ELNÖK:

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 3. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Szabó Erika és Kapronczi Mihály jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/3690. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3690/1-9. számokon kapták kézhez.

Elsőként megadom a szót Pintér Sándor belügyminiszter úrnak, a napirendi ajánlás szerinti 30 perces időtartamban. Öné a szó, belügyminiszter úr.

Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A magyar közszolgálatban dolgozók évtizedeken keresztül nehéz, sokszor méltatlan helyzetben szolgáltak. Hosszú ideig egyetlen kormány sem vállalta a közigazgatás átfogó megreformálását, az e területen dolgozók életkörülményeinek, társadalmi és anyagi megbecsülésének javítását. Az állam működése szempontjából rendkívül fontos hivatások sokat veszítettek társadalmi megbecsülésükből, vonzerejükből. A szolgálatot a kiváló képességűek közül már csak a mély elhivatottsággal rendelkezők vállalták. Ez kontraszelekcióhoz vezetett.

Az 1990-es évek elején a köztisztviselői, közalkalmazotti, rendőrségi törvény megalkotása először reményt, majd újabb nemkívánatos elvándorlást okozott. Néhány területen - mint például a bírók, ügyészek körében - ugyan jelentős javulás volt tapasztalható, mind társadalmi, mind anyagi megbecsülésük megnövekedett, azonban a közigazgatás többi területén dolgozók ebből nem részesülhettek. Erre még negatív hatást gyakorolt a felgyorsuló gazdasági élet is, a diplomásokra, a jól felkészült szakemberekre gyakorolt elszívó hatása tovább rontotta a hátramaradt, túlterhelt állomány munkakörülményeit.

A polgári kormány már programjában meghirdette a köztisztviselői törvény reformját, a fegyveres szervek hivatásos állománya helyzetének rendezését. Hosszabb előkészítő munka után 2000 januárjában kormányülés tárgyalta meg a közszolgálati életpálya kialakításának fontosságát, kijelölte annak elvi alapjait és irányait; megfogalmazódott, hogy magas színvonalú munka csak azoktól várható el, akik szakmailag jól felkészültek, tisztességesek, erkölcsileg és anyagilag megbecsültek.

Szándékainkkal és céljainkkal lényegében egyetértettek az érdekképviseletek, és ezzel segítették a tervezet kidolgozását, ezért ez alkalommal is köszönöm munkájukat, köszönetet mondok nekik.

Bizonyos vagyok abban, hogy a köztisztviselők és a rendészeti, nemzetbiztonsági szervek hivatásos állományának tagjai megérdemlik a magasabb színvonalú elismerést, megérdemlik a kiszámítható életpályát és a kiegyensúlyozott feltételeket, de erre szükség is van. Az állampolgárokat szolgáló hatóságot, biztonságot, kiegyensúlyozott jövőt szeretnénk; azt gondolom, legtöbbet az ország, az állam polgárai nyerik, ha a közigazgatásban dolgozók elégedettek helyzetükkel.

A köztisztviselői és a hivatásos állomány szolgálati ellátását szabályozó törvények módosításának célja, hogy új feladatok meghatározásával, korszerűbb feltételrendszer kialakításával, nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsüléssel, szigorúbb elvárások és követelmények bevezetésével olyan köztisztviselői kart és hivatásos tiszti állományt hozzon létre, amely képes a polgárok védelmére és magasabb színvonalú kiszolgálására; amely képes a szakszerű és hatékony közigazgatásra, az államigazgatási döntések sikeres előkészítésére és végrehajtására, és ami nagyon lényeges: az európai uniós csatlakozás előkészítésére és majdan teljes végrehajtására.

Reményeink szerint a törvénytervezet anyagi és társadalmi megbecsülést kínál a közszolgálatot vállalóknak, de hangsúlyozni kívánom, hogy a törvénytervezet nemcsak adni kíván, hanem követel is. Feltétel lesz a felsőfokú iskolai végzettség mellett az etikai kódexben meghatározottak betartása, a vagyonnyilatkozat és a szigorú vizsgarendszernek történő megfelelés. Terveink szerint következetesebben és követhetőbben kérhető majd számon a munkateljesítmény és a korrupciómentesség, a követelmények teljesítése esetén viszont a köztisztviselők társadalmilag nélkülözhetetlen munkáját jobban fogja honorálni. A törvénytervezet elfogadása hatékonyabbá teszi az önkormányzat tevékenységét is.

A tervezet egyértelműen határozza meg a törvény személyi hatályát, ezzel lezár egy 1992 óta tartó szakmai vitát is. Köztisztviselőnek a jövőben csak a közhatalmi funkciót ellátók minősülnek, ennek megfelelően a köztisztviselői körből kikerülnek és a jövőben a munka törvénykönyve hatálya alá tartoznak a közigazgatási szerveknél foglalkoztatott ügykezelők és fizikai alkalmazottak. Díjazásuk az eddiginél kötetlenebb lesz: a jelenlegi rendszer helyett megállapodáson alapuló bérezésre kerül sor. Az ügykezelők közigazgatáshoz történő kötődését a továbbiakban az alapvizsga kötelezettsége és a titoktartási nyilatkozat határozza majd meg.

De más területen is differenciálódik a közszolgálat. A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, valamint az európai uniós tagállamok gyakorlatával összhangban a törvényjavaslat új jogintézményt vezet be: létrehozza a közigazgatási szervezetrendszeren belül a főtisztviselői kart. Kialakításának célja egy kis létszámú, stratégiai szemléletű, távlatokban gondolkodó szakmai elit megteremtése olyan személyekből, akik szakmai felkészültségük, közigazgatási, gazdasági és társadalmi kérdésekben szerzett tájékozottságuk miatt segíteni képesek a mindenkori kormányzati munkát. Fontosnak tekintjük a köztisztviselői jövedelmek átláthatóságát a korrupció megelőzése érdekében, ezért a törvényjavaslat a köztisztviselői kar jelentős részére és a velük egy háztartásban élő hozzátartozóira vonatkozóan bevezeti a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget. Ha ezt megtagadják, akkor az a köztisztviselő foglalkoztatási jogviszonyának megszüntetését fogja eredményezni. A vagyonnyilatkozat alapjául szolgáló vagyon és a törvényes forrásból származó jövedelem adhat csak okot a vagyongyarapodásra. Ellentmondás esetén a belügyminiszter irányítása alatt létrehozandó közszolgálati ellenőrzési hivatal feladata lesz a vagyongyarapodás módjának vizsgálata.

A köztisztviselőkkel szembeni szakmai követelmények növelését szolgálja a rendszeres köztisztviselői teljesítményértékelés. Ez egyúttal megteremti a teljesítménytől függő megbecsülés lehetőségét is, következetesen összekapcsolja a többletjuttatást és a többletteljesítményt: nem lehet többletjuttatás többletteljesítmény nélkül; növeli a vezetők felelősségét beosztottaik szakmai fejlődéséért, munkájáért.

Lényeges új elgondolás az önkormányzatok illetményalap-megállapítási jogosultságának szabályozása. Ezáltal csökken a közigazgatásban a köztisztviselői illetmények közötti indokolatlan aránytalanság, és feloldódik az a méltatlan ellentmondás is, hogy az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatnál a kormány által javasoltnál lényegesen magasabb legyen a köztisztviselői illetményalap. A jövőben a helyi önkormányzatok képviselő-testülete csak lefelé és legfeljebb 10 százalékkal térítheti el az állami illetményalap-javaslatot, és nyilvánvaló, hogy a közigazgatás személyi állománya a díjazás szempontjából sem szakadhat több részre.

(9.10)

A törvénymódosítás vonzóbbá kívánja tenni a köztisztviselői életpályát. Területi és helyi szinten a jegyzők, főjegyzők eltérő nagyságrendű feladataihoz igazodó differenciálást tesz lehetővé. A bevezetendő új jegyzői illetményrendszer megfelelően fogja kifejezni a jegyzői munka megbecsülését. Elismeri, hogy a jegyzők a helyi közigazgatás szakmai kulcsemberei, de figyelembe veszi eltérő leterheltségüket is. Erkölcsi és anyagi megbecsülésüket szolgálja a miniszterelnök által adható címzetes főjegyzői cím, amely jelentős mértékű többletjuttatással jár.

A kormány a közszolgálati juttatások körét is szélesíteni kívánja. Annak érdekében, hogy a köztisztviselői jövedelmek és a versenyszféra jövedelmi különbségei mérséklődjenek, a korábbi kormányrendeletben történt szabályozás helyett törvényi szintre emeli a javaslat az egyéb juttatások körét. A köztisztviselő méltányolható lakásigényének kielégítését állami készfizető kezességgel segíti elő.

Az életpályaprogram alapján előkészített törvényjavaslat kitér a nyugállományba vonult köztisztviselők gondozására is, meghatározza továbbá a pénzben és természetben adható támogatások körét.

A közszolgálati életpálya keretében jelentősen növekszik a köztisztviselők továbbképzésére és a vezetőképzésre fordítható összeg. Ez elősegíti az európai uniós integrációs felkészülést és az igazgatási munka modernizációját.

Álláspontunk szerint a törvényjavaslat elfogadásával növekedni fog a közszolgálat vonzereje, erősödik a közigazgatás személyi állományának megbecsülése. A diplomások körében biztosítja az illetményrendszer kedvezőtlen jeleinek megszüntetését, jelentős mértékben növeli a szorzószámok közötti különbséget. Csökkenni fog a besorolási fokozatok száma, és jelentősebb mértékben támogatjuk a pályára kerülés időszakát. A tervezet szerint a közszolgálati pályaút végén nagyobb mértékű illetménynövekedést biztosítanánk a tisztességes visszavonulás elősegítése érdekében.

A köztisztviselői pálya vonzerejét növeli, hogy az illetmények többlépcsős, mintegy 70 százalékos emelése mellett gyakornoki és ösztöndíjrendszer bevezetése is megvalósul. Ez biztosítéka lehet a tehetséges, nyelveket beszélő fiatalok pályára kerülésének.

Az előzőekben bemutatott, reform jelentőségű intézkedésekre a kormány mintegy 120 milliárd forint felhasználását javasolja. A tervezett kormányzati intézkedések eredményeként az illetményemelés mértéke a következőképpen alakul. Az érintettek - amennyiben a parlament elfogadja a javaslatunkat - 2001. július 1-jétől megkapják az összes emelés mintegy 40 százalékát, ez 20 milliárd forintot és januári fizetésükhöz viszonyítva mintegy 24 százalékos átlagos fizetésemelést jelent. Az ezt követő években, 2002. és 2004. január 1-jétől az emelkedés mértéke további 20-20 százalékos lesz. 2004. január 1-jétől mindenki hozzájut összességében - még egyszer mondom - a mintegy 70 százalékos, mintegy 120 milliárd forintnyi többletjuttatáshoz.

A közszolgálati rendszer egységességét szolgálja a törvényjavaslat azon része, amely a rendvédelmi szervek több mint 60 ezer fős állományára vonatkozik. Rájuk is kiterjeszti a bérreform megvalósulását, valamint az életpályával kapcsolatos intézkedések elemeit. Mindez azt eredményezi, hogy a rendőrség, a határőrség, a katasztrófavédelem, a tűzoltóság, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a büntetés-végrehajtás, valamint a vám- és pénzügyőrség hivatásos állományára is kiterjednek a kedvező intézkedések. Természetesen velük szemben is követelmény lesz a vagyonnyilatkozat, a teljesítményértékelés, az iskolai végzettség és az etikai szabályok fokozott betartása.

A törvényjavaslat tartalmazza a központi tisztikar létrehozását, amely a főtisztviselői karhoz hasonló intézmény lesz. Ezek az intézkedések terveink szerint nemcsak a rendvédelmi szervek hatékonyabb működését eredményezik, hanem a kormányzat új közigazgatási, rendészeti, nemzetbiztonsági stratégiájának megvalósítását is elősegítik.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány szándéka jelen törvénymódosítás benyújtásával arra irányul, hogy az európai uniós csatlakozás előtt megteremtse az egységes, hatékony közszolgálati rendszer alapjait, biztosítsa a közigazgatásban dolgozók számára a kiszámítható, a tervezhető, erkölcsileg és anyagilag egyaránt megbecsült életutat.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Kérem az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság 2001. február 7-én tárgyalta a köztisztviselők jogállásáról szóló '92. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló T/3690. számú törvényjavaslatot.

A törvényjavaslatot előterjesztő kormány képviselője a bizottsági ülésen kifejtette, hogy a kormány több mint egyéves előkészítő munka után nyújtotta be a parlamenthez ezt az előterjesztést, melyet mind szakmai, mind társadalompolitikai szempontból reform értékű módosításnak tekintenek. Meglátásuk szerint a törvényjavaslat a tervezett intézkedésekkel hozzájárul a közszolgálati munka presztízsének, színvonalának, szakmaiságának erősítéséhez, ugyanakkor az európai uniós államok tendenciáinak megfelelően növeli nemcsak a szakmaiság, hanem a közszolgálattal szemben támasztott általános igényeket és igényességet is.

A tervezett intézkedések nagy része hosszú évek hiányát pótolja. Az illetménytáblák tekintetében több lépcsőben jelentős változást indít el. Ennek eredményeként 2004. január 1-ig mintegy 70 százalékos illetményemelkedésre kerül sor. A törvénymódosítás az illetménypozíció erősítése mellett a szakmaiságra, az előmenetelre és általában a minőségre helyezi a hangsúlyt.

A vagyonnyilatkozat előírása, valamint az etikai rendszer erősítése megfelel az európai tendenciáknak. A főtisztviselői kar kialakítását célzó javaslatok megfelelnek az európai uniós tagállamokban kialakított gyakorlatnak. A legtöbb tagállamban van a főtisztviselőknek, a felső szintű köztisztviselőknek egy olyan köre, akik stratégiában és nem ágazati érdekekben gondolkodnak. Ezt erősíti az, hogy nagyon sok államban a miniszterelnök a közszolgálat vezetőjeként és első számú tisztviselőjeként maga nevezi ki ezeket a tisztviselőket.

A bizottsági ülésen a törvénymódosításról kifejtette véleményét több érdekszövetség és érdekképviselet is. A tervezet sok pontjával egyetértenek, azt előremutatónak, az előterjesztést pedig időszerűnek tartják. Mint mondták, több éve elvárt igénye a közigazgatásban dolgozó kollégáknak, hogy egy pályaívet felvázoló törvény szóljon róluk, mely független a kormányváltozásoktól. Az érdekszervezetek egyetértenek az illetményszorzók kialakításával, bár pontosítását, korrekcióját helyesnek tartanák. Támogatják a pályáztatás bevezetését, ám ennek részletei tekintetében többféle javaslat, kiegészítés is megfogalmazódott. Üdvözölték az érdekegyeztetés reformját is, szimpatizálnak azokkal a nagyfokú szociális érzékenységről tanúbizonyságot tevő módosító javaslatokkal, melyek a nyugdíjas köztisztviselőkről való gondoskodásról szólnak.

Ellenérzésüknek adtak hangot viszont a vagyonnyilatkozat bevezetésével kapcsolatban, mivel mint mondták, a köztisztviselők döntő többségének nincs mit bevallani. Nem tartják szerencsésnek azt sem, hogy erkölcsi normák kerülnek be - legalábbis anyagi eljárási szabályozás szintjén - a törvénybe.

A köztisztviselői teljesítmények értékelésével kapcsolatosan hangsúlyozták az objektivitás erősítésének, illetve a szubjektivitás csökkentésének fontosságát.

(9.20)

A főtisztviselői kar létrehozásával kapcsolatosan annak indokát általában elismerték, ám megvalósítását a tervezetben megjelent formában nem támogatták.

