Bíróvizsgálat: csak elvétve akadnak alkalmatlanok

A huzamosabb ideje ítélkező bírók közül 1999-ben mindössze négyen bizonyultak alkalmatlannak a pályára a vizsgálat után. Ketten egészségügyi, ketten szakmai okokból. A határozott időre kinevezett bírák alkalmasságát idén értékelték először. Harminc közül egynek kellett végleg leköszönnie. A bíró indokolás nélkül mondhat le tisztségéről. Így nem tudni, hogy a pályaelhagyók közül voltak-e olyanok, akik emberi vagy szakmai alkalmatlanságukat felismerve önként távoztak.

Magyarország 2600 bírójának túlnyomó többsége megbízhatóan és jól dolgozik. Az 1997-ben hatályba lépett szabályok alapján többszörösen ellenőrzik a munkájukat, így tényleg csak a rátermettek és az alkalmasak maradhatnak a pályán – mondta dr. Baloginé dr. Faiszt Judit, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) Hivatala személyzeti és oktatási főosztályának helyettes vezetője.

A határozatlan időre kinevezett bírók ténykedését pályafutásuk során kétszer kell értékelni. Ezt a megyei bíróságok elnökei rendelik el, s ők jelölik ki azokat is, akik alaposan megvizsgálják az adott bíró munkáját. Meghallgatják egy-egy tárgyalását, és az ügyeit sokféle szempont alapján elemzik. Vizsgálják például azt, hogy milyen a bíró döntési, illetve lényeglátási képessége. Baloginé szerint eddig fel sem vetődött olyan körülmény, amely arra utalna, hogy egy-egy bíró valamiféle “politikai elvárásnak” megfelelően ítélkezett vagy a közvélemény nyomása miatt döntésképtelenné vált volna. Kétségtelen, vannak nehéz ügyek, de a bíró ilyenkor sem panaszkodik. Módjában áll, hogy a büntető és a polgári eljárásjogi szabályok alapján elfogultságot jelentsen be. Ilyenkor a bíróság vezetője köteles az ügyet más bírónak átadni. A bírói tevékenység törvényben előírt értékelése során egyébként elemezni kell továbbá a munkabírását, hatékonyságát és azt is, hogy milyen kapcsolatot tud tartani az ügyfelekkel. A jelentések alapján a megyei bíróságok elnökei készítik el az értékelést, amely alkalmas, kiválóan alkalmas, illetve alkalmatlan minősítéssel zárulhat. Az OIT erről legutóbb 1999-ben készített egy összesítést. Akkor 360 bíró alkalmas értékelést kapott, a bírák egyharmada pedig kiválóan alkalmasnak bizonyult – tájékoztatott a főosztályvezető-helyettes.

Az elmúlt időszakban összesen négy bírónak kellett alkalmatlanság miatt elhagynia a pályát. Baloginé szerint két bírónak egészségügyi okokból, kettőnek pedig szakmai szempontból mondták ki alkalmatlanságát. Ahhoz azonban, hogy valaki a megromlott egészsége miatt ne bíráskodhasson, olyan betegségben kell szenvednie, amely miatt tartósan alkalmatlan a bírói hivatás gyakorlására. Ilyenkor az a gyakorlat, hogy a megyei bíróság elnöke felszólítja az érintettet, hogy mondjon le. A fent említett két esetben az érintettek így is tettek. Ha a bíró nem fogadja el ezt a helyzetet, akkor pszichológus és pszichiáter részvételével orvos szakértői bizottság vizsgálja meg őt. Erre még nem volt példa. Az egészségügyi okokból megállapított alkalmatlanság esetén a bíró kvázi végkielégítést, azaz többhavi illetményt kap.

Amennyiben felmerül a bíró szakmai alkalmatlansága – folytatta a főosztályvezető-helyettes –, elrendelik soron kívüli értékelését. Ha a vizsgálat igazolja a föltevést, akkor a törvényben írtaknak megfelelően felmentik tisztségéből. Legutóbb két bírónak kellett emiatt távoznia. Ehhez azonban már súlyos és sorozatos hibákat kell elkövetni. A bíró alkalmatlansága kizárólag akkor állapítható meg, ha a több mint harminc vizsgálati szempont többségében nem megfelelő értékelést kap. (Például ha valaki keveset tárgyal, problémák vannak a lényeglátásával, nem tudja megfogalmazni az ítéletet, nem tud bánni az ügyfelekkel.) Önmagában az a tény, hogy másodfokon sorra változtatják meg az ítéleteit, még nem jelenti a bíró alkalmatlanságát. Az azonban már alapot adhat rá, ha folyamatosan olyan döntéseket hoz, amelyek alapján nem tud határozni a másodfokú tanács.

A bírók persze önmaguk is felismerhetik alkalmatlanságukat, és mivel nem kell indokolniuk, ha lemondanak a posztjukról, így nem tudni, hogy a pályaelhagyók közül akadtak-e ilyenek.

Ha nem is sokan, de akadnak rendbontó bírák is. Mint arról már lapunkban beszámoltunk, a kilencvenes évek végén nagy port kavart az az eset, amikor a Ceglédi Városi Bíróság egykori elnöke ellen vádat emeltek hivatali visszaélés miatt. A vád szerint a volt elnök az egyik ismerőse szorult helyzetével visszaélve meg akarta szerezni annak végrehajtás alá vont ingatlanát.

Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit az elmúlt évben összesen négy olyan üggyel találkozott, amikor bírók ellen indult büntetőeljárás, ám az általuk elkövetett vétkek – például közlekedési szabályok megszegése – egyike sem volt összefüggésben a munkájukkal. Előfordul, hogy a bírók kisebb mulasztásokat követnek el, ám ez sem gyakori. Tavaly tizenöten kaptak írásbeli figyelmeztetést, és tizenkét bíróval szemben kezdeményeztek fegyelmi eljárást. Írásbeli figyelmeztetésben általában azért részesültek, mert késlekedve foglalták írásba az ítéletet, vagy a fellebbezést a határidő lejárta után továbbították a másodfokú bíróságra. Ugyancsak figyelmeztetés járt azért, ha a tárgyalást nem tűzték ki időben. A tizenkét fegyelmit többnyire azért kapták, mert a fentiekben részletezett mulasztásokat többször követték el, avagy a határidőket hónapokkal lépték túl.

Az új rendelkezések garanciát adnak arra, hogy csak olyanok kerüljenek a bírói pulpitusra, akik arra emberileg és szakmailag is alkalmasak. A bíróvá válásnak 1997 óta elengedhetetlen feltétele, hogy a jelölt a kinevezése előtt pályaalkalmassági vizsgálaton vegyen részt, ahol egy háromtagú orvos szakértői csoport vizsgálja meg pszichológus és pszichiáter bevonásával. Ezen túl a megyei bíróság elnöke értékeli a gyakorlat alatti ténykedését is. A pályázót először három évre lehet kinevezni, utána pedig újabb vizsgálaton kell átesnie, hogy határozatlan időre bíró lehessen. Ekkor ötven ügyét elemzik különböző szempontok alapján, s ezután döntenek az alkalmasságáról. A törvény hatálybalépése óta az idén volt az első ilyen alkalmassági vizsgálat. Harminc közül csupán egy nem felelt meg a követelményeknek, így őt felmentették a tisztsége alól. A feladathoz nem lehet “felnőni”, ugyanis ha valaki alkalmatlannak találtatik három év elteltével, úgy évekkel később nem lehet megismételni a megmérettetést.

Népszabadság, 2001. augusztus 8.