Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Szakszervezete levele Vadász Jánosnak

1. Vadász János úr

részére

Közszolgálati Reform

Kormányzati Hivatal

1054 Budapest

Kálmán I. u. 2.

Beszámoló a létszámcsökkentéssel kapcsolatos szakszervezeti próbálkozásainkról

„Ahol az ember aratni akar, ott először vetni kell,

és ahol az ember aratott, ott ismét vetni.”

(Lao Ce)

2. A KSH Szakszervezete titkáraként még a 2003. okt. 8-ai Kormányülést megelőző, BM-ben megtartott egyeztető tárgyalásra készülve kaptam első ízben lehetőséget helyi tájékozódó beszélgetésre.

3. A Soós Lőrinc elnökhelyettes úrral folytatott beszélgetés alapján egyértelműen kiderült: ha a KSH jövő évi költségvetése a PM 12%-os legújabb lefaragásához igazodna, úgy jövőre képtelenné válhatunk az alaptevékenység teljeskörű ellátására, az EU-s kötelezettségekből adódó plusz feladatok teljesítéséről pedig végképp le kell mondanunk.

Ezt követően csupán 2003. október 21-én kaptam lehetőséget a KSH-ban érdemi tárgyalásra, ez Helt Ferenc elnökhelyettes úr, Balogh Miklós főosztályvezető úr és Hársfai Ferencné költségvetési főosztályvezető asszony részvételével zajlott.

A két időpont között KSzSz alelnökként részt vehettem több olyan, felelős állami vezetőkkel (pl. Sivák államtitkár úr, Vadász János úr) folytatott megbeszélésen, ill. az MKKSz országos gyűlésén, ahol ismételten bebizonyosodott: a KSH – ahogyan valamennyi többi közigazgatási intézmény- alkupozícióban van, tehát a PM költségvetésünket megnyirbáló számai nem tekintendők „Szentírásnak”.

A „hír”, miszerint a 10%-os létszámcsökkentés amúgyis a közigazgatás egészétől elvárt, indokolt esetben (pl. EU-s feladatok) akár plussz létszám is „igényelhető”, megnyugtató is lehetett volna. A cél és hangsúly, mint tudjuk, nem az elbocsátáson, hanem az ésszerű átirányításon kell, hogy legyen.

Egyértelmű, hogy a még mindig „lebegő” létszámcsökkentésről szóló Kormányrendelet előkészítése szakszerűtlen volt, bizonyára hibás adatokon alapult és máris rengeteg erkölcsi kárt okozott. Az okozott és várható kár mérsékléséért (a kármentésért) szakszervezetisként is mindent meg kell tenni. Fel kell vállalni tehát a konfrontációt minden lehetséges fórumon. Mi hisszük, hogy a lavina megállítható, nem kell tehetetlenül megvárni, hogy betemessen.

A Kormánynak nem lehet célja, hogy a közigazgatás bármely intézményének, így a KSH-nak alaptevékenysége sérüljön, EU-s követelményekből adódó, részben már előkészített jövő évi felvételek elmaradjanak, vagy pl. az informatikai rendszere összeomoljon.

Ahogyan általában sem lehet cél az EU-hoz éppen felkészülőben, átalakulóban lévő – és egyidejűleg működőképességet megőrizni kívánó – közigazgatás helyzetének további nehezítése, a bizonytalanság fokozása.

Többször, írásban is felhívtuk a KSH vezetésének a figyelmét: a PM előírásai nem végzetszerűek, a Hivatal érdemi tevékenységének ellátása és szellemi potenciáljának megőrzése helyi vezetőink elsőrendű kötelessége, és érdemes is (nem reménytelen) érte kiállni, érvelni.

A KSH Szakszervezete javasolta-kérte azt is, hogy a Hivatal vállalja fel, menjen elébe az amúgyis szükségszerűen bekövetkező feladat-sruktúra-létszám szempontú belső átalakításnak, melynek megalapozása évek óta folyik. A jelenlegi szerkezet, vezető-beosztott arány hosszabb távon úgysem tartható.

Dr. Mellár Tamás elnök úr 2003. október 22-én délután fogadott (Ambrus Zoltánné KSH Megyei igazgatóságok –STATISzT- titkárával együtt), ismertette a vezetői döntést és indokait. A létszámcsökkentés nálunk maximális mértékű: 12,5%. Elnök úr a leépítés mihamarabbi megkezdését szorgalmazza, a lebonyolításához szükséges költségvetési források teljeskörű biztosítása miatt. (Reméljük, hogy ezt a költségvetés teljes egészében felvállalja!)