A bizottsági vitában felszólaló képviselők egyetértettek abban, hogy kiemelkedő fontosságú dokumentum van előttünk. Kormánypárti oldalról elmondták, hogy az európai uniós csatlakozáshoz ez egy rendkívül fontos törvény. Erényei között említették, hogy általa egységessé válik az illetményrendszer. Ez különösen a kistelepülések önkormányzati szféráját fogja előnyösen érinteni.

Kiemelték, hogy az előterjesztés preferálja a pályára kerülést, a 30-40 év közötti korosztályt, valamint van még egy erőteljesebb illetménynövekedés a nyugdíjba vonulás előtt is.

Üdvözölték, hogy a tervezetbe bekerültek etikai elemek.

A vagyonnyilatkozat mellett szólva kifejtették, hogy az a korrupció ellen mindenképpen fékezően hat, hiszen mérhetővé válik a vagyongyarapodás.

Támogatták a teljesítménymérés, -értékelés fontosságát, bár nem vitatták, hogy ennek lesznek nehézségei.

A bizottsági ülésen az ellenzéki képviselők alapvetően szükségesnek tartották a terület szabályozását, ugyanakkor több kritikai megjegyzést is tettek.

Az önkormányzati és rendészeti bizottság végül 16 igen, 3 nem és 9 tartózkodás mellett az előterjesztést általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! A kisebbségi vélemény elmondásával igen nagy bajba kerültem, mert a bizottság főelőadója a kisebbség véleményét is elmondta, azzal együtt néhány dologban szeretném a kisebbségi véleményünket kifejteni. Így most helyben át kell írjam a mondókámat, hiszen itt Weszelovszky Zoltán képviselőtársam sok mindent érintett már belőle.

A kisebbségi véleményt azért kértük, mert az előttünk lévő törvényt egyébként mi is támogatjuk, fontosságát tekintve is és a közszolgálatban dolgozók megbecsülését tekintve is olyan előremutató törvénynek látjuk koncepciójában, amely támogatandó, azonban ennek a törvénynek sok olyan pontja van, amely csak módosító indítványokkal támogatható, és erre szeretnék rávilágítani a kisebbségi vélemény keretében.

Az egyik, hogy az előttem szóló azt mondta, az érdekképviseletek véleményét kikérték. Ezt a változatot, amely a képviselők előtt van most, a tisztelt Ház elé lett terjesztve, az utolsó pillanatban kapták meg az érdek-képviseleti szervezetek, és a bizottsági ülésen ennek erőteljesen hangot is adtak. Ez a törvényjavaslat 29-én lett postázva részükre, nem volt módjuk sem arra, hogy ezt érdemben megtárgyalják, hiszen 7-én már a bizottságunk ülésezett.

Hiányoljuk azt is, hogy olyan nagy önkormányzatot, mint a Fővárosi Önkormányzat, amely több ezer köztisztviselőt foglal magában a kerületek köztisztviselőivel együtt, a mai napig ezzel az anyaggal nem kereste meg az előterjesztő. Azt gondolom, ez is egy hibája a törvény korrekt és minden véleményt magába foglaló előkészítésének.

Alapvető kifogásaink a következők az előterjesztéssel kapcsolatban; és úgy gondoljuk, hogy számos módosító indítvány elkészítésével ez a törvény támogatható és elfogadható lesz a végén.

Az egyik, ami többször elhangzott az előző bizottsági többségi véleményben, hogy az etikai kérdéseket, illetve az úgynevezett teljesítményértékelés, minősítés kérdését majd valami külön szabályban, mondjuk, kormány- vagy miniszteri rendeletben fogják szabályozni. Mi azt gondoljuk, hogy ezt törvényben kell szabályozni, hiszen nem lehet 3200 önkormányzatnál 3200 féle etikai normát és nem lehet ennyi típusú minősítési vagy teljesítményértéket felállítani.

Azt gondolom, hogy ezt pontjaiban ennek a törvénynek kellene elrendezni. Tehát törvényi szabályozást igényelne, és ilyen szempontból ez felvet bizonyos aggályokat még alkotmányossági szempontból is.

A másik, amit mindenképpen kisebbségi véleményként ki szeretnék emelni, az a főtisztviselői kar szükségessége, kell-e ilyen megosztás az egységes köztisztviselői karon belül.

A harmadik nagyon fontos: elfogadtunk két évre költségvetést, ebben a kétéves költségvetésben nincsen pénz és forrás arra, hogy az ez évi 20 milliárdot miből fogjuk megteremteni. A bizottsági ülésen arra nem kaptunk választ, hogy honnan lesz a 20 milliárd forintja előteremtve ennek a bizonyos ez évre esedékes 40 százalékos emelésnek. Ennek kapcsán mindenféle ide-oda rakásokról volt szó, de tulajdonképpen a forrását nem találtuk meg.

Végezetül meg szeretném említeni a vagyonnyilatkozat kérdését, amely a családtagokra és a gyermekekre is kiterjed, olyan pongyolán fogalmazva, hogy nem lehet tudni, például a csecsemő kit fog felhatalmazni, hogy a nevében vagyonnyilatkozatot tegyen. A vagyonnyilatkozat kérdése egyébként a szinte a létminimum határán élő köztisztviselőknél kicsit talán még színészi alakoskodásnak tűnik, hogy ilyen széles körben ezt meg kell oldani.

Óriási pluszfeladatot fog a minősítés, az úgynevezett teljesítményértékelés jelenteni a jelenlegi köztisztviselőkre, a vezetőikre.

Úgy hiszem, hogy ezek mind nem mutatják a jogalkotó gondolkodásának szándékát világosan, ezért is kértük, hogy kisebbségi véleményünket itt a beterjesztés mellé hozzá tudjuk tenni.

Úgy gondolom, hogy az életpálya, a köztisztviselői karrier felépítését erőteljesen zavarja az, hogy egyrészt főtisztviselői kart hozunk létre, másrészt létrejön az úgynevezett normál köztisztviselői kar, és kivesszük belőle az ügykezelőket, a fizikai dolgozókat, miközben azt mondja a törvényjavaslat, hogy köztisztviselői nap lesz, amely munkaszüneti nap, és nem tudom, ezen a munkaszüneti napon mit fognak csinálni az ügykezelők és mit fognak csinálni majd a fizikai dolgozók, akikre viszont a munka törvénykönyve vonatkozik. Tehát akkor a munka törvénykönyvét is módosítani kell ahhoz, hogy ők azon a napon ne jöjjenek be dolgozni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Úgy gondolom, számos ilyen észrevétel mellett módosító indítványokkal lehet csak támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság többsége támogatásáról biztosította a köztisztviselőkről szóló törvényjavaslatot és általános vitára alkalmasnak találta.

A többségi álláspont szerint az előttünk fekvő törvényjavaslat fontos lépéseket tesz abba az irányba, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeinek megfeleljen a magyar köztisztviselői kar.

Támogatjuk az elit főtisztviselői kar létrehozását. Támogatjuk azt, hogy a három kiemelt világnyelv valamelyikének ismerete előfeltétel legyen e pályán, ugyanis látni kell, hogy az uniós csatlakozás után nemcsak a Brüsszelbe delegált magyar tisztviselőknek kell folyamatosan világnyelveken érintkeznie, hanem a hazai központi állami szervekben dolgozó köztisztviselők esetében is felfokozódik ennek a jelentősége.

Ugyanúgy támogatta a bizottsági többség a köztisztviselők vagyonnyilatkozati kötelezettségének bevezetését is. Tudjuk nagyon jól, hogy akik naponta tíz- és százmilliók elköltését tudják befolyásolni, azok fokozottan ki vannak téve a korrupció veszélyének. Ezért éppúgy, ahogy az országgyűlési képviselők vonatkozásában elengedhetetlen a vagyonnyilatkozat intézményesítése, úgy a köztisztviselők esetében is szükséges ez.

Mindezek alapján, noha a bizottsági vitákban aggályok is felvetődtek a törvényjavaslat egyes rendelkezéseivel kapcsolatban, és ahogy hallottam Weszelovszky képviselőtársam véleményét, náluk is felvetődtek ezek, de nem akarom azt a hibát elkövetni, hogy a kisebbségi véleményt is elmondjam, Hack Péter képviselőtársam a kisebbségi vélemény előadója, úgyhogy nyilván az aggályokat ő majd részletesen vázolja; nos tehát, mivel alapvetően a bizottsági többség egyetért a törvénnyel, ezért a bizottsági többség támogatásáról biztosította a törvényjavaslatot, és kérem erre a parlamentet is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi bizottságban a kisebbségben maradt képviselők is méltányolták a törvényjavaslatnak azt a célkitűzését, hogy a köztisztviselői kar fizetését emeljék; méltányolták azt, hogy ezeket a lépéseket a rendvédelmi szervezeteknél is meg kívánja tenni a törvényjavaslat; és méltányolták a javaslat néhány progresszív elemét.

Nagy vita alakult ki - és alkotmányos szempontból aggályos megfogalmazást tartalmaz a törvény - a vagyonnyilatkozat kérdéskörében. Az Alkotmánybíróság a 21/1993. számú döntésében a korábbi vagyonnyilatkozattal kapcsolatban kijelölte azokat a kereteket, amelyek között az állampolgárok információs önrendelkezési joga korlátozható. Ebben az esetben nem megbecsülhető pontosan, hogy hány embernek kell majd vagyonnyilatkozatot készíteni; a rendelkezésre álló adatok alapján ez körülbelül 3-400 ezer fő, aki vagyonnyilatkozat-tételre köteles.

(9.30)

3-400 ezer fő, legalábbis a kormány képviselője ilyen adatokat mondott a bizottság ülésén; 110 ezer köztisztviselő, 60 ezer rendvédelmi szervnél dolgozó, hozzátartozóik, valamint a bírók, ügyészek. Ez egy becsült adat, benne kellett volna lennie a törvényjavaslatban; sajnálom, hogy Pintér úr most vág grimaszokat, ahelyett, hogy beleírta volna a törvényjavaslatba, hogy hány embert érint ez a javaslat, ami egyébként törvényi kötelezettség lett volna. Így csak találgatni vagyunk kénytelenek, hogy hány embernek kell majd vagyonnyilatkozatot tenni.

De a fő kérdés, ami alkotmányos szempontból kérdés, hogy alkalmas eszköz-e ez a vagyonnyilatkozat arra, hogy felszámolja a korrupciót. Ha megnézzük, azt látjuk, hogy nem alkalmas eszköz. Az eddigi úgynevezett korrupciós botrányoknál vagy az éppen most folyó korrupciós botrányoknál sem a közös háztartásban élő gyermekek kerültek gyanúba, hanem a külön háztartásban élő gyermek, és a szülők is gyanúba kerültek az elmúlt években. Miért ne lehetne majd a korrupt köztisztviselőnek a szülőkhöz vagy a külön háztartásban élő gyermekekhez felhalmozni azt a vagyont? Mit érünk el azzal, ha a házastársakat és a közös háztartásban élő gyermekeket kötelezzük vagyonnyilatkozat-tételre, megfosztva ezzel őket az alkotmányban számukra biztosított joguktól, tehát attól, hogy a vagyoni helyzetük mint személyes adat védelmet élvezzen? Szükséges mértékű-e ez a beavatkozás? - kérdezi az Alkotmánybíróság kritériuma, amikor ezt a vagyonnyilatkozatot elemezte. Megítélésünk szerint nem a szükséges mértékű, hanem azon túlmenő mértékű. Ez a javaslat azt üzeni, azt a jogi értelemben vett vélelmet fogalmazza meg, hogy minden köztisztviselő korrupt. Kivételes esetben bebizonyíthatja azt, hogy nem az.

A mi megítélésünk szerint egy tisztességes, a köztisztviselői kart méltányoló előterjesztés az ellenkezőjéből kellene hogy kiinduljon. Abból kellene kiindulni, hogy a köztisztviselők általában nem korruptak és a családtagjaik sem azok. Azokkal szemben kellene hatékony eszközöket előterjeszteni, akik gyanúba keverednek, s azokkal szemben kell hatékony megoldásokat adni. Erre természetesen a vitában majd konkrét, használható és alkotmányos előterjesztéseket is fogunk tenni.

Ezek alapján azt kell mondanunk, hogy az előterjesztés lényeges pontja súlyos alkotmányos aggályokkal küszködik. Az előterjesztés ezen pontjai az Alkotmánybíróság szűrőjén nem mehetnek át, hiszen ésszerűtlen, indokolatlan és szükségtelen mértékű korlátozást jelentenek alkotmányos jogokban. Nem tekintheti úgy az Országgyűlés egy törvény elfogadása esetén a köztisztviselői kart, mint amely köztisztviselői kar az állam szolgája, pontosabban rabszolgája, mert személyi jogait és szabadságát is feladja, nem is beszélve itt a nemzetbiztonsági kontrollról és más beépített szűrőkről, ahol a törvényjavaslat semmifajta érdemi garanciát nem tartalmaz arra, hogy az így beszerzett, begyűjtött adatmennyiséget tisztességesen, korrektül és az alkotmánynak megfelelően fogják kezelni. Nincs az eljárásra semmiféle előírás sem a köztisztviselőknél, sem a bíráknál, sem az ügyészeknél, sem a rendvédelmi szerveknél. Ezért szavazott a kisebbség a törvényjavaslat ellen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A szociális és egészségügyi bizottság február 7-én megtárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és 13 igen, 5 nem és 3 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta. Voltak pontok, amelyek felett vita nélkül, megegyezéssel elsiklott a bizottság - támogató jelleggel -; voltak pontok, amelyekben élénk vita alakult ki.

Először a számokról tájékozódott a bizottság, arról, hogy mi mennyi, hány és mennyibe kerül, ezután elfogadta - én azt hiszem, egyhangúlag - ennek a törvénynek a szükségességét, a tervezhető életpálya és a köztisztviselői karrier életpályájának a szükségességét.

Élénk vita alakult ki a vagyonnyilatkozatok szükségessége, mértéke, szigorúsága, avagy elégtelensége fölött. Ez az élénk vita végül is nem befolyásolta az egész törvénycsomagról alkotott pozitív véleményt, s az a hallgatólagos megegyezés született, hogy ez a részletes vita tárgyában esetlegesen a különböző pártok között megegyezés tárgyát képezheti. Elhangzott, hogy valóban nem alkalmas arra, hogy egy vagyoni visszaélést meg lehessen előzni vele; elhangzott az is, hogy ha szegények a köztisztviselők, akkor alkalmas talán arra, hogy a nulláról indulva a vagyongyarapodás mértékét lehet ellenőrizni. Én magam is azt hiszem, hogy ez nem egy olyan kérdés, amiben nem lehetne megegyezni. Nem ez a törvény lényege.

Élénk vita alakult ki a főtisztviselői kar létrehozásáról, szükségességéről. A többség támogatta a politikamentes, kiváló szakemberekből álló főtisztviselői kar megteremtését.

Sajnos a kisebbségi véleményről is szót kell ejtenem. Elhangzott az ellenzék részéről, hogy ez nagyon kockázatos, és nagyon sokba kerülne, ha ez a törvényjavaslat megvalósulna, a következő, esetleg más összetételű kormánynak, ha le akarja cserélni a jelenlegi gárdát. Ezzel szemben elhangzottak azok a vélemények, hogy a fejlett demokratikus országokban nem kötelező és nem szokás a jó szakembereket lecserélni. A politikusok mennek a vesztett választások után - a jó szakembereknek maradniuk kell. (Dr. Hack Péter: Két és fél éve ezt még nem tudták!) Ez vita volt; gondolom, hogy ez a vita folytatódni fog. Kérem, jegyzőkönyvben meg lehet nézni, ez elhangzott. Én kénytelen vagyok azokat idézni, amelyek a vita során elhangzottak, nem a szubjektív véleményemet mondom - elnézést kérek.

