökség nem támogatja.

16. A szövetség érzékelhetően hatásosabb működésének kulcskérdése az eredményes pénzügyi reform, a finanszírozás lehetőségeinek megteremtése lenne. Az elnökség véleménye megoszlott arról, hogy lehetséges-e – esetleg legfeljebb csak az infláció mértékével azonos – szövetségi tagdíjemelés. Akarják-e vállalni ezt a tagszervezetek és akkor is jelent-e érdemi javulást a KSZSZ pénzügyi helyzetében?

A testület megoldásnak a vállalkozói bevételek növelését és a pályázati támogatások szerzését tartja. Ugyanakkor azonban – a jelenlegi realitásokat tekintve – ezek nem hozhatnak jelentős elmozdulást. Ezt bizonyítja a szövetség 2002. évi költségvetésének tervezete is.

Az ingatlanértékesítés jelentős bevételi forrás lehetne, azonban a hatályos jogszabályok ezt bizonyos mértékben akadályozzák és az ingatlanpiac sem tűnik túl kedvezőnek. Ugyanakkor, ahogyan a szakértői tanulmány is tartalmazza, az esetleges értékesítés a tagszervezetek és a szövetség között érdekellentétekhez vezethet.

Az elnökség egyetértett azzal, hogy a szövetség működési költségei nem csökkenthetőek, mert az már alapvetően veszélyeztetné a tevékenység ellátását.

Budapest, 2001. november 16.