A jelenlegi sietség azonban – álláspontunk szerint – igen veszélyes, mert ha a leépítés (nagy számú gyakorlott, 40-60 éves kolléga szélnek eresztése) megkezdődik, az visszafordíthatatlan károkat okoz. Ők végleg elvesznek számunkra akkor is, ha – mint reméljük – feladataink teljeskörű ellátásának szükségességét végül mégis fel- és elismeri majd a Kormány, és a költségvetési feltételek biztosításával létszámkorrekcióra kerülne sor. A már sok helyütt megfogalmazottakon felül gondoljunk arra: pályakezdőkkel a munka folyamatossága nem biztosítható, a kezdők 1-2 évig még „betanulók” lesznek.

A KSH közigazgatásban elfoglalt helyéről, a szakmaiságról

A KSH Szakszevezete szerint a KSH nem valamiféle önálló tudományos műhely, hanem az adófizetők befizetéseiből „eltartott” szolgáló és szolgáltató közintézmény, éppúgy a közigazgatás (közszolgálat) része, mint pl. a minisztériumok.

Tevékenysége közcélú: információk gyüjtése, feldolgozása és „tálalása” – EU-s normák, standard módszerek szerint.

A KSH alapvető kötelességei közé tartozik, hogy segítse a mindenkori Kormány munkáját, adatokkal, elemzésekkel járuljon hozzá döntései körültekintő előkészítéséhez, megalapozásához.

Úgy gondoljuk, a helyi vezetés felelőssége korlátozott, behatárolt. Nem terjed túl a működtetésen, jogszabályi kötelezettségeinek teljesítésén, melybe beleértjük a munkáltatói jogok gyakorlójaként, a személyi állományért vállalt felelősséget, mely „jogi környezetet” a Közszolgálati szabályzatnak kellene tartalmaznia.

Fentiek értelmében –álláspontunk szerint- a helyi vezetés nem „válogathat” szakmai feladatok között, nem dönthet sem elhagyás, sem halasztás mellett, mégoly megalapozottnak tűnő pragmatikus szempontokra hivatkozva sem.

Valamennyi közigazgatási intézmény fenntartója, ha tetszik: kenyéradó gazdája a választók bizalmából „hatalomra került” Kormány. A mindenkori Kormány felelőssége átfogó és megkerülhetetlen: joga, egyszersmind kötelessége biztosítani a hatékony működés feltételeit, eldöntenie, szüksége van-e egyre megbízhatóbb minőségben adatainkra. Persze a teljesítés számonkérése is feladata és joga. Ha „vészhelyzet” van (nincs, és reméljük nem is lesz ilyen), csak a Kormány dönthet tervezett, de elhagyandó tevékenységekről, döntéséért vállalva akár nemzetközi szinten is a felelősséget.

(Itt jegyezzük meg, hogy véleményünk szerint a közigazgatás szellemétől idegen a jelenlegi, intézményeit „saját” bevételekre ösztönző finanszírozás: a bevételek – ahol van ilyen – az államkasszát kell, hogy illessék, a fenntartást teljes egészében a költségvetésnek kellene állnia. Reméljük, a reform erre is kiterjed majd, gyógyír lesz pl. az állategészségügy, illetékekkel dolgozó hivatalok, vagy épp adatértékesítéssel is foglalkozó intézmények esetében.)

Noha a KSH Szakszervezete nem volt képes befolyásolni a Hivatal vezetésének döntését a jelenlegi létszámcsökkentés „beajánlott” mértékét illetően, annyit elértünk, hogy Dr. Mellár Tamás elnök úr Pulay Gyula államtitkár úrhoz írt kisérő levelével a Kormányt valódi döntési helyzetbe hozta azáltal, hogy levele tartalmaz minden olyan információt, mely a Kormány ill. Parlament felelős döntéséhez (az elküldött „Intézkedési terv” ellenében is) elégséges lehet.

„Ami rosszul kezdődik, még jól végződhet…”, mondogatta vígasztalólag valaha édesanyám.

Bízom abban, hogy a meghozandó döntés a jövőt szolgálja majd, a felesleges véráldozatok még elkerülhetők.

Jó egészséget, sikeres munkát kívánok!

(Gábor Mária)

Budapest, 2003. október 29.

5. KSH Szakszervezete

6. Budapest 1027 Medve u. 25-29. fszt. 22.

 : 487-4368, : 487-4374

1. E-mail: KSH.Szakszervezete@office.ksh.hu