Vita alakult ki a főtisztviselői kar létszámát illetően. Elhangzott olyan vélemény, hogy a 300 fő nem képes reprezentálni a főtisztviselői pályára alkalmas, nagy tömegű jó szakembert; és olyan vélemény is elhangzott, hogy ezt esetleg 400 vagy 500 főre kellene felemelni.

Egy pozitív gondolattal szeretném zárni az egészet. Elhangzott mind az ellenzék, mind a kormánypárti képviselők részéről, hogy ebben a törvényben a támadott pontok ellenére meg lehet találni a konszenzust, és a bizottság hallgatólagos véleménye szerint jó módosító javaslatokkal akár egy hatpárti törvénymódosítás is kihozható belőle.

Hadd mondjam a szubjektív véleményemet: ezek az erősen vitatott pontok inkább a részletes vitában és a módosító indítványok benyújtásakor megoldható problémákat fognak jelenteni, s úgy tűnik, hogy a konszenzusra, akár a hatpárti megegyezésre is lehetőség lenne, s ez az ország köztisztviselői karának egy nagyon pozitív és jó üzenetet jelentene az Országgyűlés részéről.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Mindjárt hadd kezdjem azzal, hogy a többségi véleményt előadó képviselőtársam már a bizottsági ülésen is némileg félreértette képviselőtársam véleményét, amikor azt kifogásolta, hogy a főtisztviselői állománynál egy hosszú rendelkezési állományt terveztek, és képviselőtársam azt mondta, hogy ez bizonyos pénzügyi kockázattal jár, nem látjuk ennek az anyagi alapját.

(9.40)

És nem arról beszélt, mint ahogy képviselőtársam a bizottsági ülésen azt mondta szóról szóra, hogy ha nyerünk, akkor kinyírjuk a többieket. Erről természetesen szó nem volt képviselőtársam hozzászólásában. Egyébként a bizottsági jegyzőkönyv minden képviselőtársam rendelkezésére áll.

Sőt, inkriminált mondat úgy hangzott el - és külön hangsúlyozni szeretném -, hogy önmagában nem kell azt kifogásolni ellenzéki oldalról, hogy a törvényhozás környékén dolgozó kiemelt főtisztviselőknek a mindenkori kormányhoz lojálisnak kell lenni. Ez teljesen rendben van. Tehát nem azt kifogásoltuk, hogy egy bizonyos védettséget akarunk ezen a területen megvalósítani, azonban a törvényjavaslat szerinti bebetonozás legalábbis túlzottnak tűnik, és azt is mondtuk, igen, hogy külön megér egy misét annak a részletes elemzése, hogy ennek a rendszernek milyen hatása lehet a miniszteri felelősségre, önállóságra, hiszen a miniszterelnök csak a miniszterek véleményét kéri az egyes főtisztviselők ide-oda történő áthelyezéséhez.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottság kisebbsége, szocialista, szabad demokrata képviselőtársaim elismerték azt, hogy egy vonzó életpályaprogramot állít a törvényjavaslat a köztisztviselői kar elé, azonban alkotmányossági aggályaik miatt szavaztak nemmel, illetőleg tartózkodtak.

Kifogásoltuk, hogy a törvényjavaslat mellőzi a Házszabályban egyébként előírt hatásvizsgálatok bemutatását. Kifogásoltuk azt is, hogy ennek a tervezetnek feltehetőleg - ha megvalósul - vesztese lesz az ügykezelői és a fizikai alkalmazotti kar, akik kikerülnek a köztisztviselői állományból, és ez még akkor is igaz, ha a javaslat az átmeneti szabályozással nem engedi meg a bércsökkenést, illetőleg a már igénybe vett juttatásokat nem engedi törölni.

Kifogásoltuk mi is a vagyonnyilatkozat bevezetésével kapcsolatban azt, hogy egyrészt túl sokan tekinthetnek be ebbe a vagyonnyilatkozatba, másrészt hogy az újonnan létrehozandó ellenőrzési apparátus nem a törvény erejénél fogva, hanem a köztisztviselő felhatalmazása alapján tekinthet abba be. Ez utóbbi elmulasztása esetén megszűnik a közszolgálati jogviszony, tehát szó sincs arról, hogy ez egy önként adott felhatalmazás lenne.

Felvetődik az a kérdés - ezt is jeleztük -, hogy minden különösebb ok nélkül kinyitható az a bizonyos boríték, és nem rögzíti a törvény, hogy csak abban az esetben tehető ez meg, ha valamilyen gyanú igazolása ezt szükségessé teszi. A vagyonnyilatkozat túlzott részletezettsége, valamint az a körülmény, hogy ki kell terjednie a házastársra és a vele egy háztartásban élő élettársra és gyermekre, eléggé kiszolgáltatottá teheti a köztisztviselőt.

Tisztelt Országgyűlés! Azt is kifogásolta az ellenzék, hogy az etikai eljárás rendjével bővül a köztisztviselői törvény. Az etikai kódex - amelynek a tartalma jelenleg nem megismerhető - megsértése esetén a munkahelyeken működő etikai bizottságok eljárásokat folytathatnak le, és elfogadhatatlan, hogy az etikai bizottság, amely természetesen nem lehet független a munkáltatótól, olyan döntést hozhat, amely ellen semmilyen jogorvoslatot a törvény nem biztosít. Ez egy kicsit emlékeztet rossz emlékű évekre, a megszégyenítésekhez hasonlítható ez az eszköz.

Végül, de nem utolsósorban: a szociális juttatásokkal kapcsolatban ugyan annak örültünk, hogy a hatályon kívül helyezendő kormányrendelet szövegét átveszi a törvényjavaslat, azonban szó sincs a sokat hangoztatott nyugdíjpénztári támogatásokról, semmilyen támpontot nem ad a javaslat az egészségügyi ellátások tekintetében. És miután a szociális juttatásokra nem kap a kormány végrehajtási rendelet kibocsátására felhatalmazást, ezért sok múlik a törvényi megfogalmazásokon, ezt pontosítani kell.

Ezen aggályok alapján adtunk le 5 nem és 3 tartózkodó szavazatot szocialista és szabad demokrata oldalról.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Köszönöm a szót. Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Bizottságunkban a köztisztviselői törvény tárgyalása során nagyon sok kérdés és vélemény fölmerült. Tudjuk, hogy a köztisztviselői törvény jelentős módosítása szerepelt a kormányprogramban, és az 1992 óta összegyűlt tapasztalatok indokolták is az alapvető módosítást.

Az előterjesztő képviselője három csoportba sorolta a törvénymódosítás célját. Először: a köztisztviselői előmeneteli rendszer megújítása. Tudjuk, hogy a pályaút lezárása után is tartalmaz elemeket a törvény, a miniszter úr expozéjában kitért erre. Úgy gondolom, hogy a törvénytervezet ezt a feltételt teljesíti is.

A másik: a közszolgálati rendszer egységesebbé tétele, harmonizálása. Tudjuk, hogy erre feltétlenül szükség volt. Még ma is hat a valamikori ágazati rendszer struktúrája és az eltérő szabályozások, s végeredményben 110 ezer köztisztviselőt érint ez a törvény, feltétlenül indokolt az ilyen megközelítés.

A harmadik csoport: az etikai szabályok, erkölcsi normák, a korrupció megelőzését szolgáló szabályok. Ezek szintén olyan elemek, amelyek eddig hiányoztak a köztisztviselői törvényből, és a jelenlegi bérezés mellett ezeket a szigorú szabályokat valóban talán kétséggel fogadtuk volna, de az előmeneteli rendszer ismeretében és a megnövekedett felelősség függvényében feltétlenül szükséges ezeknek a garanciális elemeknek a beépítése, és az átláthatóság biztosítása. Úgy gondolom, hogy etikus és vállalható köztisztviselői kar csak úgy jöhet létre, hogy ezeket a garanciális szabályokat tényleg komolyan is vesszük.

Nem tartalmazza a törvény, de szellemében kódolva van az európai uniós köztisztviselői karhoz való kapcsolódás, az átjárhatóság, az erre való felkészülés. Ezt a nyelvismeret bevezetése, ennek a kötelezettsége is alátámasztja. Úgy gondolom, erről ugyan nem volt szó, ez is egy nagyon jelentős elem ahhoz, hogy a megbecsülés és az előmeneteli rendszer vonzó legyen, hiszen egy jelentős EU-s tisztviselői gárdát is ki kell az országunknak nevelni a csatlakozás időpontjáig és utána folyamatosan.

A vitában kérdésként felmerült a pályakezdő köztisztviselő meghatározása, ennek pontosítása, az illetmény kiszámításának módszere, a nemzetbiztonsági követelményeknek való megfeleltetés, az esküszöveg módosítása, hogy miért és miért nem.

Összességében, tisztelt Országgyűlés, megállapíthatjuk, hogy a vitában nagyon sok érv hangzott el az indokoltság mellett és a szükségszerű módosításra. Kritikák is elhangzottak, de megállapíthatjuk, hogy a törvény pozitív elemei végeredményben osztatlan sikert jelentenek, és ahhoz képest, hogy a köztisztviselői kar kvázi bebetonozásra került '92-ben, a jelenlegi rendszerben a javadalmazás és ehhez a biztos pozíció birtoklása mellé a megfelelő garanciális elemek is bekerülnek a törvénybe.

Az adatvédelmi biztos is jelen volt a bizottsági ülésen, és felszólalásában kérdéseket és kifogásokat fogalmazott meg, amire az előterjesztő képviselője válaszolt, és megegyezés született a harmonizáció biztosítása érdekében.

A bizottság 10 igen és 8 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak ítélte az előterjesztést. Én magam is kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák módosító javaslataikkal és szavazataikkal a törvény elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

(9.50)

Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A bizottság kisebbsége nem tartotta általános vitára alkalmasnak a törvényt. Ebben csak egy elem volt az a már gyakran elmondott fájdalom és kifogás, hogy nem volt elegendő felkészülési időnk arra, hogy a törvényjavaslatot érdemben át tudjuk tekinteni.

Ez egy szokatlanul hosszú és bonyolult törvény. A hatályos köztisztviselői törvény természetesen csak az alaptörvény, összesen nyolcvan paragrafusból áll; ez a benyújtott törvénymódosítás százöt paragrafusból, és tucatnyi más törvényt érint. A tisztességes állásfoglaláshoz sokkal hosszabb időre lett volna szükség, és természetesen arra, hogy az alapkérdésekben az előterjesztő megkíséreljen konszenzust létrehozni.

Öt olyan okot szeretnék elmondani, amely miatt a törvényt általános vitára alkalmasnak nem tartottuk.

1. Változatlanul nincs koncepció a közszolgák jogviszonyának a távlati rendezésére. Az alaptörvénynek, a munka törvénykönyvének a reformja elmaradt, és a közszolgálat szabályozása toldozgatással-foldozgatással történik, ami a köz szolgálatában dolgozók jogbizonytalanságát okozza.

2. Ebben a törvényben, amelynek, éppen azért, mert a közszolgálatra vonatkozik, a pontossága és keménysége nagyon fontos, igen sok a megengedő, puha szabály. Ennek a puha szabálynak egyrészt az a magyarázata, hogy meglepően sok esetben utalja a döntési lehetőséget a benyújtott javaslat alacsonyabb szintű jogszabályba. Más esetekben bizonyos korábbi kötelező juttatások csak adhatók, ha van pénz, kapnak, ha nincs pénz, nem kapnak, és ami a legjobban fáj, lehet demokrácia, ha akarjuk, tessék például a pályázatokat elbíráló háromtagú bizottságra gondolni: ha akarjuk, működik, ha nem, nem.

3. Természetesen mindenki, így mi is örülünk annak, hogy növekszik a köztisztviselők illetménye. Már magáról a módszerről lehetne beszélni, hogy a szorzót kell-e változtatni vagy az illetményalapot növelni, de majd erről beszélünk az általános vitában. Örülünk a magasabb fizetésnek, de miközben mindannyian egyetértünk abban, hogy nem olcsó közszolgákra van szükség, azért értsünk egyet abban is, hogy nézzük már meg az állami működés költségeit is mellé. Ha ön 120 milliárdról beszél, akkor ez a 120 milliárd mennyivel megnövekedett béralapot takar, mennyivel nőtt meg a hivatalok száma, mennyivel nőtt meg a csúcsszervek száma, mennyivel nőtt meg az ezekben a csúcsszervekben alkalmazott köztisztviselők száma, mitől olyan sok ez a 120 milliárd? Azért, mert az eredetileg is itt foglalkoztatottak bére ennyivel nő, vagy maga a bértömeg is megugrott? Természetesen a válasz az utóbbi. És ennek a megemelt illetménynek ára van, ára van a vagyonnyilatkozatban, most mondhatnám azt, hogy egy dettó jelet teszek amellé, amit Hack Péter képviselőtársam mondott.

A mi bizottsági ülésünkön az előterjesztő képviselője 110 ezer köztisztviselőről beszélt, és amikor megkérdeztük, hogy ebből mennyi a vagyonnyilatkozatra kötelezett, azt mondta, hogy ötezer. Ez tréfának jó, válasznak természetesen nem. Több tízezer köztisztviselőről kell hogy szó legyen, és az ellenőrzésükre természetesen megint létrejön egy új csúcshivatal, helyettes államtitkárral, főosztályvezetővel, és kiemelt fizetéssel.

Nagy kérdés, hogy a munkáltató betekintési joga nem növeli-e a vezető és beosztott információs egyenlőtlenségét - az adatvédelmi biztos kétségét idéztem. De még ennél is nagyobb árat fizetnek a hivatásos szolgálati viszonyban lévők, akik előre beleegyeznek abba, hogy kifogástalan életvitelük ellenőrzése érdekében bármikor nemzetbiztonsági eszközökkel meg lehet őket figyelni. És megint az adatvédelmi biztost idézem: van-e elég alkotmányos érdek ennek az előre elfogadott és előre aláírt nemzetbiztonsági ellenőrzésnek az igazolására? Önnek bizonyára van oka arra, hogy saját kollégái között keresse a potenciális korrupció forrását, de én Hack Péter álláspontját osztom, a köztisztviselők túlnyomó többsége tisztességesen dolgozik, és nem érdemli meg az a priori gyanúsítást.

4. A kiemelt főtisztviselői kar: miniszter úr, nem kiérdemelt karrierről van szó, hanem adományozott lehetőségről. Hiszen kiemelt főtisztviselő lehet valaki a közszolgálati jogviszonyának létrejötte pillanatában, és sok derék kenyérdobáló várhatja már valahol, hogy kiemelt köztisztviselő legyen belőle. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

5. Önmagában is elég lenne, hogy ne szeressük ezt a törvényt, az, hogy meggyengül az érdekegyeztetés, a kiszolgáltatottság megjelenik a megengedő jogi szabályokban, de megjelenik abban, hogy az érdekegyeztetés meggyengült. Nagyon sok mindennek kellene változni ebben a törvényben, hogy az elfogadását mérlegelni tudjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A köztisztviselők fokozottabb megbecsülése, jövedelmi pozícióinak javítása fontos és időszerű. A javaslat jelentős, megfogalmazott céljaival a képviselők széles köre azonosulni tud. Nagyjából ennyi, amiben a kormánypártok és az ellenzéki pártok, többség és kisebbség egyetértett a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság február 6-ai ülésén.

A T/3690. számú törvényjavaslat általános vitára való bocsátásának elutasítását az ellenzék hangsúlyozottan nem alkalmatlanság miatt javasolta, hanem úgy vélte, hogy ilyen nagy horderejű javaslat áttanulmányozására a bizottsági ülésig rendelkezésre álló hétvége nem volt elegendő. Többen úgy gondolták, hogy az előterjesztés csupán a főtisztviselői kar létrehozására koncentrál; nehezményezték, hogy a közszférából kiemelt bizonyos rétegeket, és az ő helyzetük látványos javításával feszültségek keletkezhetnek közalkalmazottak és köztisztviselők között. Aggályosnak tartották a köztisztviselői kar szűkítését; garanciákat kértek az ügykezelők, fizikaiak védelmére.

A bizottsági ülésen is látható volt, hogy a törvényjavaslat egyik legsarkalatosabb eleme a magasabb etikai mérce, a közéleti tisztaság, a közigazgatás átláthatóságának, erősítésének biztosítása céljából bevezetett vagyonnyilatkozat lesz. A többségi vélemény szerint a törvényjavaslat alapvetően az európai uniós célkitűzéseket szolgálja, amelynek egyik alapvető eleme, hogy javítsa a közigazgatás versenyképességét a versenyszférával szemben. Három, illetve négy ütemben 65-70 százalékos illetménypozíció-emelkedést kíván megcélozni a javaslat. Fokozottabb megbecsültség biztosítása mellett és azzal egy időben azonban magasabb szakmai és etikai követelményeket is felállít a tervezet.

Elhangzott, hogy a közvélemény a korrupciót szinte népmeseszerűen az általa televízióból, rádióból, sajtóból jól ismert politikussal köti össze. Ugyanakkor a közember számára ismeretlen minisztériumi vagy önkormányzati vezető tisztviselő a gyakorlatban jóval nagyobb döntési szabadsággal, mérlegelési lehetőséggel bír. Politikusok egy részére, az országgyűlési képviselőkre vonatkozóan, ha döcögve is, de működik a vagyonbevallási kontrollrendszer. Ennek kötelezettségét a törvényjavaslat létrehozza más, csábításra kitett döntéshozókra is.

Az általános vitára való alkalmasságot támogató többség is úgy vélte, hogy módosításokra szükség lesz. Alaposabb szabályozást kell kialakítani az ismétlődő vagyonbevallások esetén. Azonos beosztásba való áthelyezéskor ne kezdődjön elölről a törvényben rögzített ötévente vagy kétévente időszak. Ne lehessen úgymond elmenekülni egy másik hasonló beosztásba a vagyonbevallás elől. A jegyzők alapilletményének meghatározásakor a lakosságszám alapján való kategorizálás nincs összhangban a végzett munkával. A törvényjavaslat koncepcionálisan sérül, ha az előmeneteli rendszerben nem jelenik meg minőségi, illetve illetménykategóriaként a városi, illetve a körzetközponti jegyző. Szintén korrekcióra szorul a köztisztviselői karból kimaradt ügykezelők, illetve fizikaiak titoktartási kötelezettségének szabályozása. Egy körjegyzőség fizikai állományú telefonközpontosa, takarítónője, gépkocsivezetője nyilvánvalóan akaratlanul is több személyes adatot tartalmazó, hivatali titok körébe tartozó információhoz jut, mint egy minisztériumi karbantartó.

(10.00)

Mindezek mellett a törvényjavaslatot az általános vitára való alkalmasság tekintetében kiérleltnek és támogatandónak vélte a 8 tartózkodóval szemben a bizottság 11 fős többsége.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan Németh képviselőtársam elmondta, a foglalkoztatási bizottságban e törvény kapcsán kisebbségi véleményt fogalmaztunk meg. Alapvetően nem kérdőjeleztük meg a változtatás szükségességét, hiszen mi is egyetértünk azzal, hogy az állam eredményes működését egy hatékony közigazgatás biztosíthatja, ehhez pedig professzionális, feddhetetlen és megfelelően javadalmazott köztisztviselői karra van szükség.

Arról sem alakult ki közöttünk vita - ha vitának lehet egyáltalán nevezni, hogy csak egyetlen kormánypárti képviselő vett részt ebben -, hogy jelenleg a közigazgatás válságban van, és a hazai és az európai követelményeknek csak úgy tud eleget tenni, ha a jövőben a szabályozás nyomán hatékonyabb, minőségi teljesítményt preferáló anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesül. A benyújtott átfogó módosítás véleményünk szerint több ponton nem tesz eleget ezen elvárásoknak, éppen ezért módosító indítványokkal szeretnénk korrigálni a hiányosságokat.

Milyen aggályokat vetettünk fel? Nekünk is gondot okozott az, hogy a bizottsági ülés előtt két nappal kaptuk meg ezt az átfogó törvénymódosítást, így nem volt időnk kellő mértékben áttanulmányozni, illetve egyeztetéseket folytatni, és a kormány szokásához híven újra megszegte a jogalkotásról szóló törvényt, hiszen ezt a benyújtott változatot nem egyeztette az érdekképviseletekkel.

Nem értjük azt sem, hogy a kormány miért nem élt azzal a lehetőséggel, amelyet a saját programjába is felvett, és helyeslendőnek tartanánk, hogy egy egységes, a közszféra egészét szabályozó törvényt kellett volna megalkotni, hiszen azt gondoljuk, hogy ez szolgálta volna igazán a közmegegyezést.

A jelenlegi módosítással a köztisztviselők és a közalkalmazottak közötti feszültség tovább fog erősödni. Az ígéretekkel ellentétben az illetményalap nem változik, pedig ennek esetleges befagyasztása esetén a szorzók elvesztik értelmüket. Véleményünk szerint az illetményalap inflációval arányos emelése nyújthatna kellő garanciát az anyagi megbecsülésre. Hatástanulmányok hiányában aggályosnak találtuk, hogy a törvényi előírásokat hogyan tudják majd teljesíteni az anyagi kondícióikban meggyengült önkormányzatok.

Nem tartjuk indokoltnak a közigazgatásban dolgozók egységességének megbontását. Elfogadhatatlan az ügykezelők és a fizikai alkalmazottak munkatörvénykönyv hatálya alá helyezése. Újabb feszültséget visz be ez a rendszerbe, és valós bér- és létszámcsökkentést nem eredményez. Nem támogatjuk a kizárólag napi politikai célokat szolgáló, 300 fős főtisztviselői kar létrehozását, ahol a kinevezés feltétele a felsőfokú végzettség és a miniszterelnöki döntés. Ez teljességgel a klientúra kiépítését és bebetonozását szolgálja.

A szubjektív megítélésnek ad terepet a törvényben megjelenő, a jogot az erkölccsel összekeverő szabályozatlan etikai eljárás, az évenkénti minősítési és teljesítményértékelési rendszer. Ezek egzakt szabályozása elengedhetetlen. Függőségben, félelemben szándékozik tartani a köztisztviselőt és a hozzátartozóikat is a mindnyájukra kiterjedő vagyonbevallás, amely adatvédelmi szempontból is problémákat vet fel.

A javaslat több ponton sérti az önkormányzatiság elvét, nem veszi figyelembe a települési adottságokat. Sajnos a kormány korábbi ígéreteihez képest is visszalépést jelent néhány juttatásban ez a javaslat: például a 14. havi illetmény fizetése, a képzettségi pótlék vagy a 35 éves jubileumi jutalom elmaradása a törvényjavaslatból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitára való alkalmasságot az elmondottak miatt nem tudtuk támogatni. A 8 tartózkodás és az 1 nem azonban azt jelezte, hogy amennyiben jobbító szándékú módosító javaslatainkat a kormány befogadná, úgy természetesen nem zárkózunk el attól, hogy a javaslatot támogassuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Köszönöm a szót. Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság is megtárgyalta a múlt héten a szóban forgó törvényjavaslatot, és szeretném mindenekelőtt a szavazásunk végeredményét előrebocsátani: 14 igen, 5 nem és 2 tartózkodás mellett tartottuk alkalmasnak általános vitára a törvényjavaslatot. Ezt azért tartottam fontosnak az elején elmondani, mert meghatározó többsége a bizottságnak, aki igennel szavazott, és úgy gondolom, ez is bizonyítja azt, hogy a kisebbségi vélemény csak néhány embertől származott. (Derültség az SZDSZ padsoraiban. - Bauer Tamás: Azokra sincs szükség a parlamentben!)

A bizottság tagjai szinte kivétel nélkül egyetértettek a megfogalmazott célokban, amelyek többször elhangoztak. Csak a legfontosabbakat szeretném kiemelni. Mindenekelőtt az állam hatékonyságát igyekszik javítani a köztisztviselői kar nagyobb megbecsülésével a törvényjavaslat. A '92-es törvény óta eltelt csaknem tíz esztendő mindenképpen megérlelte a változásokat, és azt hiszem, mindannyian úgy vagyunk ezzel, hogy a rendszerváltás óta sok területen, így itt is bizonyos dolgokat fel kellett építenünk, és egyidejűleg le kellett bontanunk egy másik rendszert; ez nem volt könnyű.

Az uniós csatlakozás küszöbén a képzettségi, etikai és fegyelmi követelményeket mindenképpen szigorítani kell, és az egész közszolgálati rendszer rugalmasabbá és átláthatóbbá tétele voltak a legfontosabb szempontok, amelyekben - még egyszer hangsúlyozom - a bizottság szinte minden tagja egyetértett.

Szeretnék néhány olyan, a vitában elhangzott véleményt elmondani, amelynek általános vonatkozásai vannak. A végzettségekről alakult ki kisebb polémia a bizottságban. Elhangzott, hogy mindenképpen azokat a végzettségeket, illetve azon végzettségek megszerzésének tanulmányi szerződéssel való támogatását kell preferálni, amelyek kifejezetten szakmaiak. A különböző tudományos fokozatok megszerzését támogathatónak tekinti a törvény, de nem tartja alanyi jogon kötelezőnek, és itt elhangzott az is, hogy az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság minősíti az ilyen fokozatokat, és aszerint lehet adományozni a plusztámogatásokat.

A megbízott jegyzők körül alakult még ki eltérő vélekedés, illetve vita. Azt szeretnénk kérni az előterjesztőtől - azt hiszem, a többségi véleményt megfogalmazók is -, hogy rugalmasabbá kellene tenni a kistelepülések esetében, akár ösztönözni kellene a körjegyzőségeket, hiszen az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint is a tartósan megbízott jegyzői feladatokkal működő önkormányzatok alkotmányossági problémát vetnek föl.

A kötelező pályáztatás rendszere mindenképpen a versenyszellemet és a nyíltságot igyekszik tükrözni.

Mely részei tekinthetők kétharmadosnak? - ez hangzott el kérdésként az előterjesztőhöz a bizottságban. Azt hiszem, elfogadható az a vélekedés, miszerint az Állami Számvevőszékre, a bírói jogállásra és a képviselőkre vonatkozó szabályozást tekinthetjük kétharmadosnak.

Gondolom, nem okozok meglepetést azzal, hogy a mi bizottságunkban is komoly vita alakult ki a vagyonnyilatkozatok körül. Senki nem feltételezi azt, hogy az egész köztisztviselői kar korrupt, ugyanakkor évek óta beszélünk a korrupcióellenes fellépésről, és azt hiszem, hogy ez egy komoly lépés efelé. Ne felejtsük el tehát, amikor részletekbe menően vitatkozunk arról, hogy jó-e vagy sem, hanem tartsuk mindig szem előtt azt, hogy ez az első komoly lépés a korrupció ellen a köztisztviselői karban. Azt kérem az ellenzőktől is, hogy támogassák a vagyonnyilatkozatok kérdését módosító javaslataikkal részletekbe menően, de alapvetően ne kérdőjelezzék meg, hiszen azt hiszem, hogy bizonyos vélekedések alapvetően kérdőjelezik meg ezt.

Az illetményalapok esetében elhangzott, hogy az előterjesztők megvizsgálták 3178 önkormányzat esetében az illetményalapokat, és különösebb feszültséget nem tapasztaltak az állami illetményalaphoz képest. A közszolgálati jogviszonyból munkaviszonyba kerülés - ami tehát az ügykezelőket és a fizikai alkalmazottakat érinti - egyfajta rugalmasságot jelent, és adott esetben olcsóbbá teheti a rendszert.

Az érdekképviseletekkel négy alkalommal ült le az előterjesztő tárgyalni, és a végleges, elénk került változatot is ismerik, tehát azt hiszem, hogy kellően körültekintő volt az előterjesztő e tekintetben is.

Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy összességében véve a többségi vélemény egyértelműen támogatta az általános vitára való alkalmasságot, és azok a kérdések, amelyek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) felmerültek, a részletes vitában, illetve módosító javaslatokkal korrigálhatók.

Köszönöm a szót, elnöknő. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Lázár Mózes képviselőtársam kísérletet tett azon problémák megválaszolására, amelyek a gazdasági bizottságban kisebbségi véleményként elhangzottak. Valóban igaz, hogy mi, akik három frakcióval nem tudtuk elfogadni ezt a törvényjavaslatot általános vitára, számos pozitív vonását értékeltük a törvényjavaslatnak, sőt kimondtuk azt, hogy szükség van egy korszerű köztisztviselői törvényre, de ez a javaslat nem az. A rendelkezésemre álló öt perc, azt hiszem, kevés ahhoz, hogy feltegyem mindazokat a kérdéseket, amelyek miatt mi ezt általános vitára alkalmatlannak tartottuk, de ebből néhányat mindenképpen szeretnék kiemelni.

A főtisztviselői kérdés: azt állítjuk, hogy ez nagyon határozott politikai függőséget jelent ebben a körben, vitatott a javadalmazás kérdése. A törvény szerint nem illeszthető be a hivatali hierarchiába, kifejezetten miniszterelnöki függés van, tehát ezzel nyugodtan állítható, hogy egy eszköz a politikai klientúra továbbépítésére.

A kétharmados részekkel nem értünk egyet, amit a képviselőtársam elmondott. Mi azt gondoljuk, hogy a szolgálati viszonyokat érintő, tehát a fegyveres testületeket érintő törvényrészek is kétharmadosak. Sajnos, nem kielégítően szabályozza a törvényjavaslat a jegyzőkérdést, úgy, ahogy szintén érintette Lázár Mózes: a helyettesítés kérdése. Magyarul, a kistelepülések, a kistérségek kérdését, problémáját sajnos nem oldja meg, nem tesz javaslatot a törvényjavaslat e kérdéskör orvoslására.

A vagyonnyilatkozat ügye: már nem mondom el azt, amit más bizottságok előadói elmondtak, csupán folytatom. Az ellenőrzési hivatal: kérem, gondolják végig, ennek a működési szabályzatát nem is hozzák a Ház elé. Tehát ez egy tipikus eszköz lehet arra, hogy egy köztisztviselőt saját magán vagy a családján keresztül a vagyonnyilatkozat intézményével ki lehessen idegelni. Semmilyen gyakoriság nincs. Naponta, hetente lehet újra kezdeményezni, addig, amíg az illető el nem menekül az adott állásból. Olyan messzire már nem is megyek el, semminemű garanciát nem tartalmaz arra az esetre, ha valaki visszaél az ezekben a dokumentumokban szereplő adatok titkosságának felfedésével.

Gondunk van a végkielégítés nem kellően differenciált mértékével, a nyelvpótlék szabályozásával. Ebben a kérdésben csupán annyit emelek ki, vajon miért csak három világnyelv van, és miért nem hat, mint amit az ENSZ elismer? Miniszter úr, sajnos el kell mondanom, hogy a kérdéseink többségére a bizottságban részt vevő kormányzati képviselő egyszerűen feltartotta a két kezét, hogy nem tud válaszolni. Tehát ezért vagyunk kénytelenek ezeket így feltenni.

A pályázati rendszer kérdése: nem lehet megkerülni, képviselőtársaim, azt, amikor ilyen megfogalmazás kerül be, hogy csak az kinevezhető, aki elindult egy pályázaton. Tehát hogy mihez ért, milyen felkészültsége van, teljesen közömbös; a lényeg az, hogy elinduljon a pályázaton. Azt hiszem, hogy ilyen pongyolaság nem megengedhető egy törvényben.

A többi kodifikációs kérdésre az idő rövidsége miatt nem térek ki, de jogosan ébreszt bennünk kételyt, hogy vajon mit akar tenni a kormány olyan paragrafusokkal, amikor megnyit egy paragrafust, de szó szerint megismétli a korábbi törvénynek még a bekezdését is. Egy "és" vagy egy vessző különbség sincs a kettő között. Nemdebár lehet, hogy arra készülnek, hogy amikor majd vége lesz az általános vitának, akkor valamilyen kapcsolódó módosító indítvánnyal esetleg ezt módosítani fogják, ahogy ezt már számtalanszor megtették?!

A végére hagytam: képviselőtársaim, tessék megnézni, ez a törvény, ha elfogadják, akkor a miniszterelnök számára örökös törvényenfelüliséget vagy törvényenkívüliséget jelent, mert egyszerűen van olyan bekezdés, amely lehetővé teszi számára, hogy mindennemű érdekegyeztetést figyelmen kívül hagyjon és dönthessen. (Bauer Tamás: Ma is így van!) Igen, ezért mondom, hogy ettől kezdve már törvény is lesz erre a működési rendre.

Tehát azt gondolom, hogy nagyon-nagyon sok módosító javaslatot kell ahhoz benyújtanunk, és kellene hogy elfogadjon a kormányzat, hogy ez a törvényjavaslat jól működjön, és tényleg elérje azt a célt, amit talán mindannyian konszenzussal meg tudnánk fogalmazni, ha egy kicsit több időnk lenne erre. Ez már a külön magánvéleményem, elnézést kérek, elnök asszony, sajnálom, hogy egy ilyen fontos törvény tárgyalása nem a televízió nyilvánossága előtt folyik, nincs lehetőség, hogy a köztisztviselői kar ezt lássa és hallja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A honvédelmi bizottság múlt hét szerdán tárgyalta meg az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Az előadó részéről elhangzott, és a bizottság erről meg is győződött, hogy alapos és minden részletre kiterjedő előkészítés után terjesztette a tisztelt Ház elé a kormány ezt a javaslatot.

A törvény általában a több mint százezres köztisztviselői réteg társadalmi megbecsüléséről szól. Erősíteni szeretné a köztisztviselők jövedelmi pozícióit, egy tisztább közigazgatás, egy korrupció elleni hatékonyabb fellépés érdekében javasolja bevezetni a vagyonnyilatkoztatás és az etikai normáknak való megfelelés rendszerét - hangzott el az előterjesztő részéről.

Az Európai Unió kapujában a szakmaiság erőteljesebb érvényesítése mellett a javaslat szeretné a köztisztviselők számára egy vonzóbb életpálya felvázolását segíteni. A tervezet kiterjeszti a rendvédelmi szervek hivatásos állományára is ezeket a szabályokat, és az illetményrendszert illetően egy jelentős javulást tartalmaz a jogszabály.

Az előterjesztő részéről elhangzott, hogy összességében tehát nagyobb követelményt támasztó, de hatékonyabb működést biztosító, eredményesebb és jobb életpályát kijelölő, nagyobb jövedelmi lehetőségeket biztosító elemeket tartalmaz a javaslat.

A Honvédelmi Minisztérium képviselője részéről elhangzott, hogy a honvédség részére a szolgálati törvény kidolgozása most folyik. Tehát van idő azokat a főbb szabályozási részeket átvenni az új köztisztviselői törvényből, amelyek a szolgálati törvényhez szükségesek. Nagyon fontos volt a bizottság számára, hogy noha a törvényjavaslat olyan jelentős és nagyívű módosításokat tartalmaz, hogy csak több ciklus alatt lehet maradéktalanul végrehajtani, főként ha figyelembe vesszük az egész törvényjavaslat szellemiségét, hogy ez érvényesüljön, ehhez több ciklusnak kell eltelnie, mégis a jelentős illetményemelés tekintetében annak több mint felét még ebben a kormányzati ciklusban kívánja biztosítani a kormány.

A bizottság a vitát meglehetős részletességgel folytatta le a vagyonbevallás tekintetében is. Az előttem elhangzott többségi álláspontot képviselő mondatait tudnám csak ide visszaidézni, de ezt szeretném azzal megerősíteni, hogy kifejezetten a jelentős részében, döntő mértékben munkáját tisztességesen végző köztisztviselői kar védelmét szolgálja a vagyonnyilatkoztatás rendszere, nem pedig arról szól, amit a jelenlegi ellenzéki képviselők sugallni próbálnak.

A bizottság nagyon fontosnak tartja a köztisztviselői életpálya, a közszolgálati életpálya megteremtését, annál is inkább, mivel ez a megbecsülésüket fogja jelenteni.

Összességében úgy lehet összefoglalni, ha a köztisztviselői életpályát elismerjük, megteremtjük minden feltételét, akkor a vagyonnyilatkozat legyen kötelező. Legyen kötelező pontosan a korrupció elleni harc okán, hiszen mindenhol azt mondjuk, hogy a korrupció kiküszöbölése, háttérbe szorítása elemi érdeke a magyar társadalomnak. Szeretnék még egyszer ráerősíteni: ez a munkáját döntő mértékben tisztességesen végző köztisztviselői kar védelmét szolgálja. Szükséges ez a törvény a továbbiakban az Európai Unióhoz való csatlakozásunk küszöbén is, hiszen egyre közelebb kerülünk ehhez az időponthoz. Tehát azt gondoljuk, hogy a javaslat egyrészt biztosítja a felzárkóztatást, másrészt pedig tiszta viszonyokat teremt, és a köztisztviselői életpálya megfelelő megbecsülését jelenti az ezen a pályán dolgozók részére. Ezért a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a javaslatot, és mindenképpen az elfogadását javasolja a tisztelt Háznak.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Körömi Attila képviselőtársam a bizottság többségi véleményét ismertette, és azt mondta, hogy a bizottság meggyőződött arról, hogy ez a törvényjavaslat teljes alapossággal és teljes körű előkészítéssel történt, és ez megnyugtatóan hatott a bizottság tagjaira.

Szeretném elmondani, hogy ez csak a többségi véleményt alkotókra hatott teljes megnyugvással, a kisebbségi vélemény éppen azért alakult ki, mert e törvény előkészítése véleményünk szerint nem volt alapos, és nem volt körültekintő.

Két dolog miatt kifogásolja a kisebbségi vélemény a törvény-előkészítést: egyrészt, ami belekerült a törvénybe, másrészt, ami nem került bele a törvénybe. Ami belekerült, azzal kapcsolatban kifogásoljuk, hogy ez a törvény beleavatkozik és megbontja a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényt, mégpedig úgy módosítja, hogy kiemeli belőle a határőrséget, a rendőrséget, a polgári védelmet, a hivatásos állami és önkormányzati tűzoltókat, a polgári nemzetbiztonsági szolgálathoz tartozókat, a büntetés-végrehajtási szervezethez tartozó dolgozókat, a vám- és pénzügyőrség hivatásos állományú dolgozóit, és teljeskörűen kihagyja a Magyar Honvédséghez tartozó hivatásos állományú dolgozókat.

Igaz, elhangzott, hogy előkészítés alatt áll ez a dolog, de azt az egységet, amely eddig megvolt a hivatásos állományúak szolgálati törvényében, most megbontja. Nem szól róla, hogyan kívánja a Magyar Honvédség esetében ezt szabályozni, és gyakorlatilag e törvénybe, a szolgálati törvénybe beépíti, a 72. és a 85. _ között.

Ami benne van, és ami kifogásolható: úgy ítéljük meg a kisebbségi véleményben, hogy ez a szolgálati törvényhez képest hátrányosan különbözteti meg azokat a fegyveres hivatásos állományú dolgozókat, akiket érinteni fog ez a törvény. Az egyik ilyen pontja, a vezetői beosztás alól való indoklás nélküli felmentés lehetősége. A szolgálati törvény ennél sokkal lojálisabb és megértőbb volt, ott indoklással és a 30 napos határidő megtartásával, de az illető beleegyezésével történhetett meg a felmentés a vezető beosztásból. Ezt most indoklás nélkül teszi lehetővé, gyakorlatilag csak tudomásulvételi lehetősége van; egyidejűleg elveszíti a vezetői beosztását, és a fizetési fokozat is visszaesik, anélkül, hogy ebben lenne jogorvoslati lehetősége.

A 245. _-ban a szolgálati törvényhez képest szintén hátrányosabb a szabályozás, amely azt mondja ki: ha lemond a vezető beosztásról a hivatásos állományú dolgozó, és nem fogad el bármely, számára felajánlott állást, akkor ez azt is jelentheti, hogy a szolgálati viszonyáról lemondottnak tekinti ez a törvény. Ez számunkra elfogadhatatlan.

Szintén túlzottnak ítéljük meg az évenkénti teljesítménykövetelmények állítását, és ami szintén visszalépés a szolgálati törvényhez képest, hogy csak szolgálati jogvitára ad lehetőséget, és a bírósági utat teljes egészében kiküszöböli.

Amit leginkább kifogásol a kisebbségi vélemény, az a központi tisztikar létrehozása 150 fővel. A miniszterelnök úrnak lesz egy saját központi tisztikara, amelynek kiépítése kiemelt fizetéssel és - illúziónk ne legyen - politikai válogatással történik. Kettősség lesz, és alkotmányos aggályok is felmerülnek itt, hogy a köztársasági elnök a tábornoki kart nevezi ki, a miniszterelnök úr pedig a központi tisztikart. Úgy ítéljük meg, hogy e kettősség számunkra elfogadhatatlan.

Amit még kifogásolunk - bár nem döntő -, hogy a hatálybalépés tekintetében a feladatokat és a kötelezettséget azonnal életbe lépteti, a javadalmazást pedig több évre elhúzza. Ez, úgy érzem, szintén említésre méltó.

Ezen aggályok miatt a honvédelmi bizottság kisebbsége úgy ítéli meg, hogy ez a törvény igen sok változtatás és módosító javaslat után alkalmas arra, hogy a Szocialista Párt honvédelmi bizottsági tagjai támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai sajtót átlapozva azt látom, hogy az érdekképviseletek nagyon jól tudják, hogy ma kezdődik a köztisztviselői törvény vitája, de nem hangosak. Ezt ajánlom az önök figyelmébe is, mielőtt elhitetnék önmagukkal azt, hogy amit mi itt teszünk, valami rossz dolog lenne.

Ezek után a költségvetési bizottság álláspontjára térek rá. Azt gondolom, hogy négy kérdéskör körül alakult ki vita a költségvetési bizottságban, ez a négy kérdéskör a következő volt. Az egyik a köztisztviselők megbecsültségének kérdése, a másik a főtisztviselői kar problematikája, harmadikként a vagyonnyilatkozat kérdésköre, és a negyedik problémakör a köztisztviselői kar zártsága vagy annak nyitott volta.

Azt érzékeltem egyrészt a költségvetési bizottság vitájában is, és azt érzékelem mindig itt, a parlamentben is, hogy akkor van ellenzék és kormány között megfogható szakmai vita, ha az állam szerepvállalása kerül valamilyen szinten egy törvényben terítékre. Ez a köztisztviselői törvény pedig markánsan ilyen.

A kormányprogramban is érzékeltette már a polgári kormány azt, hogy mást gondol az állam szerepéről, mint azt tette az előző kormány. Azért a köztisztviselői törvényben is három eleme tetten érhető ennek az államról való másként gondolkodásnak, és ez nyilvánvalóan összefügg a megbecsültséggel - az államból egzisztenciálisan is élők megbecsültségének kérdése -, a másik az állam átláthatósága - a korrupció kérdésköre -, és a harmadik kérdéskör a központi állam szerepe, amikor erről a kiemelt köztisztviselői karról beszélünk.

A megbecsültség kérdéskörében egyébként érdemi hangsúlyeltolódás nem alakult ki a költségvetési bizottságban; azok is, akik végül nem támogatták az általános vitára való alkalmasságot, egyetértettek azzal, hogy kívánatos a köztisztviselők megbecsültségét fokozni, főleg abban a kitekintésben, amit itt a miniszter úr is megfogalmazott: a bírákat és az ügyészeket lássuk magunk előtt, és akkor nyilvánvalóan tudjuk, hogy a köztisztviselők javadalmazása ehhez képest jócskán elmarad. Indokolt ezen változtatni, hiszen a köztisztviselők mindig is ezekhez az emberekhez, a bírákhoz és az ügyészekhez mérték a saját életlehetőségeiket.

Helyes az, hogy az aránytalanságokat fel fogja számolni ez a törvény. Az aránytalanságok alatt azt értem, hogy vannak olyan önkormányzatok, amelyek forráshiányosak, és nyilvánvalóan csak a minimális szinten tudták a köztisztviselőket javadalmazni, míg mások ennél jóval gazdagabb formában tették. Hogy helyi szinten kulcsszereplőnek minősíti, és végül is anyagilag is elismeri ezt a kulcsszereplői szerepet a jegyző esetében, ezt helyeselte mindkét oldal.

A főtisztviselői karról már más véleményt képviselt az ellenzék, de ezt majd Bauer képviselő úr elmondja. Mi mindenesetre helyeseljük, hogy a kormány kormányként fog gondolkodni - mint ahogy tette eddig is -, és nem valami ágazati érdekek halmaza jelenik meg kormányzati intézkedések kapcsán. Ezt eddig is bizonyította a polgári kormány azzal, hogy a Miniszterelnöki Hivatalnak egész más a szerepe ebben az összkormányzati működésben, és azt gondolom, hogy a főtisztviselői kar mint új jogintézmény is segíteni fogja ezt a gondolkodást, és ez helyeselhető.

A vagyonnyilatkozat kapcsán nem voltak nagyon éles ellentétek ellenzéki és kormánypárti képviselők megszólalásai között a tekintetben, hogy kormánypárti képviselők is megfogalmazták, hogy talán szűkíteni kellene azt a kört, amelyet vagyonnyilatkozat tételére köteleznénk, mert igazak azok a megfogalmazások, hogy tehetünk ilyet, de azt tudnunk kell, hogy itt alapjogokat korlátozunk, és az Alkotmánybíróság intelmei alapján e korlátoknak arányosnak kell lenniük azzal a céllal, amit ezzel el akarunk érni. Ha igazak azok a számok, hogy itt mintegy 30 ezer köztisztviselő, vagy a rendvédelmi szervek esetén mintegy 5 ezer köztisztviselő kerül be e körbe, plusz ezek családtagjai, ez talán túl nagy számnak látszik, talán csökkenthető ez a kör.

Utolsó problémakörként még szeretném szóba hozni a köztisztviselői kar zártságának problémáját. Felkészülten érvelt a költségvetési bizottság előtt az a köztisztviselő, aki megnyilatkozott, és azt mondta, hogy a magyar köztisztviselői jog végül is a kontinentális zárt rendszerre épül, de kellően rugalmas e mellett a zártsága mellett. A többséget képviselőként is azt mondtam, hogy találunk e köztisztviselői törvényben olyan pontokat, ahol ez a rugalmasság fokozható; tehát a zártság oldható, és a zártság mellett a rugalmasság mégis fokozható.

A költségvetési bizottságban természetesen szóba került a fedezet kérdésének problémája. Van-e fedezet a költségvetésben erre a fizetésemelésre?

(10.30)

Azt gondoljuk, erre a fizetésemelésre van, de az ott lévő köztisztviselő felkészült érvelésével sem tudta eloszlatni az ellenzék aggályait, amit majd az utánam szóló el is mond.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha az előttünk fekvő törvénynek valóban az lenne a célja, hogy a köztisztviselői kar anyagi és erkölcsi megbecsültségét javítsa, akkor a költségvetési bizottság kormánypárti és ellenzéki tagjai nyilván egyhangúan támogatták volna ezt a törvényjavaslatot. Az ellenzéki tagokat azonban a törvényjavaslat alapos tanulmányozása arról győzte meg, hogy az anyagi és erkölcsi megbecsülés mondott javítása ebben a törvényben nem a cél, hanem a mézesmadzag. A cél más: ennek a törvényjavaslatnak az a célja, hogy a polgári társadalmakban kialakult, a Max Weber-i értelemben vett hivatalnoki étoszt hordozó köztisztviselőkből a kormány szolgái, a kormány kiszolgáltatottjai legyenek. Ez ennek a törvényjavaslatnak a célja, és ezt a célt és az ennek megfelelő lépéseket a polgári értékek mellett elkötelezett szabad demokrata és szocialista képviselők ellenezték a bizottságban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ellenzéki képviselők a bizottsági vitában rámutattak arra, hogy nem kellőképpen világos és áttekinthető a megemelt javadalmazási és elismerési rendszer, de különösen problematikusnak tartották a költségvetési bizottságban ülő ellenzéki képviselők, hogy nem látjuk, a többség által két évre elfogadott költségvetésben nincs meg a javadalmazás emelésének pénzügyi fedezete, és kiváltképp nincs meg - mint erre a bizottságban rámutattunk - az önkormányzatoknál ennek az emelésnek a költségvetési fedezete.

A szabad demokrata és szocialista képviselők számára elfogadhatatlan volt az úgynevezett főtisztviselői kar intézménye. Mi úgy ítéljük meg, ebben az esetben már nem egyszerűen arról van szó, hogy a vezető köztisztviselőket a kormány szolgáivá, hanem arról van szó, hogy a miniszterelnök udvaroncaivá kívánják változtatni, ami ellentétes egy polgári társadalom gondolatrendszerével.

Elutasították az ellenzéki képviselők az úgynevezett központi tisztikar gondolatát is. Mi úgy gondoljuk, egy polgári társadalomban az olyan testületeket, mint a rendőrség, a büntetés-végrehajtás, a vám- és pénzügyőrség és a többi testület, a polgári társadalmak elveinek megfelelően civilesíteni kellene, civilesíteni kellene már tíz éve, ehelyett ez a kategória szimbolikusan is ezeknek a testületeknek a militarizálását képviseli, és ezeket a központi tisztikarhoz tartozókat is a miniszterelnök pretoriánus gárdájának tagjává teszi, és számunkra ez a törekvés sem elfogadható.

Szeretnék külön kitérni - mert a költségvetési bizottságban is sok szó esett róla - erre a bizonyos vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségre. Mi megtanultuk az Alkotmánybíróság határozataiból azt, amit a kormány szemlátomást még mindig nem tanult meg; azt, hogy vagyonnyilatkozat lehet alkotmányos, akkor lehet alkotmányos, ha a vagyonnyilatkozat tartalma, a vagyonnyilatkozat-tételre kötelezettek köre és a vagyonnyilatkozat kezelésének módja kielégíti az alkotmányos kívánalmakat, alkotmányos kritériumokat. Az, amit a kormány előterjesztett, sem a vagyonnyilatkozat tartalmában, sem a vagyonnyilatkozat-tételre kötelezettek rendkívül széles és a céllal összhangban nem állók körének meghatározásában, és amit külön szeretnék hangsúlyozni, a vagyonnyilatkozat kezelésének módjában nem felel meg az alkotmányos kritériumoknak, hiszen az elöljáróitól teszi egzisztenciálisan függővé, nekik egzisztenciálisan kiszolgáltatottá azokat a köztisztviselőket, akiknek - ismétlem - egy polgári társadalomban a hivatalnoki étosz alapján a szakszerűség és a köz szolgálata kell legyen a célja, és nem a mindenkori felsőbbség és a mindenkori politikai felsőbbség szolgai kiszolgálása.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A területfejlesztési bizottság a múlt heti soros ülésén tárgyalta a törvényjavaslatot. A bizottság tagjai alapvetően egyetértettek a javaslattal, és támogatták is azt. Egyetértés volt abban, hogy egy régóta várt törvénytervezet kerül napirendre, és ennek a fő irányaiban a felszólalók véleménye gyakorlatilag nagyon sok hasonlóságot tartalmazott.

Támogatás mutatkozott, méghozzá egyértelmű támogatás mutatkozott az illetmények esetében, az új illetményrendszer kialakításánál. Megállapítottuk, hogy az uniós csatlakozás zökkenőmentes végrehajtásához szükséges egy jól képzett, a pályáján a megfelelő előmenetelt maga előtt látó köztisztviselői kar kialakítása - ez a törvénytervezet ezt segíti.

Felmerült az a kérdés, hogy megvan-e a fedezet mindenre, tehát megvan-e a fedezet az illetményrendszer kialakítására. Megnyugtató választ kaphattunk, hiszen az idei évi költségvetésben 20,5 milliárd forint található erre a célra, és várhatóan ennek az összegnek nem is kell felhasználásra kerülnie, hiszen a számítások szerint mintegy 17,5 milliárdra lesz az idén szükség.

Meg kell állapítanunk, hogy a törvény nemcsak a kormányzati szintű köztisztviselői tevékenységet szabályozza, hanem a decentralizált szervezetek és az önkormányzati szintek köztisztviselőinek az életpályáját is szabályozza. A célja egyértelműen a szakmaiság, a kiszámíthatóság, a stabilitás megteremtése.

A bizottság megállapította, hogy a törvénytervezet megfelel annak a kormányzati célnak, hogy a versenyszférához képest nagyobb stabilitást, előrelátható, tervezhető jövedelemviszonyokat biztosítson, és mindeközben közelítse a köztisztviselők életfeltételeit a versenyszférában találhatókhoz.

Vita bontakozott ki természetesen a köztisztviselők politikai függőségéről, illetve függetlenségéről. Nyilvánvalóan nem lehet célja egyetlen kormányzatnak sem az, hogy a választásoknál a kormányzattal együtt a köztisztviselői kar is váltásra kerüljön. Ez a törvénytervezet ennek a lehetőségeit, feltételeit szolgálja, ugyanakkor el kell azt mondani, hogy önmagában törvényi szabályozással ez nyilvánvalóan nem érhető el. Az elmúlt időszakban tapasztalhattuk, nagyon keserűen és nagyon szomorúan tapasztalhattuk, hogy törvényesen, ugyanakkor hatalmas végkielégítésekkel távoztak helyükről köztisztviselők. Utalhatunk itt akár a 20-30 milliót érő jegyzőcserékre is. Nemcsak kormányzati szinten, hanem önkormányzati szinten is meg kell adni a lehetőséget a stabilitásra, de biztosítanunk kell azt is, hogy az ésszerű változtatási lehetőség is meglegyen.

Mint ahogy ma is, a vagyonbevallással kapcsolatban a bizottsági ülésen is élénk vita bontakozott ki. Nem feltétlenül és nem elsősorban a vagyonnyilatkozat létjogosultságát megkérdőjelezően, sokkal inkább a körül forgott a vita, hogy vajon a vagyonnyilatkozat érdemben a korrupció elleni harcnak eredményes eszköze lehet-e. Nem hisszük, mi sem hisszük azt, hogy önmagában egy vagyonnyilatkozat kitöltése megszüntetheti a korrupciót, de mindannyian tudjuk azt, hogy nemcsak a politika, hanem a köztisztviselői kar is ebbe a korrupciós körbe bevont területen található, és meg kell tennünk az első lépéseket ahhoz, hogy ebből a csapdahelyzetből kikerüljünk. Úgy ítéltük és úgy is ítéljük meg, hogy ehhez egy szükséges megoldás a vagyonnyilatkozat.

Az ügykezelők, fizikai alkalmazottak a törvény életbelépését követően kikerülnek a köztisztviselői karból, a bizottságunk éppen ezért kifejtette azon igényét, hogy az általános munkaviszony bekövetkezte nem okozhat rosszabb helyzetet ezeknek az alkalmazottaknak az alkalmazási feltételeiben.

(10.40)

Ugyanakkor azt elismerjük és elfogadjuk, hogy ez lényegesen könnyebb és tisztább helyzetet teremt mind az összeférhetetlenség, az alkalmazási feltételek, a próbaidő vagy éppen a vagyonnyilatkozat kapcsán.

Az ülésen - mint ahogy ma is - vita alakult ki a főtisztviselői kar kialakításával kapcsolatban. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez az intézmény egy megfelelő távlatot biztosító intézmény a köztisztviselők számára, és biztosítja azt, hogy a köztisztviselők az összkormányzati érdekeket képviseljék.

Az ülésen meggyőződhettünk arról, hogy az előkészítés alapos és részletes volt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mindezek figyelembevételével a bizottságunk egyhangúlag, tartózkodás és ellenszavazat nélkül a törvényjavaslatot támogatta. (Taps a Fidesz soraiban.)

Köszönöm. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A számvevőszéki bizottság többségének véleményét van szerencsém jelenteni. Valóban, a számvevőszéki bizottság megtárgyalta és értékelte az előttünk lévő törvényjavaslatot, nevezetesen a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság többsége a törvényjavaslatot ajánlja az Országgyűlésnek megtárgyalásra.

A bizottsági tárgyalás részleteit ismertetni elég hosszú folyamat volna, inkább úgy érzem - és a bizottság is úgy érezte -, hogy a törvényjavaslatnak azt a vetületét ismertetjük és azt elemeztük, ami szorosabban a számvevőszéki bizottság témájához tartozik.

Ez úgy is alakult, hogy a bizottság ülésén jelen volt a Belügyminisztérium képviselőjén túlmenően, illetve amellett az Állami Számvevőszék elnöke is, és az Állami Számvevőszék elnökének hozzájárulása részleteiben segített bizottságunknak ezt a témát alaposabban elemezni.

Megjegyzem még azt, hogy a Számvevőszék maga is egy különös köztisztviselői gárdája az országnak, ennek bizonyos problémáit előhozta a Számvevőszék elnöke; ilyesmit, hogy mennyiben köztisztviselő és mennyiben különleges köztisztviselő a számvevőszéki tisztviselői gárda, és az ő jutalmazásuk, illetményük, nyugdíjba menetelük kérdései részletesen témái voltak bizottságunk tárgyalásának.

Mégis a fő témája az előttünk lévő törvényjavaslatnak sok kérdést vetett fel; ilyen a köztisztviselő megbecsülése, a társadalmi, szakmai és etikai megbecsülése, azután a közszolgálat mint szolgálat, misszió, elhivatás vagy pedig csupán egyfajta élet, ahol könnyen meg lehet élni valamiféle eltorzult felfogás szerint, aztán a jövedelem kérdése is igen lényeges vita tárgya volt.

Ugyancsak történtek összehasonlítások a versenyszférával, mennyiben életpálya, egy egész életre szóló, és mennyiben nem. Más bizottságok részéről hallottunk már, tisztelt Ház, erre utalást, hogy mennyiben a nyugat-európai hivatásszerű, majdnem papságszerű köztisztviselőkről gondolkodtak évszázadokon át, vagy mennyiben a nyitottabb észak-amerikai vagy más országokban lévőkről, ahol a köztisztviselők a magánszférából jönnek és mennek, tanítók és tanárok. Szóval, a kérdésnek, a témának tudatában vagyunk anélkül, hogy ezt most szükségesnek tartanánk kiélezni.

Egyetértés volt a tekintetben, hogy ez a törvényjavaslat reform értékű. Valóban kísérletezések, próbálkozások történtek, és a korábbi, az elmúlt tíz esztendő törvényalkotása több lépésben is előrehaladás volt, azonban szükség van erre a - ahogy már említettem is - reform értékű javaslatra.

Fontos elem volt a korrupció és a pálya tisztaságának az értékelése. A bizottságnak az a nézete, kifejezve és értelmezve is, hogy ez a törvényjavaslat nem azért említi a közélet tisztaságát és a pálya tisztaságát, mert azt hisszük, hogy korrupcióval van tele a köztisztviselői pálya. Éppen ellenkezőleg: azt szeretné ez a törvény - és úgy éreztük, hogy a kormánynak az a szándéka -, hogy bemutatódjon a köztisztviselői pályának és az egész országnak is, hogy valóban a korrupció kérdése többnyire el van nagyolva, de ahol megvan, ott viszont meg kell találni a módját, hogy azt rigorózusan ki lehessen gyomlálni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Még egyszer, tisztelt Ház, a törvényjavaslatot a bizottság megtárgyalásra ajánlja. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki bizottság elsősorban az Állami Számvevőszékre koncentrálva megtárgyalta a javaslatot. Összegzésül, az első gondolatmenet az, hogy alapkérdések tisztázatlanok, hatása alábecsült.

Köztisztviselő-e egyáltalán az Állami Számvevőszék állománya? Lehet-e egészen más kötelmekkel rendelkező csoportot az egységesítés jegyében, az összeférhetetlenség eddig is legszigorúbb változatát vállalókat a lényegesen enyhébb elbírálás alá esőkkel egy kalap alá, egy kategóriába venni?

Dr. Tölgyessy Péter, aki az átmenet időszakában az alkotmányba foglalt, Állami Számvevőszékre vonatkozó passzust is írta, mondta a bizottság ülésén: "Szerintem a számvevő nem köztisztviselő, ez itt az alapvető probléma, egy rendes országban nem köztisztviselő. Vagy bírói jogállása van, vagy pedig egy speciális számvevői jogállása van."

Úgy gondolom, hogy a számvevőszéki bizottság helyesen foglalt állást, amikor azt deklarálta, hogy nem hajlandó ahhoz segítséget nyújtani, hogy a számvevőszéki bizottság szerepe, fontossága, súlya, megbecsülése akármennyit is romoljon. Az elmúlt hét év alatt a számvevőszéki bizottság pozíciója nagyjából-egészében a költségvetéseken keresztül kiemelt kategóriába tartozott. Az előttünk lévő előterjesztés azonban a szorzóit nem emelte, nem sorolta be az átmeneti időszak által, a fizetési problémákat csökkentő kategóriákkal kapcsolatos átmeneti időszakba tartozónak a Számvevőszéket, és eltörölte a 75 százalékos pótlékát.

Úgy gondolom, hogy az volt a helyes megállapítás, amit a minisztérium akkori képviselője mondott, hogy ezek malőrök, ezek hibák, ezek kimaradtak, amit nekünk is szomorúan kellett konstatálnunk. De a számvevőszéki bizottság hozzá fog járulni módosító javaslataival a helyzet konszolidálásához.

Ugyancsak alapkérdésként tisztázatlan, hogy mely szintig politikai szereplő a köztisztviselő, mely szinttől lojális, a folyamatosságot biztosító kiemelt köztisztviselői kar szükséges az ország számára. Úgy gondolom, hogy ebben a vonatkozásban is a kormány-előterjesztés fordítva ül a lóra. Azt a felső szintű politikai szereplőt kívánja bebetonozni a 300 és a fegyveres testületek vonatkozásában a 150 fővel, aki nagy valószínűséggel érintett a négyévenkénti váltás lehetőségében. Ugyanakkor a kiemelt kategóriából gyakorlatilag kizárja azokat a lojális köztisztviselőket, akik a szakmai munkában a folyamatosságot biztosítani tudják.

Az önkormányzati szférában létezik a polgármester döntéseihez rendelve az úgynevezett politikai tanácsadó, főtanácsadó intézménye. Ez az a kategória, ami a polgármester úr személyéhez kötődően négyéves jogviszonyt állapít meg az önkormányzati rendszerben.

(10.50)

Úgy gondolom, szükség van arra is, hogy politikailag megbízható kategóriákban, létszámban alkalmazzanak a minisztériumok embereket. Nem gond, sőt hasznos az, ha ezeket kellő mértékben dotálják, de nem lehet, demokratikus gondolkodás szerint nem illik ezeket a politikai szereplőket bebetonozni, helyettük inkább azokat a lojálisan folyamatosságot biztosítókat kellene megbecsülni, akik, úgy gondolom, végzik az érdemi munkát.

Kínosan hasonlít ez a fajta törvényjavaslati rész ahhoz, amit 1994-ben a Magyar Televízióban megpróbáltak alkalmazni, hogy az általuk jónak tartott embereket, televíziós személyiségeket óriási végkielégítési pénzekkel próbáltak meg bebetonozni.

Új vonatkozása ennek a törvénynek az is, hogy a budapesti-vidéki viszonylatot ismét fordított helyességgel kiélezi. Úgy gondolom, ha valaki azt akarja kérdezni, hogy Moszkvában vagy Vlagyivosztokban kell területi pótlékot alkalmazni, azt hiszem, nem lehet a dolog kérdéses, mégis a budapestiek számára van 50 százalékos pluszkeret, ami, úgy gondolom, nagyon negatívan értékelhető kategória.

A kisebbség álláspontja az volt, hogy a bonyolult, sok összefüggést tartalmazó probléma sematikus módon nem oldható meg, a jelenlegi problémák helyébe (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) újakat gerjeszt. A törvényjavaslat célja pedig szerintünk az, hogy az elbocsátások után megmaradt, politikailag elkötelezett klientúra hosszú távon bebetonozva szolgálja (Az elnök ismét csenget.) a Fidesz-koalíció érdekeit akkor is, ha 2002-ben már új koalíció fog működni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A köztisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat melletti érvelésem elején a Közigazgatási Lapok című folyóirat egy 1878-ban megjelent cikkéből idézek: "A köztisztviselők és hivatalnokok állásának mikénti szabályozásától függ nemcsak az állami működés sikeressége, hanem sok részben magának az államnak jelleme, iránya. Aszerint lesz más és más az állam, amint köztisztviselői a törvényben, a felsőbb hatóság egyéni felfogásában vagy a megbízást adó választók tetszésében vagy egyes társadalmi hatalmak, egyes nagyurak, testületek, érdekcsoportok kívánalmaiban bírják legfőbb irányzójukat. A törvények lehetnek egyező elvűek, sőt a részletekben is összhangzók a különböző államokban, azért az egyes államok egészen más jelleműek lesznek, mint az illető törvények után következtetni lehetne, ha a köztisztviselők állása másként van rendezve, mert ettől függ teljesen, hogyan lesz az ige testté."

Eddig tartott az idézet Concha Győzőtől. Azt is mondhatjuk, hogy rendszerszemléletű volt a szerző, amikor az állam működéséről értekezett, hiszen a körülmények elemzésénél szinte a modern minőségbiztosítási elveket vetítette előre a munkában részt vevő emberek tekintetében.

"Az új évezred küszöbén" címet viselő kormányprogram hatékony államot ígért; jelezte, a kormány tisztában van azzal, hogy a köz igényeiből adódó feladatok hatékony ellátása komoly terhet ró a közszolgálati tisztviselőkre, munkatársakra és elismeri helytállásukat. Megígéri kidolgozni a közszolgálati életpályát, a tehetséges szakemberek számára is vonzóvá tévő javadalmazási rendszert. A közszolgálatban a teljesítményelv hangsúlyozottabb érvényesítését tartja szükségesnek. Növelni fogja a köztisztviselők mobilitását, és rugalmasabbá, de a teljesítmény szerint differenciálttá teszi a javadalmazásukat. Szükségesnek tartja a köztisztviselők etikai kódexének elkészítését. Határozott fellépést jelöl meg a korrupció és a hivatali visszaélések ellen, de gondoskodni kíván a megfelelő képzési és továbbképzési rendszer kialakításáról - még mindig a kormányprogramból idézek. Az emberi és anyagi erőforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodás és az eredményes igazgatási tevékenység érdekében hatékony lépéseket ígér.

A kormányprogram szinte az előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmi kivonataként is szolgálhatna, és mutatja a polgároknak, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja következetesen jár el, amikor támogatja a korábban megjelölt célok elérését szolgáló törvényjavaslatot a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosításáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! A következőkben vázolni szeretném a magyar közszolgálat történetének napjainkig vezető útját, majd érvelni szándékozom a törvényjavaslat konkrét megoldásai mellett.

A kiegyezést követően az első világháború kitöréséig terjedő időszakban már kialakult a közigazgatás személyzetpolitikájának az a rendszere, amelyet a mai értelemben karrier típusúnak nevezhetünk. Jogi formáját az 1874-ben elfogadott, majd 1896-ban korszerűsített pénzügyi szolgálati szabályzat adta.

A harmincas évek személyzetpolitikáját a kor színvonalán modernnek számító amerikai irodaszervezési tapasztalatok átvétele jellemezte. A magyar közszolgálat elvégezte a minősítési rendszer átalakítását.

A közszolgálat sajátos vonásait felszámolta a második világháborút követő időszak. A koalíciós pártok közötti kiélezett politikai harc következményeként sajátos zsákmányrendszer váltotta fel a harmincas évek karrierelvű személyzetpolitikáját. Csökkentették a képesítési követelményeket, később pedig eltörölték. A kommunista párt hatalomra jutását követően tömeges méretekben cserélődött ki a közigazgatás vezető rétege. A személyzetpolitika változását a jogi szabályozás is követte. 1951-ig fokozatosan megszűntek a köztisztviselőkre vonatkozó speciális előírások.

Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését követően a közigazgatásban is fokozatosan erősödtek a szakmai követelmények, de a politikai megbízhatóság elsőbbsége mindvégig fennmaradt.

Az 1992. évi XXIII. törvény megteremtette a karrierelvű önálló közigazgatási személyzetpolitika alapjait, és biztosította a pártpolitika-semleges, a politikai váltógazdaságtól független, stabil szakértői személyi állomány kialakulását. A törvény alkalmazásának eddigi tapasztalatai azt mutatták, hogy az új szabályok megfelelően beépültek a helyi viszonyokba, s a végrehajtás szintjén egységes jogalkalmazói szemlélet erősödött meg.

Nemzetközi konferenciákon a köztisztviselői törvényt a közép-kelet-európai országok körében nemcsak elsőként megalkotott törvényként, hanem egyfajta példaként is állították a szakemberek elé. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy egyes kötelezettségek szigorítására van szükség a közigazgatás presztízsének megerősítése, átláthatóságának javítása érdekében. A pártatlan működésbe vetett közbizalom megköveteli, hogy csak feltétlenül indokolt esetben, az állami tulajdonosi jogok érvényesítése érdekében töltsön be gazdasági társaságnál vezető tisztséget, illetve felügyelőbizottsági tagságot a köztisztviselő. Minden más esetben összeférhetetlenségi szabály tiltsa meg az ilyen jellegű tevékenységet. Az eskütétel ilyen módon nemcsak jogi szempontból teszi érvényessé a köztisztviselői jogviszonyt, hanem morális oldalról is szentesíti azt.

A közszolgálati reform keretei között kidolgozott közszolgálati életpályaprogram a tisztességes munkára, a tanulásra és a minőségre épít oly módon, hogy egyfelől a tehetséges szakemberek számára is vonzó előmeneteli és javadalmazási rendszert biztosít, másfelől szigorú anyagi és erkölcsi elvárásokat követel meg a köz szolgáitól. A közszolgálati életpályaprogram egyértelmű üzenetet közvetít a köztisztviselői kar felé, a minőségi követelmények növelésének ellentételezéseként nagyobb anyagi megbecsülést, életre szóló társadalmi elismerést, stabilitást és kiszámíthatóságot ígér a személyi állomány minden tagjának.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás tükrözi a nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülés szándékát, érvényesíteni kívánja az igazságosság és a teljesítményelv összhangját. A szakmai színvonal emelése és a hatékonyság növelése irányában tesz lépéseket, miközben erősíti az egységességet.

A köztisztviselők bére ma még nem éri el azt a szintet, amit munkájuk fontossága indokol. Nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülést kell nyújtani azért, hogy a fiatalok számára vonzó legyen e pályára lépni. Dinamikusabb lesz a pályaút kezdeti szakasza; a szakmai és idegennyelvi követelményekkel, valamint a lakáshoz jutás feltételeinek könnyítésével, továbbá a pályázati rendszer előtérbe kerülésével a szakma arculata is vonzóbb lesz, és ettől azt várjuk, hogy a dolgozók átlagéletkora az 50 évhez közeli szintről az Európában szokásos 40 év körüli szinthez közelítsen.

(11.00)

Míg a nyugat-európai előmeneteli rendszerek maximális szorzószáma általában eléri a 6-ot, nem ritkán a 7-et, illetve a 8-at is, addig Magyarországon a régi előmeneteli táblában a legmagasabb szorzószám 3,4 a diplomások számára. Az új illetménytábla ezt fokozatosan 6-ra emeli, s ezzel mintegy 76 százalékos emelkedést biztosít a jelenlegi illetményhez képest. A besorolási fokozatok várakozási idejének csökkentésével meggyorsul a ranglétrán történő előrejutás, ami tovább növeli a pálya presztízsét. A vezetők szorzószáma is jelentősen és arányosan emelkedne.

A jegyzők az önkormányzati közigazgatás szakmai kulcsemberei, a közigazgatás szakmaiságának, törvényességének fő biztosítékai a helyi igazgatásban. A törvényjavaslat ezért az ő illetményüket is jelentősen megemeli, s hasonlóan emelkedik illetménypótlékuk is, illetményüket a lakosságszámból adódó eltérő nagyságrendű feladatokhoz igazodóan differenciáltan indokolt megállapítani. A jegyző, illetve a főjegyző alapilletményének szorzószáma a településnagyságtól függően 70 százalék körüli értékkel növekszik. A jegyzők erkölcsi és kiemelt anyagi megbecsülését lesz hivatott kifejezni a címzetes főjegyzői cím létrehozása is.

Olyan jelentősek a törvényjavaslat költségvetési vonzatai, hogy fokozatosan kell történjen az új illetményrendszer bevezetése oly módon, hogy mindjárt az első évben igen lényeges javulást eredményez. A díjazás javítása mellett a juttatások szerepének erősítése is az anyagi megbecsülés fokozását szolgálja. A juttatások köréből érdemes kiemelni a lakásépítéshez, vásárláshoz igényelt kölcsönhöz kapcsolódó állami készfizető kezesség jogintézményének bevezetését.

Az erkölcsi értékek és elvek, amelyeket a köztisztviselői etika takar, bizonyos magatartásformákat és más magatartásformáktól való tartózkodást jelentenek, alátámasztva ezzel azt, hogy a jogszabályok betartásához és betartatásához való viszonya ellentmondásoktól mentes, annak kell lenni a köz szolgálatában álló személyiségnek.

Érdemes itt emlékeztetni arra az elvre, hogy nemcsak tisztának kell lenni, hanem annak is kell látszani. S ez a köz szolgálatába szegődő köztisztviselőnek különösen fontos. Sem a vagyonnyilatkozat, sem az etikai kódex nem ismeretlen a fejlett közigazgatással rendelkező államokban, amit az Európai Unió és az OECD gyakorlata is bizonyít. Az utóbbi szervezet 27 tagországából 21-ben a választott tisztségviselőktől, 19-ben a főtisztviselőktől, 17-ben egyéb köztisztviselőktől és 5-ben minden közszférában dolgozó alkalmazottól vagyonnyilatkozatot követelnek meg. Az etika fontosságát bizonyítja, hogy a OECD tanácsa külön ajánlást fogadott el 1997-ben a tagállamok közszektoraiban alkalmazottak etikai normáira vonatkozóan.

Tisztelt Országgyűlés! Az igazságosság és a teljesítményelv érvényesítése az egységesség mellett is meg fog valósulni, ami nem könnyű. Valamennyi közszolgálati rendszer egyik alapproblémája, hogy miközben egységesen biztosítja és kiszámíthatóvá teszi a pálya-előmenetelt minden köztisztviselőnek, érvényre tudja-e juttatni az egyéni teljesítmények között óhatatlanul meglévő különbségek elismerését az anyagi megbecsülésben.

Az életpályaprogramhoz kapcsolódó törvénymódosítás, miután alapvetően átalakítja a díjazás rendszerét, megszünteti a szorzószámok nyomottságából adódó anomáliákat, egyrészt felszámolja az indokolatlan különbségtételi lehetőségeket, megszűnik a személyi illetmény, egységesebbé válnak az illetménykiegészítések, s az önkormányzati illetményalapok közel egy szintre kerülnek az államival, továbbá csökken az egyéni illetményeltérítés mértéke, másrészt rendszeres teljesítményértékeléshez köti a teljesítményen alapuló rendkívüli díjazást.

A szakmai színvonal emelése a hivatali munka javítása, de az uniós elvárások miatt is időszerű. A módosító szabályokban a szakmaiság fokozott követelménye az uniós nyelvek valamelyikének ismeretét igényli. A közigazgatási szakvizsga ezentúl nemcsak a vezetővé válás feltétele lesz, hanem a diplomások előmenetelének lépcsője is. A vizsga funkciójának megváltozása természetszerűleg indokolttá teszi követelményrendszerének lényeges átalakítását, a szakmai-szervezési ismeretek számonkérésére helyezve a hangsúlyt. A vizsga színvonalát, szigorú követelményrendszerének teljesíthetőségét segíti, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően kötelező lesz a munkáltató költségén a szakvizsga-előkészítőn való részvétel. A vizsga teljesítésének elmulasztását az előmenetel megállításával szankcionálja a törvénymódosítás.

A képzettségi pótlék kiterjesztésével anyagilag is el kívánja ismerni a javaslat, ha a köztisztviselő a szakterületén tudományos fokozatot szerzett. A hatékonyság növelése folytán színvonalasabb munkát végez majd kevesebb köztisztviselő.

A javaslat a köztisztviselői szerepet a közhatalmi jogosítványok ellátásához kapcsolja, s mindazoknál, akiknek a tevékenysége ezzel nem függ össze szorosan, szükségtelennek tartja jogviszonyuk kifejezetten közjogias jellegének fenntartását. A közigazgatási munka hatékonysága céljából ezen megoldás a fejlett közigazgatású államokban általános tendenciának tekinthető.

A hazai közigazgatásban újdonságnak hat a kiemelt főtisztviselői kar kialakítása. Ha azonban túltekintünk a határainkon, megállapíthatjuk, hogy az OECD és az EU-tagországok többségében ismert fogalom a főtisztviselői kar, amely a központi közigazgatási szerveknél magas beosztásban dolgozó, elsősorban szakértői, illetve igazgatási és rendszer-működtetői feladatokat ellátó köztisztviselőket foglal magában. Létszámuk általában a teljes személyi állomány 1-2 százalékát teszi ki. A velük szemben megfogalmazott szakmai igények közé tartozik a vezetői rátermettség, a stratégiai szemlélet is. A változásmenedzselési képesség, a fejlett irányítási és kommunikációs készség és a magas szintű informatikai felkészültség ugyancsak követelmény. Kiválasztásukra, értékelésükre, díjazásukra országonként számos eltérő megoldás született. A bevezetendő magyar rendszer, amely az asztalunkon fekszik, ezek ötvözete.

A főtisztviselői karral távlatokban gondolkodó szakmai elit megteremtése a cél, amely mindennapi munkáján és az ebben a minőségben reá osztott külön feladatokon keresztül szemléletében felülemelkedve az ágazati érdekeken, hatékonyan segítheti az összkormányzati munkát. Kiválasztásuk pályázat útján a köztisztviselők közül történik, de a törvényjavaslat a közigazgatási karon kívülről is lehetővé teszi a bekerülést. A főtisztviselői kar létszámát a törvénytervezet 300 főben maximálja, munkájuk hatékonyságát külön rendszeres továbbképzés segíti majd. Az egységesség erősítése a követelményeket és a garanciákat összehasonlítókká teszi.

Lényeges módosítás jelent meg a pályázattal kapcsolatban. A központi közigazgatási szervek főosztályvezetői beosztásai esetében a pályázat kiírását kötelezővé teszi, ezáltal ezen a szinten az eddiginél demokratikusabb, a szubjektivitást csökkentő vezető-utánpótlást tesz kötelező előírássá.

Az egységesítési törekvést fejezi ki a személyi illetmény megszüntetése, valamint az illetményalapok megállapítása és az illetménykiegészítés mértékének egységesebbé tétele is, amelynek célja a köztisztviselők közötti indokolatlan különbségek felszámolása a díjazásban. Ne feledjük, hogy ez nem az illetmények nivellálását jelenti, hiszen a teljesítményértékeléshez kapcsolva, azt figyelembe véve mód lesz a jövőben is plusz 20, illetve mínusz 20 százalékos eltérés révén a többletteljesítmény vagy a gyengébb teljesítmény visszatükrözésére.

A köztisztviselőkével megegyező tartalmú vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség bevezetésével a rendvédelmi szervek tekintetében is biztosítani kívánja a javaslat a korrupció megelőzését, az úgynevezett üvegzsebűséget. Nyilvánvaló, hogy a kötelezettségeknek a köztisztviselőkénél szűkebb körre korlátozása azokra a belső ellenőrzési szervekre, eljárásokra tekintettel történt, amelyek életre hívása az elmúlt időszak korrupcióellenes intézkedései keretében történt. Más jellegű egységesítést javasol a törvénymódosítás azzal, hogy a rendőrségnél eddig is alkalmazott, a családtagokra is kiterjedő szigorú életviteli követelményeket kiterjeszti a többi rendvédelmi szerv hivatásos állományára is, s ennek érdekében a szolgálati viszony létesítésekor és annak fennállása alatt is fokozott ellenőrzést határoz meg. Ezzel összefüggésben a törvény határozza meg a jövőben a kifogástalan életvitel ellenőrzésére hivatott szerv kötelezettségét, jogosítványait is.

(11.10)

Amikor a hatékonyabb közigazgatásról gondolkodunk, és vigyázó szemünket Európára vagy a világra vetjük, akkor azt is látjuk, hogy máshol is igyekeznek takarékosan és hatékonyan bánni a pénzzel. Amikor Reagan elnök oda jutott, hogy sokat kellett beszélnie a karcsúsításról, akkor azt mondta, hogy kevesebben s olcsóbban végezzék el a munkát. Én most azt mondom, hogy kevesebben, színvonalasabb munkát és jobb fizetésért, valamivel jobb feltételek mellett végezzenek el a köztisztviselők.

Végezetül: mit kíván, mit vár a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a törvénymódosítástól? Azt várja, hogy a legfontosabb célkitűzéseket megvalósítjuk a kormányprogramból, az állam többet ad a 110 ezer köztisztviselőnek, de többet is követel cserébe, várhatóan növekedik a pálya iránti elkötelezettség és a szakmai színvonal, valamint erősödik a pálya szakembermegtartó képessége, s ezeken keresztül kiérdemli a közszolgálat a társadalom részéről az igazi megbecsülést, hiszen a közigazgatás a polgárokért van.

Magyari Zoltán, a magyar közigazgatási szakírás nagysága így fogalmazott: "A közigazgatás jósága a tisztviselőkön fordul meg. Minden szervezeti és eljárási reform értéke attól függ, mennyit érnek a köztisztviselők." A törvényjavaslat elfogadása folytán a köztisztviselői kar megerősödik és felértékelődik, a közigazgatás továbbfejlődésének feltételei javulnak - teszem én hozzá az ő gondolataihoz.

Tisztelt Országgyűlés! A felsorolt tartalmi és összehasonlító érvek alapján a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslat elfogadását, és kívánja az általa kijelölt célok elérését az ország gyarapodása és fejlődése érdekében.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF soraiban.)

Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az a törvény, amiről most tárgyalunk, nemcsak azokat érdekli - föltételezem én -, akiket közvetlenül érint, tehát a köztisztviselőket, hanem annál sokkal szélesebb réteget, mindenkit, aki valamikor ügyfélként megjelenik az államigazgatás előtt, a közigazgatás előtt, az önkormányzati hivatalban, polgármesteri hivatalban. Ezért sajnálom őszintén, hogy a mai vitánkat nem tudják a televízió közvetítése előtt figyelemmel kísérni az érdeklődők.

Mi úgy gondolkodunk erről a törvényről, a Szocialista Párt úgy gondolkodik erről a törvényről, hogy ez a közigazgatás jövője szempontjából egy meghatározóan fontos törvény, és ezért az elemzések, az előzetes tárgyalások során nagyon alaposan górcső alá vettük. Az erényeiről is fogok beszélni és a hibáiról, a kritikákról, természetesen.

Először néhány gondolatot arról, hogy mi kell a jó közigazgatáshoz. Mi kell ahhoz, hogy modern, jó színvonalú közigazgatásról beszélhessünk ma Magyarországon? Három fontos és alapvető kérdésre kell választ adni, kellene választ adnia a kormánynak. Az első, hogy mi a közigazgatás feladata, hatásköre, magyarul, mit csinál a közigazgatás, ezen belül mi az önkormányzatok, mi az államigazgatás dolga; a második: milyen a közigazgatás szervezete és működése, tehát hogy milyen szervezetben, milyen struktúrában látja el, és hogyan működik; a harmadik legfontosabb kérdés a személyek, a köztisztviselői kar kérdésköre.

Tehát ha azt akarjuk, hogy a modern és színvonalas közigazgatás valamennyi kérdésére választ adjunk, akkor mind a háromról kellene beszélni, és ezt az Orbán-Torgyán-koalíció föl is ismerte, hiszen a kormányprogramba beleírta, hogy mind a három területen egy modern és a reform irányába mutató koncepciót tesz majd le az Országgyűlés asztalára. Szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy a három kérdésből az első kettőben semmi nem történt. Semmit nem tudunk arról, hogy az önkormányzatok és a közigazgatás egészének feladat- és hatásköri reformjáról, átrendezéséről hogyan, miként gondolkodik a kormány.

A második kérdéskör tekintetében: 2000. december 31-éig kellett volna az Országgyűlés asztalára tenni azt a reformanyagot, amely a kistérségi, megyei, regionális, térbeli kapcsolatrendszer újragondolásáról foglalna állást. Nem láttuk, nem tudjuk, hogy a kormány miként gondolkodik erről, pedig én azt gondolom, hogy érdemes lett volna ezekhez is hozzárendelni, amikor a harmadik elemhez nyúl, tehát a közigazgatás személyzetéhez, a köztisztviselői körhöz.

Tehát az első kettőben semmi nem történt, a harmadik tekintetében pedig idehozott egy tervezetet a kormány, ami nem az előzetes ígéreteknek megfelelően a közszolgálat egészének áttekintéséről szól, hanem csak és kizárólag a köztisztviselői körről. Valószínűleg ez zavarta meg Perlaki képviselőtársamat, aki következetesen a közszolgálat egészéről beszél, de csak a törvény összefüggéseiben. A közszolgálat egészébe a közalkalmazottak is beleértendők, s egész más összefüggésrendszerben kellene itt ezzel foglalkozni. Nos tehát, ez a törvénytervezet a köztisztviselői jogviszonyt tisztázza, a köztisztviselőkről szól.

Érdemes föltenni a kérdést, hogy mi lehet a célja egy modern köztisztviselői törvénynek, milyen köztisztviselői kart akarhatunk vagy kellene akarnunk ma Magyarországon. A Szocialista Párt álláspontja szerint a politikai váltógazdálkodástól független, a mindenkori kormányhoz lojális, a változó feladatokra gyorsan reagáló, a törvényességet feltétlenül tiszteletben tartó, szakmailag hozzáértő személyi állománya kell legyen a közigazgatásnak; szeretném kiemelni, hogy a mindenkori kormányhoz lojális, és nem szolga módon működő, nem kiszolgáltatott és nem olyan köztisztviselői kart, amelyik csak abban érdekelt, hogy a mindenkori politikai hatalom politikai megrendelésének megfelelően dolgozzon. Ugyanis a két definíció között a különbség óriási. Szeretnék ennek a tartalmára is rávilágítani.

Ahhoz, hogy ennek a magas követelménynek a köztisztviselői kar meg tudjon felelni, két dologról föltétlenül beszélnünk kell. Az egyik a bér, hiszen egy tisztességes bért kell biztosítani ahhoz, hogy egy ilyen magas követelménynek valaki meg tudjon felelni; a második pedig: garancia arra, hogy a mindenkori politikai hatalomnak nem lesz kiszolgáltatott a köztisztviselő, hiszen a közigazgatásnak nem szolgákra, hanem erkölcsi tartással és szakmai önérzettel rendelkező köztisztviselőkre van szüksége.

Mielőtt a két alapvető kérdésre, a bér, illetmény, illetve a garanciák kérdésére rátérnék, engedjék meg, hogy röviden idézzek abból az állásfoglalásból, amelyet a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete egy szakmai konferencián fogadott el, és amely arról szól, hogy milyen ma a magyar közigazgatás. Azt mondja ez az állásfoglalás: "A mai magyar közigazgatás történetének egyik legsúlyosabb válságát éli át. Nem javult, sőt több területen romlott a közigazgatási munka minősége. A társadalmi értékítélet mind kedvezőtlenebbé válik a köztisztviselői kart illetően. A folyamatosan értékét veszítő, leértékelt közszolgálatban nincs megfelelő köztisztviselői utánpótlás, mind több képzett köztisztviselő kényszerült arra, hogy az alacsony bérek és a romló munkahelyi feltételek miatt otthagyja a közszolgálatot. Minden további korszerűsítést, modernizációt veszélyeztet, eszközeiben gyenge, lepusztított közigazgatással kell számolnia, amelynek társadalmi presztízse alacsony, személyi állományára nézve kevés a megtartó ereje, és a pályakezdők tekintetében nem versenyképes más ágazatokkal. A közigazgatás a vele szemben támasztott hazai és európai követelményeknek csak úgy tud eleget tenni, ha a jövőben hatékonyabb anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesül."

Nos, nézzük meg, hogy ezeknek az elvárásoknak ez a kormány által benyújtott tervezet megfelel-e. Először a bérről: a törvénytervezet, amikor a bérrendszerhez hozzányúl, akkor az illetményalap és a szorzószám tekintetében is végig kell gondolnia, hogy milyen változtatásokat javasol. Hiszen a köztisztviselők alapilletménye - és ez mondom úgy, hogy nyilván a rádióhallgatók között vannak számosan, akik nem tájékozottak pontosan arról, hogy a köztisztviselők bére hogyan áll össze - két fontos részből áll: az illetményalapból - amelyet mindig meghatároz a költségvetési törvény, hogy az mennyi - és egy szorzószámból, amelyik tartalmazza az iskolai végzettséget és a szolgálati évek szerinti szempontokat.

(11.20)

Azt a változtatást, hogy a szorzószámot egy hatfokú skálán változtatja meg a tervezet, és differenciáltabbá teszi, mi támogatjuk, ezt egy jó változtatási iránynak tartjuk. De azt gondoljuk, hogy a bérrendszernél az illetményalaphoz is hozzá kellett volna nyúlni abból a szempontból, hogy hiába jó a szorzószámrendszer, ha az illetményalapnál nincs garancia arra, hogy például követi az inflációt, hiszen volt már arra példa, hogy az illetményalapot befagyasztotta a költségvetés egy adott évben. Mi azt gondoljuk, hogy ha igazán garanciát akar adni arra a törvényhozó a köztisztviselőknek, hogy ez nem így lesz, akkor érdemes lenne ennek az automatizmusát valamilyen módon garantálni.

A törvénytervezet béremelése, tehát amit konkrétan jelenteni fog az elkövetkezendő négy évben a köztisztviselőknek, egy jelentős béremelés, és a következő évre a törvénytervezetben biztosított 40 százalékos garancia egy jelentős béremelést tartalmaz a köztisztviselők számára. Csak hadd mondjak egy példát: a köztisztviselői kar derékhadát adó tanácsosoknál, ahol most körülbelül 90 ezer forint a fizetés, ez a végére, amikor végigmegy ezen az emelésen, mintegy 153 ezer forint lesz. De ha az illetményalapban nem lesz garancia az értékállóságra vagy a növekményre, akkor, úgy gondoljuk, ez nem ad teljes biztonságot a köztisztviselőknek. Ezt egyébként nemcsak mi állítjuk, ellenzéki képviselők, hanem az érdekképviseletek is kifejtették ezt a nézetüket.

A bér után térjünk át a másik nagy kérdésre, amelyet a bevezető gondolatoknál már jeleztem, a garanciák kérdésére. Azt mondtam néhány perccel ezelőtt, hogy ahhoz, hogy ennek a magas követelményrendszernek a köztisztviselők meg tudjanak felelni, tisztességesen, jól megfizetett köztisztviselőkre van szükség, és arra a garanciára vonatkozóan, hogy nem lesznek kiszolgáltatottak a mindenkori politikai hatalomnak, nyilvánvaló, hogy ennek a törvénynek garanciákat kellene tartalmazni. A Szocialista Párt ebből a szempontból elfogadhatatlannak tartja a főtisztviselői kar ilyen tartalmú szabályozását. Ez nem a szakmai elit létrehozását célozza, mint ahogyan az expozéban Pintér miniszter úr mondta, hanem egy olyan politikai klientúra kiépítését, amely a mostani kormány politikai szándékai szerint fog működni. Erre több bizonyítékot is tudok mondani, például azt, hogy a szabályozás nem ír elő olyan feltételeket, amelyek például egy magas szintű közigazgatási szakmai tudást jelentenének.

Nem kell ahhoz korábban egy napot sem köztisztviselőként dolgozni, hiszen elég, ha a pályázatát a Stumpf miniszter úr által vezetett - nem minisztériumhoz, hanem - Miniszterelnöki Hivatalhoz benyújtja az illető pályázó, elég, ha ott elbírálják valamilyen szempontok alapján, mert erre nem ad szigorú eligazítást a tervezet, majd megszületik a döntés, és ki fogják nevezni ezt a főtisztviselőt egy olyan beosztásba, ahol a sokszorosa a bére az egyébként normálisan besorolt köztisztviselőknek, a legmagasabb pótlékkal rendelkező kategóriában ez egy havi 800 ezer forintos fizetést jelent. Tehát ha itt komolyan gondolta volna a kormány, hogy ő a szakmai elitet akarja, akkor olyan feltételrendszert kellett volna a törvényben szabályozni; például ki kellett volna mondani, hogy a pályázatban milyen feltételeknek kell megfelelni.

Az a gyanú, amit itt a Szocialista Párt most elmond és kifejez, nem olyan gyanúsítgatása a kormánynak, amely alapokat nélkülöz, mert látom a képviselőtársaim arcán a sértődött arckifejezést, hanem az Orbán-Torgyán-koalíció eddigi gyakorlata vezetett bennünket erre a következtetésre. Szeretném önöket tisztelettel emlékeztetni a kistérségi menedzserek kinevezésének gyakorlatára, ahol - a Szocialista Párt többszöri felszólalása ell